Érzelmi intelligencia a Bibliában – 2.rész

Lehet Jézus a példaképünk az érzelmei terén is?

„Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, a ki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült.”

(Zsidókhoz írt levél 12:1-2)

A kereszténység egyik fő tanítása, hogy Jézus Krisztus a mi Mesterünk és Példaképünk, és az Ő képmására kell átváltoznunk, és mindenben olyannak kell lennünk, mint Ő. Nézzünk meg ebből a szempontból két jól ismert igeverset:

Mert a kiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok atyafi között.

(Róma 8:29)

Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, a ki a fej, a Krisztusban.

(Efézus 4:15)

Istennek az a terve az életünkre, hogy az Ő Fiának az ábrázatára változzunk el. Viszont az, hogy „mindenestől fogva nevekedjünk Abban”, Jézus Krisztus természetének érzelmi területét is jelenti. Az érzelmi érettség elérése a megszentelődésünk részét képezi – noha csak egy részét. Sok más oldala is van a megszentelődésnek, mint például a hit, az ismeretek és a tisztaság. Fontos dolog érzelmileg felnőni. Ez a tanulmány a megszentelődés részeként fogja vizsgálni, de kérlek ne gondoljátok, hogy szerintem a bibliai EQ[1] jelent mindent a megszentelődésben.

Jézus Krisztus vajon megfelelő példakép az érzelmi érettségben?

Van egy néhány ellenvetés, amivel az emberek érvelni szoktak, miért nem jó Jézust venni példaképül az EQ területén:

1. Túl magas az elvárás szintje, megrémít a gondolat, sőt, pánikrohamom lesz, ha csak erre gondolok. Soha nem fogok tudni olyan lenni.

2. Ő Isten volt és bűntelen, én viszont nem. Nem egyenlő esélyekkel indulunk. Ami neki lehetséges volt, az nekem nem.

3. Nincs elegendő információ a Szentírásban, hogy megítélhessük. A semmire alapozva érvelnénk. Olyanná formálhatod Jézust, amilyené akarod, hogy a céljaidnak megfeleljen.

4. Ő zsidó volt és a harmadik világban élt 2000 évvel ezelőtt. Csak úgy járkált mindenfelé, leprásokat gyógyítva. Mit tudhat Ő a közösségi élet terheiről, és az irodám érzelmi őserdejéről? Sőt, én nő vagyok, Ő férfi volt, és érzelmileg teljesen különbözött tőlem. Egyszerűen butaság azt kérni tőlem, hogy legyek olyan, mint Jézus.

5. Jézus próféta volt, és prófétai érzelmei voltak. Én soha nem tudnék olyan konfrontáló lenni – nem ez a lelki ajándékom.

6. Jézus? Magas EQ? Nekem ez azt jelenti, hogy hiányoznak a kapcsolati jártasságok az életéből! Én sokkal tapintatosabb és kifinomultabb vagyok. nem szeretnék úgy viselkedni, hogy a végén egy fadarabhoz szögezzenek.

Nos, nézzük meg, hogyan válaszolhatunk ezekre az ellenvetésekre, és a mögöttük rejlő feltételezésekre.

1. ellenvetés: Túl magas elvárás

Megoldás: leugrani Jákób létrájáról – megszabadulni az érzelmek felett uralkodó törvényességtől

Sok evangéliumi hívő „Jákób létrája” szemlélettel nézi a lelki életet, amelyben Jézus van a csúcson, valahol útközben egy csomó angyal, a keresztények pedig fájdalmasan másznak fokról fokra. Az alapgondolat a tökéletességre való törekvés, küzdeni a megérkezésig. Egyszer megcsúszik az ember, és máris lent találja magát, és kezdheti elölről az egészet. Aki ezt a nézetet vallja a lelki élettel kapcsolatban, mindig irigyli az előtte járókat, kapaszkodva a létrába, hogy mentse az életét, és nem sokat törődik az „alatta” levőkkel, nehogy még lerántsák.

