Ha hiányoznak a segédeszközök…

Tanács a prédikátoroknak.

Mit tegyenek azok a prédikátorok, akiknek kevés segédeszközük van, azaz kevés könyvük és nincs pénzük sem, hogy ilyeneket vegyenek? Tulajdonképpen a gyülekezeteknek kellene erre rájönniök. Feladatuk volna, amennyire erejük megengedi, hitszónokuknak nemcsak a testi, hanem a lelki táplálkozást is biztosítani. Egy jól felszerelt könyvtár szabályszerűleg odatartozik minden gyülekezethez és azok a gyülekezeti vének, akik az asztalnál felszolgálnak, feladatukká tehetnék maguknak, hogy a prédikátor íróasztalát is jó könyvekkel rakják tele. Ez valóban jó dolog volna és a belefektetett pénz minden körülmények közt meghozná a maga busás kamatát. A panaszkodás és a sóhajtozás helyett, hogy a prédikátor befolyása csökken gyülekezetre, helyesebb volna, ha megadnók nekik a lehetőséget a maguk továbbképzésére és akkor befolyásuk minden bizonnyal nem csökkenne, hanem inkább fejlődnék.

Néhány évvel ezelőtt megkíséreltem gyülekezeteinket arra bírni, hogy prédikátoraiknak könyvtárat rendezzenek be, amit némely helyen el is fogadtak. Ha legalább mindenhol átestek volna már a kezdet nehézségein! Azok a gyülekezetek, melyek nem tudnak megfelelő összeg biztosítani hitszónokuknak, azoknak sokkal inkább kellene arra törekedni, hogy egy könyvtárt állítsanak fel. Egy másik terv volna az, hogy mindazok, akik hozzájárulnak adományaikkal a prédikátor fenntartásához, ezenkívül egy kis csekélységet juttatnának arra, hogy azon könyveket szerezzenek be. Minden értelmes ember tudja, hogy nincs olyan kert, amely évről-évre gyümölcsöt teremne, ha a földet kellőképpen nem trágyázzák. Egy vasúti gőzmozdony nem dolgozik szén nélkül ugyanúgy, mint az ökör és ló nem vontat takarmány nélkül. Ugyanezért aztán nem várhatjuk, hogy emberek, akik a tudás ismeretétől el vannak zárva, mindig tartalomdús és értékes beszédeket mondjanak.

De mit tegyenek azok az emberek, akik semmiféle módon nem tudnak könyvekhez jutni? … Ha ennek dacára mégis áldásos a működésük, akkor sokkal nagyobb dicsőséget érdemelnek, mint azok, kiknek minden segédeszköz a rendelkezésükre áll. De mennyire meg lehetne könnyíteni működésüket, ha eme segédeszközöket a rendelkezésükre bocsátanak! Dolgozzál csak tovább, szegény testvérem, sok áldásos működést fejthetsz ki és annál biztosabban fog hangzani feléd: „Jámbor és hű szolgám!…” Ha egy ember csak igen kevés könyvet vásárolhat magának, akkor első Figyelmeztetésem hozzá, hogy csak nagyon jó könyveket vegyen. Ha csak kevés pénzt adhat ki, akkor legalább jó dolgot vásároljon. A legjobb ez esetben a legolcsóbb. A nagy gazdagságot, a bőséges könyvszekrényt hagyjátok azoknak, akik ilyen fényűzést megengedhetnek maguknak. Ne vásároljatok tejet és vizet, hanem sűrített tejet. A vizet saját magatok is hozzáönthetitek. Vegyetek olyan könyveket, olyan bibliakivonatokat, melyek világosak, tartalomdúsak, könnyen érthetők és nem túlságosan szószaporítók. A leghíresebb prédikátorok vallották meg, hogy az írás tanulmányozásához ami pedig a legfontosabb feladat csak kevés könyv szükséges. Nélkülözhetitek tehát minden fájdalom nélkül azokat a könyveket, melyek csak mutatnak, de nem jelentenek sokat.

Következő a szabály: ismerjétek meg tökéletesen azokat a könyveket, melyek birtokotokban vannak.

