Gyakorlati tanácsok a 95. Zsoltár alapján.
I. HOGYAN KEZDJÜK?
Zsolt 95:2a – „Menjünk eléje hálaadással …”
A dicsőítés egy kezdővonal – és ha te ki akarod venni belőle a részedet, akkor a hálaadás attitüdjével kell belekezdened.
Tegyük fel, a versenypályán felsorakoztak már a versenyzők, a startpisztoly eldördül, és te erre leülsz a startvonalra – miközben ilyesmiket mormolsz magadban: szorít a cipőm … nem látom jól a közönséget … a cipőmnek amúgy nagyon ronda színe van … és különben is, hogy nézett rám az a venezuelai versenyző!
Nem akarom azt mondani, hogy csinálj úgy, mintha mindig a legjobb formádban lennél, mintha sohasem fáradnál el, mintha az életed tökéletes volna – mert ez keveseknek adatik meg. De ha meg akarod ragadni Istent (a jelenlétét, igazságát), és változtatni akarsz a rossz dolgokon az életedben – legalább ne ezeken gondolkozz, főleg ne, ha Istent akarod dicsőíteni. Istent nem lehet dicsőíteni „negativisztikusan” – Pál is azt mondja: „ami tisztességes, igazságos, tiszta, szeretetreméltó, jóhírű, nemes és dícséretes – azon gondolkodjatok, azt vegyétek figyelembe!” Filippi 4:8. Kezdd el sorolni azt, miért hálás vagy, a jót! És amikor hozod a te háládat az Úr elé, rájössz arra, mennyire gazdag vagy, hogy Isten a tenyerén hordoz téged még a bajok között is.
Gyakorlati tanácsok:
1. A dicsőítés előtt legalább egy-két ember mondja el, mit cselekedett Isten vele az utóbbi napokban. Hogy miért hálás. Hadd legyen ez buzdításul a többieknek, hadd lássák mások is, hogy jó az Úr!
Ki az az ember, mi az a szituáció, az az igevers, az a segítség, ajándék, gondolat – amiért Istennek hálásak vagyunk. Csak egy-egy mondatban. És ezen ne csak gondolkozzatok – mondjátok is ki, hiszen a hálaadás egyben bizonyságtétel Isten jóságáról!
2. Csökkentsd a ZPO-dat és növeld a HPO-dat!
A ZPO = zúgolódás per óra
A HPO = hálaadás per óra
3. Tarts hálaadónapot legalább hetente egyszer a csendességedben!
Ne csak évente – hiszen minden hálaadónapon erről beszélünk! Válassz ki egy napot, amikor egy órát erre rá tudsz szánni!
II. HOGYAN ÉNEKELJ, ZENÉLJ?
Zsolt 95:2b – „… ujjongjunk előtte énekszóval” (zenével és énekkel)
Sokan vannak, akik arról beszélnek, hogy nem kell annyi zene, dicsőítés a gyülekezetbe – csak igehirdetés meg bibliatanulmány. De amikor elkezded tanulmányozni a Bibliát, meg fogod látni, hogy Isten világosan beszél az ő dicsőítéséről ének és zene által!
Úgy találom, hogy azok az emberek, akik nem akarnak énekelni és nem szeretik a zenét, csak ésszel, intellektuálisan szeretnék megélni a hitéletüket és az istentiszteletüket – de kimarad a szívük, az érzelmeik. De Jézus nem csak a gondolatainkat, hanem az érzéseinket, az örömünket is megváltotta, és az Isten dicsőítésébe szeretné állítani!
Mit jelent mindez?
1. ÉLŐ dícséretet – amely tele van örömmel (ez ugyanis a hálából automatikusan fakad!)
2. HALLHATÓ ÉS LÁTHATÓ dícséretet – amely őszinte és kifejezi az örömünket. Ez a lelkes, „rajongó” attitüd.
Néhány ember úgy énekel, mintha egy pókerarcú hasbeszélőművész lenne, és az istentiszteleten kellene ezt gyakorolnia. – Gondoljuk meg, mennyire őszinte az egymást nagyon szeretők találkozása, amikor az egyik a nyakába ugrana a másiknak, míg amaz szinte csukott szájjal, merev arccal odaveti: nagyon örülök, hogy látlak!
