Isten jelenléte

Igerész: Mt 28:20

Téma: Isten jelenléte

Jelenet: Anna Isten jelenlétét kutatja

Kellékek: A színpad egyik oldalán egy kis asztal áll telefonnal, középen néhány szék, a másik oldalon egy ajtó (lehet elképzelt ajtó is). Isten jelenlétének kell egy tábla, amin ez áll: „Itt vagyok”

Szereplők:

Anna: Isten jelenlétét keresi az életében, de nem figyel arra, ahogy Isten megmutatkozik az életében

Isten jelenléte: valaki, aki az „Itt vagyok” táblát tartja. A szereplők őt nem látják, bár állandóan ott van körülöttük, s különböző, néha vicces dolgokat csinál.

Csörgés: valaki, aki utánozza a telefoncsörgést, és az ajtónál a csengetést (előre felvett hangokat is lejátszhatsz)

Tamara: Anna barátnője, aki megérti, hogy Isten akkor is vele van, ha nehezek is a körülményei

JELENET:

ANNA: (közönségnek) Tudjátok, egy valami nagyon foglalkoztat. Múlt vasárnap a lelkészünk arról beszélt, hogy vegyük észre, hogy Isten tényleg jelen van az életünkben. Nem lenne nagyszerű, ha Isten tényleg mindig ott lenne velünk?

ISTEN JELENLÉTE: (Belép a színpadra, körbejárja Annát, Anna feje fölé tartja a táblát, s folyamatosan ott mozgatja körülötte, csak a szeme elé nem teszi)

ANNA: De én egyszerűen nem látom.

ISTEN JELENLÉTE: (nagyot sóhajt)

ANNA: Pedig tényleg keresem.

ISTEN JELENLÉTE: (dobog a lábával és a fejét rázza)

ANNA: Valamelyik nap is (A színpad másik végébe megy, s leül a telefon mellé. Isten jelenléte követi.) Imádkoztam azért a srácért, akivel randiztam, mert olyan érzésem volt, hogy ő mégsem olyan nagyszerű, mint amilyennek én gondoltam. Úgy tűnt, hogy túl sok figyelmet szentel más lányokra. Ezért imádkoztam, hogy Isten segítsen jó döntést hozni. Csak imádkoztam és imádkoztam, de Isten felől nem hallottam semmit. Szerencsére a barátnőm felhívott. (Csörög a telefon. Anna felveszi.)

ISTEN JELENLÉTE: (Ott izeg-mozog Anna körül, s a táblát lóbálja)

ANNA: Halló! (szünet) Ó, szia, Márti! (szünet) Igen, épp most imádkoztam érte. (szünet) Hogy mondod, kit csókolt meg? (szünet) Rendben, a srác a múlté. (lecsapja a telefont) Még jó, hogy Márti tegnap ott volt a moziban.

ISTEN JELENLÉTE: (széttárja a karjait, s a fejét rázza)

ANNA: Szóval ott tartottam, hogy nem vagyok abban biztos, hogy Isten minden pillanatban itt van mellettem.

(Csengetnek. Anna a színpad másik oldalára megy, Tamara jött meg.)

ISTEN JELENLÉTE: (követi Annát, s körbejárja Tamarát)

TAMARA: (szomorúan) Szia!

ANNA: Mi a gond? Nagyon feldúltnak látszol! (közönségnek) Ő a legjobb barátnőm, vidámabb szokott lenni. (A székekhez vezeti Tamarát, s leülnek.)

TAMARA: Az apukám nagyon beteg. Kórházban van.

ISTEN JELENLÉTE: (átkarolja Tamarát)

ANNA: Ez szörnyű! Hogy bírod?

TAMARA: Tűrhetően. Eléggé le voltam törve, ezért az anyukám mondta, hogy ugorjak be előbb hozzád, mielőtt visszamennék a kórházba apukámhoz.

