Interjúalany: Quentin Schultze
Quentin Schultze kommunikációs professzor a Calvin Főiskolán Grand Rapidban, Michigan államban.
Öt évvel ezelőtt e-mail címet kérni egy kollégánktól szinte mindig hiábavaló fáradozás volt. Ma már teljesen általános dolog. Csak úgy, mint a megelőző találmányokat – telefon, autó, repülő, rádió, tévé, mikrohullámú sütő, üzenetrögzítő, stb. – ezt is eleinte lenézéssel fogadták, végül széles körben alkalmazni kezdték. Az Internet sokkal nagyobb ütemben terjed, mint eddig bármilyen más új technológia, s még nem látjuk a végét.
Az ifjúsági munkások számára az Internet kiemelkedő fontosságú, hiszen a diákjaik teszik azt ennyire népszerűvé. A legtöbbük számára a net életstílus. S ez a generáció a modemek és e-mailek nélküli világot – amiben te és én felnőttünk – kőkorszakinak tartja.
Szóval akár van otthon Interneted, akár nincs, jó, ha figyelmet fordítasz arra, amit Quentin Schultze, kommunikációs szakember fog mondani az alábbi interjúban. Hiszen az Internet gyorsan a kommunikáció eszközévé válik a tizenévesek között. S ha egy hullámhosszon akarsz velük maradni, lépést kell tartanod a nyelvvel.
YouthWorker: Ön szerint mennyire fog fejlődni az Internet a következő évben? Öt évben? Évtizedben?
Quentin Schultze: Általában úgy gondolunk az Internetre, mint egy billentyűzettel vezérelt, szövegorientált médiumra. A legnagyobb változások az átvitel formáiban lesznek: audio és video funkciókat már most is használunk. A net máról holnapra ténylegesen multimédiás eszköz lesz. Az elkövetkezendő néhány évben az Internet lesz az információ legfőbb forrása, főleg az audio és video klipeké, amiket a felhasználók letölthetnek a saját gépükre. Ez lényegében új elvárás is lesz.
Az is egyértelmű, hogy az Internet újjászervezi sok ember közösségi életét, főleg a hasonló érdeklődésű csoportokét – ezek a hasonló életstílus és fogyasztási szokások alapján szerveződnek. Kezdetben például a meleg és leszbikus közösség volt az amerikai hálózat kiépítésének legnagyobb támogatója, s ez a közösség azóta sokkal egységesebb s politikailag sokkal befolyásosabb lett az Egyesült Államokban.
Ami pedig az otthonokat illeti, az adatok alapján elmondhatjuk, hogy bár a szülők soha nem foglalkoztak ennyit a gyermekük Internet felhasználásával, mégis még a legkisebb gyereküknek is szabadon a rendelkezésére bocsátják.
Ez hihetetlen. Mik ennek az okai?
A legtöbb Internet hozzáférést korlátozó software nem működik túl jól, s a gyerekek elég okosak ahhoz, hogy ez ne jelentsen számukra akadályt. A szülők is egyre elfoglaltabbak, s nem fordítanak időt a gyermekeik netezési szokásaira. Nagyon nehéz olyan háztartást találni, ahol a szülők elhatározták, hogy megszabadulnak a számítógéptől. Sőt, egyre több embernek van otthon számítógépe, s otthonról dolgoznak. A munkaerő 10-20%-a ilyen jellegű. A háztartások kb. 55%-ában van számítógép, s a fiataloknak kb. a fele használja a netet.
A számítógép fogyasztási cikk lett, s ugyanolyan reakciót vált ki a szülőkből, mint egykor a tévé: mára egyszerűen feladták a harcot ellene, s elkezdték ők is használni.
Milyen változások várhatóak még?
A jövőben hangsúlyt kell helyezni arra, hogy a felhasználó hogyan értékeli az egyes oldalakat. Amazon.com volt ennek az úttörője, amelyik biztosította a felhasználóknak a visszajelzés lehetőségét. Sok sikeres e-kereskedő (Interneten kereskedő) biztosítja a lehetőséget a honlapján a vásárlóknak, hogy kommentálják a termékeket, s kritikát mondjanak a vállalatról.
