A fordító előzetes megjegyzése: Ebben cikksorozatban a szerző megkülönbözteti a „spirit” és a „soul” szavakat, azok teológiáját illetve funkcióját az emberben, amit a magyar változatban, az egyszerűség kedvéért, hogy követhető legyen a szerző gondolatmenete, „szellemnek” és „léleknek” fordítok. Ez a Szentírás angol és más nyelvű fordításainak a sajátosságaként ismert, ezért van, hogy a szerző számára is természetes a két szó megkülönböztetése. A magyar nyelvű Szentírás az egységes „lélek” szót alkalmazza mindkettőre, de ahol a kettő megkülönböztetése történik, ott nálunk általában az „érzéki” vagy a „szív” szavakat használja a „psziché” vagyis az angol „soul” helyén. A „szellem” szó (az angol „spirit” magyar megfelelője) a mi hagyományos Bibliafordításainkban, egy-két kivétellel, szinte sehol nem szerepel. Itt viszont a tanulmány könnyebb követhetősége érdekében döntöttem a következetes „szellem” (pneuma – spirit) és „lélek” (psziché – soul) használata mellett.
A bibliai idézeteknél, ha másképp nincs jelölve, a Károli fordítást használom, de minden esetben a fent említett szempontot figyelembe véve: azaz a „spirit” helyén ott is a „szellem” fog szerepelni.
Észlelés – a szellemben illetve a szellem által
(Márk 2:8) És Jézus azonnal észrevevé az ő szellemével (az angol szerint „a szellemében”), hogy azok magukban így okoskodnak, és monda nékik: Miért gondoljátok ezeket a ti szívetekben?
(Apostolok Cselekedetei 17:16) Athénben pedig, mikor azokat várá Pál, szelleme háborog vala ő benne, látván, hogy a város bálványokkal van tele.
A szellem az intuíciók, az álmok, a látomások és a kinyilatkoztatás helye, valamint a legmélyebb intimitásé és a legközvetlenebb ismereté. Ez a mi emberi mivoltunk legmélyebb része, és ez az a hely, ahol „tudjuk, hogy tudjuk”. A szellem elsődleges funkciói a bölcsesség, az észlelés és az ismeret.
A Biblia gyakran beszél a szellemi szemeinkről és füleinkről, valamint az emberek képességéről, vagy képtelenségéről arra, hogy szellemi dolgokat észleljenek. Az 1 Korinthus 2:10-16 szellemi embere az olyan ember, aki a leginkább otthon van a dolgok szellemi és pontos észlelésében, érzékelésében. Néhány helyen az ÚSZ azt a látszólag furcsa dolgot állítja, hogy jó ötlet lenne, ha minden keresztény próféta lenne. Ez leginkább azt jelentheti, hogy minden kereszténynek pontos szellemi érzékű emberré kell válnia, akiknek mély intuícióik vannak a szellemi valósággal kapcsolatban.
[Ebbe beletartozik az is, hogy érzékeljük Isten akaratát egy hirtelen adódó helyzetben, mint ahogy az ÚSZ-ben Agabusz (Apostolok Cselekedetei 11:28; 21:11-12). Az ÓSZ és az ÚSZ próféták közötti jelentős különbséget jól kifejti Wayne Grudem, a rendszeres teológia szakembere a „The Gift Of Prophecy” („A prófétálás ajándéka”) című könyvében. ez csak egy utalás erre a könyvre, az érdeklődők kedvéért, de most továbbmegyek.]
Egy dolog biztos ezzel kapcsolatban: a keresztényeknek a megtérés előtti homályos szellemi észlelés állapotából át kell lépniük a bőséges és pontos szellemi észlelés állapotába.
A megtérés előtt: sötétség
(1 Korinthus 2:14) Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy szellemiképpen ítéltetnek meg.
(2 Korinthus 3:13-16) 13. És nem, miként Mózes, a ki leplet borított az orczájára, hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét. 14. De megtompultak az ő elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tűnik el; 15. Sőt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre. 16. Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel.
