Happy depi

Néhány kulcskérdés a depresszióról ifivezetőknek

Olyan depis vagyok! – szoktuk mondani barátainknak, a körülöttünk élőknek. De vajon ilyenkor tudjuk –e miről is beszélünk? Keresztyén körökben gyakran elhangzó kijelentés, hogy: A keresztyén ember nem lehet depressziós, mert a depresszió az Ördögtől van!

Hogy is van tehát? Vagy azt is kérdezhetnénk, mi az igazság?  Persze rögtön hozzá kellene tennünk, hogy teljesen egyértelmű, minden szakítópróbát kiálló választ adni nem lehet, főleg nem néhány sorban. Azonban közelebb jutni a depresszió, depi, hangulatváltozás, melankólia mibenlétéhez mindenkép fogunk a következőkben.

1. Levertség, szomorúság

Az, hogy olykor valaki depisnek érzi magát nem egyenlő a klinikai depresszióval. Azért mert esetleg átmenetileg rossz passzban van, kiborult valamin, még azt sem jelenti egyértelműen, hogy az ördög gyötri. Nem kell mindent rá kenni!

Számos oka lehet egy rossz hangulatnak:

-Gondoljunk bele, hogy eleve milyen korban élünk! Pörög a világ, sorozatosan kapunk kudarcokat is, sokszor érezhetjük, nem ütöttük meg a mércét. A túlhajszolás egyik következménye a kedvtelenség, amikor a pihenni, szombatot ülni nem tudó ember nem képes regenerálódni, mert esetleg nem is engedheti meg magának. Ilyenkor a legkisebb konfliktus is a mélybe lökhet. Persze instant világunk gondoskodik arról, hogy gyorsan felspanoljuk a kedvünk, egy kis kávé, ital… Igen ám, de a mókuskerékből nem szálltunk ki, és az bizony a következő nap reggelén újra indul…

-Kedvtelenné tehetnek átmeneti testi állapotaink is. Egy komolyabb betegség, de még egy nátha is lenyomhat. A testünk és a lelkünk alapvetően kölcsönhatásban van, ezért oda-vissza hatnak egymásra.

-Ezeken túl még számos ok lehet: a külső körülmény, ha valami baj történt, pl. otthon, vagy az iskolában, ha félünk valamitől, vagy ha kisebbrendűnek érezzük magunkat, ha aggodalmaskodunk, vagy ha kevés pozitív bíztatást, elismerést kapunk másoktól.

-Végül fontos megemlíteni a haláleset után érzett szomorúságot, gyászt.

Sok esetben hajlamosak vagyunk a szomorkodót hibáztatni, ezzel még inkább megkeseríteni, ahelyett, hogy megpróbálnánk vigasztalni. Talán azért is, mert sokan azt érzik, hogy nehéz vigasztalni, könnyebb ítélkezni, esetleg nagy kegyesen odadobni egy bibliai igét. Pedig sokszor jobban tennénk, ha csak hallgatnánk: Jób barátai is ezt tették végül. Tehát nagyon résen kell lenünk: vannak szomorúságok, amik jogosak, amiket meg kell élni, át kell menni rajtuk, nem dugdosni, színészkedni! Persze igaz, hogy egy mindig lógó orrú keresztyén rossz reklám, de talán a mindig fülig mosolygó sem az igazi! Valljuk be, hogy mi sem hiszünk az ilyen embereknek, azt hiszem azért, mert Jézus sem ilyen volt. Volt szomorú is és sírt is, és a templom megtisztításakor pedig indulatos volt. Vagy arra is gondolhatunk, amikor ezt mondja: „Meddig tűrlek még titeket?” (Mt 17,17). Nehezen tudom elképzelni, hogy ekkor mosolygott volna!

Elmondható, hogy vannak olyan helyzetek, amikor az az abnormális, ha nem tudsz egy jó nagyot sírni, vagy nem érzel semmi szomorúságot. A hívő emberek a temetéseken nagyon sokszor igyekeznek fegyelmezetten viselkedni, pedig a Bibliában még Jézus, aki maga a feltámadás, is könnyezett Lázár sírjánál, nem is beszélve más bibliai személyek gyászáról.

Mit tegyünk, mire figyeljünk, ha szomorúak az ifiseink esetleg mi magunk?

-Először is meg kell tanulnunk megkülönböztetni indokolt és indokolatlan szomorúságot. Pál beszél világ szerinti szomorúságról, amiből semmi jó nem származik, és Isten szerintiről, aminek az ismertető jegye, hogy megtérést szerez, Istenhez visz közelebb.

Személyes tapasztalatom, hogy nagyon sok szomorúság úgy válik Isten-szerintivé, hogy én Istenhez viszem, hozzá fordít, arra ösztönöz, hogy még inkább belekapaszkodjak. Éppen ezért lehet ere rávezetni valakit, sőt, már előre adhatunk erről tanításokat!

-Másodszor, fontos látni azt, hogy az ilyen szomorúság nem tart hetekig, hónapokig. Ha mégis, akkor valószínű, hogy segítség kell, nehogy betegséggé változzon. Itt kell számolnunk azzal is, hogy a Sátán is képes az embert benne tartani a „depijébe”. Erre szokták azt mondani, hogy ráteszi az ördög valakire, az meg valahogy el is fogadja, na ebből biztos, hogy világ szerinti szomorúság lesz!

Ilyenkor kell az ima! Ha a másikért imádkozunk, akkor az ne legyen erőltetett, vagy vádaskodó, mert ezzel talán jobban megrémítünk egy érzékeny lelket! (Akinek nehézségei vannak, majdnem mindig túlérzékeny a környezete véleményére!)

-Pál, amikor nagyon szomorú volt, azt írta levelében: „Elhatároztam tehát magamban, hogy nem megyek hozzátok ismét szomorúsággal!” (2Kor 2,1) Oka lett volna rá, de azt is tudta, hogy hosszú távon nem érne célt vele,  ezért harcolt ellene ezzel a belső elhatározással. Nem lovalta bele magát.

A fiataloknak ez nagyon nehezen fog menni, hiszen ez az életkor néha még szeret is szomorú lenni, „csak úgy”. Eljuttatni Pál szintjére sokszor még magunkat is nehéz, hát még egy másik embert! Ez csak türelemmel és alázattal és sok-sok kitartással megy, mert ez egy tanulási folyamat (Egy lelki beállítódás átállítása)

-A sírás és a nevetés egyébként alapvető építőkockái létünknek, ezért már előre is számíthatunk rájuk, készülhetünk, hogy ne legyenek váratlan vendégek. Természetesen nem lehet mérlegen lemérni, melyikből van több, de olykor előfordul, hogy az, aki túl sok szomorúságot hordoz, teljesen megfeledkezik arról, hogy egy másik oldalról nézve az élete tele van Isten áldásával.

Megint csak preventív feladat, hogy olyan szemléletet alakítsunk ki, amelyben a fent említett holisztikusabb életfelfogás érvényesül. Emellett a szomorkodókkal beszélgetve utalhatunk arra, hogy mennyi jó dolog történt vele, de csak óvatosan, mert akár azt is hiheti, hogy nem értettük meg a bánatát, ha például egy szakítás után elkezdünk arról beszélni, milyen szép lett a bizonyítványa.

2. A depresszió

Amikor valakinél a fent említett szomorúság, levertség rossz hangulat állandósul, akkor elkezdhetünk gyanakodni, hogy az illető depressziós, vagy afelé tart. Vannak depresszív alkatok, akik hajlamosak tartósan búskomorságban élni.

Mi a depresszió?

-A lelki zavarokban szenvedő emberek képtelenek a helyes viszony megtalálására önmagukkal. Ezért mondhatjuk, hogy aki depressziós, az krónikusan „maga alatt” érzi magát.  A szó maga nyomottságot jelent. Megfelelője még a melankólia, búskomorság.

