Bill Muir valamint az „Art of Connection” anyagát felhasználva írta
SZŰCS SÁNDOR
ELŐHANG(ULAT)
„Nem tudunk hatni a világra, ha továbbra is a régmúlt napokon, a régi stratégiákon és feltevéseken csüngünk. Már nem a régmúlt korokban élünk, nem a sok száz éves kérdésekre kell választ találnunk, és barátaink sem a történelemkönyvek lapjairól lépnek elő. Épp ezért nem lehetünk hatékonyak, ha csupán a múltra nézve van üzenetünk.”
George Barna
Mi is ez a három történetes evangélizáció? Megint a spanyolviasz Amerikából?
Remélem senki nem így olvassa ezeket a sorokat. Nem több annál a nagyon is hétköznapi és nagyon is emberi szituációnál, hogy emberek történeteket mesélnek egymásnak. Mert van mindenkinek egy története: nekem is, amit megoszthatok valaki mással, másnak is, amit sokszor olyan nagyon szeretne elmondani valakinek, csak senki nem hallgatja meg, és van egy nagyon fontos és izgalmas története az élő Istennek is, amely Jézus Krisztusról szól.
Sok egyszerű, biblikus igazsága van ennek az egyszerű és biblikus evangélizációs módnak. Megtanítja a keresztyén embereknek, hogy az evangelizáció első lépése mindig Krisztus felé irányul és nem egy elveszett világ felé. Az én történetem arról szól, hogy tanuljunk olyan sokat Jézusról és tapasztaljunk olyan sokat az Ő történetéből, amennyire és amennyit csak tudunk. Arról szól, hogy legyen egy történetünk, amely egyszerre tud emberi, és ezért hiteles lenni, és egyszerre tud krisztusi, azaz biblikus lenni. Ha ezen a szemüvegen keresztül olvassuk a Nagy Misszióparancsot, akkor nem spórolhatjuk ki belőle magunkat, az imádságainkat, a személyes bizonyságtételünket és hitvallásunkat. De hét épp ezért működik!
Arra is megtanít bennünket ez a mód, hogy azoknak, akik egy elveszett világban élő elveszett embert el akarnak érni, nem mindig kell beszélniük. Meg kell tanulnuk hallgatni, és ez a figyelmes, értő hallgatás eszköz lehet az emberi kapcsolatok megélésében és az evangélium továbbadásában is. Egyszerű igazság az, hogy ha azt akarjuk, hogy az emberek meghallgassanak minket, nekünk is meg kell hallgatnunk őket. Az emberek azokra hallgatnak, akik hallgatnak rájuk, illetve csak azokra, akiket megértenek, és akik számukra valóságosak és hitelesek.
Az evangélizáció harmadik oldala a történetek összekapcsolása. Először emberi kapcsolódási pontokat kell találni, az ő történetét a sajátunkhoz kapcsolni, hogy láthassa, mi sem vagyunk marslakók, ugyanolyan gondjaink és örömeink vannak, csak mások a körülményeink. De ami nálunk működött, nála is működhet. Ezután pedig a mi történetünket Jézus történetével kiegészítjük. Ott már az a kettő lesz a fontos: az övé és Jézusé. Ez az evangélium átadása, hitből hitbe, életből életbe. Hitelesen és életszerűen. Ha végighallgattuk az ő történetüket, és megértettük kérdéseiket, vágyaikat vagy botránykövüket, és mindezeket Jézus történetéhez tudjuk kapcsolni, akkor Jézus története gyakorlati jelentőségűvé válik az emberek számára.
Egyszerűen szólva tehát elmélyítem a Jézussal váló kapcsolatomat, meghallgatom a barátom történetét, és ahol észreveszem a kapcsolódást történetük és Jézus története között, felhívom rá a figyelmüket. Mi lehetne ennél egyszerűbb módja az evangélium átadásának?
ELMÉLKEDÉSEIM
„Egy jó mesemondó ismer egy jó történetet.”
Olyan korban élünk, amikor akármivel nem lehet lekötni az emberek figyelmét. Olyan történeteket kell mesélnünk, amelyek érdemesek a meghallgatásra, érdemesek az emberek figyelmére és idejére. Kevés ilyen van, mert túl sok a történet körülöttünk. Történeteket nézünk a tévében, a moziban, történeteket olvasunk az újságokban és történeteket mesélünk egymásnak az iskolában, a munkahelyen vagy a családban. Persze ezeknek a történeteknek a legnagyobb része mindössze pillanatnyi hatással van ránk, mert kiveri a fejünkből egy új és egy mindig újabb.
Természetesen mindannyiunknak vannak emlékezetes, nagy történeteink. Ezek általában olyanok, amelyek kapcsolatosak velünk – hiszen minden ember azokra a történetekre emlékszik a legjobban, amik vele kapcsolatosak vagy ami velük is megtörténhetne. Az első csoportba tartoznak az emlékeink – a másodikba az álmaink.