(2 Korinthus 4:3-4) 3. Ha mégis leplezett a mi evangyéliomunk, azoknak leplezett, a kik elvesznek: 4. A kikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangyéliomának világosságát, a ki az Isten képe.
(Efézus 4:18) Kik értelmökben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívök keménysége miatt van bennök; (az angol fordítás szerint: „a szívük vaksága miatt…”)
Megtérés után – univerzális és bőséges szellemi kinyilatkoztatás
(Zsidókhoz írt levél 8:10-12) 10. Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izráel házával, ama napok multán, mond az Úr: Adom az én törvényemet az ő elméjökbe, és az ő szívökbe írom azokat, és leszek nekik Istenök és ők lesznek nekem népem. 11. És nem tanítja kiki az ő felebarátját és kiki az ő atyafiát, mondván: Ismerd meg az Urat; mert mindnyájan megismernek engem a kicsinytől nagyig. 12. Mert megkegyelmezek álnokságaiknak, és az ő bűneikről és gonoszságaikról meg nem emlékezem.
(1 János 2:20) És néktek kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok.
(1 János 2:27) És az a kenet, a melyet ti kaptatok tőle, bennetek marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem a mint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az és nem hazugság, és a miként megtanított titeket, úgy maradjatok ő benne.
(Apostolok Cselekedetei 2:16-18) 16. Hanem ez az, a mi megmondatott Jóel prófétától: 17. És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak. 18. És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak.
(1 Korinthus 14:31) Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki vígasztalást vegyen;
Ez tényleg hatalmas mértékű váltás a természetünkben. A szellemileg vak és értelem nélküli állapotból a szellemi valóságok érzékelésének az állapotába lépünk át, amelyeket érteni és élvezni is tudunk. Ráadásul olyan intenzíven tudjuk érzékelni ezeket, hogy még a gyülekezetet is tudjuk építeni ezzel. A dolgok meglátásának egy teljesen új módja nyílt meg előttünk. ezt van amikor úgy nevezi, hogy „megelevenítve a szellemben”, „a szívünk szemeinek a megvilágosodása”, vagy az ember szellemi szemének és fülének a „megnyílása” a szellemi valóságra. Ez a Szent Szellem munkája, ami eléggé független az emberi intellektustól (lásd 1 Korinthus 1-4). Egyes nagyon intelligens emberek szellemileg vakok, míg mások, akik elég egyszerűek, meg tudják ragadni a Királyság dolgait. Jézus örvendezett, amikor azt látta, hogy egyszerű emberek csupán hit által megragadnak szellemi valóságokat, és akik nyilvánvalóan Istentől tanított emberek.
(Máté 11:25) Abban az időben szólván Jézus, monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted.
(Máté 16:17) És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám.
Ezért tehát az igazi szellemi észlelés, ami egyensúlyt ad az életünknek és az igazi érzelmi stabilitás mögött áll, Isten ajándéka. Noha a szellemi észlelés Isten szuverén munkája, mindazáltal ima által is szert tehetünk rá (Jakab 1:5-8), valamint Pál is sok híres apostoli levelében található híres imádságában imádkozik azért, hogy a keresztények szellemi belátást kapjanak.
(Efézus 1:18) És világosítsa meg értelmetek szemeit, hogy tudhassátok, hogy mi az Ő elhívásának a reménysége, mi az Ő öröksége dicsőségének a gazdagsága a szentek között,
(Filippi 1:9) És azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek még jobban-jobban bővölködjék ismeretben és minden értelmességben;
(Kolossé 1:9) Azért mi is, a mely naptól fogva ezeket hallottuk, nem szűnünk meg érettetek imádkozni, és kérni, hogy betöltessetek az Isten akaratának megismerésével minden szellemi bölcseségben és értelemben,
(Kolossé 2:2) Hogy vígasztalást vegyen az ő szívök, egybeköttetvén a szeretetben, és hogy eljussanak az értelem meggyőződésének teljes gazdagságára, az Isten és az Atya és a Krisztus ama titkának megismerésére,
Tehát „minden szellemi bölcsességet és értelmet” kér a kolossébelieknek, és ezért meg is hajtja a térdeit. A bibliai egzegétának először is a térdein kell kezdenie, azt kérve az Úrtól, hogy nyissa fel Isten Igéjét minden szellemi bölcsességgel és értelemmel. A kommentároknak is megvan a maguk szerepe, de nem érnek semmit, ha nincs meg alapból a szellemi dolgok észlelésének a képessége.