ANNA: Jól tetted. Tudod, mostanában azt kívánom, hogy Isten bárcsak jobban megmutatná magát. Itt a nagyszerű alkalom, nemde?

ISTEN JELENLÉTE: (Tamara feje fölé tartja a táblát, s rámutat)

TAMARA: De Ő itt van.

ISTEN JELENLÉTE: (élénken bólogat)

ANNA: (szkeptikusan) Honnan vagy ebben ilyen biztos?

ISTEN JELENLÉTE: (odaadja a táblát Tamarának)

TAMARA: Érzem. Annyira féltem, és mérges voltam, mikor megtudtam, hogy mi van az apukámmal. Aztán elkezdtem imádkozni, s hamarosan jobban lettem. Tudod, olyan béke töltött el.

ANNA: Honnan tudod, hogy ez Isten volt?

ISTEN JELENLÉTE: (fejét csóválja, hosszú. Mély sóhajtással, s ölbe teszi a kezét)

TAMARA: Úgy gondolom, ez a hit. Mi más lehet? Nem ez volt az oka, hogy imádkoztam?

ISTEN JELENLÉTE: (mosolyog, s megveregeti Tamara hátát)

TAMARA: Figyelj, most mennem kell, anya vár rám. Csak el akartam neked mosdani, hogy mi a helyzet. (feláll)

ISTEN JELENLÉTE: (elveszi tőle a táblát, míg feláll)

ANNA: Bárcsak segíthetnék valahogy.

TAMARA: (átöleli Annát) Az is segítség, hogy meghallgatsz. Te is egy módja vagy annak, amiből tudom, hogy Isten velem van.

ISTEN JELENLÉTE: (a lányok elé térdel, s a tábláról Annára mutat, majd vissza, többször megismételve)

ANNA: Hívj fel, OK?

TAMARA: Hívlak. És köszi. (kimegy)

ANNA: (közönségnek) Bárcsak nekem is ekkora hitem lenne.

ISTEN JELENLÉTE: (elkeseredetten és bosszúsan a földre roskad)

ANNA: Amúgy meg egész jól mennek a dolgok az életemben, akkor is, ha nem veszem észre Istent. Jól megy a suli, vannak barátaim, a családom szeret – még akkor is, ha néha az őrületbe kergetnek. Végülis, mindent összevetve, nem olyan rossz az életem.

ISTEN JELENLÉTE: (feláll, fejbe vágja Annát a táblával, a szeme elé tartja, s vár)

ANNA: (meglepődve) Most jutott csak eszembe valami! Lehet, hogy ezek a jó dolgok Isten miatt vannak az életemben.

ISTEN JELENLÉTE: (lassan körbeugrálja Annát, s a háta mögött előre-hátra himbálózik, feje fölött a táblával)

ANNA: (az ötlettől izgatottan) Lehet, hogy Isten mindig velem van, s csak én nem vettem észre! Wow, belegondoltál már ebbe?

ANNA: (szkeptikusabban) Nem tudom. Olyan nehéz ezt megmondani.

ISTEN JELENLÉTE: (abbahagyja az ugrálást, míg Anna beszél)

ANNA: azt kívánom, bárcsak tenne Isten valami teljesen nyilvánvalót, amiből biztosan tudnám. Megyek is ifire, most kaptunk egy tök jófej új ifivezetőt. (kimegy)

ISTEN JELENLÉTE: (térdre esik, nézi, ahogy Anna kimegy, a közönség felé vállat von, majd Anna után szalad)

Kérdések a jelenet megbeszéléshez:

  • Mi mindenből tudhatod, hogy Isten jelen van az életedben még akkor is, ha ezt nem mindig érezzük?
  • Miért fontos a hit az olyan időszakokban, mikor nem érezzük Isten jelenlétét?
  • Mesélj egy olyan időszakról, mikor nem érezted Isten jelenlétét, de később rádöbbentél, hogy ott volt veled!
  • Mit tehetünk azért, hogy ne felejtsük el Isten jelenlétét keresni minden nap?

Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük