Ha megnézzük mostanában a filmkínálatot, azt vesszük észre, hogy megnőtt az igény a szuperhősökre, a különleges képességekre, a világ megmentésére… Csak megpróbáltam felsorolni az ilyen jellegű filmeket, s hosszú lett a lista!
Mit árul el ez a mai kultúráról? Miért ontják a filmstúdiók az ilyen mozikat? Miért nem lehet ezt a témát megunni? Miért tud minden korosztályt a lekötni? Nézzük végig ilyen szempontból a filmeket, meséket, sorozatokat, és próbáljuk meg kitalálni, hogy ez mit árul el a mai emberek gondolkodásáról, vágyairól, félelmeiről! És persze keressük meg ezekre Isten válaszát!
Különleges vagy!
Miért jó szuperhősnek lenni? A szuperhősök mind különlegesek. Valami miatt mások, mint a többiek. Nincs még egy olyan, mint ők. Mindannyian vágyunk erre, érezni szeretnénk, hogy fontosak vagyunk, arra vágyunk hogy „csodáljanak” minket. És igazából Isten mindannyiunkat csodálatosnak, különlegesnek és egyedinek alkotott meg. De mi azt szeretnénk, ha ezt mások is felismernék. Az első lépés, ha szeretnénk, hogy különlegesnek lássanak minket, akkor lássuk mi annak magunkat, úgy ahogy Isten is annak lát minket!
Zsolt. 139,13-14
Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.
Tehetséges vagy valamiben!
Most lehet mondani, hogy a szuperhősök attól különlegesek, mert szuper képességeik vannak. És talán úgy érzed, neked semmi ilyesmi nem adatott. Először is, ha belegondolunk, nincs az összes hősnek természetfeletti képessége. Gondoljunk csak Batman-re: nem úgy lett belőle Batman, hogy megharapta egy denevér! Inkább valamiben kiemelkedik a többiek közül. Valamiben talán jobb, mint a társai. És ezt kamatoztatja is. Fejleszti a képességeit, tanul, gyakorol, edz, vagy éppen felszerelést vásárol (Batmobil)… Amire szüksége van, hogy elérje a célját, betöltse a küldetését, a hős szerepét. Minden embernek van különleges adottsága, olyasmi amit fejleszteni lehet, amit tanulni lehet, amit esetleg örököltünk, vagy kaptuk lehetőségként… akárcsak a szuperhősök. Az igazi kérdés az, hogy mit kezdünk vele. Álmodozhatunk, hogy milyen jó a híres embereknek, vagy azoknak, akik valami nagy dolgot vittek véghez, vagy megvalósíthatjuk a sajátunkat. Mert mindenkinek van küldetése! És tehetünk érte, minden tőlünk telhetőt beleadhatunk, míg valóra váltjuk az álmainkat.
Az hiszem, manapság már gyermekkorban elveszik a gyerekek álmait, mert ugye nem lehet minden kisgyerek űrhajós. Szisztematikusan törjük le minden ambíciójukat, míg végül nem mernek már álmodni sem. Pedig talán ideje, hogy mi is merjünk nagyobb célokat kitűzni magunk elé! Istennél pedig aztán senki sem mondhatja, hogy nem kapott semmilyen különlegeset!
Zsid. 2,4
Isten pedig velük együtt tett bizonyságot jelekkel és csodákkal, sokféle erővel és a Szentlélek ajándékaival, amelyeket akarata szerint osztott szét.
1Kor. 12:1 és 4-11
A lelki ajándékokra nézve pedig, testvéreim, nem szeretném, ha tudatlanok lennétek…
A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz. És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz. A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele. Mert némelyik a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által. Egyik ugyanattól a Lélektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait. Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken való szólást, vagy pedig a nyelveken való szólás magyarázását kapta. De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja.
Ez legalább olyan izgalmas és titokzatos, mint a Heros-ban az a sokféle képesség! Fel kell fedezni, hogy kiben mi van, és a gyülekezet tagjai segíthetnek benne. És ha már felismertük, akkor meg kell tanulni használni.
Hős lehetsz!
A Hősökben (Heroes) a szereplők sosem a képességeik miatt lettek hősökké. Hiszen akár ülhettek volna otthon, és nézhették volna, ahogy a világ felrobban. Sőt, a különleges képességek sokszor tévútra viszik az embert, hiszen nem mindegy mit kezdünk vele. Sokszor a főhős ellenségének, a főgonosznak is van képessége, sokszor még nagyobb is, mint az övé. El kell dönteni, hogy melyik oldalon állunk! Tudni kell mi a küldetésünk, milyen elveink, értékeink, céljaink vannak. És ki kell tartani! Ettől lesz a hős igazi! Sokszor használjuk a „hétköznapi hős” kifejezést, mégis hiszem, hogy minden keresztény, aki Istenért és Vele dolgozik, az Ő országának építésén, mind ilyen hős!
