Amikor szenvedünk: A krónikus fájdalom és betegség bibliai nézőpontból
Az, hogy miért szenvedünk, talán örökre titok marad az örökkévalóság innenső oldalán. Noha Isten Igéjéből kikereshetünk néhány igazságot.
Ha Isten szeret bennünket, akkor miért szenvedünk? Akár keresztényeknél, akár másoknál, ez a kérdés újra és újra feljön a fájdalmas események és a tragédiák idején. A nyomorúságunk idején biztosak szeretnénk lenni abban, hogy a szenvedésünk számít Istennek, és hogy törődik a fájdalmunkkal.
„Néha egy friss üzenet lehet az egyik nagyon régi!” írja Joni Eareckson Tada és Steven Estes a When God Weeps—Why Our Sufferings Matter to the Almighty (Amikor Isten sír – Miért törődik a Mindenható a szenvedéseinkkel) című könyvben.
1Az időtlen igazságokról néha csak az „időt” kell letisztogatni, hogy feltáruljon a fényes patinája, ami mindvégig ott ragyogott.”
Tim Hager szerint, aki Washingtonban lelkipásztor, azért szenvedünk, mert egy bukott világban élünk.
„Amikor a világba belépett a bűn, azzal belépett a halál is” mondja. „A krónikus fájdalom és a betegségek a halál különböző formái.”
Eme kíméletlen igazság ellenére is, Richard C. Leonard, aki bibliatudományi Ph.D. fokozattal rendelkező lelkész, arra biztatja a krónikus betegeket, hogy inkább tegyék fel a kérdéseiket Istennek, és ne engedjék beékelődni az Istennel való kapcsolatukba.
„Kövessük a zsoltárosok példáját” mondja, „akik néha úgy kiáltanak Istenhez, mintha felelősségre vonnák Őt a problémáik miatt, de állhatatosak maradnak a Vele való párbeszéd közben. Végül választ kapnak, amely megerősíti az Ő szolgái iránti hűségét.”
A szenvedés oka sokszor titok marad előttünk, amit az örökkévalóság innenső oldalán soha nem fogunk teljesen megérteni. Mindazáltal kigyűjthetünk néhány igazságot Isten Igéjéből:
– A szenvedés bensőséges kapcsolatra juttat minket Istennel. (Jób 42:5)
Jób, aki kimondhatatlan szenvedést élt át, ezt mondta: „Az én fülemnek hallásával hallottam felőled, most pedig szemeimmel látlak téged.”
Az Istennel való bensőséges kapcsolat gyakran a nyomorúságok kemencéjében születik meg.
„A lélek egyfajta megnyílása a stressz és kényszerhatás alatt tud megtörténni” mondja Dr. Hager. „A szenvedések idején mélyrehatóan tapasztaljuk meg Istent.”
– A szenvedés arra képesít bennünket, hogy másokat megvigasztaljunk (2 Korinthus 1:3-5)
A szenvedés együttérzővé tesz bennünket a fájdalmat szenvedők iránt, és képessé tesz arra, hogy hatékonyabban szolgáljunk feléjük.
„A szenvedők azt szeretnék, hogy olyan ember szolgáljon feléjük, aki maga is szenvedett” írja Stephen F. Saint a „Sovereignty, Suffering, and the Work of Missions” („Szuverenitás, szenvedés és a missziós munka”) című esszéjében.
2„A szenvedők azt akarják, hogy korábban szenvedő emberek mondják el nekik, hogy van remény. Érthetően kételkedve fogadják azokat az embereket, akik láthatóan knnyű életet életk.”
Azokból lesz a leghatékonyabb vigasztaló, akik korábban már szenvedtek.
– A szenvedés megtisztít
Az Ézsaiás 48:10-ben azt olvashatjuk, hogy „…megtisztítottalak, de nem úgy, mint ezüstöt, megpróbáltalak a nyomor kemenczéjében.”
Ennek az igeversnek a mondanivalója egyértelművé teszi, hogy a fájdalom és a szenvedés képes arra, hogy a felszínre hozza az erősségeinket és a gyengeségeinket. Amikor a salak a felszínre jön, Isten letisztítja rólunk. Megszentel és megtisztít bennünket, hogy Krisztus ragyogó Menyasszonyává váljunk.
