Invesztáld magad emberekbe!

Invesztál: befektet, odaszán, ráfordít

Sokan próbálunk tiszteletet kapni emberektől úgy, hogy valamilyen oklevelet szerzünk. Pál apostol egy másfajta értékre mutat, amivel ezt megszerezhetjük.

A korinthusi gyülekezetben volt néhány ember, aki megkérdőjelezte Pál tekintélyét és felhatalmazását az apostoli és az evangéliumi szolgálatra. Ezeknek az embereknek ajánlólistájuk volt, amivel tanításukat igazolni akarták. Meghamisították Pál tanítását és önzéssel és alkalmatlansággal vádolták.

Pál válaszában elmondja, hogy Krisztus testében (az egyházban – ford.) mi a leghitelesebb szolgálati bizonyítvány, és éppen ezért mi kellene, hogy szerepeljen legfontosabb céljaink között. Ahelyett, hogy világi bizonyítványaira hivatkozna – a legjobb zsidó és görög iskolákban tanult, tehát egyértelműen tanult ember volt, és a jeruzsálemi gyülekezettől ajánló leveleket kapott – ő inkább munkájának gyümölcsére utal.

„Mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik nyerészkednek Isten igéjével, hanem mint akik tiszta szívből, sőt Istenből szólunk Isten előtt Krisztus által. Elkezdjük-e ismét ajánlani önmagunkat? Vagy szükségünk van-e, mint némelyeknek hozzátok szóló vagy tőletek kapott ajánlólevelekre? A mi levelünk ti vagytok, amely be van írva szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember. Mert nyilvánvaló, hogy ti Krisztusnak, ami szolgálatunk által szerzett levele vagytok, amely nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével van felírva; és nem kőtáblára, hanem a szívek hústábláira” (2Kor. 2:17 – 3:3).

Pál először azt a vádat leplezte le, mely szerint ő az evangéliumot személyes nyereségre használta. Aztán rámutatott a kétségbevonhatatlan bizonyítékra: a korinthusi keresztyénekre. Gúnyolódik az „ajánlólevél” kifejezésen. Ha valamilyen bizonyítványra szükség volt, az övé az emberek élete volt.

Vajon Pál szolgálata Istené volt? „Nézzétek meg ezeknek az embereknek az életét” – felelte. A korinthusiak életére gyakorolt hatása volt az ő szolgálatának a bizonyítéka.

„Ti vagytok a mi leveleink, szívünkbe írva” – mondja. Philip Hughes ezt írja erről kommentárjában: „Pálnak valóban van ajánlólevele, aminek az érvényessége, hitelessége vitathatatlan, de ez emberi levél: senki más, mint maguk a korinthusi hívek. Ez a levél a szívébe van belevésve, nem lengeti a kezében vagy viszi a poggyászában. Valami sokkal komolyabb, mint egy kézzel fogható dokumentum papírral és tintával, és ugyanakkor sokkal időt állóbb is”.

Invesztáld magad emberekbe!

Mózes sok kijelentést adott Izráel népének. Tanítónak és vezetőnek nagyszerű volt, és Isten törvényének átadásával minden embernek nagy jót tett. De másik nagy adománya – akin gyakran átnéznek – Józsué volt, az az ember, aki bevezette Izráelt az ígéret Földjére, győztes csatákba, Isten követésébe. Mózes halála után Józsué vezetése nélkül, Izráel lehet, hogy eltűnt volna, és vele együtt a törvény is.

Invesztálni a keresztyén szolgálat lényege. Mindennapos szolgálatában Krisztus két dolgot tett: engedelmeskedett Istennek, és odaadta magát az embereknek.

Amikor először bevettek a „The Navigators” című laphoz, azt tapasztaltam, hogy a stáb alapjában véve nagyon különböző emberekből áll, szinte alig van valami közös bennük. Farmerek, pilóták, kőművesek, ácsok, hokijátékosok, tanárok, szerelők, mérnökök, titkárok és sokan mások.

De mi volt az ő ajánlólevelük, bizonyítványuk? Hogy hűségesen engedelmeskedtek Istennek, és személyesen tanítottak másokat.

Dawson Trotman alapította a The Navigators-t. Mi volt az ő legnagyobb adománya? Híres prédikációi, bibliaismerete, eltökéltsége, hogy Glen Eyrie-t megszerezze székhelynek, a „Kerék-hasonlat” – ez mind fontos volt. De a legnagyobb adománya talán Lorne C. Sanny, aki hűségesen vezette a folyóiratot Dawson halála után több mint húsz évig.

Megsokszorozni magunkat

Pál az első Korinthusi levélben ezekkel az emberekkel megosztotta szívét és terhét, hogy engedelmeskedjenek Istennek. Emlékeztette őket, hogy mióta Krisztushoz vezette őket, apaként szereti mindnyájukat és törődik velük. Intette őket, hogy járjanak Krisztussal, követvén az ő Isten iránti vágyakozását és keresztyén életmódját.

De Pál nem volt ott, hogy utánozzák. Ösztönösen azt gondolnánk, hogy Korinthusba kellett volna mennie azért, hogy tudják követni. Ehelyett elküldte tanítványát, Timóteust. Az ő nyomában járva, tudták Pált követni.

„Kérlek tehát titeket: legyetek az én követőim. 17Ezért küldtem el hozzátok Timóteust, aki szeretett és hű gyermekem az Úrban, aki emlékeztetni fog titeket arra: hogyan élek Krisztus Jézusban, és hogyan tanítok minden gyülekezetben.” (1Kor. 4:16-17).  Úgy invesztált Timóteusba, hogy biztos lehetett abban: őt követve végül őt, valójában Krisztust fogják követni.