A keresztény honlapoknak is ugyanezt kellene tenniük, de nem vagyok benne biztos, hogy a keresztény közösségnek van elég bátorsága ahhoz, hogy a könyveiket és a zenéjüket más közösségek kritikája alá vessék. El tudom képzelni, hogy reagálnának a legújabb utolsó időkről szóló videóra, vagy egy romantikus regényre! A nem keresztények hajlamosak nagyon lehúzni korunk művészeit. Hiszem, hogy a keresztények végül arra kényszerülnek, hogy hatékonyabban versenyezzenek az online világban.
A keresztény közösségeket illetően mik lesznek a legjelentősebb fejlődések?
Már elkezdtek terjedni a „megagyülekezeti” weboldalak. Ezek a gyülekezetek – hatalmas média költségvetéssel – megtalálták a módját, hogy hogyan tudják igazán megkülönböztetni magukat a hálón. Néhány megagyülekezet már él olyan eszközökkel, mint például a videofelvétel, hanganyag, személyes chat egy-egy gyülekezeti munkatárssal, a felszereltségük virtuális bemutatása, vagy igény szerint imatárs biztosítása.
A gyülekezeti weboldalaknak két szintje lesz: az egyik a multimédiás megagyülekezetek színvonala, a másik a hagyományos, jellegtelen gyülekezeti oldalaké.
A kereszténység jelenléte az Interneten egyre inkább az e-kereskedelem irányába tart, emellett itt is teret hódítanak a hasonló érdeklődésű, érdekeltségű csoportok. Egy érdekes példa erre az otthon tanuló közösségek, ahol a szülők az Internet segítségével jutnak oktatási anyagokhoz, személyes bátorításhoz és támogatáshoz és a legfrissebb kormányzati szabálymódosításokhoz. A gyermekeik is használják a netet online tanuláshoz és a barátaikkal való kapcsolattartásra.
A keresztény nők erős online imacsoportokat hoztak létre, s olyan chat-oldalakat, amelyek saját érdeklődési körüket szolgálják.
Hasonlóképpen kell az ifjúsági szolgálatnak is egy csoportba szerveződnie. Jó lenne, ha a nagyobb keresztény zenei fesztiváloknak lennének weboldalaik, ahol archiválnák az eseményeket, ahol a résztvevők megoszthatnák az élményeiket, emlékeiket, s ahol javaslatokat lehetne tenni a jövőben szervezendő eseményekre.
Az Internet egyre nagyobb befolyása miatt bölcs lépés lenne a kereszténységtől, ha kihasználná a lehetőségeket – vagy legalább tudna róla valamit.
A pásztorok törekszenek arra, hogy értsenek annyira az Internethez, hogy tudjanak példákat és illusztrációkat hozni a digitális világból. Ha tényleg élő kapcsolatot szeretnének az X nemzedékkel (1964 és 1980 között születettekkel – a ford.) és a fiatalabbakkal, meg kell ismerniük a kultúrájukat. A pásztoroknak elég nehéz dolguk van, mikor a legújabb filmekből vagy a tévéből szeretnék hozni az illusztrációkat, nem beszélve az Internetről!
A szemináriumok rengeteg munkát fektetnek abba, hogy a leendő pásztorokat és gyülekezeti munkatársakat megtanítsák az Internet-kultúra természetére és hatásaira – gondolok itt most főleg a pornófüggőségre. Főleg az érdekel, hogyan áll kapcsolatban az Internet anonimitása és az olyan emberek lelkiismerete, akik ilyen oldalakon böngésznek.
Hiszem, hogy a tradicionális felekezeteket tovább fogja gyengíteni az Internet világa, mert a tagjaik könnyebben jutnak a vallással ellentétes információhoz. Ezért a szemináriumoknak azt kellene kitalálniuk, abban kellene segítséget nyújtaniuk, hogy hogyan lehet az Internetet beépíteni a tananyagba, főleg az ifjúsági szolgálatok kurzusaiba.
Azon is elgondolkodtam, hogyan tudnák a gyülekezetek kihasználni a fiatalok technikához való hozzáértését. Talán meg kellene engedni nekik, hogy megtervezzék és gondozzák a gyülekezeti honlapokat, online kutatásokat végezhetnének pásztorokat érintő kérdésekben – sőt gyűjthetnének példákat és illusztrációkat az Internetről.