– A szenvedés következménye fejlődés és érettség (Jakab 1:2-4).
Ha Istenhez fordulunk a fájdalmaink között, akkor a hitünk fejlesztésére tudja használni a szenvedésünket. Ezt a bibliai igazságot az üldözött egyház történetében láthatjuk. Bizonyságtételeik után kevesen tagadnák azt, hogy a szenvedés lelki szépséget és érettséget eredményez.
– A szenvedés Isten képmására formál bennünket (Róma 8:28-29).
Kísértésünk lehet arra, hogy azt olvassuk ki ezekből a versekből, hogy Isten mindenből jót hoz ki. Noha meg tudja tenni, ésmeg is szokta tenni, hogy megszabadít a fájdalmakból, ezek az igeversek arról szólnak, hogy átváltozunk Isten képmására a szenvedéseink által.
„Ha hajlandóak vagyunk csendben ülni és engedni, hogy Isten munkálkodjon, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy átformálódunk Jézus képmására.” mondja Paul Daniel Jackson, egy tucson-i gyülekezet lelkipásztora.
És Jackson tapasztalatból beszél.
A felesége, Jodee, mellrákban szenmvedett, mielőtt 2002-ben elhunyt.
„Ezáltal a borzasztó élmény által Isten hihetetlen dolgokat tett. AZ édesanyja elfogadta Jézus Krisztust, mint megváltóját… Isten azokat is megváltoztatta, akik a gondját viselték. Gazdagabb lett az életünk a szenvedés által [kiemelés tőlem].”
Egyszerűen fogalmazva, ha Istent keressük az Ő Igéje és az imádság által, akkor megtaláljuk Jézust. Ne feledjük, Jézus megérti a féjdalmunkat, hiszen ő maga is szenvedett.
A Zsoltár 22:2-ben ezeket a szavakat olvassuk: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.”
Vajon Isten magára hagyta a Fiát a szükség idején? A válasz három nappal később látható – Isten feltámasztotta őt a halottak közül! Emiatt az ígéret miatt van reménységünk a jövőre nézve.
„Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el.” (2 Korinthus 12:9)
–
1Tada, Joni Eareckson and Steven Estes, When God Weeps—Why Our Sufferings Matter to the Almighty, Grand Rapids, Zondervan Publishing House, 1997, p. 8.
2Piper, John and Justin Taylor, Suffering and the Sovereignty of God, Wheaton, Crossway Books, 2006, p. 112.
Hatékony szolgálat a krónikus betegek felé
A szakemberek arra biztatják a gyülekezeteket és az egyéneket, hogy hallgassák meg és ajándékozzák meg a „jelenlétük ajándékával” a krónikus betegeket. Ismerd meg, mit kell mondanod, hogy segíthess nekik.
A keresztények nagyon jó osztályzatokat szoktak kapni, amikor krízishelyzetben kel szolgálniuk. De ha már a krónikus betegek hosszútávú szükségleteiről van szó, sokan még egy „kettest” sem kapnának a vizsgán. A szándékaik bizonyára jók, de az információk, az eszközök és a forrásanyagok hiánya hátráltatja őket abban, hogy jól végezzék el a feladatot.
A krónikus betegek felé való szoglálat gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy kilométert végigmegyünk az ő cipőjükben. Kérdés: „Hogyan tudjuk megérteni azokat, akiknek napi szinten kell kezelniük a fájdalmukat, és Krisztus Testeként hogyan tudjuk betölteni a szükségeiket?
A krónikus betegségek hangjai
Elizabeth Burchfield többszörös krónikus betegségben szenved. Izomszövet-fájdalom rendellenessége és ízületi gyulladása sok kompromisszumra kényszeríti rá az életét.
„Az ember magányos lesz” mondja. „Annyira szeretnék valakivel találkozni, de még ahhoz sincs energiám, hogy elmenjek gyülekezetbe.”