Sokan hallottak Michelangelóról. Az egyik legnagyobb festő és szobrász volt. Munkái évszázadok óta fennmaradtak. De kevesen hallottak egy Lorenz nevű férfiról. Ő fedezte fel Michelangelot, már egészen korán, hazavitte, fiaként foglalkozott vele és tanította művészetre. Vannak, akik Lorenzo képességeit többre tartják, mint Michelangeloét. De nem az a fontos, hogy ki a jobb. Michelangelo sose lett volna nagy művész, ha Lorenzo nem adja át neki életét, tudását és tehetségét. Tanította a művészet útjára, és az egész emberiség látja hasznát ennek a tanítványságnak.

Dawson Trotman úgy látta, az ő meghatalmazása és szolgálata arra szól, hogy az egyik életet beleoltsa a másikba. Prédikációjában: „Újjászületni” – ezt mondja: „Mindenkinek újjá kell születnie. Ez Isten vágya. Istennek nem az a szándéka, hogy  az ember csak éljen és meghaljon, olyan legyen, mint a földben heverő tetszhalott. A nagy többség tudja, hogy van valami a síron túl, és mindenkinek, aki Isten családjába tartozik, azon kellene igyekeznie, hogy mások is újjászülessenek.

Habár nem tudjuk teljesen nyomon követni, keresztyénségünket azoknak a hívő embereknek köszönhetjük, akik hosszú láncreakcióban, életüket másért odaadták.

Jézus hűségesen, áldozatosan invesztálta életét János apostolba. János továbbadta ezt Polycarpusnak. Polycarpus Irenaeusnak, Irenaeus Hippolytusnak… és így tovább egészen hozzánk.

Te mibe fekteted életed? Kibe fekteted életed? Milyen ajánlóleveled van a szolgálatra? – diploma, program, vagy Krisztust követő emberek?

Emerson írta: „A nagyszerű emberek akkor vannak a legnagyobb hatással ránk, miután elmentünk tőlük”. A te jelenléted milyen hatással van mások életére?

A „Navigators” működésének kezdetén Don Rosenberger segített Waldron Scottnak Krisztus követésében. Waldron Scott segítette Leroy Eimst. Leroy Eims segítette Fred. H. Wevodaut. Fred három évet adott az én életembe. Én Bruce Alexanderbe áldoztam. Bruce Ralph Mollernek segített Krisztusban növekedni. Ralph hívő lett, és Geoff Brownba invesztált.

Mialatt írtam ezt a cikket, Geoff Brown telefonált. A washingtoni egyetem diákja. Izgatott volt. „Azt hiszem, találtam valakit! Isten meghallgatta imáimat. Új ember az egyesületben, Jézus Krisztus tanítványa akar lenni, és kér, hogy segítsek neki!”

Ha egy valaki ezek közül megszakította volna a láncot, és nem szánja oda magát, sokan megszenvedték volna. A felelősség nagy, de a hűség következményei hatalmasak.

A dicsőség/tisztesség Istené

Az 1Korinthus 3:1-15-ben érthetjük meg a tanítvánnyá tétel fontos szolgálatát. Tanulmányozni kell, megérteni és megélni. Két gondolat kiemelkedő:

Először is: Pál azt írja: „Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. Aki ültet és aki öntöz: egyek, és mindegyik majd a maga jutalmát kapja fáradozásához méltóan”. (7-9. versek).

Azért, mert az emberekbe invesztál valaki, a dicsőség Istent illeti – nem az egyént. Az én életemben Fred H. Wevodau által munkálkodott. Ő csak egy hűséges csatorna volt Istenhez. Istennek adtam dicsőséget azért a tanítványi kapcsolatért, amilyenben Freddel voltam.

Másodszor, azon kívül, hogy továbbadjuk életünket, van egy másik indíték, hogy emberekbe invesztáljunk „…mindenkinek a muinkája nyilvánvalóvá lesz; és hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja kipróbálni. Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat fog kapni; de ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga megmenekül ugyan, de úgy, mint aki tűzön ment át” (13-15.versek).

Isten emésztő tűz által próbálja meg életünk és szolgálatunk értékességét. Bármi is marad a tűz után, az áldozat, amit Jézus Krisztusnak adunk.

Ha „fába, szénába, szalmába” invesztálsz (ami alatt a testi, gyűjtött javak vagy az emberi büszkeséget értem), a tűz megsemmisíti, és áldozatod egy marék hamu lesz, amivel megszégyenülsz, amikor Jézusnak átadod.

De ha „aranyba, ezüstbe vagy drágakőbe” (Isten Igéjébe, engedelmes életbe és emberi lélekbe), akkor a tűz megtisztítja, és értékesebb áldozat lesz. Alázatosan átadod Jézusnak, hogy dicsőítsd Őt ezzel, mint Megváltót és Urat.

Ezért emberi életbe invesztálni az Isten dicsőségéért, nemcsak betöltése elhívatásunknak, hanem invesztálás egy későbbi, Jézusnak adott áldozatba is. Az emberek különleges kövek. Hány drágakövet tudunk felajánlani Jézusnak, amikor majd trónja előtt állunk?

Mit kell tennünk, hogy bölcs befektetést csináljunk? Íme öt javaslat:

  1. Légy elkötelezett tagja egy olyan hívő csoportnak, amely Isten útján jár.
  2. Légy elkötelezett erőteljes és istenfélő életet folytatni.
  3. Légy elkötelezett, hogy egy idősebb hívő tanítvánnyá tegyen vagy engedd, hogy törődjön veled.
  4. Imádkozz és kérj Istentől egy férfit vagy egy nőt, akibe „beruházhatsz”, és hozz dicsőséget Istennek.
  5. Szánd oda magad ennek az embernek teljes szívedből és őszintén. „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá…” (Mt. 28:19).

Eredeti cikk: Invest Yourself In People

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.