Egy jó mesemondó jó történeteket ismer. A jó történetek pedig mindig két nagyon emberi dologra épülnek: az emlékekre és az álmokra. Mert ezek határolják az életünket, ezért fontosak számunkra azok a történetek, amelyek az emlékeinktől indulnak el és az álmainkat, vágyainkat fogalmazzák meg. Épp ezért nagyon jó történet az enyém, a másik emberé és Jézusé. Mert emlékekből épül fel és álmokat teljesít be.
„Az emberek azokra figyelnek, akik figyelnek rájuk….”
A figyelmet sokféleképpen meg lehet ragadni vagy ki lehet csiholni az emberekből. Vannak erre praktikák, ezeken nőnek fel a pedagógusok, a biztosítási ügynökök, a reklámmenedzserek és a hollywoodi mozidirektorok egyaránt. Ezek a praktikák azonban majdnem mindig mesterkéltek, mert a kommunikáció iránya leggyakrabban egyoldalú: mindannyian a figyelmünket követelik – de mi nem érezzük, hogy figyelnének ránk. Az emberek azokra figyelnek, akiktől figyelmet kapnak. Miért? Egyszerűen azért, mert emberek, és ez így természetes. Az egyház túl hosszú időt pazarolt el azzal, hogy csak magára figyelt, a saját mondanivalójára, és elfelejtett az emberekre odafigyelni, akiket el szeretett volna érni. A keresztyénség legnagyobb bűne, hogy a saját dogmái, tradíciói fontosabbá lettek, mint azok az emberek, akikért küldetett. Elfelejtettük megkérdezni és meghallgatni az embereket, éppen ezért legtöbbször csak azokat a válaszokat ismerjük, amelyek bennünket érdekelnek, amik nekünk fontosak, olyan kultúrának a megtartásához ragaszkodunk foggal-körömmel, amiben mi érezzük jól magunkat, ami a mi ízlésünknek felel meg, olyan énekeket és viselkedéskultúrát alakítottunk ki, amelyben csak mi mozgunk természetesen, másoknak megkötözöttség. Amíg az Egyház nem gyógyul ki ebből a mániákus magára-figyelésből és önmaga körül való forgásból, és nem kezdi el hallgatni és meghallani a ma emberét, amíg nem tudja nyilvánvaló módon is kifejezni, hogy odafigyel arra, akiért élni és szolgálni szeretne, addig hiteltelen, hatástalan és érdektelen marad. Mert az emberek legnagyobb szüksége az, hogy figyeljenek rájuk, hogy adjanak a szavukra, hogy megtiszteljék és megbecsüljék őket. Ehhez azonban előbb hallgatnunk kell megtanulnunk!
„Az emberek azokra figyelnek, akik valóságosak,
hitelesek, érdekesek és világosak.”
Az, hogy valami valóságos, azt jelenti, hogy nem idealista, nem sci-fi, nem bárgyú vagy demagóg mese, hanem hús-vér realitás, amely mindannyiunk és bármelyikünk realitása is lehetne. Manapság túl sok a fikció, a feltételezés, az illúzió, a túlzás, a fantasztikum és a trükk, és az emberek megtanultak mindent kétségbe vonni, amit látnak vagy hallanak. Kifejlesztettek egy védőburkot maguk körül, ami megszűri azt, ami valóságos, és még annak is csak azzal a részével hajlandóak foglalkozni, amely közvetlenül érinti őket.
Másodszor meg kell tanulnunk hitelesnek lenni és maradni. Mert a 21. század nem csak a nagy illúziókból, hanem a nagy hazugságokból épült olyanra, amilyennek ismerjük. Az emberiség felnőtté válásakor az egymásba vetett bizalmat veszítette el először, ami azóta sem állt helyre. Mára a szavak elvesztették a súlyukat – csak a szavakat kimondóknak maradt súlyuk. És megmérettetnek minden mondatukban, és ha könnyűnek találtatnak, akkor végük. A hitelességet csak megőrizni lehet, visszaszerezni már nemigen. Aki elveszíti a hitelét, arra többé nem figyel senki, mondhat bármit.
Ha azt akarjuk, hogy figyeljenek ránk, érdekesnek kell lennünk – vagyis érdekes dolgokat kell mondanunk magunkról, a világról, Istenről. Megintcsak korjelenség, hogy szalagcímekben gondolkodunk, egy-egy mondatban kommunikálunk, és ha ez a néhány pillanat, amit ránk szán valaki, nem elég érdekes, máris elébe tódul egy magát érdekesebbnek kínáló. Meg kell küzdenünk minden szóért, percért, a figyelem minden apró morzsájáért, mert ma tudatalatt vagy agresszív letámadással a figyelmünket, az időnket, az érdeklődésünket akarják megkaparintani.
A példabeszédek könyvében olvashatjuk a régi bölcsességet: „aranyalmát ezüsttányéron…” – mert így illik, és így kívánatos. Sem az aranyalma rozsdás kerékabroncsban, sem a rohadt alma ezüst étkészlettel nem kívánatos. Kevés egy jó sztori, ha nem tudjuk jól elmondani, továbbadni. Ugyanúgy hiábavaló a szemétbevaló dolgokat szépen becsomagolni, hisz nem csak az unalmas, ámde fontos egyetemi előadásokat, hanem a látványos, de üres mozifilmeket is ugyanúgy felejtjük el, ha csak egyoldalúak.
