Ezt a cikk korábban – A Harry Potter és a félvér herceg film bemutatásakor – jelent meg.
Nálunk a múlt héten kezdték el vetíteni a Harry Potter hatodik részét a mozikban. A Harry Potter és a félvér herceg Amerikában rekordbevételeket ért el. A film ugyanolyan sikeres, mint a könyv, amelyet a vászonra vittek. Újra és újra felmerül a kérdés:
Mit kezdjenek ezzel a keresztények?
Amióta a Harry Potter könyvek népszerűek lettek, a keresztény társadalom támadja, ellenzi, és tiltja. És mindig ugyanaz az érv: a gyerekek mind boszorkányok és varázslók szeretnének majd lenni. Amit ugyebár a Biblia kifejezetten tilt. És persze jönnek a jobbnál jobb érvek ellene és mellette. Találtam néhány fórumot az interneten, ahol ez volt a téma: Szabad-e a keresztényeknek Harry Pottert nézni vagy olvasni? (Hihetetlen, hogy a két tábor milyen messzire tud elmenni, hogy az igazát megvédje.)
Aki azt várja, hogy megmondom a tutit, hogy egyértelműen tilos, az téved. És aki azt várja, hogy végre valaki megvédi a Harry Pottert, és elmondja, hogy muszáj elolvasni, az is téved. Nem hiszek egyik szélsőségben sem. Nem hiszem, hogy tilos lenne, és azt sem hogy alapmű és kötelező. Egyszerűen csak lehet: el lehet olvasni és meg lehet nézni „de mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg” 1Thess 5,21
A történet lényege
Annyiszor hallottam, hogy a varázslás bűn, s emiatt a kezünkbe ne vegyünk ilyesmiről szóló könyvet. A Bibliában is elégették az ilyeneket. Igen, mert ők abból tanulták a mágiát, azt alkalmazták. Nem azért égették el, mert volt benne szó varázslásról. És attól hogy a gyerek elolvassa, még nem biztos, hogy varázsló akar lenni. Még akkor is, ha olyat játszik, az nem igazi. Úgy értem, hányan lettek cowboyok és indiánok, rablók vagy rendőrök… csak azért mert gyerekként ezt játszották. (Pedig a cowboyok nem „csak” varázsoltak, hanem indiánokat gyilkoltak, ami szintén bűn a Biblia szerint.) A tündéres mesékben is hemzsegnek a varázslatok. A Pán Péterre mégsem mondja senki, hogy sátáni mese. És csak azért mert valami népszerű, sokan szeretik, és nagyon elterjedt, attól még az nem biztos, hogy ördögi dolog. (Régen a tévét is ugyanilyen okkal bojkottálta a keresztény társadalom egy rétege.) Amúgy ami ezt a varázslás, boszorkányos dolgot illeti: ugyanúgy van a Narniában vagy a Gyűrűk Urában is. Csak ugye azokról tudjuk, hogy keresztény írók keresztény allegóriái. És ott senkit sem zavar…
Mert a Gyűrűk Urában nem a gyűrű a lényeg.
A Zöldségmesékben sem a zöldségek a lényeg.
Ugyanígy a Harry Potterben sem a varázslás a lényeg.
Ez művészet, irodalom. Ami szimbólumokat, metaforákat használ, hogy elmondjon valamit. Ettől népszerűek a hősökről szóló történetek és a fantasyk. A mondanivaló miatt.
Az emberek szeretik keresni a tanulságokat. És a Harry Potterben is rengeteget lehet találni. A gyerekeknek azonban már nehezebb ezeket észrevenni. Egyre kevésbé tanítják meg őket gondolkozni. Inkább megmondják miről és mit gondoljanak. Az iskolában, a médiában nincs helye a gondolkozásnak. A szülők feladata, hogy megtanítsák gyermekeiknek észrevenni a tanulságokat, kiszűrni az olvasmányokból a hasznosat és a károsat. Ha őszinte vagyok, szerintem az eltiltás nem segít. Főleg ha már a HP az iskolában is kötelező olvasmány. Persze lehet ez ellen is lázadni. (Kíváncsi is vagyok, hogy a keresztény szülők, akik szerint nem szabad elolvasni, mit tesznek. Tényleg érdekel, kérlek írjátok meg nekem, hogy ezt hogyan kezeli egy keresztény szülő, aki szerint tilos HP-t olvasni. Update: Amikor a cikket írtam, akkor volt szó arról, hogy bevezetik, mint kötelező olvasmányt. Azóta úgy tudom, hogy ezt a tanárok döntik el, hogy beleveszik-e a tantervebe. Van ahol kötelező? Szülőként mit tesztek, hogyha nem szeretnétek, hogy elolvassa?) Szerintem, ami sokat számít, és többet ér mint az eltiltás, ha inkább megbeszéljük a gyerekkel, hogy mi mit tartunk veszélyesnek a könyvben. (Amit persze akkor a legnehezebb elmagyarázni neki, ha sosem láttuk, vagy nem olvastuk a Harry Pottert. Csak mondjuk a keresztény kritikákat.)
