A Kelet találkozása a Nyugattal – a Nyugat gyülekezetplántálásra gyakorolt hatása
Miután éveken át imádkoztak az oroszországi üldözött egyházért, a nyugati egyházak és missziós szervezetek beözönlöttek a nyitottabbá vált országokba. Peicho úgy érzi, hogy a Bulgarian Bible League jó példája a helybéli emberekkel együttműködő nyugati missziós szervezeteknek. „A Bible League helyi lelkipásztorokkal és tanítókkal dolgozik együtt, valamint itteni alkalmazottai vannak. Megengedi, hogy saját Bibliatanulmányaink és gyülekezetplántáló anyagaink legyenek, és nem hatalmas pénzeket hoznak be, amivel függőséget alakítanának ki. Mi csak az utazási költségeket fedezzük a gyülekezetplántálóknak, és arra akarjuk rávenni őket, hogy a helyi gyülekezetektől szerezzenek segítséget.”
Nem túl pozitív tapasztalatok vannak arról, amikor egy szervezet a saját ötleteivel jön, hogy hogyan kellene mennie a dolgoknak, és nem készségesek, hogy meghallgassák a helybéli keresztényeket.
„Bulgáriában soha nem volt apologetikai evangelizáció. Mindig személyes bizonyságokkal ment, és olyan történetekkel, amik arról szóltak, hogy mit cselekedett Isten. Ma vannak külföldről jövő keresztény csoportok, akiknek modernebb módszereik vannak az evangélium bemutatására. Az emberek összezavarodnak, és nem tudják mit tegyenek, mivel ez eddig nem volt benne a kultúrában – az evangéliumot mindig történetekkel adták tovább.”
1990 előtt néhány partneri kapcsolat már létrejött Ukrajnában, például az ukrán baptisták a Baptista Világszövetséggel (Baptist World Alliance), valamint az ukrán pünkösdiek az Isten Gyülekezeteivel (Assemblies of God). Ezek az elismert kapcsolatok lehetővé tették, hogy bemutathassák az ország szükségleteit, és szervezeti szinten kérjenek imasegítséget.
Miután leomlott a Fal lehetségessé vált még több helyi kapcsolatot kiépíteni a nyugati és az ukrajnai gyülekezetek vagy szolgálati szervezetek között. Maga az Antioch Movement is egy felekezetekkel és missziós társaságokkal kialakított partnerségen alapuló szervezet, amely tapasztalatot és információt ad tovább, és együttműködésének a célja, hogy tovább bátorítsa a gyülekezetplántálást.
„Mi nagyon hiszünk a partnerségben, és abban, hogy a Krisztus Testének a szépségét a különbözősége adja”, mondja Viktor Kulbich. „A nyugati gyülekezetekkel való partnerség nélkül nem tudtuk volna, hogyan induljunk, vagy hogyan készítsünk anyagokat, mivel azelőtt még soha nem csináltunk ilyet. Most tizennyolc év után pedig háromszög partnerségeket alakítunk ki, ahol például svédek és ukránok dolgoznak együtt azon, hogy azerbajdzsánokat segítsenek, és németekkel működünk együtt, hogy gyülekezetplántáló munkát alakítsunk ki az utcagyerekek és a hajléktalanok között.”
Viktor hozzáteszi, hogy a partnerség két irányú tud lenni, amely során mindkét fél ad, és áldást nyer a kapcsolatból. De nem minden tapasztalatuk volt pozitív. „Azt tapasztaltuk, hogy voltak olyanok, akik a saját céljaikért jöttek munkálkodni, és minket használtak arra, hogy adományt gyűjtsenek a maguk vagy a missziójuk számára. Ezek egy vagy két évig munkálkodtak, majd eltűnnek, és ez szomorú és fájdalmas volt.
Ahogy egyre több tapasztalatot szerzünk a gyülekezetplántálásban és a partnerségben, felismertük, hogy az ukránok sokkal többet tudnak tenni, mint mások, hiszen mi ehhez az országhoz tartozunk. Nekünk tanításra és partnerségre van szükségünk konzultációs téren és a képzés terén, és esetleg néha anyagi segítség terén az induláshoz. Az ilyen partneri kapcsolat jól működik.”