És van még egy tapasztalatom: mindenki keresi és kedveli az érdekes emberek társaságát. Kikből lesznek érdekes emberek? Akiknek érdekes történeteik vannak. Jó lenne köztük lenni, mert Jézus Krisztussal járva lenne mit mesélni talán mindannyiunknak.
Végül világosnak kell lennünk. Azaz könnyen megérthetőknek. Szörnyű az, amikor egyetlen mondatunkat három utána következővel kell megmagyaráznunk, mert ahelyett, hogy világosan beszélnénk, inkább csak sötétítünk. Nem gondolom, hogy a Biblia üzenete érthetetlen lenne – mi se tegyük azzá. Nem kell a szakzsargon, a teológiai pátosz – csak történetek kellenek. Azt mindenki érti.
„Az embereket nem érdekli, mennyit tudunk,
amíg nem tudják, mennyire törődünk velük.”
A társadalomtudományok arról beszélnek, hogy a nagy elbeszélések ideje lejárt. Ma már nem elegendőek a szavak, éppen azért, mert az évszázadok, és talán leginkább a 20. század során elveszítették a hitelüket. Ma az emberek nem azt kérdezik, hogy mi az igazság, hanem azt, hogy mi számít. Nem az a fontos, hogy mit mondasz, hanem hogy mi teszel, nem az, hogy miért, hanem hogy hogyan élsz. Szavakból, ötletekből, ígéretekből talán túl sok van már mindnyájunk lelki raktáraiban – legtöbbször sajnos „emberünk” nincs. Nem az, hiányzik, aki elmondja, hogyan kellene csinálni – hanem aki mellénk áll, és megfogja a terhünk másik felét, hogy ránk kevesebb jusson. Nem az, aki elmondja, mit hogyan lehet elintézni, hanem elintézi helyettünk vagy velünk együtt. Nem az, aki ígérget, hanem akire lehet számítani.
Az emberek két csoportra osztják embertársaikat: az egyik csoportnak teljesen közömbös az ő sorsuk és életük – a másik csoportnak nem közömbös. Az elsőben megszámlálhatatlanul sokan vannak, akik kezében minden lehetőség korlátlanul rendelkezésükre állhatna – de nem törődnek velünk, akkor sem, ha a pártjuk nevében, televíziós csatornáikon vagy épp szószékeiken is hirdetik az ellenkezőjét. Soha nem szoríthattuk meg a kezüket, nem hívtak meg egy vacsorára, nem jöttek el értünk éjszaka, ha lerobbant az autónk, nem hívhatjuk fel őket akármikor, ha épp valami az eszünkbe jut.
A másik csoportba csak néhány ember tartozik. Egyszerűek és átlagosak – olyanok, mint mi. Tudjuk a nevüket, hogy mikor születtek, hogy mi a kedvenc ételük, van közös hobbink, és bármikor becsöngethetnek hozzánk. Ők azok, akik törődnek velünk, és akikkel mi is törődhetünk. Ők a barátaink. És ők azok, akik nagyobb hatással vannak ránk, int az egyházfők, médiasztárok vagy miniszterek.
„Talán azért van, hogy a legtöbb keresztyén Jézus haláláról beszél, mert ez az egyetlen rész, amit jól ismernek Jézus történetéből.”
Miközben ezeket a sorokat írom, a hazai mozik már egy hete játsszák Mel Gibson Passió című megrendítő filmjét, amely két órán keresztül taglóz le bennünket az Jézus helyettünk felvállalt szenvedésének nyers brutalitásával. Bár nagyon jól ismertük a nagypéntekien történteket, egyetlen prédikáció sem tudta úgy lefesteni és érzékeltetni, hogy mi is történhetett, mint ez a film. Már nem csak mesélni tudunk Jézus haláláról, már meg is nézhetjük filmen. Ennek ellenére az evangéliumnak ez csak egyetlen szelete
A posztmodernizmus rövid áttekintése
helyzet- és emberkép
Az „Evangelizáció három történettel” rövid, biblikus áttekintése
Az alábbi igeversek véleményem szerint alátámasztják az evangelizációnak ezt a fajta megközelítését.
1) Hívőknek:
1Pt 3,15-16
Róm 15,13
Ef 4,29 és 32
Ef 5,1-2
Kol 3,17
Kol 4,3-6
1Thessz 2,8 és 10
1Thessz 1,5
1Thessz 4,11-12
Jak 1,19
Mt 5, 13-16
Mt 6,33
1Kor 10,31
Ján 15,5
Mt 4,19
1Kor 13,13
Mt 11,29-30
Lk 10,27
Ef 5,15-16
1Pt 4,10-11
„Lehetséges, hogy néhány régi bibliai evangelizációs alapunkat kiszakították a szövegösszefüggésből annak érdekében, hogy motiválják az embereket a közös hitre.”