Szellemi érzékenység és az EQ (érzelmi intelligencia)
Nos, mi köze van a szellemi érzékenységnek az érzelmeinkhez és a bibliai EQ-hoz?
1. A szellemi érzékenység megnyitja a szemeinket Isten szeretetére, és így lehetővé teszi, hogy szilárd alapunk legyen a személyiségünkben.
(Efézus 3:16-19) 16. Hogy adja meg néktek az Ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az Ő Szelleme által a belső emberben; 17. Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben; 18. A szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának, 19. És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét, hogy ekképen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig.
Az érzelmi stabilitás csúcsa az kell, hogy legyen, hogy képesek vagyunk felfogni Krisztus szeretetét, amelyben meg vagyunk gyökerezve és alapozva, sőt Isten teljességéig is beteljesedünk (ami szinte felfoghatatlan, Ó Istenem, hadd valósuljon meg ez!).
2. A szellemi észlelés megfelelő szellemi szenvedélyességet ad nekünk, olyat, mint amikor Jézus szemlélte Jeruzsálemet és a szellemével látta, majd együttérző könyörületességgel reagált erre. A megfelelő szellemi észlelés segítségével Jézus Krisztus szemével tudjuk meglátni az elveszetteket, a gyülekezetünket, a városunkat és az országunkat. Szellemi érzelmek széles skáláját fogjuk átélni, az elveszettek miatti sírástól kezdve a kegyetlenség és a kemény szív feletti felháborodásig. Bármilyen érzelem is legyen az, az már a Szellem érzelme lesz az alapján, amilyennek a Szellem észleli azt a szituációt.
3. A szellemi érzékenység lehetővé teszi, hogy a hitben és a szellemiekben legyünk megalapozva, és nem a látásban, az emberi értelemben és érzésekben. (Mert hitben járunk és nem látásban.) Mózes képes volt rá, hogy kitartó maradjon a zsarnok Fáraó fenyegetéseivel szemben, különleges szellemi észlelése miatt. (Zsidókhoz írt levél 11:27) „Hit által hagyta oda Égyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant.” Ahogy Mózes nem félt a fáraótól és az őket üldöző összes szekértől sem, mert „látta Őt, aki láthatatlan” (az angol fordítás szerint), így teszi lehetővé számunkra a szellemi észlelés, hogy meg tudjuk ítélni a helyzeteket, és így a félelem és az aggódás el is tűnik.