Egy Fehéroroszországban dolgozó misszionárius is egyetért ezzel. „Túl sok misszionárius tud a saját programjával és előfeltételezéseivel jönni, hogy megvalósítsák a küldetésük célját, bármi is legyen az. Isten cselekszik az emberek között, ezért van szükségünk rájuk, hogy eljöjjenek és kiderítsék, mit cselekszik Isten, és abba álljanak be. Fehéroroszországban képzett emberek vannak, akiknek csak egy partnerre van szükségük, hogy egy jellegzetes ízt adjanak a munkájukhoz, de nem azért, hogy kívülállóként bejöjjenek, és megtanítsák mit kell csinálni.
Dima A a vancouver-i Regent College-ben tanult, Dima B pedig egy évet Londonban töltött, az igehirdetést tanulva. Mit taníthatok én nekik? De azt meg tudom tenni, hogy a partnerük leszek, és hozzáteszek a munkájukhoz, és nem azt akarom megmondani, hogy mit kell tenniük.”
Emellett hozzáteszi, hogy a pénzadomány is kétféleképpen sülhet el. Bár hasznos is lehet, a külső finanszírozás függőséget is okozhat. A nyugati gyülekezeteknek az egyik követhető minta az lehet, hogy egy újonnan plántált gyülekezetet csak egy ideig támogatnak, például 5-7 évig, de két év után 50%-kal lecsökkentenék a támogatást, a hét év után pedig teljesen megszüntetnék.
Dima B gyülekezete jó példa. Fehéroroszországban úgy plántálódnak új gyülekezetek, hogy egy már létező gyülekezeten belül megnövekednek, és végül képesek lesznek egy külön helyen összejönni, és saját jogú gyülekezetté válni. A misszionárius 25.000-30.000 dollárt gyűjtött, hogy Dima gyülekezetét beindítsák, azzal a céllal, hogy a lehető leggyorsabban megnövekedjen, és két év alatt függetlenné váljon. A dolgok nem teljesen a tervek szerint haladtak, ugyanis a költségvetésben rendelkezésre álló összegnél többet költöttek, viszont 12 hónapon belül a gyülekezetben több mint 175 fiatal volt, és teljesen függetlenné vált anyagilag.
A kultúra megértése
Oroszországban az egyik kulturális különbség a nyugati és a hazai egyház között az, ahogyan az üdvösséget felfogják. „Az oroszok arra hajlanak, hogy az új hívőket leültessék, hogy figyeljenek és szívják magukba az ismereteket és a hagyományokat – éveken keresztül – mielőtt a vezetők bizalmat vetnének az új hívő hitébe”, magyarázza Clint Stewart (IMB Europe). „Nem mondom, hogy teljesen igazam van ebben, de nekem sohasem tetszett a ’mondj el egy imát és már üdvösséged is van’ élmény. Jobban megmutatja az üdvösséget az, ha megkérdezzük az embertől, mit hisz most, és hogyan él.”
Albániában tömeges megtérésekről számoltak be a vallásszabadság kezdetén, amint az evangéliumi misszionáriusok beözönlöttek az országba.
„Izgalmas volt számukra a világ egyetlen ateista országában hirdetni az evangéliumot”, mondja Piro Paparisto (Foursquare Church of the Coming King). “Kezdetben nagyon felbolydult minden, az evangéliumiak rendkívül jól érezték magukat, bizonyságaik voltak, és ezrek megtéréséről szóltak a hírek, és új gyülekezetek indulásáról.
Csak néztünk: „Mi ez?” Az evangelizációkon a stadionokban, ha megkérdezted az emberektől, ki akar Jézusért élni, akkor mind felemelték a kezüket és előre jöttek. De ez nem ugyanaz, mintha mindenki megtért volna – ők csupán vagy kíváncsiak voltak, vagy nem tudták, hogy mi is történik, vagy azt hitték, hogy pénzt fognak kapni.