2) Misszionáriusoknak, evangelizálóknak, tanítóknak és apostoloknak:
Filem 5-7
Mt 28,18-19
ApCsel 1,8
1Kor 9,23
1Kor 9,22
Róm 1,15
Róm 1,16
Róm 10,15
Róm 10,17
Róm 10,14
2Kor 5,11
2Kor 5,20
Ef 4,11
2Tim 4,5
Hogyan különbözik az Evangelizáció három történettel a legtöbb, ma élő evangelizációtól
1) Ezek történetek és nem lépések
Az Evangelizáció három történettel természetes módon hangol össze különböző történeteket. Nem arról szól, hogy az embereket keresztülvigye bizonyos előre meghatározott lépések sorozatán, hanem maga is egy történet részét képezi
2) Hallgatás és nem beszéd
Az Evangelizáció három történettel azzal kezdődik, hogy a hívő a nem hívőkre hallgat, és nem prédikál nekik. Arra az előfeltevésre alapul, hogy az emberek arra figyelnek, aki figyel rájuk.
3) Őszinteség és nem perfekcionizmus
Az Evangelizáció három történettel őszinteséget kér a hívőktől a saját életükkel szemben, nem pedig tökéletességet. Ha tökéletesnek tettetjük magunkat, az egyetlen személy, akiből bolondot csinálunk, mi magunk vagyunk.
4) Kérdések, és nem válaszok
Az Evangelizáció három történettel sokkal inkább kérdések feltevéséből semmint válaszok adásából áll. A legtöbb keresztény olyan kérdésekre válaszol, amiket a nem keresztények föl sem tettek.
5) Közreműködés és nem kontrollálás
Az Evangelizáció három történettel nem a párbeszédek kontrollálásáról szól, hanem megengedi, hogy a párbeszéd szabadon abba az irányba tartson, amerre akar, és behozza Jézust ezekbe a témákba vagy beszélgetésekbe.
6) Remény és nem ítélkezés
Az Evangelizáció három történettel elsősorban rólam szól, ahogyan megosztom reményemet másokkal, és nem pedig arról, ahogy életstílusukat, szavaikat vagy válaszaikat elítélem.
7) Róluk szól és nem rólad
Az Evangelizáció három történettel igazából arról szól, hogy megengedjük az embereknek, hogy önmaguk legyenek és figyelünk rájuk. Arról, hogy én megismerem őket, és nem ők ismernek meg engem.
8) Szentlélek és nem program
Az Evangelizáció három történettel során engedjük, hogy Isten Lelke vezérelje párbeszédeinket és kapcsolatainkat. Nem sémákat és bevált technikákat alkalmazunk, hogy beleszőjük az evangéliumot a beszélgetésbe már a legelején, hanem engedjük, hogy Isten Lelke megmutassa Jézus történetének azon részeit, amelyeket Ő akar az adott pillanatban.
9) Szabályozatlan és nem egyenes vonalú
Az Evangelizáció három történettel megengedi az embereknek, hogy felfedezzék Jézus történetének azt a részét, amelyik a leginkább kapcsolódik az életükhöz az adott pillanatban. Jézus története nem érint meg mindenkit azonos módon, azonos sorrendben és ugyanazokkal a szavakkal.
10) Ez egy folyamat és nem egy termék
Az Evangelizáció három történettel engedi, hogy az élet befolyásolja a folyamatot. A módszer legtöbb részét nem egy termékként tervezték, hanem egy kapcsolat kialakulásának természetes folyamataként.
11) Ez az élet maga, nem pedig szavak
Az Evangelizáció három történettel Isten életéről, az én életemről és az ő életükről szól, valamint ezeknek az életeknek a valódiságáról a párbeszédeinkben.
„A tanúskodás tanúskodáshoz vezet.” „Iránta érzett szeretetünk elvezet bennünket a szándéktól az akaratig.”
Első fejezet – Élni a saját történetedet
Bármilyen élettörténettel kezdhetnénk, de kezdjük a sajátunkkal. Az evangelizmus első lépése nem a világba vezet, hanem Őhozzá. Jézus első parancsa az volt, hogy gyertek és nem az, hogy menjetek. A nagy küldetés abból a három évből adódott, amit Jézussal együtt éltek le az apostolok.
Az Evangélizáció három történettel-ben a Jézus Krisztussal való állandó kapcsolat fontosságát és szükségét hangsúlyozzuk mindnyájunk számára. Ő az, akinél igazságot, szeretetet, kegyelmet, megbocsátást, békét, örömet és reményt találunk – mindazt, ami után a nem-keresztények kutatnak. Eléhozzuk összetört önmagunkat és engedjük, hogy Ő belülről kifelé haladva átváltoztasson bennünket. Eléhozunk egy tánc nélküli életet és megtanulunk táncolni – Vele. Elhozunk Hozzá egy jelentés nélküli életet és felfedezzük azt a szenvedélyt és vágyakozást, amelyet az Ő ismerete táplál.