Ha már a fiatalokról beszélünk, azt olvastam, hogy „a 24 év felettiek egy eszközt látnak az Internetben, a 24 év alattiak számára viszont életstílus”. Maga szerint mennyire befolyásolja az Internet térhódítása a fiatalokat és a fiatalok kultúráját?
Az Internet hamarosan a legfőbb módja lesz annak, ahogy a fiatalok kommunikálnak, információt szereznek, s szórakoznak. Az amerikai fiatalok főleg arra használják a netet, hogy erősítsék a baráti kapcsolataikat. A net teljesen átformálja az ifjúságot megcélzó marketinget, és magát a fiatalok kultúráját is – dinamikusabbá és fogyasztóorientálttá teszi.
Mondhatjuk, hogy az Internet lényegében „visszaadja a hatalmat az embereknek”?
Sokan azt hiszik, hogy az Internet segít majd demokratikusabbá tenni a társadalmat azzal, hogy elveszi a hatalmat a multinacionális cégektől, s visszaadja az egyéneknek, s a fiatal fogyasztóknak. Valójában épp az ellenkezője fog történni!
A nagy cégek rájöttek arra, hogy ha népszerű weboldalakat működtetnek – ahol látszólag hatalmat adnak a fiataloknak azzal, hogy hangoztathatják a véleményüket – befolyásolhatják, és a cég érdekei felé terelhetik őket.
Ezért van az, hogy a weboldalak új, fiatalság-orintált hulláma hatalmas teret fog engedni a fiataloknak, hogy párbeszédet folytassanak, kommentáljanak és kritizáljanak – de mindig csak az új termékekkel kapcsolatban. Erről azt állítják, hogy ez a „megoldás” az unalom, a kisebbrendűségi érzés, a boldogtalanság, s a kamaszkor minden egyéb betegségére.
Ráadásul nagyon nehéz lesz észrevenni a különbséget a fiatalokat célzó marketing és a hitelt érdemlő tapasztalatok között. Például az elkövetkezendő években tanúi lehetünk olyan tévé műsoroknak, amiknek van weboldaluk, ahová a fiatalok kommentárokat írhatnak a kedvenc szereplőikről, s ezt a marketing guruk fel fogják használni a műsor jövőjének megalkotásakor. Tudom, hogy a producerek már most figyelemmel kísérik a népszerű, fiatalokat megcélzó programokról szóló e-mailezéseket. Így bár a tinédzserek azt hiszik, ők irányítanak, igazából csak ingyenes marketingcélpontot képeznek az Internet szolgáltatók számára.
A lemezgyártók is kezdik ezt felismerni. Teret adnak a rajongóknak, hogy elmondhassák, mit szeretnek és mit nem, s ezzel már vissza is ültették őket a weboldal elé – hogy végül vásároljanak is valamit.
Bámulatos, hogy az Internet nem kereskedelmi médiumként indult. Öt évvel ezelőtt még teljesen felesleges volt a neten szóba hozni a kereskedelmet. Most meg a médiában mindenhol az online kereskedés nagyszerűségéről hallunk, s a weboldalak egyre csak fiatalok után kutatnak, akik majd termékeket vesznek tőlük. Nem azért, mert a fiataloknak több pénzük van, hanem mert a pénzüknek nagyobb százalékát költik el, mint a felnőttek.
Elképzelhető, hogy az Internet fejlődése még a jelenleginél is nagyobb szakadékot fog képezni a fiatalok és a felnőttek között?
A tendencia az, hogy a net egyre inkább elidegeníti egymástól a szülőket és a gyerekeiket – de csak addig, amíg a gyerek el nem megy főiskolára. Főiskola előtt az Internet a fiatalság kultúrájának világa, s arra szolgál, hogy kapcsolatot tartsanak a barátaikkal – ide nem engednek be felnőtteket. De mihelyt elmennek főiskolára, a szüleikkel való kapcsolattartás fő eszközévé válik. Beszéltem már olyan szülőkkel, akik azt mondták, hogy a főiskolás gyermekük naprakész információkkal látja el őket a főiskolai életéről. Most először fordul elő sok szülővel, hogy rendszeresen „beszél” a gyerekével.