A nyomás és a próbák alatt látni fogjuk a teljes szeretet Istenét. Azt az Istent, aki mindent a mi javunkra munkál. (Róma 8:28)
4. Időnként olyan kijelentést, kinyilatkoztatást kapnak a nagy szellemi érzékenységgel rendelkező emberek, ami az egész helyzetet megfordítja, és nem csak a saját érzelmeikre lesz ez hatással, hanem mindenki másra is, aki benne van abban a helyzetben. Például Pál kijelentése istentől, a tengeri vihar során:
(Apostolok Cselekedetei 27:19-26) 19. És harmadnap tulajdon kezeinkkel hányók ki a hajó felszerelését. 20. Mikor pedig több napon át sem nap, sem csillagok nem látszottak, és nem kis vihar szorongatott, továbbra minden reménységünk elvétetett életben maradásunk felől. 21. Mikor pedig hosszas volt már az étlenség, akkor Pál felállván ő közöttük, monda: Jóllehet szükséges lett volna, óh férfiak, hogy engedelmeskedve nékem, ne indultunk volna el Krétából, és elkerültük volna ezt a bajt és kárt: 22. Mindazáltal mostanra nézve is intelek benneteket, hogy jó reménységben legyetek; mert egy lélek sem vész el közületek, hanem csak a hajó. 23. Mert ez éjjel mellém álla egy angyala az Istennek, a kié vagyok, a kinek szolgálok is, 24. Ezt mondván: Ne félj Pál! A császár elé kell néked állanod. És ímé az Isten ajándékba adta néked mindazokat, kik te veled hajóznak. 25. Annakokáért jó reménységben legyetek, férfiak! Mert hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, a mint nékem megmondatott. 26. Egy szigetre kell pedig nékünk kivetődnünk. … (Apostolok Cselekedetei 27:33-36) 33. Addig pedig, míg nappal lenne, inti vala Pál mindnyájokat, hogy egyenek, mondván: Ma tizennegyedik napja, mióta folyton étlen várakoztok, semmit sem véve magatokhoz. 34. Azért intelek benneteket, hogy egyetek, mert ez a ti javatokra szolgál. Mert közületek senkinek sem esik le egy hajszál a fejéről. 35. Mikor pedig ezeket mondá, és kenyeret vőn kezébe, hálákat ada Istennek mindnyájok előtt, és megtörvén, kezde enni. 36. Felbátorodván pedig mindnyájan, szintén vevének magukhoz táplálékot.
A 19. és 20. vers szituációja olyan kétségbeesett helyzet volt, hogy „minden reménységünk elvétetett életben maradásunk felől”. Majd a 22. versben egy angyal megjelenik a szellemileg érzékeny Pálnak egy Istentől jövő üzenettel. Pálnak a kijelentésbe vetett hite képessé tette arra, hogy buzdítson másokat, és így ettek is, azaz a krízishelyzetben megfelelő dolgot tették, és reménységük lett. Tehát Pálnak a szellemi dolgokra való nyitottsága tette képessé arra, hogy olyan kijelentést kapjon, ami komoly hatással volt a hajón levő összes ember életére.
Tévedések a szellemi észlelésben, és azok hatása a keresztény érzelmi életére
Az észlelés hibáiról, tévedéseiről beszélve nem tanításbeli tévedésekre gondolok – azt majd a hitről és tévhitekről szóló részben fogjuk megnézni. Ez a fejezet az hitünk vagy a tévhitünk mögött álló észlelésről, nézőpontokról, világnézetről, szemléletről stb. szól. Például, a szellemi észlelés hibái között van a vakság is – viszont az ilyen vakságból fakadó hiedelmek avagy tévhitek különbözőek. Ha vak vagy Istenre és a Krisztusban történő üdvözítésére, akkor különböző formájú és mértékű tévhitek alakulhatnak ki a benned levő sötétségben. Így az észlelés rendellenessége rakja le a fundamentumát a hitbeli rendellenességnek. Ebben a részben azzal fogunk foglalkozni, hogy vajon mi történik, amikor az emberi szellemünk kudarcot vall, és ez hogyan torzítja el az egész életszemléletünket.
A nyilvánvaló dolgok észlelésére való képtelenség: Ezt a „kábultság szellemének” nevezzük, és azt a jelentést hordozza magában, hogy a hallgatók annyira tompák, hogy a szellemi dolgokra teljesen érzéketlenek. A Zsidókhoz írt levél címzettjeire azt mondta, hogy „restek a hallásra”, és a zsinagógába járó zsidókat így intette Pál:
(Apostolok Cselekedetei 28:25-28) 25. … Jól szólott a Szent Szellem Ésaiás próféta által a mi atyáinknak, mondván: 26. Eredj el a néphez és mondd: Hallván halljátok, és ne értsetek; és nézvén nézzetek, és ne lássatok! 27. Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallanak, és szemeiket behunyják; hogy szemeikkel ne lássanak, füleikkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. 28. Legyen azért néktek tudtotokra, hogy a pogány népeknek küldetett az Istennek ez idvezítése, és ők meg is hallgatják.