Amikor Jézus elhívta tanítványait a Máté 4-ben, úgy hívta őket magához, hogy ők vele lehessenek. Intim közelségbe hívta meg őket. Minél inkább fedi saját történetünk a Jézus történetét, annál erőteljesebbé, érdekesebbé, elhihetőbbé és valóságosabbá válunk az elveszett világ számára. George Barna azt mondja: „A nem hívő emberek gyakran válaszolnak azoknak a tehetséggel megáldott vagy meg nem áldott embereknek, akikhez Isten hozzáfér, akiket Isten használ és megáld Szent Lelkének munkáján keresztül. A legerőteljesebb attrakció egy nem hívő ember számára látni valaki másnak az életét átformálódni az evangélium valósága által.”
„Az emberek azokra figyelnek, akik őrájuk figyelnek.”
Jim Hancock
„Az emberek azokra figyelnek, akik valóságosak, hitelesek és világosak.”
Ismét meg kell tanulnunk a keresztény élet néhány nagy spirituális alapelvét. Felfedeztem, hogy minél inkább szeretem Jézust, annál inkább akarok róla beszélni. Minél jobban ismerem Őt, annál jobban akarom, hogy mások is megismerjék.
Második fejezet – Felfedezni az ő történetüket
Az elmúlt néhány év alatt rájöttem, hogy az emberek nagyon vágynak arra, hogy valaki meghallgassa őket. Világunk zajos és rohanó: az emberek az elszigeteltség és a titkok világában élnek. Arra vágynak, hogy valaki belépjen az életükbe, és ítélkezés nélkül hallgassa meg történetüket. Barátokat keresnek és nem evangélistákat. Barátokat, akiknek van elég idejük és türelmük ahhoz, hogy meghallgassák valaki más történetét a sajátjuk mellett. Barátokat, akik nem fogják megváltoztatni a gondolkodásukat történeteiken vagy hitvallásukon alapulva.
Az első lépés történetük megismerése. Miért szánjunk időt arra, hogy megismerjük az ő történetüket mielőtt Jézus történetét elmondanánk nekik?
Mert:
1) Jézus meghallgatta az emberek történeteit.
2) Történetük formálja és befolyásolja, hogy mennyire értenek meg bennünket.
3) Történetük meghatározza, hogy hogyan mutassuk be Jézus történetét.
4) Saját történetük elmondása megnyithatja őket arra, hogy más történetet is halljanak. Néhányan annyira vágynak arra, hogy valakinek elmondhassák történetüket, hogy nem is képesek másra figyelni, és egyesek története annyira fájdalmas, hogy azért kell elmondaniuk, hogy gyógyírt találjanak rá.
5) Az emberek szívéhez történeteiken át vezet az út.
6) Úgy válhatunk történetük részévé, hogy hallgatjuk azt. Történetük megismeréséhez meg kell tanulnunk, hogy hogyan gördítsük előre a beszélgetést. Ez lehetővé teszi az interakciót mindkét félnek, és számodra azt, hogy meghalld az ő történetüket. A jó beszélgető nem más, mint jó hallgatóság és jó kérdező.
A jó hallgatás művészete:
1) Jó kérdéseket kell föltenni.
2) Figyelni kell, mit mondanak az emberek, és vissza kell utalni a hallottakra.
3) Vessük össze szavaikat és érzelmeiket, és mondjuk el nekik, mit hallottunk a szavak és az érzelmek összeolvasztásával.
4) Tanuljunk meg hallgatni szemünkkel, fülünkkel és szívünkkel egyaránt.
5) Koncentráljunk rájuk és ne önmagunkra.
Miért olyan jók a kérdések?
1) Gondolkodásra késztetnek.
2) Közvetítik, hogy érdekel, amit mondanak.
3) Közvetítik, hogy figyelsz.
4) Engedik, hogy vizsgálódjanak.
5) Olyan helyekre juthatnak el a kérdések által a történetmondók önmagukban, ahova másként talán nem jutnának el.
6) Engedik, hogy hangosan kimondják gondolataikat.
7) Engedik, hogy olyan embertől kapjanak visszajelzést, aki hallotta gondolataikat és félelmeiket.
„Hogyan adhatjuk mások tudtára, hogy ismerjük őket:
tudjuk a nevüket
tudjuk, mikor születtek
észrevesszük, ha hiányoznak
találunk közös érdeklődési kört
külön figyelünk rájuk
találkozunk a barátaikkal
örülünk sikereiknek
bátorítjuk őket, amikor nehéz időket élnek
hiszünk bennük legrosszabb korszakukban is.”
Saját történetem az övékéhez történő kapcsolásához hitelesnek és valóságosnak kell lennem:
1) Egyre kevesebb titkom van
2) Kevesebbet szerepelek és tettetek
3) Bepillantást engedek az érzelmeimbe
4) Olyan, mintha egy közös utazáson lennénk, nem pedig mintha már megérkeztünk volna az úticélba
5) Igényeinkről és hibáinkról szól
6) Be nem teljesült álmainkról szól
Azt találtam, hogy amikor hallgattam az embereket, akkor ők is tudni akarták az én történetemet. Gondolom, azért van ez, mert az ő történetük meghallgatása bizonyos intimitást hozott közénk. Most már tudni akarják, ki vagyok én.