Egy felnőtt el tudja dönteni, hogy érdekli-e a HP. Véleményt tud alkotni róla. És hallgathat a lelkiismeretére, hogy ezt vajon meg szabad-e néznie vagy sem. Azt viszont nem mondom, hogy minden gyerek nyugodtan olvassa el a könyveket, vagy nézze meg a filmeket. Hiszen nem mindenkire vannak ugyanolyan hatással a félelmetes részek (főleg a filmekben), vagy a halálesetek, az izgalmak, esetleg a nyomasztóbb fejezetek. Azért hozzáteszem a többi kötelező olvasmányban is vannak hasonlóan félelmetes részek (Fehérlófia) vagy meghalnak benne pozitív szereplők (Nemecsek Ernő), ezektől a hatásoktól nem lehet megvédeni a gyerekeket. Ami viszont mindenképpen segít, ha már egyszer olvassa, nézi: ha megbeszéljük velük, hogy mit olvastak, mit láttak, mit éreznek, és milyen hatással volt rájuk, mit tanultak belőle.
Egyszer együtt utaztam az egyik lány anyukájával az ifjúsági csoportomból. Arról beszélgettünk, hogy a lánya eléggé nehézen veszi a tinédzserkor akadályait. Nehezen dolgozza fel az érzelmeit, és sokszor reagál rosszul helyzetekre. És nagyon megmaradt bennem, amit az anyuka mondott: „Amikor én fiatal voltam, rengeteget olvastam. És valahogy a tinédzserkor nekem nem volt vészes. Talán mert már olvastam ezekről a helyzetekről, és valahogy megedződtem. Az érzelmeim. Bárcsak a lányom is többet olvasott volna.” Soha nem gondoltam rá azelőtt, hogy ilyen hatása lehet az olvasásnak, de elgondolkoztató. Persze nem mindegy hogy mit olvas a gyerek. S ebből a szempontból segíthet-e a Harry Potter? Egyáltalán:
Miért olyan népszerű a könyv és a film?
Valószínűleg azért, mert mindazokat az eseményeket, történéseket, amik egy gyerek életének a részei, belehelyezi egy szó szerint varázslatos környezetbe. Hiszen ha kivesszük az egészből a varázslatokat és a mesei elemeket, akkor mi is marad? Egy nehéz sorsú kisfiú (sokan érzik ma magányosnak, elveszettnek magukat), beilleszkedés az iskolába, barátok – ellenségek, szigorú és kedves tanárok, érdekes és unalmas tantárgyak, szerelem, féltékenység, bizalom, sport, verseny, klikkek, tanulás, vizsgák, konfliktusok, a személyiség fejlődése, az élet nagy kérdései… Igazi érzések, félelmek, örömök, helyzetek, amikkel minden diák azonosulni tud. Egyszerűen ez egy olyan történet, aminek úgy érezzük, mi is lehetnénk a szereplői. Lehet, hogy minket tartanak a suliban a legstréberebbnek, vagy éppen mi vagyunk a legmenőbb srác legjobb barátja. Vagy lehetünk a suli bohócai, valamelyik csapat kapitánya, esetleg valamelyik tanár kedvence. Vagy éppen lehetünk Harry Potterek is, a népszerű gyerek. És úgy látom, hogy a könyvbeli szereplők reakciói bizonyos helyzetekre nagyon pozitívak. Vagy ha elrontanak valamit, az egyértelmű az olvasónak. Egyszerűen a gyerek a szereplőkkel együtt dolgozza fel az élményeket. Mintha ott lenne ő is. Mintha vele is megtörténne, hogy fél az új iskolába menni, mert nem ismer senkit. Mintha az ő két legjobb barátja nem állna szóba egymással, és emiatt ő is szenvedne. Ő is érzi milyen nehéz bízni másokban, és mennyire meg kell gondolni ki az, akire szabad hallgatni. Rájön, hogy a népszerűség nem biztos mindig olyan jó. Látja, hogy Harry Potter sem mindig csinál mindent jól, hiába ő a főhős. Nem hinném, hogy fel tudnám sorolni az összes tanulságot hirtelen.
El lehet dönteni, hogy megengedjük-e a gyerekeinknek, hogy elolvassák vagy megnézzék a Harry Pottert. Ezután pedig azoknak szeretnénk segíteni, akik úgy döntenek, hogy nincs baj a könyvvel, vagy a filmmel. Nekik segítünk felkészülni:
Milyen tanulságokat lehet levonni a filmekből? Mi mindent lehet megkérdezni a gyerekektől, ha már megnézik a filmet? A héten sorban mindegyik részhez lesz néhány beszélgetésindító kérdés, a legújabbhoz is! (A kérdések csak a filmeken alapulnak, ami jóval kevesebb, mint amit a könyvhöz írhatnánk!) És akár mi magunk dolgozzuk fel ezeket a gyerekeinkkel, akár csak odaadjuk nekik, hogy olvassák el, és próbáljanak meg válaszolni rá, mindenképpen segítség lehet abban, hogy tudatosabb filmezők (és esetleg olvasók) legyenek.
UPDATE: A beszélgetésindító kérdések a Tonhal portálon vannak – még át kell másolnom őket ide – ez a cikk azoknak a bevezetője volt. A jövő héten azok is felkerülnek a blogomra, kiegészülve a legújabb résszel!
Vélemény, hozzászólás?