Hogyan kommunikáljunk a posztmodern kultúrával? (1.rész)

Hitelesség és igazság

Újítók összekötése a sokszorozódás érdekében

www.leadnet.org

„A hűha elmúlt. Beállt a valóság.” Ezt a súlyos meglátást több “Next Generation” (Következő Generációs – egy posztmodern megújulási mozgalom az amerikai egyházon belül) lelkész, gyülekezetvezető is osztja Toby Slough lelkipásztorral, aki a texasi Argyle-ben levő Cross Timbers Community Church-ben szolgál ((http://www.crosstimberschurch.org). Olyan vezetők ezek, akik a 30-as éveikben járnak, és folyamatosan növekednek a másokra gyakorolt hatásukban. Ezek a vezetők megfigyeltek egy jelentős változást a kultúrában. Az utóbbi egy-két évtizedben az egyháznak azzal kellett bizonyítania hasznosságát, hogy profi minőségű istentiszteleteket kínált, ma viszont már az igazság és a hitelesség erőteljes keverékét keresik az emberek. Toby ezzel folytatja: “Az embereknek elegük van az előre gyártott, könnyű válaszokból. Ha ugyanazt az időt és erőfeszítést, amit a „hűha”-élmény érdekében használtunk, a hitelességre fordítanánk, az emberek tömegesen jönnének, és még a legmagasabb mércéjű bibliai követeléseknek is eleget tennének.”

Brad Bell, aki a The Well Community Church alapító lelkipásztora (Fresno, Kalifornia – http://www.thewellcommunity.org) abban hisz, hogy a mai kultúra elvárja – sőt, mi több: megköveteli a hitelességet. “A csillogó kereszténységet most hátulról szemléljük, amelyben a színpadon mindenki jól néz ki és állandóan mosolyog. A kiválóságot úgy definiáltuk, hogy „rendkívüli előadás”. A mosolyok üzenete az, hogy a kereszténység mindig jó hangulatú és pozitív: „Isten jó minden nap, és Isten minden nap jó.” Lehet, hogy tíz éven át működött ez, de ma már nagyon eltávolodtak a széksorok között ülő emberek az ilyen kereszténységtől. Így gondolkoznak: „Vagy én csinálok valamit nagyon rosszul, vagy ti hazudtok.” Olyan lelkipásztorokat keresnek, akiknek van bátorságuk ezt mondani: „Nem tudom mindenre a választ. Még tanulmányozom ezt az igeszakaszt. De a Biblia ezt mondja, és neked is meg nekem is meg kell küzdenünk ezzel az igazsággal. Vance Pitman, a Hope Baptist Church lelkipásztora Las Vegasban, (http://www.hopebaptistchurch.com) négy alapvető dolgot azonosított, amelyek a posztmodern emberekkel való kommunikációhoz szükségesek:

– Ne feledjük, hogy Isten Igéjének az igazsága minden kultúrát felülmúl.

– Legyél hiteles! Tudd azt, hogy ki vagy, és ne próbálj valaki más lenni!

– Tanulmányozd a kultúrát, és ismerd meg az emberek motivációit, reménységeit, álmait és félelmeit!

– Legyél őszinte és nyitott, miközben az igazságot és a reménységet adod tovább.

Áttekintés

„Az előttünk járó generáció sokat beszélt az igazságról, de híjával volt a hitelességnek” magyarázza Mark Saunders a Bay Life Church lelkipásztora a floridai Brandonban (http://www.baylife.org), „viszont egyesek a posztmodern irányzatból túl sokat koncentráltak a hitelességre, az igazság kárára. Ha ez történik, akkor az emberek nem fognak tudni megváltozni.”

Az alábbi elemzés a posztmodern kultúrával való kommunikálás legjobb módjáról fog szólni. Azzal kezdjük, hogy felsorolunk néhányat a legfontosabb erőkből, amelyek alakítják az emberek életét és az igazságra adott reakcióikat. A Next Generation lelkipásztorokban komoly elkötelezettség van a Szentírás felé, és keményen dolgoznak azért, hogy az igazság hitelesen, alázattal, őszinteséggel és reménységgel legyen képviselve. Az igazságnak való elkötelezettségük hatással volt a szolgálati modelljükre, és sok Next Generation lelkipásztor fogalmazta újra szolgálati filozófiáját, azzal az új szemlélettel, hogy el kell érni a keresőket és tanítani kell Isten népét.

Az itt megemlített vezetők mind Next Generation lelkipásztorok, akik gyors növekedést tapasztaltak a gyülekezeteikben, és kiérdemelték mások tiszteletét a körülöttük levő emberek között.

