Krisztus rendkívüli módon válaszol a vágyódó, éhező, szenvedélyes lelkeknek. Ezzel szemben az önelégült, fásult szívek elszomorítják. Szóval, vágyakozunk-e Utána ma? Ha nem, akkor vágyakozhatunk-e?
A vágyakozás egyaránt kialakulhat válság idején vagy törekvés és munka által. Isten ura a válságnak. Valóban érdekes elemezni az idők jeleit -a gazdasági mutatókat és politikai fejleményeket -, hogy felmérjük hogyan bontakozhat ez ki. De Isten bármikor közbe tud lépni, hogy vágyódást keltsen népe szívében rendkívüli és nehéz körülmények által.
Ennek ellenére abban is hiszek, hogy Krisztus arra hív bennünket, hogy finomítsuk, tökéletesítsük Iránta érezett vágyódásunkat. Bizonyos értelemben ez a kulcsa minden minden ébredés-kísérletnek Amerikában – a szellemi vágyódás lelkületét kimunkálni az amerikai egyházban.
A Biblia úton-útfélen sürget a bűnbánatra, hiányaink elismerésére, Isten arcának a keresésére és végletekig való kitartásra. A Filippi 3-ban találjuk a vágyakozás egyik legjobb Újszövetség-i leírását.
A fejezetet érzelmileg telített szavak jellemzik, amelyek Pál kifinomult vágyódását mutatják be. A 12-14. versek „igyekszem,” „elérjem,” „magamhoz ragadtam,” „nekilendülök,” „futok a kitűzütt cél felé” és „égi hivatás” kifejezések hangsúlyossá teszik Pál szellemi keresésének ezt az hatásos leírását. Fantasztikus pillanatkép tárul elénk a vágyódó szív szókincséről és látásáról.
Mit tanulhatunk Páltól, ha meg akarjuk tapasztalni a szellemi vágyódás áldását? Hogyan tudjuk napi rendszerességgel csiszolni ezt a szükségszerű hozzáállást? Pál elkötelezettségének alkotóelmei jelen vannak mindennapi terveiben és alapfelfogásában.
A vágyakozó ember számadása
Pál ismerős könyvelési kifejezésekkel élve írja le szívének számadó rendszerét. Elméjében a nyereség és veszteség oszlopok nagyon világosan körvonalazódtak. Azt hiszem nyugodtan adhatjuk a nyereség oszlopnak a „gyönyörűség” címet. A veszteség oszlop fölé pedig a „trágya” szó lenne megfelelő. (Tudom provokatív, de hűséges a bibliai szöveghez.)
Pál a „trágya” oszlopot folyamatosan olyan gondolatokkal töltötte meg mint „vallásos cselekedetek,”, „önigazság,” és minden emberi eredetű rendszere a jóságnak, amely Krisztus személyének és munkájának elégségességével versenyzik.
A szakasz gyakran idézett központi részében, Pál kijelenti szándékát, hogy folyamatosan kövesse és előnyt szerezzen Krisztus fönnséges ismeretéből. Nyíltan beszél arról a vágyódásáról, hogy „elnyerje Krisztust és Hozzá tartozzon.” Elszántságát így fejezi ki: „hogy megismerjem Őt és feltámadásának erejét, de a szenvedésben is vállaljam Vele a közösséget. Így Hozzá hasonulok a halálban, hogy ezáltal eljuthassak a halálból a feltámadásra is.”
A Filippi 3:7-11-ben használt szavak a szellemileg epekedő, eltökét, pontosan meghatározott „nyereség” oszloppal rendelkező szív kifejezései. A lelki számadás folyamatos fegyelemével tudott Pál vágyódó, összpontosított és hasznos maradni a Mester kezében.
Az vágyakozás alapjai
Pál azzal kezdi a fejezetet, hogy legszínesebb nyelvezetét használva, szembeállítja a szellemi vágyakozást a vallásos önigazság veszélyes elbizakodottságával. Így fogalmaz: „Óvakodjatok a kutyáktól, óvakodjatok a kontár munkásoktól, óvakodjatok a megcsonkítottaktól! A körülmetéltek ugyanis mi vagyunk, akik lélekben szolgálunk Istennek, akik Krisztus Jézusban dicsekszünk s nem a testben bízunk” (Fil 3:2-3 Katolikus fordítás).
A körülmetélés nem volt helytelen a Biblia fényében. Egy külső, megkülönböztető jegye volt Isten választott népének, a zsidóknak. Viszont a Krisztus-központú, szellemi vágyakozás nagy ellenségei a valódi vallás pótlékai.
Pál a kutyák, kontár munkások, megcsonkítottak kifejezésekkel hivatkozik mindazokra akik a szellemi szenvedélyt, mint hitük lényegét, vallási szertartásra cserélték. Erős kifejezések ezek.
A kutyák dögevő voltuk miatt veszélyesek voltak és a tisztátalanság szimbólumai lettek.
