Volt idő, amikor a Szovjetunió kormánya ki akarta végezni az egyházat. „Nyikita Hruscsov (aki a Szovjetunió elnöke volt 1958 és 1964 között) egyszer azt mondta, hogy 1980-ra eléri, hogy megmutassa nekünk az utolsó élő hívőt”, emlékszik vissza Viktor Kulbich a The Antioch Movement (Antiókhia Mozgalom) részéről. „Ma Hruscsov halott – az egyház viszont él, és Isten uralkodik.”
Viktor emlékszik a kommunizmus bukása utáni szellemi nyitottságra is, és arra, hogy hogyan plántáltak majdnem 1700 evangéliumi gyülekezetet Ukrajnában, 1992 és 97 között.
„2000-től kezdődően stagnálni kezdett a gyülekezetplántálás, ahogy a társadalom filozófiája és gondolkodásmódja megváltozott, és az emberek nagyobb mértékben kezdtek a materiális dolgokért élni. Kezdetben nagyon nyitottak voltak arra, hogy Jézusról halljanak, de manapság azt mondják: „Bocsánat, de nincs időm.” Az érdekli őket, hogyan szerezzenek jobb állást, hogyan etessék a családjukat és hogyan végezzenek el jobb iskolákat.”
De még így is egy „új hullámot” tapasztal Viktor Ukrajnában, az evangélium iránti érdeklődés terén, 2005 óta. Azokat a terveket, melyek szerint 2005 és 2009 között 55 gyülekezetet fognak plántálni, már túl is szárnyalták – 2008-ra 150 gyülekezet jött létre. „Olyan mozgalmat szeretnénk látni, ami nem új gyülekezetek létrejöttéről szól, hanem a gyülekezetplántálás valóságos megsokszorozódása”, mondja Viktor. „Erről szól a mi képzési és látásmegosztó programunk.”
Ez a koncepcióról szóló írás arról szól, hogy milyen körülmények között lettek gyülekezetek plántálva az elmúlt 18 év során Ukrajnában, Albániában, Fehéroroszországban, Bulgáriában, Kelet-Berlinben, Lettországban és Oroszországban, valamint azokról a kérdésekről, amelyek hatással voltak az egyház növekedésére ezekben az országokban. Írásunk három területre koncentrál: a kultúrára, az Egyházra és a jövőre.
1. ábra: Európa térképe, azoknak az országoknak a helyét jelölve, amelyekről szó van az írásunkban.1
1. A kultúra
A mai posztkommunista országokban a kultúra különböző szintjei befolyásolják, ahogyan az emberek az evangéliumra reagálnak. Ezek között található a világi-racionális gondolkodásmód, amely a kommunista országokra volt jellemző, a történelmi ortodox és római katolikus hit, valamint a nyugati kultúra 1989 után tapasztalt hatása.
A világi – racionális gondolkodásmód
Noha a kommunista ideológiát össze lehet foglalni ebben a mondatban: „mindenkitől a képességei szerint, mindenki számára a szükségletei szerint”, az egyik központi tényező a meggyőződésükben annak a hangsúlyozása volt, hogy kizárólag az anyag, azaz az anyagi természetű dolgok jelentik a valóságot a világon. Ebből kiindulva tudott mindenre magyarázatot adni a racionális filozófia. Másfelől a vallás, Marx nézete szerint, „az elnyomott teremtmények sóhaja”2. Abban hitt, hogy amikor létrejön az osztálymentes társadalom, és ezáltal el lesz törölve az elnyomás, a vallásra már nem lesz többé szükség.
Jochen Hackstein, aki a Vineyard D.A.CH.3 (www.vineyard%u2010dach.net) gyülekezetplántáló munkatársa a németországi Kelet-Berlinben, azt figyelte meg, hogy a 30 feletti emberek még mindig racionális és materialista beállítottsággal rendelkeznek.
„Még ha gyógyulásokat is látnak, azt is tagadják, hogy megtörténik”, mondja Jochen. „Ismerek olyanokat, akik döbbenetes módon tapasztalták meg Istent, látomásaik voltak és az ismeret beszédének az ajándékát tapasztalták, és mégis ezt mondják, „ez lehetetlen, nincs Isten”.
„Ráadásul a Kelet és a Nyugat filozófiája teljesen különböző. Én Bajorország déli részén nőttem fel, Nyugat-Németországban. Nálunk amerikai katonák voltak, McDonald’s, és nyugati életstílus. Ez egy individualista életmód volt, ahol szabad akarata volt az embernek, és mindent maga dönthetett el. Keleten már más a helyzet, mert ott minden rendszabályozva volt. Az ember akarata a saját döntések meghozatalára nem volt, és még most sincs igazán megerősödve.”