-Ezenkívül számolnunk kell biokémiai folyamattal is, amire sok orvos hivatkozik. Ez azt jelenti, hogy az ember kémiai háztartásában keletkezik zavar a szterotoninnak köszönhetően.

-Sokan azt mondják, hogy a depresszió lélektani okokra vezethető vissza: környezettel való ambivalens, kiegyensúlyozatlan kapcsolat a depressziós ember jellemzője. Nem tud szeretet mutatni, és általában is képtelen érezni. Megjelenik a bűntudat, az önmaga becsmérlése. Az ok kereshető a gondolkodásban.

Hogy igazán helyre tegyük a depressziót a tünetekkel, jellemzőkkel is érdemes foglalkozni.

A tünetek:

Alapvetően az érezni nem tudás, a közöny, a reménytelenség, üresség jellemzi ezt az állapotot.

Ezek a tünetek hol felerősödnek, hol tompulnak, de fennállnak legalább két hétig. Az ilyen ember nem kizárt hogy foglalkozik az öngyilkosság gondolatával, ezért ezt komolyan kell vennünk. Általában is jellemző egyfajta agresszió, és emellett a bűntudat is. Ezek a panaszok a reggeli órákban tetőznek, a nap végére javul a közérzet. Külső szemlélőként azt fogjuk gondolni, hogy az illető kissé lusta vagy fáradt. Nehéz elvonni a figyelmét a saját bűntudatáról, önvádló gondolatairól.

–Hangulata: nyomott, külső események nem változtatják meg, vagy csak negatív irányban. Sokszor baljós szomorúság kíséri minden tettüket. Hibáztatják, vádolják magukat, nemegyszer addig, míg kárt nem tesznek magukban.

-A gondolkodás beszűkül, ismétlődő gondolatok jellemzik, pl. irreális félelem a betegségtől. A felfogása lassul, a memória szelektívvé válik, csak a kellemetlen dolgokra emlékszik. Nem tud pl. olvasni, vagy egy dologra koncentrálni.

–Érzelmi tünetek: az öröm, az érdeklődés érzése hiányzik. Ami korábban érdekelte, most hidegen hagyja (pl. hobbi). Nincs öröme a mindennapokban, a társadalmi eseményekről hiányzik (iskola).

-A motiváció is csökken, elveszti érdeklődését, nem egyszer elhanyagolja barátait, környezetét. Energiája elvész, az ágyból sokszor csak nagy erőfeszítések árán kel fel. Nem egyszer a tisztálkodásra, táplálkozásra is rá kell beszélnie környezetének.

–Testi tünetek is jelentkeznek: álmatlanság, étvágytalanság, fej és gyomorfájás. A testsúly is gyakran megváltozik, jellemző továbbá a székrekedés, a szexuális késztetés csökkenése is.

–Viselkedés: egyre inkább befelé fordulóak, egyre több időt töltenek magányosan, ágyban fekve.

Súlyosság:

Megkülönböztethetünk enyhe (hangulatzavar, érdektelenség, fáradékonyság) közepes (nyomott alaphangulat, csökkent érdeklődés és aktivitás, örömtelenség, alvászavar, fáradékonyság), súlyos (önvádlás, nyugtalanság, önmegsemmisítő gondolatok, szorongás,  a legsúlyosabb esetben halucinációk, téveszmék) depressziót. Az első kettő esetében a mindennapi tevékenységeket még úgy-ahogy fenntartja, míg az utóbbinál ez már szinte lehetetlen.

Megoldások:

Természetesen nem zárható ki az ima ereje, ami hiszem, hogy képes hegyeket mozgatni. Azt is érdemes azonban megfontolni, hogy az Úr esetleg más eszközöket kínálva ad kivezető utat. A hitből mondott ima a depressziós betegségben szenvedőt is megtartja, ugyanakkor nem hiszem, hogy ezzel ellentétben van, ha valaki Istentől kapott bölcsességgel segít (legyen az orvos vagy lelkigondozó, vagy egy bölcs segítő).