Maga szerint mennyiben befolyásolja az Internet fejlődése az ifjúsági szolgálatot?
Az Internetnek három fő hatása lesz az ifjúsági szolgálatra:
Először is, a nagyvárosokban sok ifjúsági munkás online csoportok formájában találkozik, hogy megbeszéljék a munkájukat, s hogy imádkozzanak. De a közepes és kisebb városokban az ifjúsági munkásokat nem támogatják ennyire a gyülekezeten kívülről, hiszen kevesebb munkatárs dolgozik körülöttük.
Az Internet segítségével az ifjúsági munkások kapcsolatot létesíthetnek tőlük távol dolgozó munkatársaikkal, s a szolgálatra is hatással lévő kapcsolatokat építhetnek kik olyan emberekkel, akikkel soha nem találkoztak. S ez a tendencia csak erősödni fog. Az új szolgálati formák, technikák is gyorsabban fognak terjedni városról városra, országról országra.
Másodszor, az ifjúsági munkások felfedezték, hogy az Internetnél jobb forrást elképzelni sem lehet, ha a fiatalok kultúrájáról szeretnének információkat gyűjteni. Az Internet megjelenése előtt gyakorlatilag nem volt olyan forrás, ahol utána lehetett volna nézni a legújabb zenének, filmeknek, tévéműsoroknak – időszerű adatokkal és kritikával együtt.
Úgy gondolom, az Internettel sokkal könnyebb az ifjúsági munkásoknak képben lenni a fiatalok kultúrájának trendjeivel. Persze még mindig szükség van olyan cégekre, mint például a Youth Specialties, amelyik címjegyzéket készít a legjobb anyagokról, hiszen közvetítő nélkül elvesznénk az Interneten. Egyszerűen túl sok információ van rajta.
A harmadik az, ami a legkevésbé fejlődött eddig, de nagy lehetőségek rejlenek benne: az ifjúsági munkások egyre inkább fogják használni arra az Internetet, hogy az ifjúsági csoport tagjai kommunikáljanak egymással, imádkozzanak és segítsenek egymásnak – éjjel-nappal egyaránt.
A legtöbb ember tisztában van azzal, hogy a fiatalok az esti, éjszakai órákban aktívabbak és nyitottabbak – mikor már a szüleik többnyire nincsenek ébren. De sok fiatalnak nem engedik meg, hogy a hét minden napján éjszakába nyúlóan együtt legyen a barátaival.
Az Internet segítségével ez is megoldható. A jövőben az ifjúsági óra egy 24 órás program lehet, ami teljesen különbözik az eddigi, gyülekezet által meghatározott menetrendben működő programtól. Az online ifi tagjai úgy érezhetik majd, hogy egy meg nem szűnő menedékhelyre találtak, ahol megoszthatják egymással az életüket, s gondoskodhatnak egymásról. Ez a lehetőség egy aranybánya!
Mint egy keresztény főiskola tanára, az Internet a szolgálatomnak fontos részévé vált. Ezen keresztül kommunikálok a diákjaimmal életeket megváltoztató kérdésekben nap mint nap. Ez nem azt jelenti, hogy személyesen nem is találkozunk, de az Internet nyitott ajtókat és mélyebb kapcsolatokat biztosít. A fiatalok olyan témákban kezdeményeznek beszélgetéseket, amikbe személyesen nem mernének belevágni.
Tehát azok a fiatalok, akik nem annyira nyitottak, jobban fognak kapcsolatokat létesíteni az Interneten?
Így van. Azok, akik kicsit szégyellősebbek, de van némi tehetségük a fogalmazáshoz, s jó a humoruk, nagyon jól elboldogulnak. Például mikor új osztályt kapok, felmérem, hogy ki az, akinek nehezebb megnyílni, s online beszélgetést kezdeményezek vele. Ha így bátorítom őket, egyre aktívabban vesznek részt az órákon.
Mit mondana a netről és az evangélizációról?
Azok az ifjúsági szolgálatok, amelyek felkészítik a diákjaikat, hogy online elérjenek embereket, sikeresnek ígérkeznek. De a fiataloknak tudatában kell lenniük annak, hogy mit tehetnek és mit nem tehetnek, mikor segítenek nehéz problémákkal küszködő embereknek, s rá kell érezniük, mikor helyénvaló és időszerű a direkt evangélizáció. Az intenzív online evangélizáció általában nem a kívánt eredményt éri el, ugyanúgy, mint ahogy az intenzív személyes evangélizáció sem. Az emberek tolakodásnak és lerohanásnak veszik.