A World Values Survey (Világméretű érték-felmérés) alapján végzett kutatások drámai módon mutatják be ezt a különbséget. Az Inglehart-Welzel Kulturális Térkép (2. ábra) a legfrissebb adatokat használta fel minden országnál, három felmérési hullám alapján, amelyeket 1981 és 1998 között végeztek.4
2. ábra Az Ingelhart-Welzel Kulturális Világtérkép
A függőleges tengely a hagyományos értékek és a világi-racionális értékek között mozgó skálát mutatja. A hagyományos értékekkel rendelkező társadalmak hajlamosak a vallásra helyezni a hangsúlyt, valamint hagyományos családi értékekre, és egyfajta nemzeti büszkeségre. Ahogy a világi-racionális értékek irányba haladunk a skálán, ennek az ellenkezőjét láthatjuk.
A vízszintes tengely azt mutatja, hogy egy ország növekvő jóléte hogyan viszi távol a túlélési értékektől, ahol a gazdasági és fizikai biztonság fontosabb volt, mint az egyén szabadsága. Hiányzik a bizalom és a boldogságtudat. Másfelől viszont az önkifejezés a jólétet és az életminőséget hangsúlyozza. Inglehartnak az az elmélete, hogy ahogy az egyes országoknak nő a gazdasági jóléte, úgy távolodnak el a túlélési és a vallási értékektől – a grafikon jobb felső sarka irányába.
A nyugati világ ipari, jólétben élő országai, mint az USA és Anglia, a skála közepén találhatóak a hagyományos kontra világi-racionális értékek vonalán, viszont ha az önkifejezést nézzük, akkor magas pontszámot érnek el. A jelen írásunkban vizsgált volt kommunista országok magas pontot kapnak a világi-racionális értékek terén, viszont még mindig túlélő módban élnek.
Jochen egy másik történetet is elmesél a Kelet világi-racionális értékei és a Nyugat hagyományosabb felfogása közötti különbség illusztrálásra. „Az első kelet-berlini hívőnk egy 23 éves fiatal hölgy volt. A barátjával lakott, akitől terhes lett, majd elmentek egy kórházba és elvetették a babát. Azt kérdeztem tőle: ’Hogy tehetted ezt? Te keresztény vagy, soha nem hallottad még, hogy nem csinálhatsz ilyet?’ Azt felelte: ’De a nagymamám is ezt tette, meg az anyám is, és azt gondoltam, hogy ez teljesen normális dolog.’” Jochen elmondta, hogy ekkor döbbent rá, hogy mennyire más egy kelet-berlini háttere – mert Nyugat-Németországban még a hitetlenek is értékesnek tartották az életet, és nem követtek el ilyen könnyen abortuszt.
Egy oroszországi kutatás szerint, amelyet az Orosz Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Intézete végzett el, a fiatalok között az 50%-ot is eléri azoknak a száma, akik szerint elfogadható a prostitúció, a durva bánásmód, a vesztegetés, az abortusz és a hűtlenség, és hogy készek lennének „átlépni az erkölcsi normákat a siker érdekében”6.
Clint Stuart, aki az IMB Europe munkatársa (www.hope4cee.org) Szentpétervárban, a „hagyományos” értékek elvesztésének az okát az emberek életéből hiányzó vallásban látja: „Az emberek elvesztettek minden kapcsolatot Istennel, ebből adódóan a társadalom az alkohol, a drogok és a házassági kapcsolatukkal való visszaélés felé fordult. Most is nagyon szabados szexuális életet él a társadalom, és reménye sincsen.
Az orosz gazdaság átlagosan 7%-kal növekedett évente 1998 és 2007 között. Míg a fejenkénti GDP éppen 15.000 dollár alatt áll, a vagyon nagy része kevesek kezébe kerül, és a lakosság 15,8 %-a a létminimum alatt él7. Clint szerint az oroszok ma a puszta materializmusba vetik a reményüket – nagyobb lakások, gyorsabb autók és még több kis készülék („kütyük”).