1Kor. 9,26
Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a cél, úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág…
Fil. 3,12-14
Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus. Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.
A kettős személyiség
Szinte minden szuperhősnek van egy „normális” élete is: Superman-nek mint Clark Kent, Batman-nak mint Bruce Wayne, Pókembernek mint Peter Parker… Az igazi énüket nem ismerheti meg mindenki. Nem tudhatják meg róluk, hogy kik is valójában. Bujkálnak, félnek a leleplezéstől. Nekünk most itt Magyarországon szerencsénk van. Nem kell a keresztényeknek kettős életet élni. Nem kell a gyülekezetben a „szuperhívőt játszani” és a suliban, munkahelyen meg a teljesen „átlagos, normális embert”. (Mégis olyan érzésem van sokszor, hogy a legtöbben valami ilyesmit valósítunk meg az életünkben, kettős életet élünk.) Mi nem szuperhívők vagyunk, hanem „szentek” (ami annyit jelent, hogy Istennek elkülönített). És máshol sem kell eljátszanunk semmit, hiszen egyszerre vagyunk különlegesek és mégis normálisak (jó esetben). Hiszen a „vallásoskodás” gondolkozás nélkül arra vezethet, hogy nem különlegesnek, hanem bolondnak néznek minket… Nem lehetünk felsőbbrendűek, ítélkezők sem. Az, hogy különlegesek vagyunk, az nem abból fakad, hogy mások nem azok. Sőt, mivel jó érzés annak lenni, az a célunk, hogy mindenki különleges legyen! Mindenki annak érezze magát! És ezt úgy lehet elérni, ha bemutatjuk őket Istennek. Természetesen az is igaz, hogyha felvállaljuk, hogy kik vagyunk, mindenki előtt, akkor lesznek, akik üldözni fognak minket. Az ettől való félelmünket legyőzhetjük, ha Isten ígéreteiben bízunk!
Zsolt. 57,4
Segítséget küld nekem a mennyből, csúffá teszi üldözőimet.
Lk. 12,8
„Mondom nektek: ha valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, az Emberfia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt.
Mt. 5,10-12
Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is, akik előttetek éltek.”
Mt. 5,44
Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket
Róm. 8,35
Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver?
2Kor. 4,8-9
Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk
2Kor. 12,10
Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.
Minden hősnek van gyenge pontja!
A sebezhetetlen című filmben halottam ezt először, hogy nincs tökéletes szuperhős, mindenkinek van valamilyen gyenge pontja. Ott a víz volt, ami le tudta volna győzni a főhőst. Superman-nek ott a kriptonit, némelyeknek egy jellemvonás, mint a büszkeség, gőg, vagy félelem, mégis legtöbbjüknek sokszor a szeretetteik azok, akik miatt sebezhetők. Lehet, hogy van olyan jellemvonásod, aminek a megváltoztatásával küzdesz, és lassan haladsz, mindig visszaesel. Lehet, hogy van valami olyan tulajdonságod, amin úgy érzed, képtelen van változtatni. Esetleg olyan fogyatékosságod van, amin nem is lehet változtatni. Vagy olyan sebeket szereztél az életben, ami miatt már nem is akarsz hős lenni. Úgy érzed, mindent elbénázol, és ezért inkább csak kötelességből teszed a jót, nem lelkesedésből, és sokszor több kárt okozol, mint hasznot. (Nézzük csak meg Hancock történetét, az iszákos szuperhős, aki lerombolja fél várost, miközben elkapja a bűnözőket.). Mindenkinek vannak gyengeségei, és vannak rossz napjai. Egy hős sem lehet mindig toppon. Ezért előfordul, hogy mi is olyat teszünk, ami nem egyezik meg azzal, amit elvárnak a „keresztény hithősöktől”. Bukhatunk kicsit, és nagyot is. Esetleg az emberek már nem is akarják, hogy bármit tegyünk, és elfelejtik a sok jót is, egy rossz miatt (Mint amikor a Hihetetlen család című rajzfilmben a különlegeseket megkérték, hogy inkább vegyüljenek el, és nem tegyenek semmit az emberekért.) Mégse adjuk fel! Ha megnézzük, a hősök nem adják fel! És nekünk ott van Isten, aki a gyengeségeinkben, bukásainkban is velünk van. (Jó esetben a gyülekezet is!)
2Kor. 11,29-30
Ki erőtlen, hogy vele együtt ne volnék én is erőtlen? Ki botránkozik meg, hogy ne égnék én is? Ha dicsekednem kell, gyengeségeimmel fogok dicsekedni.
Róm. 15,1
Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk.