3. ISTENNEK ÉNEKELJ!
Nem előadóművészek vagyunk, és nem koncerteznünk kell a tömegek előtt!
Az igazi dicsőítés az, amikor megfeledkezünk azokról is, akik mellettünk állnak, mert nem nekik éneklünk vagy játszunk, hanem egyedül Istennek – aminek a többiek csak tanúi, ami történhet, hogy látva minket, ők is közelebb kerülnek az Úrhoz, akihez mi nagyon közel vagyunk.
Gyakorlati tanácsok:
1. MOSOLYOGJ, miközben dicsőíted az Urat!
2. Hunyd le a szemed!
(Megint: kétféle dicsőítő: az egyiknek a szeme van nyitva, és nézelődik, miközben a szája csukva van – míg a másiknak a szeme van csukva, hogy kizárja a külső ingereket, és a szája mozog!)
3. ÉRTSD MAGADRA azt, amiről énekelsz!
A dicsőítés nem olyan, mint az igehirdetés, amelynek van szólója és vannak hallgatói. Abban mindenki részt vesz, de csak akkor van értelme, ha annyira azért nem „szállunk el”, hogy ne gondoljuk át, mindaz, amit kimondunk, elénekelünk, ránk milyen következményekkel, hatással lehet!
III. HOGYAN ÉREZZÜK MAGUNKAT?
Zsolt 95:6 „Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre alkotónk, az Úr előtt!”
Hogyan kellene éreznünk magunkat dicsőítés közben? Libabőrösnek kellene lennünk, vagy hevesebben kellene vernie a szívünknek? Vagy mintha levegőben járnánk?
Nos, nem lehet ezt szabályokban rögzíteni, és nincsenek olyan érzelmi megnyilvánulásai, aminek a hiányában még nem az igazi a dicsőítés.
Néhány gyümölcsét azonban hadd soroljam föl, biztosan ami követi azt:
- Az biztos, hogy a dicsőítés közben a negatív gondolatok, érzések elmúlnak, és pozitívak jönnek a helyükbe: öröm, hálaadás, békesség, stb.
- Az biztos, hogy az igazi dicsőítés jele, hogy nem a többiekre figyelünk, hogy ők mit tesznek, felemelik-e a kezüket, énekelnek-e – egyedül Istenre figyelünk.
- Az is biztos, hogy az igazi dicsőítés megerősít és épít hitben is. Ha nem is tudjuk megmondani, hogy miben, de közelebb kerültünk általa az Úrhoz.
- Az igazi dicsőítésnek egészen biztos, hogy lesznek gyümölcsei: a megújuló engedelmesség, hűség, lelkesedés, odaszánás.
Gyakorlati tanácsok:
1. KÉSZÜLJ FEL RÁ – vagyis „melegíts be” a dicsőítéshez.
Erre jó eszköz, ha előtte imádkozol, Bibliát olvasol, vagy az úton már dicsőítő zenét hallgatsz az autóban.
Amikor az ember vendégségbe megy, felkészül rá, és nem esik be sáros és gyűrött cuccban, zaklatottan! Rendezetlen szívvel, gondolatokkal, egy-egy nagy veszekedés után elmenekülve otthonról nem lesz elég az a néhány perc az istentisztelet előtt, hogy békességed legyen, és felkészülj a dicsőítésre!
Ne felejtsd: a dicsőítés egyben tanúságtétel: aminek hitelesnek kell lennie! (Nem csak az igehirdetésnek, bizonyságtételnek – de az éneklésnek is!)
2. BESZÉLJ ISTENNEL A DICSŐÍTÉS ALATT IS!
- Ne csak előtte meg utána.
- Ne csak róla – hanem Hozzá is! – A dicsőítés az imádás egyik fajtája, személyes közösségvállalás Istennel – és ez lesz közben bizonyságtétellé!