Rennie Ellen Aulier, egy rák-túlélő, aki fekélyes bélgyulladásban és más krónikus betegségekben szenved, azt mondja, hogy az ezekből fakadó vesződségei teljesen legyengítik őt.
„Ez nem olyan fáradtság, amit az egészségesek tapasztalnak egy hosszú nap végén” mondja, „hanem az a lélekölő gyötrelem, amitől legszívesebben azt mondaná az ember hogy „hagyjatok meghalni”, és ami soha nem szűnik meg.”
Judy Glann, aki izomfájdalmakkal és más immunrendszeri rendellenességekkel él, egy hullámvasútnak látja az életét.
„Egyik nap tűrhetően érzem magam, másik nap ki vagyok teerülve az ágyamban.”
Az ilyen tünetek nehezítik meg a krónikus betegek számára, hogy olyan dolgokban vegyenek részt, ami másoknak természetes. Istentiszteletre járni, végigülni egy bibliai tanítást, egy bevásárlóközpontban járkálni vagy elutazni egy csendeshétre minden krónikus beteget visszariaszt.
KI kell lépnünk a gyülekezetünk négy fala közül és be kell mennünk a szenvedők otthonába és közösségébe, hogy a leghatékonyabban törődhessünk a szükségeikkel. Be kell lépnünk az ő világukba. Ezt tette Jézus is.
Megtanulni szolgálni
Liz Danielsen tiszteletes, káplán és a Spiritual Care Support Ministries (Lelkigondozó Támogató Szolgálat) alapítója azt mondja, hogy a legjobb ajándék, amit egy krónikus betegnek adhatunk, az időnk.
„Egyszerűen fogalmazva csak ennyit kell mndanunk: Csak veled szeretném tölteni az időbet. Jézus is ezt tette” mondja. „Szerintem kevesebbet kellene beszélnünk, és többet kellene ott lennünk.”
Amikor mégis mondunk valamit, akkor nagyon fontos, hogy olyat mondjunk, ami segít és nem fájdalamat okoz a krónikus betegnek. A szakemberek az alábbiakat javasolják:
Ezeket mondd:
– Sajnálom, hogy fájdalmaid vannak. Tudnod kell, hogy számíthatsz rám.
– Beszélj az állapotodról! Szeretném megérteni, hogyan segíthetek.
– Ha inkább nem szeretnél beszléni róla, azt is megértem.
– Csodálom, milyen bátor és erős vagy a betegséged kezelésében. Ezzel engem is megihletsz és buzdítasz.
Ezeket ne mondd:
– „Megértem.” Az emberek másként élik meg a fájdalmaikat. Még ha ugyanaz is az állapotod, a te tapasztalatod más, mint a másik emberé.
– „De hát annyira jól nézel ki!” Ezzel azt mondod, hogy ha igazán beteg volnál, azt látni is lehetne.
– „Lehetne rosszabb is.” Ez semmibe veszi a krónikus beteg fájdalmát.
– „Isten kegyelme elég neked.” Habár ez igaz, érzéketlenül is hathat, és úgy érezheti, hogy semmibe veszik.
Ne felejtsd el:
– A krónikus állapotok és betegségek előre láthatatlanok. A krónikus beteg egyik nap jól érzi magát, a következő napon pedig már nyomja az ágyat. Legyél kész arra, hogy az utolsó pillanatban is le fújhatják a találkozót, vagy változhatnak a tervek.
– A depresszió és az öngyilkosság gyakoribb a krónikus betegeknél, mint az átlag népességen belül. Figyelj oda a depresszió jeleire és keress segítséget, ha szükséges.
– A válási arány is magas a krónikus betegeknél. Támogasd a házasságot, csak úgy mint a krónikus betegségben szenvedő egyént.
– Az élet nehézségei egyáltalán nem egyszerűek, és többet igényelnek egy kis vállveregetésnél vagy velős közhelyeknél. Ha nem vagy biztos a dologban, inkább ne tedd!