Olvassátok át újra és újra addig, míg minden részét nem ismeritek. Tudástoknak, ismereteteknek egy része eredjen innen. Készítsetek magatoknak belőle jegyzeteket, kivonatokat. Egy alaposan átolvasott könyv sokkal nagyobb befolyást gyakorol a szellemre, mintha húsz könyvet olvasnánk át felületesen. A mohó olvasás kevés tudást és nagy értelmi homályt eredményez. Az olvasással úgy megtömhetjük fejünket, hogy végül már nem is vagyunk képesek gondolkozni. Vannak emberek, akik elvesztik gondolkozási képességüket, annyira belegabalyodtak az olvasásba. Megtömik magukat a könyvekből áradó szellemi bölcsességgel, úgy hogy végtére saját szellemük szenved eltompultságban.

Egy híres angol író kigúnyolta azokat az embereket, akiknek nagy könyvtáruk van, büszkék is erre, de semmi hasznuk nincs könyveikből. Miért vásárolsz magadnak sok könyvet? Nincs hajad és fésűt veszesz magadnak; vak vagy és tükröt szerzesz be, süket vagy és hangszert rendelsz meg.” Nagyon megérdemelt szemrehányás ez azoknak, kik úgy vélik, hogy tanultak és műveltek lesznek akkor, ha sok könyv van birtokukban. Ez igen találó mindnyájunk számára, mert nem úgy véljük-e, hogy már okosabbak lettünk, ha néhány óráig a könyvkereskedésben tartózkodunk? Ha azonban ezt beképzeljük magunknak, akkor ugyanily gondolatmenettel azt is beképzelhetjük magunknak, hogy sokkal gazdagabbak lettünk, ha egy banknak vagy takarékpénztárnak megnéztük a kirakatát. Az olvasásnál tartsátok szem előtt a régi szabályt: Sokat, nem sok félét. Gondoljatok éppen annyit, mint amennyit olvastok és akkor nem lesz hátrányotokra, hogy kevés könyvetek van. Meglehetős nagy igazság van egy írónak alábbi szavaiban: „Mutassatok csak egy kedvelt könyvet, melyet gazdája nem tud nélkülözni és rögtön leírom, hogy ez a könyv hogyan néz ki. A könyvön meglátszik a fogdosás, a lapokon szamárfülek vannak, a táblák le vannak szaggatva az első és utolsó üreses lapok tele vannak firkálva, a könyv piszkos, a zsebben váló hordás folytán lerongyolódott, a kályha korma és a fű zöld festékjének nyoma egyaránt lerí róla; meglátszik rajta, hogy zöld erdőben a fejed alá tetted és az égő tűz előtt olvastál belőle; biztosra mondom, hogy elejétől végéig ismét és ismét átolvastad, úgy hogy ez és még egy pár ilyen könyvből sokkal több műveltséget, tanultságot és értelmességet szerezhetsz, mint az oxfordi egyetem (Angolország legnagyobb főiskolája) sok ezer kötetes könyvtárából.”

Ha azután tényleg több könyvre van szükségtek, akkor kérjetek kölcsön itt-ott egy-egy könyvet. Csakhogy a kikért könyvet természetesen adjátok vissza idejében és jó állapotban, hogy azután más alkalommal annál biztosabban kapjátok. Tulajdonképpen helyénvaló volna, ha sokkal jobb véleményem volna az emberiségről és feleslegessé válnék a Figyelmeztetésem. Van egy lelkész ismerősöm, aki azt mondta, hogy megjegyezte magának ama három úriember nevét, akik a kölcsönkért esernyőket vissza is küldték. Sajnos, úgy látszik, hogy ő sokkal jobb társaságban mozog, mint én, mert ismerek különböző fiatal embereket, akii a kölcsönkért könyvet soha többé vissza nem adták. Nemrég írt nekem egy prédikátor társam, akitől két évvel ezelőtt öt könyvet kértem kölcsön hogy három könyvet küldjék vissza. Csodálkozott és meg volt lepődve, mikor aztán nemcsak a kért hármat, hanem a másik két könyvet is elküldtem, melyeket már egészen elfelejtett. Meg vagyok győződve, hogy ezek után, ha ismét hozzáfordulok könyvért, örömmel és kész szívvel adja át.