Egy súlyosan deprimált embert orvoshoz is kell küldeni (no nem a fogászatra!), véleményem szerint csak akkor mellőzzük ezt, ha más hívőkkel egyetértésben úgy találjuk, az illető megszállott, tehát minimum nincs eszénél, esetleg vergődik, stb. Persze a depresszióról fent elmondottak alapján nem lehet egyértelműen kizárni a szellemi ráhatást, de melyik betegségnél lehet? Nagyon óva intenék mindenkit attól, hogy saját szakállára imádkozni kezdjen az adott ember felett! Először is, ha téved, az illetőben, akinek már amúgy is elég nagy bűntudata van, és jókora önvád is gyötri, csak még több kárt tesz. Ha igaza van, akkor meg jobb az ilyet többedmagunkkal csinálni, mert a valóban démonizált emberek elég agresszívak, még ránk ugrana a szegény sarokba szorított pára.

Ha enyhébb fokú deprimáltságról van szó, akkor jelenléttel, beszélgetéssel pozitív látásmódunk folyamatos, kitartó felmutatásával segíthetünk. Sokat jelent, ha teljes képet próbálunk mutatni az életről, hiszen ez a depressziós ember számára most nem létező, segítenünk kell újra felfedezni azt. Mindemellett komolyan kell vennünk azokat a kétségeket, félelmeket, amelyek kínozzák, mert akkor ő ezt valósnak éli meg.

Óva intek mindenkit, hogy elítélje a depressziós embert, akkor is tilos, ha keresztyén. Van számtalan szolgáló, komolyan Istennel járó, aki átmegy ilyen periódusokon burn-out, vagy kiégés). Gondolhatunk Illésre, aki egy alkalommal szerette volna, ha inkább meghal, minthogy folytassa a Jezabel elleni küzdelmet. illés magányossága, elszigeteltsége ma is adhat alapot kiégésre. Ezért a testvér bátorítása bíztatása, elismerése gyógyítólag hathat a lappangó depresszióra.

Még néhány gyakorlati tanács depressziósoknak:

-Mindenek előtt fontos számolni azzal, hogy vannak depresszióra hajlamosabb lelki alkatú emberek. Ha valakinek az önértékelését leginkább az határozza meg, hogy mások elismerik-e, egy nehézség idején hajlamosabb a depresszióra, mert ha akkor nem tud eleget tenni az általa fontosnak tartott elvárásoknak, ettől még inkább értéktelennek érzi magát, és beindul egy lelki folyamat. Tehát vegyük komolyan ezt a hajlandóságot, hogy kezelhessük. Imánkban vigyük Atyánk elé, aki képes megszabadítani, megelőzni is a bajt.

-Depressziós folyamat megindulását jelzi ha túlzott önsajnálatot, netán öngyűlöletet  veszünk észre magunkban. Első lépésként próbáljunk ezzel szembe nézni. Aztán gondoljuk végig, nem veszünk-e mindent magunkra, nem vagyunk-e túlérzékenyek? Az önsajnálatunk nem önzés? Vigyáznunk kell, mert mindenhez hozzá szokhatunk egy-két hónap alatt. Igyekezzünk tehát tudatosítani ezeket a belső folyamatokat, hisz ez már jó kapaszkodó lehet, hogy ne essünk a depresszió-verem mélyére.

-Vessünk horgonyt még szilárdabban Istenben! Fogadjuk az Ő kezéből az eseményeket, a tulajdonságainkat, a tálentumainkat. Kimondhatjuk, amit Jézus: Igen Atyám, mert így volt kedves teelőtted! (Mt 11,26)

-Keressünk megelégedést Istenben, és elégedjünk meg az aznapi bajokkal!

-Igyekezzünk rendszeres életvitelre!

-Aki depressziós, az kerülje az ágyat, tudatosan menjen emberek közé, frissítő sétára a parkba, akkor is, ha minden tagja ellenkezik. Esetleg kérje meg a barátait, hogy cipeljék el magukkal szórakozni.

-Kérjünk lelkigondozói segítséget.

-Kérjünk imatámogatást, és Jézus baráti jobbját!