Elmondom nekik a történetemet, mert:
1) Saját történetük továbbmondására ösztönözheti őket
2) Elmélyíti a barátságot
3) Idővel lehetővé teszi, hogy megosszam Jézus történetét
4) Feltárja a becsületességemet, hitelességemet és emberiességemet, ami révén folytatódik a beszélgetés
5) Ahogy vállalom a kockázatot, ami saját történetem elmondásával jár, őket is további kockázatvállalásra ösztönzöm, hogy többet mondjanak magukról
6) Mivel az emberek szkeptikusak, közeli és személyes képet akarnak kapni az életemről
7) Beszélhetek nekik Jézusról
„Az embereket nem érdekli, mennyit tudunk, amíg nem tudják, mennyire törődünk velük.” „Az új típusú hitvédelem nem az igazságról szól, hanem kapcsolatokról.”
Josh McDowell
Nagy emberi dilemma, hogy mindannyian azt akarjuk, hogy szeressenek minket, de ahhoz, hogy valaki szeressen bennünket, meg kell ismertessük magunkat, és a megismeréssel együtt jár az elutasítás kockázata.
Amikor kapcsolatba kerülünk másokkal és felfedjük előttük, hogy nem lesznek visszautasítva, megnyitja őket a tudat, hogy szeretni fogjuk őket.
Saját történetem kapcsolása az övékéhez akkor történik, amikor kezdem megismerni azt. Az alábbi jellemzőkkel írható le az a fajta kapcsolat, mely megengedi az embereknek, hogy önmaguk legyenek:
– Megbízunk egymásban
– Biztonságos
– Nyitott
– Feltétel nélküli pozitív figyelem a másik irányába
– Empatikus figyelem
– Tele van megbocsátással és kegyelemmel
– Bátorító
Fontos, hogy kapcsolatainkban az emberek ne érezzék magukat holmi „evangelizációs célpontnak”, hanem lássák magukat egy olyan kapcsolatban, amely magának a kapcsolatnak az előnyein alapul („én és te”).
Harmadik fejezet – a történetek kapcsolása Jézus történetéhez
Kislányom, Allie részt vett valakinek a megtérésében, amikor még csak négy éves volt. Azzal kezdődött, hogy elkezdte énekelni a „Jesus Loves Me” című dalt egy barátunk hátsó verandáján.
A legnagyobb hiba, amit a legtöbben vétenek evangelizálás közben az az, hogy azt gondolják, hogy amiért ők megtértek az ugyanaz, amiért a velük beszélő meg akar térni. Az utóbbi néhány évben megkérdeztem az embereket, miért tértek meg, és meglepődtem, mennyi okot adtak:
– pokol
– mennyország
– szégyen
– bűntudat
– közösség
– család
– örök élet
– bőséges élet
– fontosság
– igazság
– az élet bizonyságtétele
– visszautasítás
– cél
– béke
– megbékélés
– elfogadás
– jelentés
– megbocsátás
– újrakezdés
– szeretet
– Atya
– Identitás
„A három leggyakoribb ok, amiért az emberek nem reagálnak az evangéliumra:
1) Nem releváns számukra.
2) A szavak, amiket használ.
3) Az evangélium nem tette meg, amit vártak tőle.”
„Hogyan kommunikálsz olyan emberekkel, akik a szemükkel hallgatnak, és a szívükkel gondolkodnak?”
Az evangélium akkor válik relevánssá, amikor valakinek az igényét és akaratát Jézus életéhez és történetéhez kapcsoljuk. Hadd mutassam meg János evangéliumából, hogyan kapcsolódhat Jézus története az emberekkel:
– Szeretetigény: Ján 15,13 és Ján 3,16
– Szégyenérzet: Ján 8,1-11
– Vágyakozás a mennyországba: Ján 14,2
– Megzavart nyugalom: Ján 14,1 és 27
– Harc a bűnnel: Ján 1,29
– Bőséges élet: Ján 10,10
– Öröklét: Ján 6,68
Amikor elkezdtük az emberek történetét Jézushoz kapcsolni, tartsunk észben néhány dolgot:
1) Nem kell egyszerre megtenned.
2) Nem kell ugyanúgy csinálnod.
3) Nem kell mindig ugyanazokat az igeverseket használnod.
4) Nem kell, hogy tudd az összes választ.
Ahogy valakinek a történetét egyre jobban kötöd a Jézuséhoz, tartsd észben, hogy érinteni akarod a következő fontos pontokat:
1) Jézus megjelent
2) Meghalt
3) Feltámadt
4) Elküldte a Szentlelket
5) Vissza fog térni
Fontos észben tartani, hogy szerintem az emberek ma több időre van szükségük az evangélium feldolgozásához. Mivel szkeptikusak, nézni akarnak majd téged és kérdezni az Ő történetét. Hiszem, hogy mindez „keretek” képzésére késztet bennünket. Ilyen „keret” lehet az emberek számára valamilyen sport, bizonyos alkalmak, kempingezés, kicsi csoportok stb., ahol föl tudják dolgozni az evangéliumot.
Ahogy elkezdjük csatolni a történeteket, fontos, hogy szelíd húzóerőt használjunk. Ezek sokszor egyszerű kérdések:
1) Látod, hogy mindez hogyan jelent valamit számomra?