(Róma 11:8) A mint meg van írva: Az Isten kábultság szellemét adta nékik; szemeket, hogy ne lássanak, füleket, hogy ne halljanak, mind e mai napig.
A „kábultság szellemében” levő emberek nem képesek felfogni a dolgokat. Olyan életet élnek, amelyben gyakorlatilag semmilyen szellemi felismerés nem működik, noha külsőleg vallásosak lehetnek. Ha pedig vallásosak, akkor hajlamosak a konokságra és arra, hogy elutasítsanak bárkit, aki valódi szellemi élménnyel rendelkezik. Érzelmileg nullán vannak, és tisztán emberi életszemléletük van.
A tévelyítő szellemekre való odafigyelés: Ahogy a Szent Szellem a mi tanítónk, úgy a Sátán a tévelyítőnk! A szellemek tudnak és szoktak is hazugságokat mondani, és azok a keresztények, akik odafigyelnek rájuk, instabillá válhatnak szellemileg és érzelmileg, és eltávolodhatnak a hittől.
(1 Timótheus 4:1-2) 1. A Szellem pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető szellemekre és gonosz szellemek tanításaira figyelmezvén. 2. Hazug beszédűeknek képmutatása által, kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretökben.
(2 Korinthus 11:4) Mert hogyha az, a ki jő, más Jézust prédikál, a kit nem prédikáltunk, vagy más szellemet vesztek, a mit nem vettetek, vagy más evangyéliomot, a mit be nem fogadtatok, szépen eltűrnétek.
(Máté 24:4-13) 4. És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket, 5. Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek. … 11. És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek. 12. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. 13. De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.
(2 Thesszalonika 2:3-12) 3. Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia, 4. A ki ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát. … 9. A kinek eljövetele a Sátán ereje által van, a hazugságnak minden hatalmával, jeleivel és csodáival, 10. És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességökre. 11. És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak; 12. Hogy kárhoztattassanak mindazok, a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban.
(Jelenések 16:13-14) 13. És láték a sárkány szájából és a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan szellemet kijőni, a békákhoz hasonlókat; 14. Mert ördögi szellemek azok, a kik jeleket tesznek; a kik elmennek a földnek és az egész világnak királyaihoz, hogy egybe gyűjtsék azokat a mindenható Isten ama nagy napjának viadalára.
A szellemi tévelyítés a kemény szív tévelygésével éppen ellentétes. A kemény szívűek a jót nem látják, míg a szellemileg eltévelyedett emberek a gonoszt nem látják. Elkerüli a figyelmüket a hamis tanítók testi természete, a hazugságaik, az erkölcstelenségük és a pénzsóvárságuk. Az eltévelyített ember nem szereti az igazságot, és nem is keresi igazán (2 Thesszalonika 2:10-11). Ehelyett jeleket, csodákat és jó érzéseket keresnek. A jólét és a szabadság ígéretei többet jelentenek számukra, mint az igazság megismerése Istenről és az Ő Fiáról, Jézus Krisztusról. Nem állnak meg megfigyelni a vezető jellemét, a fának a gyümölcsét, és inkább a juhok ruhájába bújt farkasokat követik (lásd Máté 7, János 10, Apostolok Cselekedetei 20 és 2 Péter). Az eltévelyített emberek ahogy egyre instabilabbak, másokat is eltévelyítenek. Úgy beszél róluk a Biblia, mint a „széltől hányatott fellegek”, sőt „akiknek szemeik paráznasággal telve” (lásd 2 Péter 2:12 és az azt követő versek képszerű leírását). A szellemi tévelygés gyógymódja Isten Igéjének a megismerése és szeretete, az igazság keresése, az alapvető tanítás és a jellem megvizsgálása, és a szellemek megvizsgálása az 1 János 4:1-5 szerint.