Meg kell értenetek, hogy ők több mint 50 évig szenvedtek a diktatúra alatt, ahol semmire sem kötelezhették el magukat, ezért nem fog könnyen menni az, hogy csak úgy elkötelezzék magukat egy új üzenet mellett, amit csak úgy hallanak az utcán. Ha nekem albánként az utcán kellene prédikálnom, akkor már nem ugyanazt az érdeklődést tapasztalnám.
Amikor új gyülekezetek születtek, a külföldről jövő emberek nem értették az albán kultúrát, és könnyen manipulálhatók voltak, és sok ember arra használta a gyülekezeteket, hogy lehetőségük legyen elhagyni az országot.
„Egyes misszionáriusok akik Albániába jöttek, tanultak a korábbiak hibáiból”, mondja Piro. „Az jó dolog, hogy az emberek ide akarnak jönni, gyülekezeteket plántálni, de Albánia túl kemény hely ahhoz, hogy külföldiek itt éljenek sokáig. Az elején sok misszionárius túl korán ment haza szerintem, és az albán egyházat tapasztalatlan vezetőkkel hagyták itt. Számomra ez a legnagyobb probléma, amivel az egyháznak most szembesülnie kell.”
A hosszútávú látás hiánya
Albániához hasonlóan Kelet-Berlinben is a hosszútávú látás hiánya a nyugati gyülekezetplántálók kudarcának egyik oka, Jochen Hackstein (Vineyard D.A.CH) szerint: “Maximum 15 gyülekezetplántálás történt Kelet-Berlinben, és csak kettő maradt sikeres”, mondja. “Amikor két vagy három év után nem látták a sikert, akkor otthagyták a gyülekezeteket és hazamentek – pedig hosszútávú látásra van szükség.
Néha úgy érzem, hogy Berlin olyan mint egy tengerparti strand – emberek hullámokban érkeznek két-három hetes tervekkel. Ébredést akarnak hozni Berlinbe, aztán elmennek. Sokkal hasznosabb, lenne, ha a projektjeiket a főváros vezetősége elő hoznák – van egy úgynevezett lelkipásztorok reggelije és létrehoztunk egy vezetőséget Berlin számára, amit úgy nevezünk, hogy Together for Berlin (“Együtt Berlinért”) (www.gfberlin.de). Ez egy bejegyzett szervezet, amelynek a célja minden társadalmi csoport elérése a városban Jézus Krisztus Evangéliumával. Az lenne a legjobb, ha eljönnének ehhez a szervezethez, elmondanák a látásukat, itt időznének, összehoznának embereket a projekt beindítása előtt, ahelyett, hogy függetlenül csinálják.”
Jochen azt tapasztalta, hogy a kelet-berliniek nagyon szkeptikusan fogadják a nyugatiakat, és hosszú időbe telik, míg az ember kapcsolatot épít ki velük. Egyeseknek négy év után jutottak el oda, hogy azt mondják: Most már bízunk benned, mert látjuk, hogy nem vagytok szekta, és nem a pénzünket akarjátok.”
A kontextusba helyezés fontossága
Timmy Powers tíz éve végez gyülekezetplántálást Ukrajnában a Great Commission Europe szervezettel. Miután eltöltött egy bizonyos időt a többi GCE misszionáriussal az eredeti gyülekezetplántáláson, Timmy egy új gyülekezetbe kezdett két ukránnal. „Nyilvánvaló volt, hogy Isten áldása volt rajta” mondja Timmy. „Egy fiatalokból álló erős mag megtért, és növekedni akart, úgyhogy elkezdtünk egy gyülekezetet. Ez egy különösen ifjúság-orientált gyülekezet volt, ami a házicsoportokra nagy hangsúlyt fektetett, de ahogy telt az idő kialakult egy nagy és hatékony dicsőítő összejövetel.” Ahogy nőtt a gyülekezet, önállóan is sikeres volt, és elindított egy gyülekezetplántáló projektet „Next Generation” (Következő Generáció”) néven. A résztvevő gyülekezetek egy mai modern módszerrel akarták megközelíteni a fiatalokat, minőségi dicsőítő zenével, képzőművészettel, hatékony kommunikációval és a média használatával.
