Már egy jó ideje, ha végigsétálok a Plázában, a Tesco-ban, vagy a belvárosban, mindig két olyan film vagy filmsorozat szereplői köszönnek vissza mindenhonnan, akiket a tinik nagyon szeretnek. Az egyik a High School Musical a másik a Hannah Montana. Vajon miért ilyen népszerűek? Matricákat, írószereket, pólókat, kártyákat, könyveket lehet venni, amin kedvenceink mosolyognak. A játékboltban külön részleg van a sorozat szereplőnek Barbie változataival, Hannah Montana mikrofonnal és gitárral…
A High School Musical-t még nem láttam, csak annak a „keresztény változatát” a Sunday School Musical-t, ami nem igazán ragadott magával. Azért majd erre is kerítünk időt. Most azonban a Hannah Montana lesz a sorozat, amit kicsit közelebbről megnézünk. És a kérdés, hogy milyen hatással lehet a gyerekeinkre, ha folyton ezt bámulják a tévében?
Nemrég elég sok részt sikerült megnéznem, és valamit be kell vallanom, nekem tetszett. A gyereknek, akikkel néztem szintén. Lelkesen tudják mesélni az egyes epizódok történetét.
Hogy miről is szól a sorozat? Egy lány, akit Miley-nak hívnak, pont olyan lány mint a többiek az iskolában. Ugyanazokkal az örömökkel, problémákkal, kihívásokkal, mint bárki más, mint amikkel a gyerekek szembesülnek, akik nézik a sorozatot. A különbség az, hogy Miley-nak van egy másik, titkos élete. Ugyanis ő Hannah Montana a híres popsztár, aki koncertezik, szuper ruhákban jár, ismeri a tinik bálványait…
A sorozat sikerének egyik kulcsa mindenképpen az, hogy mivel a híres sztár a hétköznapokban valójában pont olyan, mint bármelyikünk, ezért könnyű azonosulni vele. Mert ugyanúgy fel kell kelnie reggel, iskolába menni, tanulni, felelni… Neki is vannak barátai, vannak szülei, testvére… Ő is tud örülni, szomorkodni, ő is csalódik, vagy éppen szerelmes lesz… Tehát olyan, mint a gyerekek, akik a tévé előtt ülnek.
Amit észre lehet venni, hogy a sorozat nem csak kikapcsolódásnak jó, tanulni is lehet belőle. Legalábbis minden rész végén le lehet vonni valamilyen tanulságot. A nagy kérdés már csak az, hogy vajon ezt a gyerekek mennyire jegyzik meg? Mennyire marad meg bennük? Ha most brutálisan őszinte leszek, két dolog jut eszembe. Hogy a mai gyerekek nem gondolkoznak ilyesmiken. Ha megkérdeznénk a végén, hogy mi volt a tanulság, vajon el tudnák mondani? Mennyire látják meg a lényeget? Mostanában sokat cikkeznek arról, hogy a gyerekek az elolvasott szöveget nem tudják összefoglalni, nem tudják kivenni belőle a lényeget, nem tudják értelmezni. Ahogy észrevettem, hasonló a helyzet a filmekkel is. Nem veszik észre a lényeget. Azt hiszem ez az első, amit meg kellene tanítani nekik. Ehhez azonban az kell, hogy a szülőt érdekelje, hogy mit néz a gyerek, és olyasmiket kérdezzen, amiből kiderül mit tanult a gyerek belőle. A másik dolog, ami eszembe jut, hogy mégha nem is jegyzik meg a tanulságot, vagy nem is tudják megfogalmazni, a hasonló helyzetben attól még eszükbe juthat. Tehát mivel a sorozat életszerű, a tanulságokat alkalmazni tudja, így még hatásosabb lehet, mint egy vasárnapi iskolai tanítás, ahol a gyerekek olyan emberektől tanulják az őszinteséget, a hűséget, az testvéri szeretetet, akik több ezer évvel ezelőtt életek. Akik nem is jártak iskolába, akiknek biztos nem olyan helyzetekben kellett helyt állni, mint ma a gyerekeinknek. Így ha a testvérével nem jönnek ki jól, akkor nem a bibliai József és testvérei fognak eszébe jutni, hanem Hannah Montana és a bátyja Jackson. Amikor hazudnak, akkor nem Ábrahám hazugság jut először eszükbe, hanem amit a tévében láttak. És most meg lehet kérdezni, hogy akkor nem ér semmit a vasárnapi iskolai tanítás. Dehogynem! Csak találjuk meg azt a módot, ahogy mindezeket összekötjük. Miért ne lehetne a bibliai alapelveket bemutatni egy mai sorozaton keresztül. (Anélkül, hogy mindennel egyetértenénk a sorozatban.) Hiszen ez volt a példázatok lényege is. Akkoriban azokat a példákat értették meg az emberek. A mai gyerekek már más világban élnek. Fontos, hogy az alapelveket tanítsuk meg nekik, és ha kell hívjuk segítségül a médiák, és használjuk fel, amit lehet! (Szerencsére nem kell mindent a kukába dobni!)
Az egyes részek nagyon rövidek és egyszerűek. Tényleg össze lehet foglalni őket egy-egy mondatban, amit tanulságként meg lehet jegyezni! Mondok néhány példát: az egyik résznek a tanulsága, hogyha valami hibát követtünk el, akkor ismerjük be, mert minél több a hazugság, annál nagyobb bajba kerülhetünk. Egy másiknak: a barátainkat vállaljuk fel, még akkor is, ha „cikinek” tűnnek mások előtt. Egy harmadiknak: csak azért mert van befolyásunk mások életére, még nem muszáj beleszólni, mert rosszul is elsülhet. Negyediknek: lehet, hogy segíteni akarunk valakinek, de rosszul sül el, akkor is mindent meg kell tennünk, hogy jóvá tegyük…
Azt hiszem az egyetlen veszélye a filmnek, hogy a gyerek majd csupa Hannah Montanás cuccot akar magának. Ami nem olcsó, de szerencsére a Hannah Montana csak egy korosztály kedvence, tehát majd kinövi! Persze lehet, hogy vannak, akik szerint veszélyes lehet, ha a gyerek olyan akar lenni, mint Miley, sztár, híresség. Hogy földi dolgok után vágyakozik… Szerintem gyerekként mindenkinek voltak ilyen álmai, hogy híres lesz, énekesnő, űrhajós, hős, szupertitkosügynök, pilóta, felfedező és persze minden ami ezzel jár, gazdagság, csodálat, hogy szeretik az emberek. Azt hiszem ezeket az álmokat nem kell elvenni tőlük, hadd legyenek álmaik, ha már sok felnőttnek nincs. És a sorozat szerintem nagyon is jól bemutatja a híres emberek életének árnyoldalait is. Hiszen Miley-nak pont ezért kell inkognitóban lennie, hogy normális élete lehessen!
(Amúgy a gyerekek szeretik a film zenéjét is! És ha értenék is miről énekelnek benne, az is nagyon tanulságos. Az egyik dal szerint (Nobody’s Perfect) senki sem tökéletes, de nem szabad feladni.)
Mindent összevetve, én biztos megengedném a gyerekeimnek, hogy Hannah Montanát nézzenek! Nem találom veszélyesnek, amit ki kell tiltania a keresztény családoknak. Csak szűrjük ki belőle a tanulságokat, és használjuk ezeket példázatként!
Vélemény, hozzászólás?