Az ifjúsági munkában fantasztikus lehetőségünk van arra, hogy hatással együnk nem csak a mai tinédzserekre, hanem azokra az emberekre, akik a jövőben a gyülekezetek vezetői lesznek. Mindig alázatosan csendben maradok, amikor felnőttek azt mondják, hogy a fiatalok az egyház jövője, ugyanis szerintem ők már most is élő részei a gyülekezetnek – tehát nem csak a jövője, hanem a jelene is! És mégis, nyilvánvaló, hogy egy nap ők fogják vezetni az egyházat. Olvastam olyan felmérést, amely szerint azoknak a felnőtteknek, akik kereszténynek mondják magukat, több mint 70%-a tinédzser korában került először kapcsolatba Jézussal. Ha ez a helyzet, akkor hiszem, hogy nekünk az ifjúsági munkában sokkal komolyabban kell vennünk a feladatunkat.
Négy lépése van annak, hogy igazán hatást tudjunk gyakorolni a fiatalokra. Ahhoz, hogy felkészítsük őket arra, hogy só és világosság legyenek a világban, módszeresnek kel lennünk abban, ahogy hatást akarunk gyakorolni rájuk, hogy egy életre szóló kapcsolatuk legyen Jézussal.
Első lépés: Hívd el őket!
Nagyon szeretem azt a példát, amit a Márk 1:17-ben találunk, amikor Jézus elhívta Simont és Andrást, hogy a tanítványai legyenek „Kövessetek engem, és én emberhalászokká teszlek titeket!” Ez az egyszerű sor sok mindent megmutat Jézusról, és arról is, hogy hogyan lehetünk hatással a fiatalokra, és hogyan hívhatjuk el őket tanítványságra.
Jézus tudta, hogy Simon és András honnan jöttek. Ezek a halászok egyszerű emberek voltak, és Jézus tudta, hogyan beszéljen velük. Persze biztos, hogy Jézus puszta jelenléte is hatalmas befolyással bírt, különben miért hagyták volna hátra az egész életüket, és miért követték őt? Lehetséges, hogy a híre megelőzte őt, de még ebben az esetben is nagy hatást kellett rájuk tennie. Neked és nekem is lehet ilyen tekintélyünk azoknál, akik felé szolgálunk. A puszta jelenlétünk, és az, hogy, érdekel minket az életük, mindennél többet mond. Az a képességünk, hogy beszélünk a nyelvükön, és megértjük a tinédzserek hóbortjait, már nagy hatással van rájuk. Azt üzeni nekik, hogy ránk érdemes figyelni, és komolyan venni.
Nagyon tetszett, hogy Jézus nem ítélte el ezeket a halászembereket. Igazából halásznak lenni nem volt éppen a legmenőbb foglalkozás, mégis Jézus egy olyan feladatra hívta el őket, amit értettek. A fiatalokat, akikkel kapcsolatba kerülsz, elítélik nap mint nap. Nem is a személyiségük miatt, hanem külsőségek alapján – ez a gyámoltalanság ideje, amikor nem bíznak magukban a fiatalok. Amikor elhívjuk őket Jézus követésére, akkor nekünk túl kell látnunk a külsőségeken, egészen a szívük mélyére.
Már azzal, hogy elhívta őket, Jézust azt mondta nekik „Értékesek vagytok”. Ugyanakkor az elhívás nem egyszerű, olyan, ami felborítja az életüket. Az első és legfontosabb, hogy a Krisztussal való kapcsolatra hívjuk el a fiatalokat. Könnyű elkövetni a hibát, hogy egyenlőnek tartjuk ezt azzal, ha elhívjuk őket egy csoportba vagy gyülekezetbe. Márk első fejezetében azt mondja Jézus: „Kövess engem!” Biztosnak kell lennünk benne, hogy azt mondjuk a fiataloknak, hogy „Kövesd Őt!” Könnyű összekeverni a dolgokat, és hagyni, hogy a fiatalok minket kövessenek. A mi elhívásunk ereje abban rejlik, hogy őket Jézushoz vezetjük, és hogy tápláljuk ezt a kapcsolatot, míg megnő.
