2002 februárjában a Leadership Magazin közvélemény-kutatást végzett 600 evangéliumi lelkész között, a következő kérdés alapján: „Helyes dolog, ha egy lelkipásztor fizetésemelést kér?” Ezt egy másik kérdés is követte: „Lelkipásztori szolgálata alatt kért-e Ön valaha fizetésemelést?”
A válaszadók kilencven százaléka szerint helyes dolog fizetésemelést kérni lelkipásztorként, viszont kevesebb, mint 65 százalékuk merte kérni akárcsak egyetlen alkalommal is, noha azok közül, akik nem kértek még, a többség úgy érezte, javulna az anyagi helyzetük, ha kérnének.
A harmadik, és egyben utolsó kérdést azoknak tették fel, akik még nem kértek emelést. Tőlük ezt kérdezték: „Miért nem kért még?” 38%-uk azt mondta, hogy a gyülekezetüknek az elveiben nem szerepel a fizetésemelés. 20%-uk azt mondta, hogy a lelkipásztor a megélhetéshez igazodó fizetésemelést szokott kapni, amikor a gyülekezetnek a többi költségen felül telik rá, és úgy érzi, hogy megteheti. 13%-uk mondta azt, hogy azért haboztak fizetésemelést kérni, mert aggódtak a gyülekezet pénzügyi stabilitása miatt. 12%-uk pedig úgy érezte, a pozícióját kockáztatná, ha fizetésemelést kérne. Más szavakkal, úgy érezték, hogy ha emelést kérnének, valószínűleg arra kérné őket a gyülekezet, hogy távozzanak.
Ha ez a felmérés bármit is bemutat az egyházi élet valóságából, akkor elég nyilvánvaló, hogy a lelkipásztorok többsége nem igazán mer beszélgetni a pénzről a vezetőséggel, a pénzügyi bizottsággal, vagy a gyülekezettel – különösen ha a lelkipásztornak adott pénzről van szó.
A minnesotai Ministers Life Resources szervezetnél dolgozó pénzügyi szakember, Joseph Rinaldo azt figyelte meg, hogy „a lelkészek az engedelmességre tesznek fogadalmat, nem a szegénységre. Isten soha nem mondta, hogy a szolgáinak nélkülözésben kellene élniük … Ha a lelkipásztoroknak mindig kevés a pénzük arra, hogy a családjuk anyagi szükségeit betöltsék, akkor az áthatja az egész szolgálatukat. … Ezért évről évre emlékeztetniük kell a gyülekezetük vezetőségét, hogy kompenzációs értékelésre és megbeszélésre van szükség. – akármennyire is vonakodik ilyet tenni a lelkipásztor. A nyílt beszélgetés nélkül a lelkész és a testület csak találgatni fog.”
Mindezek ellenére is, általában könnyebb mondani, mint megtenni a fizetésemelés kérését. Az ilyen megbeszéléseket két cél szem előtt tartásával érdemes megközelíteni: igazságos fizetést kapni, és elkerülni bármilyen ellenséges légkört a testület és őközötte.
A lelkipásztor felelőssége a megbeszélésen
A lelkipásztorok azzal kezdjék, hogy mellébeszélés nélkül, nyíltan, reálisan és becsületesen beszéljenek az anyagi szükségleteikről és arról, hogy mire számítanak. A költségvetésük és a családjuk anyagi szükségleteik mellett arról is beszéljenek a testületnek, hogy mi a tipikus munkája a lelkipásztoroknak: A prédikációk elkészítésével töltött hosszú órák, kórházi látogatások, lelkigondozás, adminisztratív tennivalók, fizikai tennivalók a gyülekezet épületében, éjszakai telefonhívások, temetések, esküvők, az elvárás, hogy inspiráló prédikációkat mondjanak (tudva, hogy egyetlen hiba is hátrányos következmények láncreakcióját indíthatja be, aminek a végeredménye a látogatottság csökkenése lehet), a lakóközösség előtt képviselni a gyülekezetet, és az, hogy mindig felemelőnek és ösztönzőnek kell lenniük, attól függetlenül, hogy ők éppen hogyan érzik magukat. tehát ez arra ad lehetőséget, hogy megmutassák a testületnek, hogy a pásztorlás több mint a vasárnap reggeli prédikáció előkészítése. Egy állandó készenléti ügyeletben végzett, napi 24 órás foglalkozás.
Ahhoz viszont, hogy elnyerjék a testület szimpátiáját, az életük összhangban kell, hogy legyen az 1Timóteus 3:1-7 és a Titus 1:6-9 útmutatásaival. Az olyan tulajdonságokban, mint a feddhetetlenség, a mértékletesség, a pénz szeretetétől való szabadság, jó hírnév a kívülállók előtt, a saját családjuk életének jó igazgatása, és más itt leírt dolgokban nem lehet megalkudni és nem lehet figyelmen kívül hagyni.