Scott Walter mondta egy ízben, hogy az ő barátai lehetnek égész középszerű számolók, de nagyon jó könyvtartók. Aki okosan kér kölcsön könyvet, az ilyenformán sok olvasnivalóra tehet szert, de: „Az istentelen kölcsön kér és nem adja vissza.”

Ha azután a könyvek csakugyan drágák és nehezen megszervezhetők az országban, mégis van egy könyv, amely mindenki által megszerezhető: a biblia. Egy prédikátor a bibliájával felszerelve olyan, mi Dávid parittyája köveivel, teljesen felfegyverkezve a viadalra. Addig míg megvan a bibliája, birtokában van annak a forrásnak, melyből mindig elolthatja szomját. Benne egy egész könyvtárnak vagyunk a tulajdonában és aki azt alaposan tanulmányozza, sokkal inkább ki van képezve, mintha a világ legnagyobb könyvtárán vágta volna keresztül magát. Legnagyobb becsvágyunk legyen: megérteni a bibliát. Olyan összeköttetésben kell vele lennünk, mint a háziasszonynak varrótűjével, a kereskedőnek a pénztárkönyvével és a tengerésznek a hajójával. Ismernünk kell kívülről-belülről, általánosságban és külön-külön egyes részeit, a történeteket, tanításokat példabeszédeket és mindent belőle. Hieronymus ismerte az egész bibliát kívülről, elmondta fejből. Witsius, egy tudós hollandi férfiú, nemcsak az egész bibliának a közkeletű helyeit ismerte, hanem elmondott egész fejezeteket, könyveket csak kívülről. Egy idős lelkész Lancashire-ből (Angolország egy része) minden bibliai versből megmondta, hogy melyik könyvből, melyik rész hányadik verséből van idézve, vagy pedig megfordítva, minden fejezetből tudott elmondani verseket. Ez mindenesetre a jó emlékezőtehetségből ered, de hogy ez ennyire kifejlődhessék, alaposan és sokszor kell átolvasni a bibliát.

Egy olyan férfi, aki a bibliának nemcsak a betűit olvassa, hanem annak szellemét is magába szívja, nem lehet rossz ember, bármiféle hibái legyenek is. „Cave ab homine unius libri” %u2012 óvd magad egy könyvnek emberétől, mondja egy régi latin közmondás. Ez egy erősellenfél. Aki a bibliát mindig a szívében és az ajkain hordja, az erős harcosa az Izraelnek; senki sem állhat meg ellene. És habár egész halom fegyverekkel rendelkeztek is, az ő írástudása legyőz benneteket. Romaine Vilmos (híres angol egyházi író) élete vége felé minden könyvet félrerakott és csak a bibliát olvasta már. Okos, tanult ember volt és ez az egy könyv mégis teljesen hatalmába kerítette és erőssé tette őt. Ha tehát mi szükségből kényszeríttetünk erre, akkor jusson eszünkbe, hogy mások szabad akaratból teszik ezt, nem kell tehát érte panaszkodnunk sorsunk ellen, mert az írás édesebb a méznél, még pedig a színméznél és oly bölcsekké tesz bennünket, mint a véneket. Sohase fogyunk ki az olvasnivalóból, ha az Isten Lelke által ihletett könyvből olvastunk és kinyilatkoztatásokban sem lesz hiányunk, mert a bibliában nyilatkozik meg legtisztábban a Mindenható. Történetek, példabeszédek, hasonlatok mind-mind megtalálhatók a Szentírás lapjain. A Szentírás igazsága sohasem érdemesebb a megtekintésre, mint mikor kincseskamrájának minden ékszerével megrakottan tűnik fel szemeink előtt. Csak most nemrég olvastam át a Királyok és a Krónikák Könyvét és nagyon kedvesnek találtam. Ha nyitott szemmel olvassuk ezeket, akkor épp úgy megtaláljuk bennük az isteni bölcsességet, mint a próféták és a zsoltárok könyveiben. Azt hiszem, Ambrózius volt az, aki azt mondta: „Magasztalom a Szentírás végtelenségét.” Mint Auguszta, úgy hallom lelkemben e szavakat: „Vegyed és olvasd.” Lehet, hogy egy olyan elhagyatott faluban lakol, ahol nincs senki, aki lelkileg fölötted állna és ahol kevés könyvet találsz, mely érdemes az olvasásra. Ha igen, akkor olvasd és jegyezd meg magadnak az Úrnak törvényét éjjel és nappal és olyanná lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, kövér és zöldellő. A biblia legyen jobb kezed, mindent ezzel és ezen át tégy, legyen állandó kísérőd és akkor csekély dolgoknak a hiányát nem fogod úgy érezni.