2) Jelent ez neked valamit?
3) Van valami, ami megakadályozza, hogy higgy Jézusban?
4) Mondd el, mit gondolsz arról a történetről, amit mondtam neked.
5) Látod, hogy ez hogyan képes változtatni a tieden?
Lehet, hogy rosszul evangelizálunk
Lehet, hogy az egészet rosszul csináljuk. Nem a megfelelő helyen kezdünk hozzá, minimalizáljuk kapcsolatunkat Jézussal, túl gyorsan tanítjuk az evangéliumot, nem megfelelő szavakat használunk, rossz helyen próbálkozunk, mindent egyszerre próbálunk megcsinálni és elválasztjuk szavainkat az életünktől.
„Talán azért van az, hogy a legtöbb keresztény Jézus haláláról beszél, mert ez az egyetlen rész, amit ismernek Jézus történetéből.”
1) Lehet, hogy rossz helyen kezdünk
Általános hiba, hogy a hívők az evangélium hirdetése közben hajlanak arra, hogy a saját igényeikkel, szükségeikkel kezdenek ahelyett, hogy annak a személynek az igényeire figyelnének, akivel beszélnek.
2) Minimálisra csökkenhet kapcsolatunk Jézussal
Úgy gondolom, hogy az evangélikus közösség beleesett abba a csapdába, hogy azt gondolják: csak az számít, hogy helyesen szóljunk, és nem az, ahogyan élünk.
3) Lehet, hogy túl gyorsan haladunk
Szerintem a keresztény közösség túl sokáig vár az evangélium hirdetésével, de amikor elkezdi, akkor túl gyorsan haladnak.
4) Lehet, hogy nem megfelelő szavakat használunk
A szavaknak nincs jelentésük, de az embereknek van. Mert az emberek azok, akik hallgatnak, akik jelentést adnak szavainknak. Amikor az evangéliumról beszélünk, olyan szavakat kell használnunk, amit az emberek megértenek.
5) Lehet, hogy rossz helyen próbálkozunk
Úgy hirdessük az evangéliumot, hogy annak a személynek, akihez beszélünk, releváns legyen. Néha azt, ami számunkra releváns, rávetítjük másokra. Tartsuk azonban észben, hogy a mi igényeink nem egyeznek szükségszerűen az ő igényeikkel.
6) Lerövidíthetjük történetüket
A történet a legerősebb töltet, amit az emberek értelmezni tudnak beszélgetéseken, szavakon és cselekedeteken keresztül. Minél jobban ismerjük történetüket, annál jobban fogjuk tudni, hogy hogyan értelmezik ők szavainkat.
7) Kisebbíthetjük az emberek igényeit
Túl gyakran vetítjük rá másokra saját szükségeinket, és azokat válaszoljuk meg ahelyett, hogy ismernénk valódi igényeiket, és tényleg hozzájuk szólnánk.
8) Minimalizálhatjuk a tanítványok képzését
Konklúzió:
Hogyan fejlődik az Evangélizáció három történettel
Gondoljunk három történetre – az Övékére, az Enyémre és az Övére – mint három körre. A kapcsolat kezdetekor a körök valószínűleg nem érintkeznek. Ahogy a kapcsolat fejlődik, a körök közelebb kerülnek egymáshoz és elkezdik fedni egymást.
Először valószínűleg a te köröd és az ő körük fogja fedni egymást. Amikor elkezded bevezetni Jézus történetét, az Ő köre elkezdi átfedni az övéiket. Minél teljesebben fedik egymást a körök, annál inkább megérti az elveszett személy Jézus Krisztus evangéliumának erejét és fontosságát.
Az evangélizációban egy személy Jézusról beszél egy másik személynek. Ez igaz volt 2000 évvel ezelőtt és igaz lesz mindaddig, amíg Jézus vissza nem tér. Az alapvető működési elv: a Szentlélek elítéli az elveszett személyt, a Szentírás felfedi az igazságot és Jézus Krisztus halála és feltámadása kegyelmet ad.
A történeten keresztül – az övéké, az enyém és a Jézusé – képesek vagyunk elveszett gyerekeket a kereszt lábához vinni, és lehetővé tenni számukra, hogy eldöntsék, Jézus története részévé válik-e életüknek.
Az evangélium növekvő ereje akkor ölt testet, amikor az előbb említett három kört elmetszem. Pál azt mondja a Thesszalonikiakhoz írt második levelében: „Annyira szerettünk, hogy örülünk annak, hogy nemcsak Isten evangéliumát tudjuk veletek megosztani, hanem az életünket is, mert annyira kedvessé váltál számunkra. Bizonyára emlékeztek, testvérek robotolásunkra és nehézségeinkre. Dolgoztunk éjt nappallá téve azért, hogy ne legyünk terhére senkinek, amíg Isten evangéliumát hirdetjük nektek. Tanúi vagytok, ahogyan Isten is az, hogy mennyire szentek, igazak és feddhetetlenek voltunk azok között, akik hittek.”