Viszont néhány probléma is elkezdett napvilágra jönni.
1. Mivel fiatalokkal és diákokkal foglalkoztak, akiknek nagyon kevés pénzük volt, ezért nyugati anyagi segítségre volt szükségük a folytatáshoz. Timmy megpróbálta igazolni ezt maga előtt, ezt mondva: „Nos ez ugyanolyan, mint Amerikában, ahol külső támogatásokat használtunk, hogy ifjúsági szolgálatokat indítsunk be.” De ha ugyanezt külföldön csinálod, akkor függőséget hoz létre, és egy olyan mentalitást, ami nagyon nem szeretnél látni, ha otthon munkálkodnál. A nagy összegű támogatás gyűjtése sok erőfeszítést is igényelt, ami miatt kevés idő maradt azon gondolkodni, hogy hogyan legyen megsokszorozva a szolgálat.
2. Kezdetben a minőségi dráma, jó zene és kommunikáció bevonzotta az embereket, mert kíváncsiak voltak és érdeklődtek. Ma már, különösen a nagy városokban, ezernyi szórakozási lehetőség van. Egy attrakcióra épülő gyülekezet bizonyára nagy hatással van, de nem tudja felkészíteni az embereket a kiküldetésre és gyülekezetek indítására különböző helyeken.
3. Timmy korábbi ukrán munkatársainak nagyon jó ajándékaik voltak, és azt várták, hogy Isten használni fogja őket a gyülekezetplántálásban és a tanítványozásban. „Emlékszem, hogy az egyik összejövetelünkön kihívást intéztünk az emberek elé, hogy legyenek benne a gyülekezetplántálásban. Körülbelül 30-an jöttek előre, telve lelkesedéssel. De azt is észrevettem, hogy sokan elkezdték a vezetőinket nézni, és ezt mondani: „Ha a gyülekezetplántálás azt jelenti, hogy olyan ajándékaimnak kell lennie, mint nekik, akkor én erre nem vagyok képes.””
Timmy megváltoztatta a gyülekezetmodelljét egyszerűre és organikusra, és készített egy weboldalt, hogy másokkal együtt fedezze fel ezeket az igazságokat: www.simplechurch.com.ua
„A volt szovjet tagköztársaságokból jövő emberek kezdenek rájönni, hogy a nyugatról hozott stratégiák nem működnek hosszútávon az ő országukban. Isten egy sokkal egyszerűbb módszerre vezetett rá, amihez nem kell sok pénz, felszerelés vagy nyilvános összejöveteli hely. Már nem azt mondjuk, hogy: Végigviharzunk a városunkon a programjainkkal és a médiával!
Egyszerű gyülekezeteket akarunk plántálni lakótelepeken, ahol az emberek élnek és dolgoznak. Egy gyülekezet tizenöt emberből is állhat, akik egy lakásban jönnek össze, ahol csak az kell, hogy készek legyünk törődni egymással és segíteni egymást a pásztorlásban. Ezek sokkal természetesebb dolgok számunkra, és sokan azt mondják erre, hogy: Ezt meg tudom csinálni.”
A kultúrába illeszkedő gyülekezetplántálási modell fontosságát Fehéroroszországban láthatjuk, ahol a gyülekezetek olyan emberek csoportjai, akik vasárnap összejönnek istentiszteletre, hétközben kiscsoportos alkalmakra, és az „egyszerű gyülekezet” azt jelenti náluk, hogy a hétközbeni alkalom a gyülekezet alapja, ahol minden a kiscsoportban történik, és nem építenek más szervezetet a tanítványképzés céljából. Egy Fehéroroszországban munkálkodó misszionárius szerint ennek kettős oka van.
„Fehéroroszországban nagyon szkeptikusak az emberek, és a vallásról alkotott képük az ortodox egyház által alakult ki. A kommunizmus alatt olyan pletykák terjengtek, hogy a baptisták és a pünkösdiek gyerekeket áldoznak fel és vért isznak, meg orgiákat szerveznek, és még ma is rajta lehet ez a stigma a gyülekezeteken. Ezért fontos, hogy valamilyen hivatalos képet mutassanak magukról, ezért az, ha vasárnapi istentiszteletünk van egy épületben, ahol hivatalos jellegű egyháznak nézünk ki, és államilag be is vagyunk jegyezve, az biztonságérzetet ad az embereknek, és segít abban is, hogy megtudhassák, hogy „normális” emberek vagyunk.