A kultúra jellemző vonásai

A Bay Life lelkésze, Mark Saunders egy történelmi kitekintést ad: „Az igazság igazság, de az akadályok mások. Az evangélium akadályai harminc évvel ezelőtt az akkori vezetők által lettek felállítva, de ma már másképp van ez.” Habár a posztmodern kultúra definíciói nem mindig egyeznek, vannak bizonyos jellemzők, amelyek egyértelműek, és fontos tudnunk róluk. A Next Generation lelkészei tisztában vannak azzal, hogy szükséges megérteni ezeket a jellemzőket, hogy erőteljes hatással lehessenek az emberekre.

A „posztmodern kultúra” az egész társadalmat jelenti, nem csak egy generációt. Mindenkire hatással vannak az aktuális kulturális trendek. Az idősebbek egy „modern” világban nőttek fel, és látták, hogyan változik a kultúra, a fiatalabbak pedig megismerhették a posztmodernizmust. A posztmodern kultúra értékeli a hitelességet (bizalmat, tisztességet és nyitottságot), a relativizmust („a te igazságod nem feltétlenül az én igazságom”), a preferenciákat (a csőstől jövő lehetőségekből való választást) és a toleranciát (az emberek elfogadását, akármit is hisznek, vagy akármilyen életformát választottak).

A reklámok mély hatást gyakoroltak az elvárásainkra. Jaques Ellul kultúra elemző, a The Technological Society (A technológiai társadalom) című könyvében ezt a megfigyelést teszi: „A reklám egyik legnagyobb vonása az, hogy szükségeket kell teremteni; de ez csak akkor lehetséges, ha ezek a szükségletek egybevágnak valamilyen elfogadott ideállal. A reklám által felkínált életforma annál hívogatóbb, minél jobban kapcsolódik könnyű és egyszerű emberi hajlamokhoz, és olyan világra tesz utalásokat, amelyben nincsenek lelki értékek az élet formálásához és informálásához. Amikor az emberek már érzik ezt, és reagálnak is a reklám által keltett szükségletekre, ragaszkodni fognak az ahhoz kapcsolódó életideálhoz. Azok az emberi tendenciák, hajlamok, amelyekre az ilyen reklámok épülnek, talán megdöbbentően egyszerűek, mégsem képviselnek túl sokat modern életünk színvonalából. A reklám azt az ideált kínálja, amit mindig is szerettünk volna, (és ez az ideál egyértelműen nem egy hősies életforma).”1 Az „ideális” élet a jólét, a kényelem, a boldogság és a szórakozás elvárásait teljesíti. A „hősies” élet a becsületről, a felelősségről, az áldozatról és mások örömteli szolgálatáról szól.

Ma burjánzó választási lehetőségekkel találják szemben magukat az emberek, az élet minden területén, az ebédtől a gyülekezeti szövetségekig, és ezek szinte kizárólag csak a reklámhoz folyamodnak, a lojalitás, az igazság vagy az egyszerűség helyett. Os Guinness, a The Call (Az elhívás) című írásában beszámol egy beszélgetésről, amelyben egy megagyülekezet lelkésze azon siránkozik, hogy abban a félelemben él, hogy még két rossz prédikáció, és a gyülekezetébe járó emberek átmennek az utca másik végén levő gyülekezetbe. A technológia könnyebb és egyszerűbb életet ígért, de olyan szinten elérhetővé tette az emberek, a zene, a hírek és más források által kommunikált dogokat, hogy „folyamatos részleges odafigyelést” élünk meg – abban az értelemben, hogy mindig „be vagyunk kapcsolva”, és nem tudunk megállni elmélkedni. A New Rules (Új szabályok) című könyvében Daniel Yankelovich azt figyeli meg, hogy a kultúránk átállt az önfeláldozásról az önmagunk iránti engedékenységre.

A gyülekezeteinket áthatotta a vissza nem fogott fogyasztói szemlélet. A Radix magazinnak készült Luci Shaw riportban Dallas Willard ezt írja: „Alkotónak és kezdeményezőnek lettünk tervezve, nem csak fogadó félnek. Mégis, az ember fogyasztói szemléletű modellje arra irányul, hogy passzívvá tegyen bennünket, panaszkodóvá és siránkozóvá, mert nem azt kapjuk, amire szükségünk van. Jogokat találunk ki ezekhez, és azt mondjuk, megfosztottak a jogainktól. Ezt láthatjuk a gyülekezeteinkben, amelyek a fogyasztók cinkosai. Ezt mondják: „Gyere és élvezd az általunk nyújtott istentiszteleteket, és garantáljuk, hogy csodálatos időtöltésben részesülsz. Úgy fogsz kimenni a gyülekezet ajtaján, hogy jól érzed magad.”2