Szellemi infláció
A „szellemi infláció” fogalmát Carl Jung alkotta, de van bibliai előélete ennek a gondolatnak. Azt írja le, milyen ellenállhatatlan hatása van annak, amikor olyan emberek találkoznak hirtelen a szellemvilággal, akik korábban még nem nagyon éltek át ilyet. Mivel nincs kellő alapozás bennük a szellemi dolgokra, teljesen elsodorják őket a szellemiesség elképzelései. Szinte úgy fújódnak fel, mint a léggömb, és teljesen megrögzötten gondolják magukról, hogy ők „szellemiek”, és gyakran grandiózus, lármás és fellengzős a viselkedésük. Amiket mondanak, bár ők nagyra tartják azokat, mégis általában kétes értékűek. A Kolossé levélben egy elegáns és tömör leírás olvasható azokról az emberekről, akik „fel vannak fuvalkodva” (más szóval „inflálódva”!). Beszédesek, de erőtlenek. Bár azt mondják, hogy jobban ismerik Krisztust, valójában egyáltalán nincs kapcsolatuk Vele. Egyáltalán! Abban hisznek, „amit tudnak” a szellemi dolgokról – ami Pál szerint annak a jele, hogy semmit sem tudnak. ugyanis nem az ismeret tesz igazzá, hanem a szeretet által munkálkodó hit. Nem ritkán az erkölcseik terén is szabadosak. Úgy tűnik, a korinthusiaknak is voltak gondjaik a szellemi inflációval, és túlságosan magabiztosak voltak a szellemi dolgok ismerése miatt.
(Kolossé 2:18-19) 18. Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, a melyeket nem látott, olyakat tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván az ő testének értelmével. 19. És nem ragaszkodván a Főhöz, a Kiből az egész test, a kapcsok és kötelek által segedelmet vévén és egybeszerkesztetvén, nevekedik az Isten szerint való nevekedéssel.
(1 Korinthus 4:19-20) 19. Pedig elmegyek hamarosan hozzátok, ha az Úr akarándja; és megismerem a felfuvalkodottaknak nem a beszédjét, hanem az erejét. 20. Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben.
(1 Korinthus 5:1-2) 1. Általában hallatszik köztetek paráznaság, még olyan paráznaság is, a milyen a pogányok között sem említtetik, hogy valaki atyjának feleségét elvegye. 2. És ti fel vagytok fuvalkodva, és nem keseredtetek meg inkább, hogy kivettetnék közületek, a ki ezt a dolgot cselekedte.
(1 Korinthus 8:1-2) 1. A bálványáldozatok felől pedig tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismeretünk. Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít. 2. Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, a mint ismernie kell.
Szellemi rabszolgaság a szabályok és előírások alatt: Ezt úgy nevezzük, hogy a szolgaság (rabszolgaság) szelleme:
(Róma 8:15) Mert nem kaptatok szolgaság szellemét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Szellemét kaptátok, a ki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!
(Galata 4:6-11) 6. Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta az Isten az ő Fiának Szellemét a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya! 7. Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek örököse is Krisztus által. 8. Ámde akkor, mikor még nem ismertétek az Istent, azoknak szolgáltatok, a mik természet szerint nem istenek; 9. Most azonban, hogy megismertétek az Istent, sőt hogy megismert titeket az Isten, miként tértek vissza ismét az erőtelen és gyarló elemekhez, a melyeknek megint újból szolgálni akartok? 10. Megtartjátok a napokat és hónapokat és időket, meg az esztendőket. 11. Féltelek titeket, hogy hiába fáradoztam körültetek.
