Miért csatlakozzunk egy gyülekezethez egy elkötelezettség-ellenes korban?

Azt mondják, hogy az amerikaiak a világ legszívesebben „csatlakozó”, társuló népe. Vannak klubjaink, bizottságaink csoportjaink szinte mindenben. Az emberek, tanár-szülő bizottságokhoz, az Egyesült Államokhoz, dolgozói szakszervezetekhez, az United Way Alapítványhoz csatlakoznak. De az emberek nem csatlakoznak gyülekezetekhez olyan könnyen, mint ezelőtt 30 évvel. A kérdés az, hogy miért?

Úgy volt az valamikor, hogy mindenki járt templomba. A templom volt a hely, ahol az emberek kapcsolatokat és üzleteket kötöttek. A közösség minden polgárának így illett tenni. De ez most már nem így van. Például San Fernando Valley-ben 15 %-ra becsülik azok számát, akik rendszeresen járnak valamilyen vasárnapon gyülekezetbe. Társadalmunk elvilágiasodott. Az egyház és az állam között olyan éles határt húzott a kormány, hogy a vallás bármilyen nyilvános gyakorlata gátakba, illetve tilalmakba ütközik.

De Jézus követői napjainkban is csatlakoznak a gyülekezetekhez. A társadalmi tendenciákat cáfolják, mert Jézus Krisztust követik.

Először is a keresztény követők tudják, hogy az odaszánásuk létfontosságú Krisztus munkájában. A keresztények megrökönyödésére néhány évvel ezelőtt nyilvánosan, a tömeg szeme láttára öltek meg egy embert, de senki meg se mozdította a kisujját, hogy segítsen, mert az emberek „nem akartak belekeveredni”.

A kereszténység követői azért is csatlakoznak a gyülekezetekhez, mert tudják, hogy Istentől kapott ajándékaikra szükség van az Ő országának építésében. Elutasítják az olyan kifogásokat, mint például: „Nincs is igazán szükségük rám, nem is fogok hiányozni senkinek.” Krisztus követői azért lesznek egy gyülekezet tagjaivá, mert Krisztusnak akarnak szolgálni ajándékaikkal!

Harmadsorban a valódi követők azért csatlakoznak gyülekezetekhez, mert készek bevállalni a másik ember szeretetének kockázatát. Ez valóban kockázattal jár. Nagyon sok keresztény megbántódott a gyülekezeten belüli perpatvarkodások miatt, sokan csalódtak a vezetőkben, vagy kiábrándultak Isten gyermekeiből, olyan erkölcstelen nőkből és férfiakból, akikben megbíztak. De még az ilyen sebeket hordozó keresztények is csatlakoznak egy gyülekezethez, mert tudják, hogy szeretni a másikat egyszerre kockázat és növekedés számukra. Az önvédelem egyenlő a halállal, a szeretet és az adás felszámolásával.

Negyedszer pedig a valódi tanítványok azért csatlakoznak egy gyülekezethez, mert fontos számukra hitük nyilvános vállalása a barátok vagy a család elmarasztalása ellenére is. Habár nehéz családi helyzetben vannak, a keresztények gyülekezetekhez csatlakoznak, mert létfontosságú, és a valódi hívek kötelessége tanúskodni Krisztusba vetett hitükről, és elkötelezni magukat Krisztus szolgálatára. Tudják, hogy ennek az elköteleződésnek a megtagadása, egyenértékű a családi és baráti befolyás érvényesülésével, s ez Istennek nem tetszik.

Az ötödik érv: a keresztények azért csatlakoznak gyülekezetekhez, mert nem szégyellnek anyagi kötelezettségeket is bevállalni Krisztus munkájáért. Tisztában vannak azzal, hogy a gyülekezethez való csatlakozással, a zsebük, a pénztárcájuk is csatlakozott.

Hatodszor, a valódi keresztények azért csatlakoznak Krisztus gyülekezetéhez, mert tudják, hogy szükségük van mások segítségére ahhoz, hogy megtartsák Krisztusnak tett fogadalmaikat. Tudják, hogyha egy gyülekezet tagjai, akkor a többi tag elvárja tőlük, hogy rendszeresen járjanak, és azt is tudják, hogy szükségük van erre az ösztönzésre és számon kérhetőségre ahhoz, hogy szellemileg megerősödjenek.

Végül pedig a keresztények azért csatlakoznak gyülekezetekhez, mert tudják, hogy ez így helyes. Egy gyülekezethez csatlakozni nem a gyengeség jele, de az érettség és a Úr iránti elkötelezettség jele. A valódi tanítványok pedig tudják, hogy ezt be kell vállalni, és meg kell szilárdítani.

Aktív tagja vagy Krisztus valamelyik közösségének, ott, ahol élsz? Ha nem, akkor arra bátorítanálak, hogy írd le az okokat, amiért nem, és aztán azokat az érveket, amiért mégis annak kellene lenned. Aztán imádkozz, kérd Istent, hogy vezessen, hadd tegyed meg, amit Szerinte tenned kell.

A hetedik érv: az érett keresztények tudják, hogy bár a gyülekezet tökéletlen, Krisztus arra hívott el minden tagot, hogy inkább jelenlétükkel erősítsék meg, mintsem kritikáikkal. Valaki egyszer azt mondta, „Ha megtalálod a tökéletes gyülekezetet, ne csatlakozz hozzá! Mert akkor már tökéletlenné válik!” Az érett keresztényben tudatosul, hogy tökéletlen létére azon dolgozik a többi tökéletlen kereszténnyel, hogy egy tökéletes Krisztusnak szolgáljanak.

Van egy ima, amit szinte minden nap elmondok, és ami nagyon sokat jelentett a Krisztusnak való odaszánásomban:

„Óh, Úr Jézus Krisztusom: A hozzám intézett hívásodnak engedelmeskedve, ma újból átadom az életemet neked. Minden, ami vagyok, minden, amim csak van, legyen teljesen és feltétel nélkül a tiéd, bármikor is használni akarsz. Végy el engem önmagamtól, és az önmagammal való foglalkozásból ragadj ki, és használj engem tetszésed szerint – ahol akarsz, amikor akarsz, és akivel akarsz. Ámen”

“The English version of the article and this translation are copyright © 2009 by Ralph F. Wilson <pastor@joyfulheart.com>. All rights reserved.”

Eredeti cikk: Why People Join a Church in a “Non-Joining” Age

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.