Akinek kevés könyve van, az annál többet gondolkozzék. Gondolkozni sokkal jobb, mint könyvekkel rendelkezni. A gondolkozás egybefoglalja és gyakorlatoztatja a lelkierőket. Egy kis leányt egyszer megkérdeztek, hogy tudja-e mi a lelke. A jelenlevők nagy bámulatára így felelt: „Az én lelkem a gondolkozásom.” Ha ez igaz, akkor nagyon sok embernek igen kevés, azaz kicsike lelke van. A gondolkozás nélküli olvasásból nem származik semmi haszon, ha mindjárt úgy vélik is az emberek, hogy ebből okosabbak lesznek. Mikor Fox György egy éles késsel egy bőrnadrágot vágott magának és az emberi társaság nyomasztó légköréből eltávozva egy üres fában húzódott meg, hogy egy hónapig gondolkozzék, akkor igazán lelki emberré vált, aki elől a betűrágók és könyvmolyok szégyennel és gyorsan húzódnak vissza. Milyen feltűnést keltett nemcsak korszakának állami vallásossága előtt, hanem a sokat olvasó tudós, kenetteljes szerzetesek előtt is!

A gondolkozás a gerince, a veleje mindennemű tudásnak. Mily jó volna, ha a mi papjaink gondolkoznának! Olyan emberekre van szükségünk, akik az Istennek megnyilvánított igazsága felől gondolkoznak, nem pedig álmodozókra, akik saját fejeikből találnak ki új vallásokat. Csakhogy mostanában nagyon sokan vannak, akik a megnyilatkozott igazság helyett saját főztjüket tálalják fel, amelyben őrültség, értelmetlenség és erőszak mértéktelenül, de egymás közt elosztva található. Ezt nevezik ők azután „modern gondolkozásnak.” Olyan emberek kellenek nekünk, akik egyenesen gondolkoznak és mégis mélyen, mert Isten gondolatjaival foglalkoznak. Távol legyen tőlem, hogy korunk ama büszke gondolkozóinak utánzására hívjalak fel, akik üres templomok előtt beszélnek és aztán gőgösen megállapítják, hogy ők csak a felvilágosodott és művelt egyéneknek prédikálnak. Ez nevetséges és alávaló nyilatkozat. Egészen más és nagyon tanácsos, ha gondolkozunk afelett, amit hiszünk. Nekem magamnak is sok nyereségem volt ama napokból és órákból, melyeket Dél-Angliában, Medwayban egy öreg fűzfa alatt töltöttem. Mikor kiléptem az iskolából, betegeskedtem és ezért sok szabadidővel rendelkeztem. Egy jó horgászbottal és horoggal felfegyverkezve, kiültem a vízpartra és átadtam magam az álmodozásnak, az önvizsgálódásnak és tanulmányaim utángondolkozásának. Sokkal jobb volna a gyermekek számára is, ha kevesebbet tanulnának és többet gondolkoznának. Ha mindig csak tömjük és újra tömjük a fejüket tudománnyal, anélkül, hogy időt engednénk nekik a tanult dolgok utángondolására, akkor sohasem fejlődhetnek izmaik és ez a lelki téren sokkal károsabb következménnyel jár, mint testi téren. Ha gyülekezeteitek tagjai nincsenek olyan sokan, hogy titeket könyvekkel ellátnának, akkor nem is veszi igénybe minden időtöket és sokkal többet fogtok a gondolkozásra fordítani. Ebben az esetben még jobban jártok, mint azok, akiknek sok könyvük van, de nincs idejük azok tanulmányozására.