Ezek átható erejű jellemzők, és bizonyos mértékig mindenkit érintenek mindenhol. A Next Generation lelkipásztorai számára az a kihívás, hogy úgy kommunikálják Isten igazságát a jelen kultúrában élőknek, hogy az megváltoztassa az életüket. Ron Zappa, az illinois-i Wheaton-ben a Harvest Bible Chapel lelkipásztora a gyülekezetébe járó embereken gondolkodik, minden egyes üzenet előkészítése során. Ezt mondja: „Ahogy hetente az üzeneten dolgozom, mindig konkrét emberekre gondolok. Azokra az asszonyokra gondolok, akik már nagyon szeretnék, ha a férjük hitre jutna. Azokra a férfiakra gondolok, akikről tudom, hogy a homoszexualitással küszködnek. Arra a férfira gondolok, aki borzalmas fájdalmat és bűntudatot él át, ugyanis miután elvált, beleegyezett hogy örökbe adja a gyermekét. Ahogy a bibliai üzenetet készítem, konkrét férfiak és nők jutnak eszembe. Elképzelem, mit mondanék nekik, ha szemtől szemben beszélgetnék velük a heti témáról. Néha azt mondják az emberek: „Ron, teljesen olyan volt, mintha nekem beszéltél volna ma délelőtt.” Nem sejtik, hogy valójában tényleg így volt.

Sok időt töltök a gyakorlati példákkal is, mert be akarom mutatni, hogyan tudják ezek az emberek megvalósítani Isten igazságát egy Istennek tetsző életformával. Egy olyan kultúrát alakítottunk ki a Harvest-ben, amely arról szól, hogy az emberek éppen hogy a nehezebb tanításokat várják a Bibliából. Amikor kemény dolgokról beszélek, akkor előre dőlnek, mert nagyra értékelik az őszinteséget és a komplex dolgokat. Vannak-e, akik elmaradoznak? Persze, vannak. ha nincsenek elmaradozók, akkor nem is olyan szolgálatot végzünk, mint amilyet Jézus végzett.”

Kezdd az igazsággal!

Jim Leggett, a Grace Fellowship United Methodist Church lelkipásztora (Katy, Texas – http://www.whatisgrace.org) azt tapasztalta, hogy „A szentírás igazsága felülmúlja a kultúrát és a demográfiát. Természetesen a gyakorlati alkalmazást hozzá kell szabni a konkrét szükségletekhez, de az igazság doha nem változik.” A preferenciák és a relativizmus posztmodern gondolata azt mondja: Nekem is megvan a saját igazságom és neked is. Nem kritizálhatod az én igazságomat. Emiatt Jim ezt szokta mondani nekik: A következő 30 percben tételezzünk fel két dogot: Van Isten, és ez a könyv Isten szava. Nézzük, mit mond nekünk. Ebből kiindulva Jim szerint Isten igazságának az ereje átszúrja a szívüket”.

A texasi Flower Mound-ban levő The Village Church (http://www.thevillagechurch.net) lelkipásztora, Matt Chandler arról beszél, hogy a nemrégiben történt történelmi események is formálták az egyház szemléletét az igazságról és a hitelességről. Ezt mondja erről: „Az 50-es és 60-as években erős eltávolodást láthattunk a liberális teológiától, de ez túlhangsúlyozta a rideg, szó szerinti értelmezést, a Szentírás narratív jellegének a kárán. Semelyik szöveget sem lehet teljes mértékben kifejteni, ha nem Jézus Krisztus személyéről és művéről szól. Például, lehet, hogy egy lelkipásztor megpróbálja keresztülvinni a gyülekezetben a „Hat módszer a kételkedés legyőzésére” témát, anélkül, hogy elmagyarázná Isten akaratának a titokzatosságát, de mi fog történni egy olyan ember hitével, akinél az előregyártott formula nem működik? Vagy elfordul Istentől, vagy a Szentírástól, vagy a lelkipásztortól, vagy felhagy az Istennel való járással. Ez tragikus.”

Sokan nőttek fel olyan gyülekezeti kultúrában, amelyben takaros, egyszerű, előregyártott csomagokban kaptak válaszokat az élet legbonyolultabb kérdéseire. „Pedig a Szentírás néhány igen bonyolult ellentmondást hagy nyitottan előttünk” magyarázza Matt. „Igen, Isten csodálatosan kiszabadította Pétert, Jakabot viszont lefejezték. Isten akarata néha egyértelmű, néha viszont titokzatos. Ez a Szentírás, és ezt kell megtanítani az embereknek. Én Jézust szoktam keresi az igeszakaszokban, és azt próbálom kitalálni, hogyan vonatkozik mindez a mai életünkre. Hiszem, hogy a Szentírás elegendő, és a Szentlélek arra használja az Igét, hogy megváltoztassa az emberek életét. Isten kegyelme az – nem személyiségek, nem stratégiák vagy kézikönyvszerű filozófiák – ami átformálja az emberek életét.”