Ahogyan Jézus története átfedi az enyémet és szentséget, meggyőző erőt, szeretetet, örömet és békét teremt, ezt az átalakító történetet hozzuk el egy gyermeknek. A velük való szereteten, elfogadáson, áldozaton, részvéten, könyörületen, kegyelmen stb. alapuló kapcsolatomon keresztül elkezdem építeni azt a hidat, mely megengedi, hogy elhozzam Jézus történetét nekik.
Ahogy a három történet egybeesik, hiszem, hogy életre kel Jézus Krisztus evangéliumának az ereje.
Amikor Rembrandt befejezte nagy művét a keresztrefeszítésről, elhívta néhány barátját, hogy megnézzék legutóbbi mestermunkáját. Minden részletet megnéztek: az arcokat és az emberek különböző reakcióit a keresztre.
Amikor a festmény egyik sarkába néztek, volt ott egy ember, aki hasonlított Rembrandtra. Az egyik barát azt mondta: „Tudod, az a keresztre néző ember pont úgy néz ki, mint te.” Rembrandt komoran azt felelte: „Az én vagyok. Ott voltam. Az a kereszt értem volt.”
Miért az Evangélizáció három történettel?
Itt van néhány indok, ami miatt szerintem az Evangelizáció három történettel pont nekünk való.
1) Bibliai
Az Evangelizáció három történettel Péter első levelében gyökerezik (1Pét3,15). A bibliai evangélizáció első lépése a Jézusnak való engedelmesség. A Szentírás parancsainak 99%-a a hívők életstílusáról szól, hívőknek.
– A Szentírás azt kívánja tőlünk, hogy egy élő és engedelmes
– kapcsolatban éljünk Vele.
– Azt akarja, hogy legyünk só és fény,
– nem akarja, hogy cselekedeteink meghazudtoljanak bennünket,
– összegzi, hogy a jó munka összeillik a jó
– szavakkal.
– A Szentírás azt akarja, hogy reményteljes életünk embereket vonzzon Hozzá.
2) Helyénvaló
Ahogy figyelem az embereket, úgy tűnik, hogy sokkal inkább érdeklik őket a történetek, mint a tények. Az emberek szkeptikusakká váltak az igazsággal szemben, és ezáltal szkeptikusok azokkal szemben is, akik azt mondják, ismerik az igazságot. Az ilyen típusú emberekhez az Evangelizáció három történettel egy csöndesebb, valóságosabb és személyesebb módon ér el. Nemrégiben egy helyi magazin címlapján a következő főcímet láttam: A szkepticizmus virtusnak számít. Mint kultúra, a politikusok pörgetnek bennünket, a média manipulál minket és barátaink hazudnak nekünk. Az emberek elvesztették az okokba, a technológiába és az igazságba vetett hitüket.
3) Kiegyensúlyozott
Ez a módszer nem különíti el a tanítványok képzését és az evangélium hirdetését. Úgy látja őket, mint egy érem két oldalát. Az Evangélizáció három történettel az én tanítványságommal kezdődik és az övékével ér véget. Nem ér véget „égnek emelt kezekkel”, hanem egy folyamatosan mélyülő, élethosszig tartó kapcsolatba torkollik Jézussal.
4) Becsületes
Az Evangelizáció három történettel azt kívánja tőlem, hogy igaz, valóságos, nyitott és becsületes legyek azzal a személlyel szemben, akit megkísérelek bemutatni Jézusnak. Nem azt akarja, hogy az legyek, ami nem vagyok, hanem hogy az legyek, aki vagyok. Nem arról szól, hogy legyünk tökéletesek, hanem hogy legyünk igaziak.
5) Barátságos
Az Evangélizáció három történettel a barátságról szól. Figyelem, szeretet, szolgálat, gondoskodás, nevetés és látogatás. Minden olyasmit magába foglal, ami az embereket jó barátokká teszi: idő, nevetés, emlékek, mélyreszántó beszélgetések és egy biztonságos hely, ahol kifejezhetjük titkainkat és félelmeinket.
6) Természetes
Az Evangelizáció három történettel nem kényszeríti a beszélgetést egy bizonyos irányba, hanem vár, hogy a beszélgetés magától oda kanyarodjon. Ez a fajta evangélizáció lehetővé teszi számunkra, hogy ne egyszerre és egy bizonyos rendszer szerint beszéljünk Jézusról, hanem egyszerűen csak beszéljünk Róla. Történetünkkel és nem napirendünkkel összefüggésben kerül szóba.
7) Beteljesülő
Assissi Szent Ferenc azt mondja: „Mindig tanítsd a Krisztust, és amikor szükséges, használj szavakat.” Manapság túl sokszor a szavakról szól az evangélium és nem az életről.
8) Spirituális
Ez a fajta evangélium arra a feltevésre alapul, hogy a Szentlélek vezessen bennünket a beszélgetésben és ne a bűnük vagy programunk.
9) Hihető
Az Evangelizáció három történettel leginkább a szkeptikusok elérésére jó, mert egy olyan hívőtől származik, akinek az élete igaz, valós, tiszta és reményteljes.
Vélemény, hozzászólás?