A testület felelőssége a megbeszélésen
A Biblia arra int minket, hogy „Becsüljétek azokat, a kik fáradoznak közöttetek, és előljáróitok az Úrban, és intenek titeket; És az ő munkájokért viseltessetek irántok megkülönböztetett szeretettel.” (1Thessalonika 5:12-13). Az itt említett szeretet nagyon jól meg tud mutatkozni az együttérző törődés, érdeklődés, elfogulatlan szemléletmód, és nagylelkűség által, amikor eljön az ideje a lelkipásztor éves kompenzációs megbeszélésének, különös tekintettel arra, hogy bármilyen fizetésemelés, ami az elmúlt 12 hónap megélhetési összköltségénél kisebb mértékű, nem nevezhető fizetésemelésnek.
Épp úgy, ahogy az üzleti életben értékelést szoktak kérni bármilyen felelős pozícióban levő emberről, így kell tennie a gyülekezeti vezetőtestületnek is. Ez az értékelés mélyenszántó, tartalmas legyen, és a testület tagjai vagy az általuk megbízott lelki vezetők végezzék el. Ezek után az értékelést tudassák a lelkipásztorral, azzal a céllal, hogy segítsenek szembesülni az erősségeivel és a gyengeségeivel. Az alábbi szempontok minden lelkipásztor-értékelésben legyenek benne:
- Felelősség. A lelkipásztor közvetlen felügyelete alatt levő emberek száma, azok száma, akik felé a lelkipásztor szolgál, és a gyülekezeten kívüli felelősségek (szolgálati szervezetek, városi vezetőségi pozíciók, jótékonysági szolgálatban való részvétel, és így tovább).
- Helyettesíthetőség. Mennyire jelent nehézséget, hogy helyettesítsék a lelkipásztort más vele egyenlő kompetenciájú és felkészültségű emberrel.
- Csapatmunka. Milyen mértékben kommunikál más szolgálatokkal a gyülekezeten belül, mennyire vesz részt bennük és mennyire támogatja azokat. A gyülekezeten kívüli emberektől való vélemény (a város jobb életéért való munkálkodás hajlandósága, más gyülekezetekkel vagy lelkészekkel való együttműködés készsége, és így tovább).
- Minőség. A hatékonyság foka a következőkben: (1) tanítványképzés és vezetőképzés; (2) evangelizáció, missziós események, tanítás és felkészítés; (3) kreativitás és innováció; (4) a gyülekezetben előidézett lelkesedés, elszántság, elkötelezettség és magabiztosság.
- Képesítései. Lelkipásztori szolgálat éve, szolgálati évek, képzés, háttere és története, tapasztalatai.
- Ösztökéltség. Mennyire elkötelezett arra, hogy előmozdítsa a teljes mértékű gyülekezeti szolgálatot.
Amikor a lelkész fizetésének kompenzációján dolgozik a testület, nem csak a fizetést, hanem minden más területet is meg kell vizsgálniuk. Ezek közül néhány:
- Költségtérítés. A gyülekezetnek fizetnie kell azért, amibe kerül lelkipásztornak lenni. Ez magában foglalja az autófenntartást, szolgálati kötelezettségeket, utazási költségeket, üzleti vacsorákat és így tovább. Vagyis azokat a költségeket, amit a vállalkozások általában biztosítanak, itt is vissza kell téríteni.
- Juttatások. Minden kompenzációs csomag magában kell foglalja az egészség- és életbiztosítást, balesetbiztosítást, és a nyugdíj-előtakarékossághoz való hozzájárulást. Mindezeknek a lelkipásztor fizetésén felül kell szerepelniük.
- Lakhatás. Ha a gyülekezet nem biztosít plébániát, akkor egy konkrétan megállapított összegű albérleti támogatást kell nyújtania a fizetésen felül.
Összegzés
Korunk keresztény Amerikájában (nálunk is – SZERK.) sok vezetőségi testület illetve gyülekezet követ el hatalmas hibát, amikor támogatást adnak a gyülekezeti létesítményekhez, programokhoz, illetve gyülekezeti létesítmények működtetéséhez, ahelyett, hogy az embereknek adnák – különösen a lelkipásztornak. Isten nem a nagyobb épületek és a még több program által biztosítja a növekedést, hanem elkötelezett, odaszánt és istenfélő embereken (lelkészeken) keresztül, akik szeretik Istent, szeretik az Úr munkáját, és őket is szeretik és nagyra becsülik a gyülekezetben az emberek. A gyülekezet-növekedés kulcsát az Ő szolgáinak Isten Igéjéhez való hűsége, valamint hozzáértő és odaszánt munkálkodása jelenti, akiket az Ő nyájának legeltetésére hívott el. A pénzügyi forrásokat először is az emberekre kell fordítani, és csak ezután a programokra és a létesítményekre!
Eredeti cikk: Should pastors ever ask for a raise?
Vélemény, hozzászólás?