Másodszor, az elnök Fehéroroszországban erős kezű. Még most is kommunista az ország, és ahhoz, hogy összejövetelt lehessen tartani, ahhoz jogosítvány kell, engedély és regisztráció. A kormány azt mondta, hogy minden gyülekezetnek kell legyen egy hivatalos épülete, ami templomnak néz ki, de még egy ilyen hely kibérléséhez is engedély kell, aminek a megszerzése egy hatalmas feladat. Más összejövetelt tartani regisztráció nélkül, nagyon bonyolult lenne.”
Vezetőségi kérdések
Timmy Powers szerint a hazai vezetőség felhatalmazása kulcsfontosságú kérdés a posztkommunista országokban. „Volt egy kommunista mondás, miszerint a legmagasabb búzaszálat a tövéig levágják. A lényege az, hogy ha valakinél jobb akarsz lenni, vagy kiválóságra törekszel, az nem illik bele a kommunista szemléletbe, miszerint mindenki egyenlő, úgyhogy kiszúrnak.”
Az eredmény az, hogy bármilyen ötlet arra nézve, hogy vezető legyen valaki Istenért, vagy ha vállalkozó szellemű valaki, azt különösen a férfiak között lekorlátozták. Arra tanították őket, hogy egy szinten legyenek mindenkivel, és ne akarjanak változtatni az eddig megszokott állapoton – „úgyhogy Isten csodája kell ahhoz, hogy ezek a férfiak előlépjenek és vezetők legyenek”, mondja Timmy.
Clint Stewart azt tapasztalta, hogy míg az oroszok vonakodva fogadják el a sajátjaiktól a vezetést, ha csak nem voltak már rég a „nyeregben”, ugyanezt a szerepet könnyen tulajdonítják külföldieknek, akik idejönnek az alapokat lerakni. A problémák akkor jönnek, amikor ezek a külföldi vezetők nem adják át a vezetést a helybélieknek, és amikor lejár a vízumuk, vagy máshová mennek, senki sincs, aki itt betöltse a szerepet. Ebből adódóan sok gyülekezet szétoszlik.
De Clint reménykedve néz a jövőbe. „Van egy fiatalabb generációnk – 40 év alattiak – akik már most kezdenek belekerülni a vezetői szerepekbe. A teológiai képzés az utóbbi 10-15 évben megnövekedett, és orosz férfiak és nők kezdik megtanulni, mit jelent kereszténynek lenni az orosz társadalomban. Vannak felnövő teológusok, akik könyveket fognak kiadni, amelyek teológiai fogalmakkal fogják leírni, mik az egyház álmai, céljai és törekvései – nagyon bátorító ezeket látni.”
3. A jövő
Tehát milyen lesz a jövő? Bár vannak bátorító tények is, mégis a gyülekezetplántálások aránya csökken, összevetve a kezdeti eufóriával, amikor a Szovjetunió megnyílt. Az evangéliumi egyház még most is egy kisebbség ezekben az országokban, és egyes területeken újra üldöztetések kezdődtek. Sokkal több szubkultúra alakult ki, és szegregáltabb lett a társadalom.
Változó modellek
Sok, a European Church Planting Network munkájába bekapcsolódó csoport változtatja meg a gyülekezetplántálási modelljét, a posztkommunista Európa új realitásaira reagálva. Az IMB Europe az utóbbi hat évben az Orosz Baptista Unióval dolgozott együtt, és 16 leánygyülekezetet plántáltak. Most, az ukrajnai GCE plántáló munkás Timmy Powers példájához hasonlóan, ők is egy sokkal egyszerűbb plántálási módszer felé mozdultak el, a hagyományos módszerek mellett.