Ha a szemeinket nyitva tartjuk, könyv nélkül is sokat tanulhatunk. Történetekből, melyek szájról-szájra mennek, eseményekből, melyek az orrunk előtt játszódnak le, az újságok napi újdonságaiból, általános társadalmi dolgokból mind-mind sokat tanulhatunk. Igen Figyelemreméltó, hogy micsoda különbséget okoz, hogy szemeinket nyitva tartjuk-e vagy nem? Ha tehát nincsenek könyveid, akkor nyisd ki szemeidet és mindenhol találsz olyan dolgokat, melyeket érdemes észrevenni. Nem tudsz-e semmit sem tanulni a természetből? Minden egyes virágszál megtaníthat valamire. Nézd meg a liliomokat és tanulj a rózsáktól. Nemcsak a hangyáktól, hanem minden élő lénytől bármily jelentéktelen és kicsiny legyen is tanulhatunk valamit. A szélnek is van mondanivalója és minden kis porszemtől, melyet ő tovahord,, tanulhatunk. A dértől csípett fűszálaktól és az őszi táj néma fájdalmától bő anyagot meríthetünk beszédeink számára. Az erdő egy egész könyvsorozat több kötetből, a búzaszem egy könyv a világbölcsességről, a szikla egy darab világtörténet és a folyó, mely annak lábainál folydogál, egy költemény. Ha néked nyitva van a szemed, eredj el és bölcsességet találsz mindenütt: amennyiben, a földön és a vizeken. Minden könyv szegényes és üres a tartalma, ha összehasonlítjuk ezekkel a dolgokkal.

És ha azután könyveidben nem találsz eleget, akkor tanulmányozd önmagadat. Te magad egy titokzatos könyv vagy, amelyből még sokáig nem olvastál ki mindent. Ha azt állítod, hogy alaposan ismered magadat, csalatkozol, mert a legnehezebben megérthető könyv a saját szíved.

Azt mondtam nemrég egy kételkedő léleknek, mikor ismét beleesett kétségeinek mélységébe: „Nem értelek téged; de ezen nem csodálkozom, mert hiszen saját magamat sem értem.” Figyeld meg az örvényeket, a háborgásokat a különcködéseit lelkednek és a Figyelemre érdemes tapasztalatokat; szívednek romlottságát, vonzalmadat a bűnhöz és alkalmasságodat a szent életre. Mennyire hasonlítsz az ördöghöz és mégis isteni a rokonságod! Figyeld csak meg, hogy mily bölcsen viselkedsz, ha Istentől taníttatol és milyen oktalanul, ha átadod magad saját tehetségednek. Fedezd fel tapasztalataidnak gyógytárából azokat az orvosságokat, melyeket másoknak előírhatsz. Még saját hibáidból és gyengeségeidből is taníthatsz másokat, ha azokat az Úr elé hozod. Olyan emberek, kiknek nincsen semmi bűnök, nem tudnának vonzalmat érezni a bűnös férfiak és nők iránt. Tanuld megérteni, hogy miként viselkedett az Úr a te lelkeddel szemben és akkor meg fogod érteni munkáját mások előtt is.

Olvass más emberekből; ez olyan tanulságos, mint bármi fajta tudományos könyv. Ha egy fiatal orvostanhallgató, aki sokkal szegényebb, semhogy a drága orvosi könyveket megvehesse  bejuthat egy nagy kórház műtőtermébe és ott az egyes eseteket megfigyelheti, akkor még mindig igen jó sebész lehet. Ugyanígy állhat az eset egy prédikátorral is. Minden bölcs lelkész felkeresi a lelkibetegek kórházát, foglalkozik a keresőkkel, a képmutatókkal, a visszaesőkkel, a kételkedőkkel és az érzékenykedőkkel. Aki alapos tapasztalatokat szerzett magának isteni dolgokban és azonkívül jó emberismeretre tett szert, az sokkal áldásosabban működik, mint az, aki csak könyvekből szerezte meg tudományát. Szomorú dolog, hogyha egy ember az egyetem falai közül kilép, mint egy finom úrfi egy egész idegen világba és emberekkel meg olyan dolgokkal kerül össze, melyekhez fogalma sincsen. Lehet valaki bölcsészileg, matematikailag, sőt teológiailag is kiképezve és mégis még mindig csak újonc. Ha azonban tapasztalataink útján megismertük az emberi szíveket, akkor nem szenvedünk kárt, ha csak kevés könyvünk van is. „De szólhat egy fontoskodó testvér  miként olvashatunk másnak a lelkében?” Hallottam egy úriemberről, hogy vele nem állhatott senki sem öt percig egy kapuszín alatt anélkül, hogy ne tanult volna tőle valamit. Ez egy okos ember volt; de sokkal okosabb az az ember, aki nem állt öt percig a kapuszín alatt anélkül, hogy ne tanult volna más embertől valamit. Az okos ember egy bolondtól éppen annyit és úgy tanulhat, mint akármely világi bölcstől. Egy bolond olyan könyv, mely alkalmas a tanulásra, mert lapjai nyitottan fekszenek előtted és bizonyos humor rejlik abban, ha tovább akarjuk olvasni. Ha pedig nem is akarod tovább olvasni, akkor legalább elijesztő példa ez.