Az internetes evangélizációnak személyesnek és befogadóra érzékenynek kell lennie, megcélozva a másik őszinte lelki igényeit. Az ilyenfajta evangélizációnak nagy lehetőségei vannak. A lényeg, hogy teret biztosítsunk az embereknek. Engedjük, hogy nemet mondjanak, s tudjunk ezután is barátok maradni.
Az ifjúsági munkások és a fiataljaik könnyen tudnak kapcsolatot létesíteni olyan tizenévesek százaival, akik a környezetükön kívül esnek, csak el kell kezdeni chat-elni. Ezekben a chat-szobákban minden este valódi ifjúsági csoportok gyűlnek össze a világ minden táján. Számtalan közös érdeklődésű tizenéves beszélget itt igen személyes témákról, mint például a szexualitás. S ami a vonzó a fiatalok számára, hogy nincs köztük hierarchia.
Az ifjúsági munkásoknak fontos észben tartaniuk, hogy a kereszténység nem az egyetlen hitrendszer, ami előfordul a neten. Egy egész sor „evangéliumot” hirdetnek, bár legtöbbük valamilyen vallás furcsa megnyilvánulása. Ezen felül jelen van még a pornó és a rasszizmus is.
Az Internet térhódítását ahhoz hasonlítanám, mikor Isten megadta Ádámnak a képességet, hogy elnevezze az állatokat – lényegében, azt a képességet, hogy definiálja a valóságot. Ezt teszi az Internet is: a számítógépekhez való hozzáféréssel hatalmat ad az embernek arra, hogy megteremtse a saját verzióját a valóságról.
Elővigyázatosnak kell lennünk, mert az Interneten jelen vannak mindezek az egymással versengő kultúrák és világnézetek, amelyek megpróbálják definiálni a valóságot. S a fiatalok ebben a hangzavarban nőnek fel, ami nagyon is hasonlít Bábel tornyának építéséhez!
Az egyik legnagyobb aggodalom az online kommunikációval kapcsolatban, hogy az egymással beszélgető emberek sokszor úgy érzik, bizalmas viszony alakult ki közöttük, aminek azonban nincs alapja. Hogyan lehet ezt kivédeni?
Az online kommunikáció olyan, mint beszélgetni egy repülőgépen. Az emberek feltárják a lelküket egymásnak, hiszen nincs, vagy csak nagyon kicsi az esélye annak, hogy következményei lesznek annak, amit mondanak. Anonimak maradnak, s feltételezik, hogy a kapcsolat addig tart, ameddig a beszélgetés.
Az online kommunikáció veszélye, hogy így az emberek hajlamosabbak szerepet játszani – olyan ez, mint a színészkedés, vagy egy másik egyéniség felvétele. Ugyanakkor néhány ember hihetetlenül nyitott és őszinte a neten.
Nehéz kideríteni, hogy az illető melyik táborhoz tartozik, s elég szűklátókörűség csak az alapján megítélni egy fiatal érzelmi és lelki állapotát, amit a neten mond.
A hangsúly azon van, hogy az ifjúsági munkásnak, aki online kommunikál a diákjaival, van-e jó személyes kapcsolata is velük. Mert ez segít kiiktatni a mesterkéltséget, s elősegíti a nyitottságot a tényleges szolgálatra.
Az internetes ifjúsági szolgálat egyik legnagyobb veszélyét abban látom, hogy nagy a valószínűsége annak, hogy a vezető helytelen kapcsolatot alakít ki a csoport tagjaival. Ez nem volt ritka az Internet előtt sem, de most nőnek az esélyek. Ezért a vezetőnek szüksége van egy mentorra és egy olyan csoportra, amely felelősségre vonhatja.
Ugyanakkor a vezetőnek tisztában kell lennie a diákok egymás közti online kapcsolataival is!
Amit maga mond, az úgy tűnik, ellentétes az Internet eredeti eszméjével, miszerint utat biztosít az izolációból a közösség felé.