„Lehet, hogy képesek vagyunk 200 fős gyülekezetet plántálni egy nagyvárosban, de ezeknek a többsége a gyülekezetekből elmaradt emberek lesznek. Ezzel nincs semmi baj, de a házicsoportos erőfeszítések a gyülekezetnélküliekre fog fókuszálni’, mondja Clint Stewart. „Tavaly a vízkeresztségek 50%-a a szociális szolgálaton keresztül történt, drogosok és alkoholisták között a rehabilitációs központokban. Partnereink a társadalom peremére sodródott embereket keresi meg, és arra próbálja felbuzdítani az oroszok szívét, hogy keressék meg az evangéliumi módszerekkel azokat, akik soha nem mennének el gyülekezetbe.
A házi gyülekezetek egy vagy két hívővel kezdődnek, akik a Bibliát tanulmányozzák az otthonaikban, és az emberek kiképzést kapnak a vezetésre. Minden Bibliakör saját jogú gyülekezetté válik: rendszeresen összejönnek, úrvacsoráznak, vízkeresztséget végeznek, együtt tanulmányozzák a Bibliát, egymást bátorítják és elszámoltatható viszonyban vannak egymással – és ugyanakkor kifelé is szolgálnak, hogy tudatosan új csoportokat indítsanak a saját csoportjaikból.
Clint azt mondja, hogy korábban olyan gyülekezetet alapítottak, ami „társadalmi mércével” mérte a sikert: például a gyülekezet mérete vagy a gyülekezeti szolgálatok száma alapján. Mivel a tíznél több bemerített taggal rendelkező gyülekezeteknek bejelentettnek kell lenniük, és ha nem házban jönnek össze, akkor bejelentett helyen kell összejönniük, ezért a kicsi, gyorsan szaporodó csoportokkal el tudjuk kerülni azt a bürokráciát, amivel a nagyobb gyülekezeteknek kell szembesülniük.
„Az egy áldás, hogy a hagyományos gyülekezetek ezt csinálják, és segítünk is nekik a saját embereik képzésében” mondja Clint. „Ez nem a hagyományos egyház elhagyása, hanem egy újabb fajta külső szolgálat, ami segíti a gyorsabb munkát.”
Fókuszban a városok
Az Antioch Movement által Ukrajnában készített felmérés szerint bár az emberek 70%-a városokban lakik, a gyülekezetplántálások 70%-a falvakban történt, azaz a lakosság 30%-án belül.
Ezért az Antioch Movement 125 városra fordította a figyelmét, amelyek közül mindegyik több mint 200.000 lakosú. A falvakban élő szegényebb emberek között könnyű attraktív gyülekezeteket plántálni” mondja Viktor Kulbich”, mert nincsenek ugyanolyan lehetőségeik de stresszeik sem, mint a városiak életében. A városokban kreativitás kell, és át kell gondolni a módszereket, hogy az elfoglalt és a városi élettől őrületbe kergetett embereknek hogyan adjuk át az evangéliumot.
A fiatalokkal sport-evangelizációt folytatunk, hogy megismerkedhessenek egymással – van egy 168 csapatból álló futball bajnokságunk, ahol a játékosok 97%-a nem keresztény, de a játék feltétele hetente részt venni egy Bibliaórán, és a meccs előtt együtt imádkozni az edzővel. Ezáltal kemény, veszélyes fickókat is elérünk, akik közül némelyek már börtönben is voltak, vagy drogoztak.”
Mindazáltal a gyülekezetplántálás és az evangelizálás nem csak a marginalizálódott emberekre szorul. Ukrajna rendelkezik az egyik legnagyobb szabadságfokkal a volt szovjet tagállamok közül, és a társadalom minden szintjét el lehet érni.
„Megvan a lehetőségünk, hogy bizonyságot tegyünk a hadseregnek, a KGB-nek, bemenjünk börtönökbe, és nagy nyitás van az iskolákban is. Az oktatási minisztérium most fogadott el egy törvényt, mely szerint keresztény etikát lehet tanítani az iskolában, csak képzett és oklevéllel rendelkező embereknek kell lenniük. 2008 februárjában és márciusában volt egy speciális képzésünk, ahol etikát tanítottunk, kinyomtattuk az anyagokat és kb. 5000 iskolát le tudtunk fedni vele.