Néhány ilyen lelkipásztor egy olyan kultúrát alakított ki, amelyben az emberek elvárják, sőt megkövetelik, hogy a tanítások az élet legnehezebb, legzavaróbb kérdéseivel foglalkozzanak. A marriettai North Metro Church (http://www.northmetro.org) lelkipásztora, Mark Henry ezt figyelte meg a gyülekezetében: „A mi gyülekezetünkben az emberek nem csak azokat akarják hallani, amitől jól érzik magukat. Meg vannak győződve róla, hogy az élet kihívásokkal van tele, és elvárják tőlem, hogy tudatosan foglalkozzak azokkal a kihívásokkal. Tudni akarják, mit mond a Szentírás a erről az egész bonyolult életről. Az ő szemléletük arra hajt engem, hogy mély tanulmányozásokba menjek bele, hogy segíthessek megérteni az embereknek, hogy Isten igazsága és kegyelme hogyan függenek össze a valós élettel. A személyes élményeim alapján akarok beszélni nekik. Ha én is átélem a küszködést valamelyik igazság megértése során, akkor talán képes leszek segíteni másoknak is ugyanebben.”

A Clayton-ban levő The Journey (http://www.journeyon.net) lelkipásztora, Darrin Patrick, egyetért ezzel. Ezt állapítja meg: „Valamiért az igazság offenzív természete vonzó és hívogató az emberek számára. Belefáradtak abba, hogy marketinges kampányok célpontjai legyenek – mind a világi média, mind az egyház célkeresztjében. Nem akarnak úgy kegyelmet kapni, hogy közben passzívak maradnak. A történet nem csak a teremtésből, elbukásból és megváltásból áll. Isten is helyreállításban gondolkodik – a megváltozott életekben. Nagyon szeretnek benne lenni Isten művének a történetében – a világ megváltásában és helyreállításában. ez nem csak azt jelenti, hogy mindenki boldog. Ennél sokkal többről van szó. Inkább arról szól, hogy minden egyes ember valami transzcendens dologért él, valami jelentősért és örökkévalóért. ha nem tanítasz isten szándékainak a nagyobb, átfogóbb történetéről, akkor csak néhány fogyasztót fogsz vonzani, akik nyafogni fognak, ha nem minden tetszik abból, amit mondasz és teszel. A fogyasztói szemlélet a kultúránk egyik legnagyobb bálványa, és nekünk ezt átgondoltan, biblikusan és erőteljesen kell megtámadnunk. Szégyenkezés nélkül szólítjuk fel az embereket arra, hogy éljenek áldozatos és szolgáló életet, miközben Jézust követik. A fogyasztói szemlélet egy elferdült érték, ami arról szól, hogy azt akarjuk, hogy elégedettek legyünk. Ez a vágy az emberi természet része, de Krisztus egy sokkal mélyebb és gazdagabb beteljesedésre hív bennünket. Noha az ehhez vezető út az, hogy megtagadjuk önmagunkat, felvesszük a keresztünket és követjük őt. A lágy igazság kemény szíveket eredményez, a kemény igazság viszont lágy szíveket.”

Sokan azok közül, akik ma gyülekezetbe jönnek, nem rendelkeznek háttérismerettel a Bibliából. Andy VomSteeg a New Vintage Church lelkipásztora Santa Rosa-ban (http://www.newvintage.org) ezt mondja: „A gyülekezetünkbe járó emberek közül sokan nem jártak még soha gyülekezetbe. Nem ismerik a hit nagy történeteit, úgyhogy nem tudok csak úgy Noéra vagy Ábrahámra hivatkozni, vagy az ötezer vendégül látására, azt várva, hogy érteni fogják. Meg kel mondanom az embereknek, hogy vegyék a kezükbe a Bibliát, nyissák ki a tartalomjegyzéknél, hogy megkereshessék az üzenetemhez tartozó szakaszt. Észak-Karolinában a tolerancia az etikánkba tartozik, de nem szégyelljük Isten igazságát tanítani. Pontosan erre van szükségük. Egy általános élménnyel kezdjük, hogy megnyerjük az odafigyelésüket, majd hozzákapcsoljuk ezt Isten Igéjének az alapelveihez, ami meg tudja változtatni az emberek életét.”