- Ne csak magadban, hangosan is (imádság dicsőítés közben) – de ne csak hangosan, magadban is!
IV. HOGYAN FIGYELJÜNK ISTENRE?
Mert a dicsőítés talán legfontosabb célja, hogy bevezessen bennünket az Úr jelenlétébe, és felkészítsen bennünket az Istennel való kommunikációba!
(Itt hadd jegyezzem meg zárójelben, amit az egyik nagy karizmatikus közösség dícséretvezetője nyilatkozott egy interjúban, hogy náluk azért megy nagyon jól ez, mert a dicséret teljes mértékben alá van rendelve egyrészről a gyülekezet vezetőségének, másrészről pedig az igehirdetésnek, ugyanis azt készíti elő.)
Zsolt 95:7-8 „mi pedig legelőjének népe, kezében lévő nyáj vagyunk. ( most, amikor halljátok szavát, ne keményítsétek meg szíveteket…”)
A nyáj hallgat a pásztorára. Ismeri a hangját és követi őt!
Mi lenne, ha a következő héten elhatároznánk, hogy „Uram, én ezen a héten valóban hallgatni fogok rád, meg is teszem, amit megértettem, nem csak gondolkodni meg imádkozni fogok, hanem amit mondasz, egyszerűen megcsinálom, kerül amibe kerül.”
Egy érdekes szempontot hadd mondjak: legyen könnyű a szívünk! Ne nyomja le a sok be nem tartott ígéret, meg nem cselekedett igevers, komolyan nem vett tanítás. Mert ezek a fülön és az eszünkön keresztül belemennek a szívünkbe, és gyakran ott is maradnak. Megmelenget bennünket, imádkozunk is érte, a szívünk hústábláira felírjuk, raktározzuk az igeverseket és a prédikációkat – de nem mennek tovább a végtagjainkba! Nem lesz belőlük tett, életváltozás, engedelmesség, dicsőítés után Istent dicsőítő élet! TEHÁT – most ebben az értelemben! – LEGYEN KÖNNYŰ A SZÍVÜNK!
Gyakorlati tanácsok:
1. KÉSZÍTS JEGYZETET!
Ha hallod a tanítást, az igehirdetést, jegyzetelj!
Nem az a baj, hogy buták vagyunk, és nem ragad meg bennünk az ige igazsága. Az a baj, hogy mindannyiunk feje tele van információk tömegével, és elfelejtünk gondolkodni a tanításokon, az igén! Ha valaki megmondja, miről volt szó vasárnap, és mit mondott a lelkész, el tudjuk mondani – de ha nem kérdezi meg senki, eszünkbe sem jut!
A jegyzet első célja nem az, hogy a részletekben eligazítson (ez csak a második) – hanem hogy emlékeztessen arra, hogy egyáltalán miről gondolkodjunk!
2. TARTSD SZÁMON ISTEN SZÁMODRA ADOTT IGÉRETEIT!
Isten igéje nem tér hozzá vissza dolgavégezetlenül – tanítja Ézsaiásnak az Úr. És szabad itt is végiggondolni a magvető példázatát (nem ilyen értelemben szoktuk, tudom), hogy vannak olyan ígéretei Istennek, amiért lelkesedünk, és két hétig azt hisszük, hogy nekünk szólt – csak nem terem gyümölcsöt, vannak olyanok, amelyeket kikapdos a szívünkből az aggodalmaskodás, a kicsinyhitűség – pedig Isten az Ő célját és tervét akarja kijelenteni mindannyiunk saját életére nézve!
3. KONTROLÁLD MAGADAT!
(Na ez az, amitől a mai ember minden helyen szabadulna!)
Ha vannak jegyzeteid, legalább egy-egy sorban, hogy miről volt szó a gyülekezetben az utóbbi egy hónapban, gondold át, mennyit sikerült mindebből megvalósítani. Jó lenne ezt begyakorolni, mert akkor nem sülne el esetleg kellemetlenül az utolsó ítéletkor.
Vélemény, hozzászólás?