Emellett filmeket is használunk, valamint kiscsoportokat, hogy a családokat is elérjük, üzleti vagy vezetői konferenciákat is tartunk – az evangélium alapelveit adjuk át, illetve azt, hogy hogyan kell alkalmazni ezeket a mindennapi életben. Ezáltal a képzettebbeket is elérjük a városainkban.”
Gyülekezetek a szubkultúrákban
Berlinben Jochen Hackstein figyelembe vette a város kultúráját és környezetét, amikor a gyülekezetplántálási stratégiáját tervezte.
“Berlinnek 3,5 millió lakosa van, 185 különböző nemzetiségből, 12 körzetben, ami összesen kb. 100 kisvárosból áll. Minden berlini lakosnak öt-tíz perces útra van az óvoda, a bevásárló központ és minden ami kell. A kelet-berliniek soha nem mennének el egy nyugat-berlini gyülekezetbe – csak a keresztények utaznak 60 percet a város központjában levő gyülekezetbe. A Vineyard D.A.CH. látása az, hogy minden kisvárosban plántálunk egy gyülekezetet, ahová az emberek elvihetik a szomszédjaikat. Jelenleg öt gyülekezet-plántálásunk van Kelet- és Nyugat-Berlinben – ebben benne van az arabok elérése, és egy törököket megcélzó is. Minden plántálás azt a kultúrát tükrözi, amelyben van, akár a zenéjében, akár a vezetési stílusban.”
A Bulgarian Bible League is tapasztalta, hogy gyülekezetek jöttek elő speciális szubkultúrákból, azt az alapelvet követve, hogy „a misszió gyülekezetet szül”. „Az ember szolgál, betölt egy szükségletet és létrehoz egy hitközösséget” mondja Pechio Mutharov.
Egy plántáló munkás a King’s Kids szolgálatból alakított gyülekezetet 10-14 éves gyerekek között. A csoport tevékenysége külső fókuszú volt, például árvaházakat látogattak együtt, de ma már nagyobbak ezek a fiatalok, és önálló közösség lettek. Egy másik munkás börtönmissziót végzett. „Tudni akarta, mit tegyen a volt bűnözőkel. Arra biztattuk, indítson gyülekezetet és ez egy természetes módon meg is tudott történni. Azért növekszik, mert az új emberek mindig új embereket hívnak” mondja Pechio.
Piro Paparisto szerint az albán egyház egyik sikere az, hogy az evangéliumi egyháznak ma már nemzeti identitása van, noha még mindig külső segítséget kap. Azt is tudja, hogy még rá kell jönniük ara, hogyan érjenek el különálló közösségeket. Az albániai gyülekezetek általában 100 fősnél kisebbek, ezért a közepes méretű közösségek (15-50 fős csoportok, amelyek missziós irányultságúak)15 jelenthetik a megoldást a kis gyülekezetek szaporodására, a különböző szubkultúrák elérése céljából.
A lettországi Rigában St Matthews is most áll át a kiscsoportokról a közepes méretű közösségekből álló gyülekezethálózatra. A gyülekezeti élet elsődleges formáját a vasárnapokról a közepes közösségekre akarják átvinni, és több missziós projektet finanszíroznak. Ez ellentétes az előző plántálási modellel.
Albániában a gyülekezetplántálás finanszírozása nagy kérdés, mivel még mindig az egyik legszegényebb ország Európában.16 Piro történettudományt tanít a Tirana Egyetemen, amikor pedig nem dolgozik, mellette pedig gyülekezetet plántál, ahol nem tanít. Azon van, hogy Királysági vállalkozásokat és mikro-finanszírozású projekteket alakítson ki, az új gyülekezetek mellett, amelyek segíthetik az evangéliumi munkájuk finanszírozását, és ne kívülről kapott segítségre kelljen támaszkodniuk, amiből csak az lenne, hogy a vezetőség jó fizetést akarna, és nem a gyülekezetet akarná szolgálni.