A történelem tele van iróniával. És mi századunk egyik legnagyobb iróniájának a kellős közepén élünk. A fejlett technológiájú világban az emberek olthatatlanul szomjúhozzák az érdemi kommunikációt és kapcsolatokat.
Maga is tapasztalhatja, hogy az Internet világában az emberek jobban elidegenednek és magányosak. De a felszín alatt ott van a vágy bennük az érdemi személyes kapcsolatokra, hogy legyőzzék az élettől való félelmüket és a szorongásaikat. Ironikus, hogy az Internetben látják a választ, ami összekapcsolja őket másokkal, de a net nem tudja teljesen kielégíteni a szükségüket.
Például hiszem, hogy az a tény, hogy a fiatalemberek között igen népszerű a pornográfia, az annak a tünete, hogy ezek az emberek igazi, mély közösségre vágynak a Teremtőjükkel! Hiszem, hogy minden emberi kommunikáció az ember azon igyekezetét fejezi ki, hogy újra átélje a Szentháromság mintájú kommunikációt. Az Internetnél nincs meg az a lehetőség, hogy így összekapcsolja az embereket, ezért éppen hogy növeli az emberek vágyát, hogy bizalmasan beszélhessenek egymással. Ezért van az, hogy az Internet terjedésével egybeesik a kávéházak népszerűsödése is szerte a világon. A szalonok is újra kedveltté váltak. A cégek olyan építészeti megoldásokat alkalmaznak, hogy az épületek a főiskolákhoz hasonlítsanak – hogy elősegítsék az alkalmazottak között a személyes beszélgetéseket.
Úgy gondolom, az Internet miatt az ifjúsági szolgálat nagyot fog előrelépni az elkövetkezendő években – olyan fiatalokkal, akik érdemi kapcsolatokat keresnek egymással, a felnőttekkel és Istennel. Az ifjúsági szolgálat számára az elkövetkezendő időszak a felemelkedés időszaka lesz, ami abból fakad, hogy az elektronikus média, különösen az Internet nem képes kielégíteni a fiatalok vágyait.
Mit gondol arról az elképzelésről, hogy az Internet segít kiegyenlíteni az emberek közötti különbségeket, amely ledönti majd a fajból, nemből, fogyatékosságból, megjelenésből adódó korlátokat?
Sok monda van arról, hogy az Internet „korlátokat dönt le”. Ha felszínesen nézzük a dolgokat, bizonyos esetekben tényleg csökkenti az emberek közötti megosztottságot. Igazából mégis úgy tűnik, hogy csak tovább mélyíti azt. Biztosítja az eszközöket arra, hogy megrögzött, arrogáns emberek hasonló beállítottságúakkal beszéljenek. Az elmúlt néhány évben megfigyelhető forgalom a neonáci weboldalakon megdöbbentő példa erre. Annyi az egész, hogy néhány száz komoly előítéletekkel rendelkező ember jelentős tömeget képvisel az Interneten, s új tagokat toboroznak.
Az Internet úgy is két csoportra oszthatja az embereket, hogy egyeseknek van lehetőségük használni, másoknak nincs, s akiknek van, azok a másik csoport fölé kerekedhetnek.
Mit üzenne azoknak az ifjúsági munkásoknak, akik úgy gondolják, hogy Internet nélkül is lehet ifjúsági szolgálatot végezni? Vagy azoknak, akik épp az ellenkezőjét mondják – hogy a szolgálatot elsősorban az Internettel lehet végezni?
Internet nélkül szolgálni a fiatalok felé nagyon nehéz manapság. De csak azt tekinteni a szolgálat eszközének helytelen és kimondottan veszélyes. A hatékony szolgálat egyesíti a netet egy erős, személyes kapcsolattartással. Ha a szolgálatunkat egészen az Internettől tesszük függővé, a végén már csak szellemeink és árnyaink maradnak – olyan fiatalok, akik valójában nem is léteznek. Vagy megbántunk valós fiatalokat, mert nem vettük a fáradtságot, hogy személyesen is találkozzunk velük.
“Used with permission of Youth Specialties”
Eredeti cikk: What the Internet Revolution Means for Youth Ministry: An interview with Quentin Schultze
Vélemény, hozzászólás?