Egy olyan felekezet tagja vagyok, amelyik nem szereti az előrehívásokat az oltárhoz. Ez nagyon rossz, mert a fiataloknak szükségük van a lehetőségre és a kihívásra, hogy megtegyék. Már csak az, hogy ott állunk előttük, arról beszélünk, hogy adják át az életüket Krisztusnak, és hogy az milyen csodálatos dolog, és azután elmegyünk anélkül, hogy lehetőséget adtunk volna nekik elfogadni a kihívást, szerintem nagy hiba. Néhányan azzal érvelnek, hogy sok fiatal csak a társak nyomására megy előre. Amikor elolvasom a Márk evangéliumának első fejezetében Simon és András elhívását, akkor is elgondolkozom, hogy vajon ez a két testvér vajon nem gyakoroltak-e nyomást egymásra. Mi lett volna, ha András vagy Simon azt mondja Jézusnak „nem”? Sokféle kifogást találhatunk arra, hogy miért ne hívjuk előre a fiatalokat, mint például hogy nem akarjuk megbántani őket, vagy nem akarjuk hogy kényelmetlenül érezzék magukat, de az a kihívás, hogy a fiatalokat az Istennel való kapcsolatra hívjuk el, lenyomják az összes érvet.
Második lépés: Készítsd fel őket!
Bátorítani a fiatalokat, hogy hosszú távon kötelezzék el magukat Jézus Krisztusnak, ezt a legjobban a Példabeszédek könyve 22:6 fejezi ki: „Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.” A felkészítés fázisa is ugyanannyira fontos, mint az elhívásé – ha a fiatalokat elhívod a Krisztussal való kapcsolatra, de nem segítesz táplálni azt, akkor, amikor a nehéz idők jönnek, akkor nem tudnak majd mit kezdeni vele. Létfontosságú tanítani és megmutatni a kiegyensúlyozott életet, amelynek része az imádság, dicsőítés, tanulás és szolgálat. Ha képezzük őket, és lehetőséget adunk nekik, hogy tapasztalatokat szerezzenek ezeken a területeken, az sokat segít nekik hosszútávon.
A felkészítés hasonlít a gyerekneveléshez. Amikor újszülöttek, állandóan dajkálgatjuk őket, cipeljük őket, kanállal etetjük őket, és néha feltakarítjuk utánuk rendetlenséget, amit csináltak. Később, ha jól végeztük a dolgunkat, akkor képesek lesznek egyedül megtenni pár lépést. Ahogy fogjuk a kezüket ezeknél az első lépéseknél, megtanítjuk nekik, hogy hogyan nézzenek szembe helyzetekkel Krisztus követőiként. Mire észbe kapsz, már maguktól is tudnak járni! Nagyon nehéz lépést tartani velük, de időről időre ott kell lennünk velük, hogy elkapjuk őket, mielőtt elesnének. Egy nap már nem lesz ránk szükségük: és akkor láthatjuk, hogy elvégeztük a feladatunkat.
Ez nem egyszerűen csak arról szól, hogy „bejuttatjuk őket az ajtón”, hanem arról, hogy felkészítjük őket az életük hátralevő részére. Mindig elszomorít, amikor a fiatalok elmennek az ifjúságból, főiskolára, és már nem mennek többet gyülekezetbe. Sokuknak az a kifogása, hogy nem találnak olyan gyülekezetet, mint az, amelyikben felnőttek. Ez igazából várható, mégis a keserűség arra indít, hogy feltegyük a kérdést, hogy képesek vagyunk-e felkészíteni a fiatalokat hosszú távú kapcsolatra Jézussal, vagy pedig csak egy rövid távú kapcsolatra a mi szolgálatunkkal. AZ ifjúsági szolgálat sajátossága, hogy tinédzserek nem maradhatnak benne örökre. A mi feladatunk elhívni őket, felkészíteni őket, majd elküldeni őket.
Harmadik lépés: Küldd ki őket!
Sokat gondolkoztam azon, vajon mit érezhettek a tanítványok a Máté 10-ben, amikor Jézus elküldte őket kettesével. Biztos, hogy voltak kétségeik, akár készen álltak, akár nem, hiszen a kudarc esélye elég nagy volt, és szükség volt az elkötelezettségre és sokkal magasabb fokú bizalomra. A tinédzserek sosem voltak olyanok, akik csak ücsörögnek. Az hogy aktívan elkötelezik magukat valaminek, ami érdekli őket, az a lényük része. Mi, a gyülekezet az szeretnénk, ha megtalálná a módját, hogy Krisztus szolgálatának kötelezze el magát. Ha csak elhívjuk őket a kapcsolatra Istennel, és bátorítjuk őket, hogy legyenek tanítványok, az még nem elég, ha közben nem adunk nekik lehetőséget a szolgálatra.
Sosem fogom elfelejteni Jimmy-t. Egy fiatal fiú, eléggé színes háttérrel, aki eljutott a gyülekezetünkbe. Egy rövid beszélgetés alatt az egyik ifjúsági óra után elmondta, hogy otthon nagyon kemény a helyzet, és nem javul. Amióta megismerte Istent, az édesapja elhagyta a családot, a testvérét pedig elkapták kábítószer-birtoklásért. És Jimmy a családjával küszködött, akik úgy gondolták, hogy a Jimmy hite csak egy vicc.