A vallásos áhítatot ritkán tekintik, „gonosznak”, mégis Pál azért mutatja így be mert minden, ami a Krisztus iránti szenvedélyt kimozdítja a középpontból, nagy veszedelem a léleknek.
A megcsonkítás talán erős kifejezésnek tűnik a körülmetélés leírására, de ha kiszorítja a Jézus iránti szenvedélyt, értelmetlen testi kínzássá válik.
A pénzügyi rendszerünket fenyegető legnagyobb veszély nem az egyeduralom, hanem a hamisított pénzjegyek. A házasságra leselkedő titkos veszély nem a címlapon szereplő bámulatba ejtő színésznő, hanem a túlságosan barátságos munkatárs az irodában.
Hasonló módon, a szellemi ébredést sem a radikális iszlám fenyegeti, hanem a vallási rendszerek laza pótlékai, amikkel a Krisztus iránti szenvedélyt helyettesítjük. Pál azt akarja itt mondani, hogy a veszélyt és egyúttal a helytelen pótlékot azon vallási rítusok jelentik, amelyek kiszorítják a Krisztus-központú szellembeli vágyakozást (különösen akkor, ha törvénykező szándékkal vannak ránk erőltetve).
Manapság a „körülmetélés” veszélyét azonosítani lehetne a gyülekezetbe járással, emberbarát cselekedetekkel és olyan vallási szabályok egész listájával, amelyek törvénykező módon, a szellemiség jegyeiként vannak ránk erőltetve. Ezek mind jónak tűnnek, de végül is gonoszak és veszélyesek ha a Krisztus iránti tiszta szenvedély elé kerülnek. Kiolthatják vágyódásunkat, mert hamis elszellemültség láttszatát keltik.
Lássuk akkor Pál szellemben vágyakozó szívének az alapját. Valódi kürülmetélésnek nevezi ezt, mert nem csak átalakított anatómiát, hanem egy odaadó szívet határoz meg. Három dolgot sorol fel amelyek visszatartották őt a felületes pótlékoktól és mélyebbre vezették a hiteles, égő, szellembeli követésben.
1. Imádni Isten a Szellem által. A János 4:24-ben Jézus ezt mondja: „Az Isten lélek, ezért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk”. Ezeknek a szavaknak a közpotni üzenetét visszhangozza Pál. Tudjuk, hogy a valódi imádat nem szabályokból és vallásos formákból áll; mégis könnyen áteshetünk a cselekedetek bágyadt, lomha rutinjába. Pál felhívja a figyelmet a Szentszellem által irányított és hatalommal felruházott, a Szentszellem iránt fogékony imádat elsődlegességére – nem csak vasárnap, hanem a hét miden napján.
2. A krisztusi öröm
Pál itt kijelenti, hogy minden öröme, öszpontosítása, dicsekvése, és dicsősége Jézusban és egyedül Benne van.
3. Az önelégültség elutasítása
Ez teljes elfordulást jelent minden Krisztus-pótléktól. Határozottan el van utasítva minden emberi igyekezet, vallásos kötelesség, illetve ember által alkotott rendszer, amely az „én”-t igazolja vagy saját cselekedeteinket magasztalja. Ez a folytonos, talán percenként megismétlődő, önmagába vetett bizalom elleni magatartás segített Pálnak egy vágyódó szív fenttartásában.
A vágyakozás kimunkálása
Mindezeket figyelembe véve, miben gyakoroljuk magunkat ma?
1. Tekintsünk előre. Rendszeresen gondolkodjunk és beszéljünk, a kitűzött cél felé való futásunkról. Foglalkozzunk elhívásunkkal. Szenvedéllyel fussuk be az előttünk álló pályát.
2. Naponként számadást kell vezetnünk szívünk állapotáról, helyes bejegyzésekkel töltve meg a „trágya” illetve „gyönyörűség” oszlopokat.
3. Szabadoknak kell maradnunk a törvénykező, könyörtelen vallástól, egy következetes, Szentszellem által hatalommal felruházott, hiteles imádó életet élve.
4. Egyedül Krisztusra kell öszpontosítanunk, hogy szeretetünk és tetteink Róla beszéljenek.
5. Fel kell ismernünk a test állandó valóságát, hogy ösztönösen és határozottan nemet mondjunk minden alkalommal, amikor felüti utálatos fejét, hogy jó cselekedeteinkért magának tulajdonítson elismerést.
Talán ezek a dolgok segíteni fognak nekünk kimunkálni a Krisztus iránti vágyódásunkat. Ebben az állapotban áldásra, erőre, örömre és kultúránkra gyakorolt természetfeletti hatásra fogunk találni. Minden, ami ennél kevesebb, célt fog téveszteni.
Daniel Henderson egy ima találkozó szolgálat alapítója és barátja a Life Action Ministries –nek.
Eredeti cikk: Cultivated Desperation
Vélemény, hozzászólás?