Fehéroroszországban pedig barátságokon keresztül alakulnak és növekednek gyülekezetek. „Egyre jobban látom, hogy erre kell nagyobb hangsúlyt fektetnünk – ezt eddig természetesnek vettük, de buzdítanunk kell erre az embereket”, mondja Dima A. „Például több időt akarok tölteni a szomszédjaimmal, akik nyitottak a kapcsolatra, úgyhogy az egyik összejövetelre nem fogok járni, ugyanis jelenleg minden időmet keresztényekkel töltöm.”
A gyülekezetplántálás kihívásai továbbra is megvannak. De ezzel együtt is, Dima B ezt mondja: „tele vagyunk bátorsággal – ez az életünk, hogy kövessük Krisztust, és betöltsük a küldetésünket Fehéroroszországban.”
„Sok kihívás van, de sok lehetőség is” teszi hozzá Dima A. „Nem tudnám elképzelni, hogy itt hagyjam az országomat. Nehéz hely, de nekem itt maradni és a gyülekezeteinket nevelni izgalmas munkát jelent, mert emlékszem a múltra, és ma már sokkal jobb a helyzet. Hálás vagyok Istennek ezért.”
VÉGJEGYZETEK
1 A kép eredeti helye: en.wikipedia.org/wiki/Image:BlankMap%u2010Europe2.png
2 Marx (1844) Towards a Critique of Hegel’s Philosophy of Right, itt idézve: www.allaboutphilosophy.org/what%u2010is%u2010marxism%u2010faq.htm
3 A D.A.CH. rövidítés jelentése: Németország, Ausztria, Svájc
4 Inglehart és Baker (Feb 2000): Modernisation, Cultural Change and the Persistence of Traditional Values, American Sociological Review (Vol 65, p 19)
5 A kép eredete: http://www.worldvaluessurvey.org/
6 Interfax, Moszkva, 2008 június 3 http://www.interfax%u2010religion.com/print.php?act=news&id=4752
7 A képek forrása a CIA World Factbook https://www.cia.gov/library/publications/the%u2010world%u2010factbook/geos/rs.html
8 Inglehart és Baker (Feb 2000) Modernisation, Cultural Change and the Persistence of Traditional Values, American Sociological Review (Vol 65, p 19)
9 Forrás: Wikipedia.com
10 Dušan Jaura (1997) Young People in Post-Modern Society: A survey of spirituality of the coming generation in post- communist Europe, A CityGate Field Study: www.citygate.org
11 Adat forrása: www.missioninfobank.org
12 Adat forrása: www.missioninfobank.org
13 Kušnierik és CLcel (2004) Shadows of the Past: the impact of communism on the way people think in a post-communist society, A City Gate Field Study www.citygate.org
14 További információk az Antioch Movement munkájáról a gyülekezetplántálók képzésében és felkészítésében az ECPN írásában: Preparing to Plant: Calling, Equipping and Enabling Church Planters in Europe www.ecpn.org
15 A közepes méretű közösségek 15-50 fős csoportok, amelyek missziós irányultságúak. Több információ a közepes méretű csoportokról az ECPN írásában: Mid-size mission: the use of mid-size groups as a vital strategic component of church planting.
16 A fejenkénti jövedelem 2008-ban a Bank of Albania szerint 3500 dollár volt. http://www.state.gov/r/pa/ei/bgn/3235.htm
A European Church Planting Network szeretettel várja az ön visszajelzését!
A fő szerző: Joanne Appleton jappleton@redcliffe.org
A szerkesztő tanácsadó: Anders Michael Hansen hálózati igazgató (European Church Planting Network) andersmichael@ecpn.org
Prezentáció: Libby Culmer l.culmer@3dministires.com
Az ECPN Concept Papers letölthető innen: www.ecpn.org, Knowledge Capital © ecpn 2008
Eredeti cikk: After the Wall Came Down: Church Planting in Post-Communist Countries
Miután leomlott a fal: Gyülekezetplántálás a posztkommunista országokban (1.rész)
Miután leomlott a fal: Gyülekezetplántálás a posztkommunista országokban (2.rész)
Miután leomlott a fal: Gyülekezetplántálás a posztkommunista országokban (3.rész)
Vélemény, hozzászólás?