Generációs különbségek
Amikor Inglehart országonként is összevetette a világi-racionális értékeket az életkorral, azt találta, hogy a kommunizmus alatt felnevelkedett idősebb emberekben erősebbek ezek az értékek, mint a hasonló korúak között, aki más típusú társadalomban élnek:
„Az iskolai éveiket gyors gazdasági növekedés jellemezte, egy olyan érában, amikor úgy tűnt, hogy a kommunizmus túl fogja szárnyalni a kapitalizmust. Ráadásul ki voltak téve annak az erőteljes propagandának, amely a vallás és a hagyományos értékek eltörlését tűzte ki célul, ami valószínűleg hatással volt rájuk is. Meredek értékkülönbséget lehet látni az ex-kommunista társadalmak idősebb és fiatalabb társaságai között is.”8
Albániában az idősebb nemzedék teljes agymosáson ment keresztül a kommunizmus alatt, mondja Piro Paparisto, a Foursquare Church of the Coming King gyülekezetből, az albániai Tiranából. Lehet, hogy tetszik nekik az, amilyen hatással tudnak lenni a keresztény értékek a társadalomra, de az olyan gondolatokat, mint a halál utáni élet, vagy az örök élet, már nagyon nehezen fognak fel.
„Például az apám azt mondja: Vidd a testvéreidet a gyülekezetbe! Tetszik neki, amit csinálok, de nem hiszi, hogy neki személyesen hinnie kéne Krisztusban ahhoz, hogy meg legyenek bocsátva a bűnei és a mennybe menjen. Az idősebbek nagyon sokat csalódtak az életben.”
Piro azt mondja, hogy a gyülekezetplántálásukat a fiatalokra koncentrálják, akik magányosak, közösségre van szükségük, szeretetre és törődésre. „Albániában a szülők nem voltak megtanítva arra, hogyan neveljék a gyerekeket, ezért nincsenek is jó kapcsolatok az idősebb és a fiatalabb generációk között. Fel kell vennünk a kapcsolatot az emberekkel – a félelmeikkel és kétségbeesett állapotukkal együtt. Ez már eddig is gyümölcsöző volt, viszont nem könnyű, mert türelmesnek kell lenni, és azért kell imádkoznunk, hogy Isten cselekedjen valamit az életükben.”
De azt is hozzáteszi, hogy az emberek egyre kevésbé nyitottak, mert egyre több anyagi javaik vannak, és ezzel együtt „az ideiglenes biztonságérzetük is nagyobb”. Ahogy egyre többet használják az internetet, annál individualistább a társadalom, és nehezebb is találkozni az emberekkel, mert inkább otthon maradnak, és nem mennek el otthonról, hogy társaságban legyenek.
Ott van még az oktatás vonzereje is, mondja Clint Stewart Szentpétervárról. „Vannak olyan gyerekek, akik úgy gondolják, hogy majd az oktatás lesz a megmentőjük. Az egyik oktatási intézmény előtt szoktunk evangelizálni, és azok a gyerekek annyira odavannak azért, hogy a tudomány választ ad minden kérdésre – borzasztóan szomorú.”
Keletnémetek és nyugatnémetek társalognak az újonnan megnyílt átjárónál a Berlini Falnál, miután egy daru eltávolított belőle egy darabot a Brandenburgi Kapu mellett, 1989 decemberében.9
Ezzel szemben Dima A. a fehéroroszországi Minszkben működő Good News and New Land Church gyülekezettől azt mondja, hogy bár a világi filozófia uralt mindent a kommunista éra alatt, ma már elegük van belőle az embereknek, mivel tudják, hogy nem igaz. Az idősebb emberek elzárkóznak az evangélium előtt, a gyülekezetbe újonnan jövők életkora pedig 16 és 25 év között van.
„A legnagyobb evangelizációs eszközünk az, hogy fiatalok érnek el fiatalokat, barátságok által. A fiatalok amúgy is válaszokat keresnek, és valami többet annál, ami most van nekik. Sokan keresik ezt a szellemi életben, és sokan különböző módokon definiálják ezt. Az asztrológia, a keleti vallások és a szekták nagyon népszerűek, úgyhogy segítenünk kell nekik abban, hogy meglássák, hogy amit keresnek, azt Krisztusban lehet megtalálni.”
Eredeti cikk: After the Wall Came Down: Church Planting in Post-Communist Countries
Miután leomlott a fal: Gyülekezetplántálás a posztkommunista országokban (1.rész)
Miután leomlott a fal: Gyülekezetplántálás a posztkommunista országokban (2.rész)
Miután leomlott a fal: Gyülekezetplántálás a posztkommunista országokban (3.rész)
Vélemény, hozzászólás?