Tanulj a tapasztalt keresztyénektől. Milyen fontos dolgokat képes a fiatalabb nemzedék tőlük tanulni! Micsoda tapasztalatokat és élményeket tudnak elmondani Isten segítségéről azok az áldott öregek; mennyire örvendenek ők Isten kegyelmének és hűségének. Milyen új fényt vetnek ezek a dolgok az ígéretekre és sejtetik meg azt a titokzatos lényt, aki a bölcsek elől elrejti magát, de megjelenik az együgyűeknek.

És mennyit lehet tanulni a kereső lelkektől! Valahányszor beszédbe ereszkedem egy ilyen lélekkel, mindig meglátom a saját ostobaságomat. Jól emlékszem reá, hogy egy szegény ifjú, akit a Megváltóhoz akartam vezetni, mily bizonytalanságba döntött engem is. Azt hittem, hogy már erősen fogom őt, mikor ő kapott meg engem hitetlenségének keménnyakú makacskodásával. Ilyenek, akik előtt nagyon fontos a dolog, gyakran megzavarnak engem ama rendkívüli ügyességgel, mellyel a reménység ellen küzdenek. Számtalan sok okot és végnélküli nehézségeket hoznak a küzdelembe, úgy hogy nagyon gyakran tanácstalanul állunk előttük. Ha azután belátjuk, hogy mily gyarlók és szegények vagyunk mi, akkor segítségünkre jön az Isten kegyelme, hogy őket a világosságra vezesse. A hitetlenségnek különféle makacskodásából a sok Figyelemreméltó következtetés és alakoskodásból, melyet a csüggedt lelkek saját érzéseikből és egyes bibliai kivonatokból vesznek elő, végtelenül sokat lehet tanulni. Egy fiatal ember egyetlenegy olyan órában, melyet kereső és szomorkodó lelkekkel tölt el, sokkal több fontos dolgot tanulhat Isten szolgálatára, mintha egy hetet tölt el a legjobb prédikátoriskolában.

A legfőbb azután az, hogy sokat tartózkodjatok a halottas ágyaknál. Ezek olyan könyvek, melyek képekkel vannak ellátva. Ezen a helyen bepillanthattok vallásunk költészetébe és titkaiba. Micsoda mesés szépen tükröződik a Jordán vize az élet határánál! Mily bámulatos szép, sohasem látott virágok nyílnak a folyó túlsó oldalán! Ama dicső országnak örök forrásai átküldik harmatcseppjeiket és ezek a cseppek a folyó innenső oldalára hullanak. Hallottam, amint egész egyszerű férfiak és nők életük utolsó óráiban magasztos, lélektől ihletett szavakat szóltak. Nem tanulták, nem is hallották soha ezeket a szavakat földi ajkaktól; ezeket csak azok hallják, akik már ott állanak az Új-Jeruzsálem kapui előtt. Fájdalmaik és szenvedéseik közt Isten beszél velük és akkor mondanak nekünk valamit arról, amit a Lélek megnyilvánított nekik. Minden könyvemet odaadnám, ha ezért az árért meglátnám az Úr választottait, mint Illést amint tüzes kocsin mennek az ég felé.

Nem mondtam még eleget? Aki még többet szeretne, azt emlékeztetem erre a régi közmondásra: „Jobb ha a hallgatók éhesen távoznák el, mint jóllakottan.” Ezért éljetek boldogul!