A szolgaság (rabszolgaság) szellemét egy olyan vágy jellemzi, ami arra irányul, hogy megtartsák „a napokat és hónapokat és időket, meg az esztendőket”, hogy magukra vegyék a törvényből a körülmetélkedés előírását, túl sokat foglalkozzanak az étkezési előírásokkal, valamint kisebb törvényekkel, mint amilyen például a Sabbat/szombat[1]. (Lásd még Kolossé 2 és 1 Timótheus 4, valamint az egész Galata levelet). Ez egy álszent ridegséget eredményez. Emellett félelmet is kelt az emberben „a szolgaság szellemét ismét a félelemre”, valamint a vétkezéstől való rettegést, még egészen kis dolgokban is. Az ilyen félelem rettenetesen instabillá tudja tenni az embert, és a tapasztalataim szerint a törvényeskedő háttérből származó gyermekek között nem ritka a kiteljesedett fóbia. A legrosszabb változata a gondolat-kontroll alatt tartó szekták áldozataiban tapasztalható, akiknél a traumatikus emlékek erőteljesen szoktak előtörni. Akik helyreállnak a szellemi visszaélés hatásai alól, és kijönnek a „rabszolgaság szelleme” alól, a szabadság bibliai szintjén is, még ezek az emberek is bűntudatot érezhetnek először. Szinte minden esetben harcuk van a félelemmel amiatt, hogy „megszegnek egy szabályt”, akármilyen ártatlanok is – például, ha elmennek megnézni egy családi mozit, noha korábban minden film „az ördögtől való” volt.
A bátorságot és magabiztosságot nélkülöző szellem: Pál ezt a „félelem szellemének” nevezi, és úgy lehet szembeszállni vele, hogy felgerjeszted a Szellemet magadban, és bátorságért imádkozol, mint ahogy a gyülekezet tette az Apostolok Cselekedetei 4-ben. Akkor a leggyakoribb, amikor valódi veszély és üldöztetés van, és az a kísértés éri az embereket, hogy vegyenek vissza az evangélium hirdetésből. Érzelmileg azt a vágyat eredményezi, hogy kihátráljunk Isten egyértelmű elhívásából, és azzal a szemlélettel jár, hogy „első a biztonság”.
(2 Timótheus 1:7) Mert nem félelemnek szellemét adta nékünk az Isten, hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak szellemét.
(Apostolok Cselekedetei 4:29-31) 29. Most azért, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre: és adjad a te szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal szólják a te beszédedet, 30. A te kezedet kinyújtván gyógyításra; és hogy jelek és csodák történjenek a te szent Fiadnak, a Jézusnak neve által. 31. És minekutána könyörögtek, megmozdula a hely, a hol egybegyűltek; és betelének mindnyájan Szent Szellemmel, és az Isten beszédét bátorsággal szólják vala.
Úgy tűnik, hogy a félénkség volt Timóteus állandó megpróbáltatása, és többször is felszólította Pál, hogy „gerjessze fel” az ajándékot, ami benne van, ne hagyja, hogy az emberek megvessék, ne féljen, szenvedje el a nehézségeket Jézus Krisztus jó katonájaként, és így tovább. Úgy tűnik, ez a bátorítás bevált, mert Timóteus végig kitartott, sőt a Zsidókhoz írt levél szerint még börtönt is tűrt.
[1] Valójában a szombat nem a „kisebb” törvények közé tartozott az ÓSZ-ben: az Isten és a nép közötti szövetség egyik örökkévaló jele volt; az ahhoz kötődő külsőségekkel pedig mások előtt is rendszeresen „bizonyíthatták vallásosságukat” – ezért is lehetett annyira erős a vonzereje azok számára, akik nem értették elég jól a hitet. (A ford.)
Eredeti cikk: Biblical EQ
Érzelmi intelligencia a Bibliában – 1.rész
Érzelmi intelligencia a Bibliában – 2.rész
Érzelmi intelligencia a Bibliában – 3.rész
Érzelmi intelligencia a Bibliában – 4.rész
Érzelmi intelligencia a Bibliában – 5.rész
Érzelmi intelligencia a Bibliában – 6.rész
Érzelmi intelligencia a Bibliában – 7.rész
Érzelmi intelligencia a Bibliában – 8.rész
Vélemény, hozzászólás?