Vance Pitman-nek van egy erős meggyőződése Isten igazságával kapcsolatban: „Hihetetlenül bántó a mi Örökkévaló Istenünknek, ha azt gondoljuk, ő olyan igazságot alkotott, ami ne szárnyalna át egyik generációtól a másikig. Isten az idő paraméterein túl létezik. Az ő igéjének az ereje nem függ az arra vonatkozó leleményességünktől és kreativitásunktól, hogy relevánssá tegyük azt. Hallottam, ahogy fiatal lelkipásztorok beszéltek az üzenetükre való készülődésről. Kreativitással kezdik, majd megfűszerezik egy kis igazsággal. Ez az ellenkező irány. Isten igazságával kell kezdenünk, amit aztán megfűszerezünk egy kis kreativitással. Természetesen értenünk kell a kultúrát, de isten transzcendens, örökkévaló, tévedhetetlen, ihletett és tekintélyes igéjével kezdjük, majd a kultúra témáira alkalmazzuk.”

Nem minden lett idejétmúlt, ami régi, és nem minden új dolog kívánatos. Brad azt vizsgálta a Szentírásban, hogy hogyan értékelje az ősi igazságokat, miközben az új generációkat szólítjuk meg. Ezt a megjegyzést teszi: „A Malakiás próféta könyvében – ami az Ószövetség végén található könyv – a próféta arra figyelmeztet, hogy „emlékezzetek Mózes törvényére”. Azt mondja, hogy most, amikor évszázadok teltek el az események óta, vissza kell mennünk Isten ősi dolgaihoz. Ma is meg kell emlékeznünk az ősi igazságokról. Egy bizonyos értelemben lehetünk haladó emberek, de Isten ősi igazságai még mindig megkövetelik a lojalitásunkat. A lényegtelen dolgokban haladó vagyok – mobiltelefont használok, autót vezetek, úgy öltözködöm, ahogy tetszik. De hűnek kell maradnom Isten nagyságának és kegyelmének az ősi igazságaihoz, úgy, ahogy azokat a Szentírás bemutatja. Nem válogathatjuk ki, hogy a Biblia mely részeit akarjuk tanítani. Hűségesnek kell lennünk Isten tanácsának a teljességéhez, azokat a részeket is tanítva, amit nagyon szeretünk, és azokat is, amik keményen bűntudatra juttatnak. Felelősségünk ugyanolyan szinten kommunikálni mindkét értéket azoknak az embereknek, akik bejönnek a gyülekezeteinkbe.”

Sok Next Generation lelkipásztor újra átgondolja a lelki élet régi felfogásait, és megvizsgálják azokat a Szentírás tanításának a fényében. Brad elgondolkodott az üdvösséghez kapcsolódó döntésekről, és egy erős következtetésre jutott: „A legnagyobb frusztrációt az okozza bennem, hogy a kereszténységet olyan dologgá tettük, amivé válik az ember, és nem olyanná, amit elkezd az ember. Egy mindent magába foglaló („all-inclusive”) üdülővé tettük, ahol minden kellemes és szórakoztató. Amikor Jézus megjelent az emberek életében, egyetlen dolgot mondott nekik: „Kövess engem!” Nem azt mondta, hogy „Mondj el egy imát”, vagy „Pipáld ki a kis kockát a papíron” vagy „Gyere előre”. Sajnos túlságosan is gyakran van az, hogy amikor az emberek elmondanak egy imát, kipipálják a kiskockát a papíron, vagy előre mennek, azt gondolják: „Ez az! Bent vagyok! Kész!” Pedig még csak elkezdték az utazást Jézussal. Márpedig ezen a nagy utazáson a kilátás határozottan vegyes. Jézus ugyanúgy hív bennünket szenvedésekre, mint ahogy örömökre is. Annyi gyenge, puhány keresztényt látok, akik évekkel ezelőtt Krisztusba vetették a hitüket, de egy szemernyit sem fejlődtek még. Nem bírnak rájönni, vajon miért nem olyan vidámak mindig, mint ahogy számítottak rá. Az a probléma, hogy ők egy kellemes úticélra iratkoztak fel, és nem egy próbára tevő vándorútra. Sokkal többet kell beszélnünk erről a vándorútról, és kristálytisztán kell fogalmaznunk Krisztusnak arról a felszólításáról, hogy számoljuk fel előzetesen a költségeket.

Eredeti cikk: Communicating With The Postmodern Culture

Hogyan kommunikáljunk a posztmodern kultúrával? (1.rész)

Hogyan kommunikáljunk a posztmodern kultúrával? (2.rész)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.