Tippek a gyülekezetek számára
Lisa Copen, a Rest Ministries Inc. alapítója, és a So You Want to Start a Chronic Illness/Pain Ministry (Ha krónikus betegek felé akarsz szolgálni) és a Beyond Casseroles: 505 Ways to Encourage a Chronically Ill Friend (Az egytálétel megfőzésén túl: 505 módszer egy krónikusan beteg barát bátorítására) könyvek szerzője, helyi gyülekezetek számára hasznos módszereket ajánl a krónikus betegek felé történő szoglálathoz:
– Küldj egy CD másolatot a vasárnapi prédikációról
– Szerezz be és továbbíts neki anyagokat és információkat a krónikus betegekkel foglalkozó szolgálatokról és támogató csoportokról
– Tedd fel a faliújságra és a gyülekezet weboldalára az imakéréseket, hogy a gyülekezet részének érezhessék magukat a krónikus betegek
– Hívj meg egy krónikus beteget a gyülekezetbe, hogy bizonyságot tegyen
– Indítsd be egy Hopekeepers® támogató csoportot a gyülekezetedben. További információ: www.restministries.org*.
A krónikus betegségben szenvedők szükségletei egyediek. Erőfeszítéseket és elkötelezettséget igényel a feléjük végzett hatékony szolgálat. Mivel a szenvedés egy annyira személyes tapaasztalat, ezért egy fő alapszabály az, hogy beszéljünk kevesebbet, és figyeljünk többet.
„Néha az a legjobb, ha egyszerűen félretesszük a könyveinket, és hagyjuk, hogy ők tanítsanak minket” mondja Liz Danielsen.
Az igazság az, hogy a krónikus betegektől sokmindent meg lehet tanulni. Az ő tapasztalataik olyan meglátásokat és érzékenységet nyújtanak nekik, ami másoknak nincs meg. Mi lenne, ha legközelebb egy krónikus beteggel találkozva ezt kérdeznéd magatól: „Vajon mit tudok megtanulni ennek az embernek az életéből?”
Lehet, hogy meg fogsz lepődni.
Történet: Egy krónikus betegségen átvezető utazás
Egy nő azzal küszködik, hogy a krónikus betegségéhez igazítsa valahogy az életét. Isten megvigasztalja az Igéjével, tartalmas barátságokkal, és meglepő új ajtókat nyit számára a szolgálat terén.
„Sajnálom, de nincs rá gyógymód.” mondta Dr. Price.
Megdöbbenésemben könnyekre fakadtam. Reumás ízületi gyulladás. Ez a betegség, ami gyulladásokat okoz az ízületekben, lassan emészti fel a csontot és porcokat, ami fájdalommal, gyulladással és teljesen elgyengítő kínlódással jár. Egy idő után deformálódáshoz, mozgásképtelenséghez és fogyatékossághoz is vezethet.
Összezavarodva, sírva és imádkozva mentem haza az autómmal. Megfeledkezve a körülöttem levő világról, „halottnak” éreztem magam. Akkor még nem vettem észre, de a halál érzése szegődött mellém az ezt követő két évben, miközben az egymás után következő veszteségeim felett bánkódtam.
Néhány hónapig a kezeimmel voltak bajok. A fájdalom, a merevség és a dagadás nehezítette meg az ujjaim behajlítását, vagy hogy megfogjak valamit. Mindig elejtettem ezt-azt.
„Vissza kell fognod magad, és óvatosabbnak kell lenned” ugratott a férjem, Paul.
Jellegzetes „A” személyiségtípusúként mindig is siettem, hogy elvégezzem a dolgokat.
Egy ponton aztán a viccelődése aggódásra fordult: „Talán meg kéne nézetned.”
Beleegyeztem, és kértem egy időpontot az orvosnál. Gyanítottam, hogy valami baj van, de a diagnózis úgy ért, mint derült égből a villámcsapás.
Egyre több veszteség
Az állapotom gyorsan romlott. A hétköznapi dolgok is egyre nehezebbek lettek – úgy mint a fogmosás, autóvezetés, munkába készülődés. tudtam, hogy valamit változtatnom kell.
Éppen előtte vállaltam el egy új állást, de az állandó határidős feladatok, túlórák és időnkénti utazások többet jelentettek, mint amit a testem el tudott volna viselni. Néhány héten belül visszamondtam az állást. Hálás voltam, amikor a munkáltatóm eflajánlott egy részidős állást egy másik osztályon.