Bátorítottam Jimmy-t, hogy utazzon el velünk Chicago-ba, egy belvárosi missziós útra, következő nyáron. Az élete megváltozott. Jobban meg tudta érteni a hitét, mert látta működni. És míg a személyes élete darabokra hullott körülötte, Jimmy látta, hogy Isten akkor is működik, megtapasztalhatta a misszióban. Ez olyan hatással volt rá, hogy már szembe tudott nézni az otthoni kihívásokkal, és folytatni tudta a növekedést Krisztusban.
Ha kiküldjük a fiatalokat az egyet jelent azzal, hogy hagyjuk, hogy Jézus Krisztus szolgálatába fektessenek be. Ez a befektetés arra vezet, hogy a magukénak érzik, és eljutnak egy olyan pontra, amikor képesek lesznek felismerni, hogy nem csak szemlélői, hanem résztvevői a keresztény hitnek. A legtöbb tinédzsernek kicsúszik a kezéből az életének irányítása. Sokan annyira elfoglaltak, hogy úgy érzik sosem lesz az övék a kontroll a saját életük felett. Ez pedig arra vezet, hogy mindig kételkedni fognak magukban, és abban, amerre tart az életük. Ha segítünk nekik a Jézussal való kapcsolatba befektetni azzal, hogy elhívjuk őket, felkészítjük őket, és kiküldjük őket, az olyan célt ad nekik, amire vágytak. Amíg a világ azt tanítja nekik, hogy ők nem többek, csak fogyasztók, nekünk meg van a lehetőségünk, hogy arra tanítsuk őket, hogy a keresztény élet résztvevői, és Isten felkészítette őket arra, hogy a saját és mások életébe is változást hozzanak.
Negyedik lépés: Bátorítsd /Építsd őket!
Mielőtt megkértem a feleségem kezét, pont előtte való este moziba mentünk, és a Mindenütt nő (Sweet Home Alabama) című filmet néztük. Sosem felejtem el azt az érzést, az alkalmatlanság érzését, amikor az a jelent ment, amikor Andrew Hennings (Patrick Dempsey) megkérte Melanie Carmichael (Reese Witherspoon) kezét. Elvitte New York-ban az Ötödik Sugárúton található Tiffany’s üzletbe (nagyon híres, drága ékszerbolt – ford.), és azt mondta neki, hogy azt a gyűrűt választja, amelyiket csak akarja. A következő huszonnégy órában mindenféle látomások gyötörtek arról, hogy a feleségem ki fog nevetni, mert az a mód, ahogy én kérem meg a kezét, teljesen elhalványodik a filmen látottakhoz képest.
Életük minden napján a tinédzsereket olyan képekkel és üzenetekkel bombázzák, amik szerint „Nem vagy elég jó!” Következetesen összehasonlítják magukat a magazinokban látott képekkel, a rádióban hallottakkal, illetve a tévében, moziban látott képekkel – sosem fognak tudni megfelelni. (Még maguk a modellek sem képesek megfelelni a saját képeiknek, hiszen szinte festékszóróval festik őket, vagy számítógéppel gömbölyítik a formáikat.) A mi feladatunk, mint mentoroknak, ahogy a Titusz 2:2-13 mondja, hogy ezeket a fiatal felnőtteket felépítsük.
Bátoríthatjuk őket azzal, hogy megünnepeljük minden ember különlegességét. A világ arra szólít fel, hogy egy bizonyos módon nézz ki, viselkedj, de mi lehetünk az a hang, az az erő a fiatalok életében, ami Isten teremtésére hívja fel a figyelmet, aki különlegesnek teremtett mindannyiunkat. Fontos megérteni, hogy egyediek vagyunk, de nem szabad elfelejteni, hogy mindannyian együtt szolgáljuk Istent, ahogy azt az 1Korintus 12 leírja.
Sosem szabad lebecsülnünk annak a képességét, hogy hatással lehetünk a tinédzserekre. Sok ifjúsági munkás találhatja magát olyan helyzetben, ahol annak a képessége, hogy hatással tud lenni a fiatalokra, nem támogatott és nem támogatott. Mégis ez a képesség létfontosságú az egyháznak ma is és a jövőben is.
Scott Meier az ifjúsági szolgálatok vezetője az 5000 fős McFarlin United Metodista gyülekezetben, Norman-ban (Oklahoma). 18 éve szolgál az ifjúsági misszióban.
Eredeti cikk: Maximizing the Power of Influence
Vélemény, hozzászólás?