Róm. 5,6
Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért.
Róm. 8,3
Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor a bűn miatt tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben
Róm. 8,26
Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.
Róm. 14,1
A hitben erőtlent fogadjátok be, de ne azért, hogy nézeteit bírálgassátok.
1Kor. 1,27
Sőt azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket:
1Kor. 9,22
Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket.
2Kor. 12,9-10
De ő ezt mondta nekem: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.
2Kor. 13,4
Mert ha meg is feszíttetett erőtlenségből, él az Isten hatalmából, és ha mi erőtlenek vagyunk is őbenne, élni fogunk vele együtt az Isten hatalmából közöttetek.
Zsid. 4,15
Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt.
Minden hősnek szüksége van segítőtársra!
Ha megnézzük a hősök életét, sokszor magányosak, de előbb vagy utóbb mindegyiknek lesz társa. Batman-nek ott van Robin és Arthur, Pókembernek Mary Jane, és végül Harry, a régi barátja is újra mellé áll. A Hihetetlen családban is megmaradnak a barátságok, és persze az összetartó család. Nekünk szükségünk van barátokra, családra, akik velünk maradnak, bármi is történjen. Isten biztos, hogy velünk marad, és mivel a gyülekezet Krisztus Teste, a tagoknak erősíteni kell egymást!
Préd. 4,10
Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki.
Jn. 8,29
És aki elküldött engem, velem van: nem hagyott egyedül, mert mindig azt teszem, ami neki kedves.”
Róm. 12,4-5
Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai.
Jn. 13,34-35
Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.”
Kol. 3,16
A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dícséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek.
Halhatatlan hős
Ahogy már írtam, a hősök is éreznek, és vannak fájdalmaik. Akár fizikai, akár lelki szempontból. És nem attól hősök, hogy nem érzik a fájdalmat. A szuperhősök sem halhatatlanok. (Legalábbis kevés ilyen van.) Mi is érezzük a fájdalmakat, ez együtt jár azzal, hogy emberek vagyunk. (Superman szinte halhatatlan volt, de ő nem is volt ember.) Nekünk azonban van egy valódi „szuperképességünk”! Mi is meghalunk persze, de feltámadunk, s örökké élünk! Ezt a szuperképességet örököltük Jézustól és az Atyánktól. Persze először ezt el kell fogadnunk, az ajándék már készen van, csak át kell venni!
Ef. 2,8
Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez!
A világ megmentése
A hősnek sokszor nem kisebb feladata van, mint a világ megmentése. Ha már kétszer sikerült, akkor unatkoznak is, ha nincs valami világkatasztrófa, amit megoldhatnának. Ahogy Hiro Nakamura (Heroes) is értelmetlennek érezte az életét, amíg nem mehetett el megint küldetésre. Nekünk nem a világ megváltása a feladatunk. Szerencsére ezt már elvégezte valaki helyettünk. Egy sokkal nagyobb hős, aki teljesen alkalmas volt erre a feladatra. A hősök minden jó tulajdonságával rendelkezett, sőt nem vétkezett. Gyógyított, tanított, szükségeket töltött be, segített az embereknek, üldözték… Szuperhős volt, mégis ember. Örült, csodálkozott, félt, meg kellett küzdenie a kísértéssekkel, érezte a fájdalmakat, átélte a szenvedést, és ezért hatalmas dolog, hogy feláldozta az életét az emberekért, mindenkiért, a világért! A legnagyobb hős: JÉZUS!
Róm. 8,-2
Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak, mivel az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől.
2Kor. 12,15
Én pedig nagyon szívesen hozok áldozatot, sőt magamat is feláldozom a ti lelketekért. Ha én titeket ennyire szeretlek, ti kevésbé szerettek engem?
Küldetésed van!
Sok mindenben lehet hős az ember itt a földön. Hatalmas pénzeket adományozhatunk jó célokra, kimenthetjük az embereket az égő házból, vért adhatunk, átsegíthetjük az idős nénit az úttesten. Ez mind szép és hasznos, és hősies cselekedet, és ha ez a feladatunk éppen, akkor ezt kell tennünk! De mi az életünk legfontosabb küldetése? Mi az, ami a nagy cél, amiért küzdünk? Nem az üdvösségünk, hiszen az már megvan, ingyen, ajándékba. Se nem a világ megmentése, hiszen Jézus már megváltotta. A legjobb, ha megkérdezzük azt, aki teremtett minket, vagy még inkább, aki megváltott minket. De nem is kell megkérdezi, hiszen elmondta, hogy mi a feladatunk, mi a küldetésünk! Ez a lényeg, ebben akarjunk hősök lenni, így mentsük meg az embereket!
Mt. 28,19
Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”
Vélemény, hozzászólás?