Az ezt követő néhány hónap során még rosszabbak lettek a tüneteim, és arra kényszerültem, hogy feladjam az ifjúsági vezetői, vasárnapi iskolás tanítói felatadataimat a gyülekezetben. Az aerobik, a Bibliaórák, sőt még a barátságok is túl nehézzé váltak. A barátaim egyszerűen nem telefonáltak többé, amikor nyilvánvaló lett, hogy nem tudok lépést tartani velük.
Meglepő módon, a hitem soha nem ingott meg. Igaz, hogy soha nem kérdeztem Istentől, hogy „Miért?”, arra emlékszem, hogy mindig ezt mondogattam: „Uram, én ezt nem értem”.
Mindvégig Isten Igéjében kerestem a vigasztalást. És bár adott némi megnyugvást, a fizikai tüneteket nem csökkentette.
Nehéz idők
Az orvosok egy gyógyszer- és injekció együttest írtak fel nekem. Néha rosszabb volt, mint maga a betegség. A hajam csomókban hullott, és kezdtem depressziós lenni.
A férjem felvállalta a mindennapi házimunkát – a mosogatást, a bevásárlást és a mosás intézését. Este hatra, mikor ágyba kerültem, a reumás ízületi gyulladással járó erőtlenség kínjai miatt minden egyes este úgy telt, hogy nem igazán tudtam foglalkozni a férjemmel. Ő viszont fáradhatatlanul végezte a felmerülő munkákat.
A fiam is érezte a feszültséget az életünkben. Egyik délután, miután beadtam magamnak az injekciót, lefeküdtem. Néhány perc múlva halkan kopogott a fiam az ajtón. Bekukucskált a szobába, várt egy kicsit, majd ezt mondta: „Úgy érzem, nincsen többé anyukám.” Láttam, hogy könnyes volt a szeme. Majd zavartan bezárta az ajtót, és csendesen lement a szobájába.
Összetört a szívem.
Új kezdetek
Egyik reggel, amikor eléggé magam alatt voltam, kezembe vettem a Bibliát és rátaláltam egy elég ismerős igére:
„Mert én tudom az én gondolatimat, a melyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kivánatos véget adjak néktek.” (Jeremiás 29:11)
Igaz, hogy már többszázszor olvastam ezt az igeverset, ezalkalommal kiugrottak a Biblia lapjáról ezek a szavak. Imádkozni kezdtem, és azt kértem Istentől, jelentse ki a terveit az életemnek erre a szakaszára.
A lehető legjobb időben érkezett Isten kinyilatkoztatása. Régebben szerepelt az álmaimban, hogy írásokat publikálok. Bár a fiam csecsemőkorában kiadták néhány cikkemet, évek teltek már el azóta úgy, hogy nem írtam semmit. Beiratkoztam egy írói kurzusra, és kellő bátorítással és képzéssel hamarosan piacra kerültek az írásaim.
Egy idő után meghívásokat kaptam arra is, hogy előadásokat tartsak.
AZ írói és előadói szolgálatom által sok tartalmas barátságot kötöttem, amelyek gazdagabbá teszik az életemet, és több területen is kihívások elé állítanak – lelki, kreatív és érzelmi téren.
Most, tíz év múltán, újra vannak kilátásaim. Igen, az életem sokkal bonyolultabb, mint amit valaha gondoltam volna, de ugyanakkor sokkal gazdagabb is, mint amit valaha álmodtam volna.
A nagy utazásom elején, amikor még csak kezdtem megtanulni együttélni a krónikus betegséggel, az Ézsaiás 61:3-ból merítettem vigaszt: „Hogy megvigasztaljam Sion gyászolóit, hogy adjak nékik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt lélek helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére!” (az angol fordítás szerint)
Ez ma már nem csak egy vers a Bibliából, hanem a valóság az életemben.
Copyright © 2007 Mary J. Yerkes. Engedéllyel használva. Minden jog fenntartva.
Eredeti cikk: Living With Chronic Pain and Illness
Vélemény, hozzászólás?