Ez a szemlélet a keresztény életről teljesen biblia-ellenes. Az Efézus 2:6 azt mondja, hogy akik Krisztusban vannak, már fel lettek ültetve Vele a mennyeiekben, a Zsidó 12 pedig azt mondja, hogy mi a mennyei Sionhoz járultunk (múlt időben). Krisztusban mindannyian megérkeztünk egy lelki állapotba. Nincs semmilyen létra, és ha még van is, minden újjászületett keresztény a felső fokán áll fej-fej mellett, mint testvérek Jézus Krisztusban (Zsidó 2:10-15). Kegyelemből lettünk megmentve, és nem a lelki küzdelmeink által (Efézus 2:8-10) és nincsen semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak (Róma 8:1), ami az érzelmi életünkre vonatkozó kárhoztatásokat is jelenti.

Az, hogy Jézushoz hasonlóvá akarunk válni, nem státusz vagy lelki létramászás kérdése. Ez egy utazás, egy úti cél, egy örömteli érkezés. Az, amire teremtve lettünk az örökkévalóság óta. Ha az érzelmi életünket tartjuk a lelki állapotunk mutatójának, akkor tényleg ijesztő arra gondolni, hogy Jézus a példaképünk. Minden érzelmi bizonytalanság „bűnnek” fog tűnni, és minden bűnös kívánság a pokolba vezető út rémképe lesz. Ha az alapján ítéljük meg magunkat, hogy mennyi különbség van a mi érzelmi életünk és Krisztus érzelmi élete között, vagy hogy mennyit kell még haladnunk a képzeletbeli Jákób-létránkon, akkor állandóan csak bűntudatot és bizonytalanságot fogunk érezni. Aki fölfelé próbál haladni, lefelé fog csúszni.

Ha ezen a képzeletbeli Jákób-létrán felismered magadat, akkor itt az ideje, hogy leugorj róla! Engedd el a küszködést és a szüntelen önvizsgálatot. Hagyd abba önmagad hasonlítgatását a körülötted lévőkhöz. Engedd el a megszentelődés erőlködését, és inkább tanuld meg, hogyan fogadd el a kegyelmet, ami által sokkal gyorsabban növekszel, mint a saját erődből.

Amikor arról beszélek, hogy „Jézus legyen a keresztények érzelmi életének a példaképe”, akkor NEM valami új elvárást állítok fel, aminek meg kell felelni fegyelem és önkontroll által. A fegyelmed és önkontrollod sokkal hamarabb el fog fogyni, mielőtt elérnéd azt a szintet! Látásunk és úticélunk az, hogy olyanok legyünk, mint Jézus. Rátekintünk, arra törekszünk, hogy felnövekedjünk Benne, az Ő mintáját vesszük alapul. Felfedezéssé és kalanddá válik, növekedési és tanulási időszakká, kegyelmet kegyelemre halmozva kapunk, miközben megtanulunk olyanok lenni, mint Ő. Ez tehát egy kegyelemmel teli növekvés – és nem egy ijesztő létramászás.

2. ellenvetés: Ő Isten volt, úgyhogy ez csalás!

Megoldás: Ő ugyanakkor teljes mértékben ember is volt! Jézus volt a prototípusa a tökéletes keresztényeknek, az idősebb testvér a sok testvér között. Ugyanabból a fajból származunk, mint Ő.

Jézus nem valami zárkózott isteni maharadzsa volt, aki tíz centivel a föld felett járt, mint aki teljesen más kategória, mint te meg én. Jézus valóban Isten, mégis teljesen ember volt, és minden területen meg lett kísértve, ahogy mi is, és még most is megtartja ugyanezt az emberi mivoltát a mennyben, mivel Ő a mi hűséges főpapunk.

„Mert az volt méltó Istenhez, akiért van a mindenség, és aki által van a mindenség, hogy őt, aki számtalan fiát vezeti dicsőségre, üdvösségük fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé. Mert a megszentelő és a megszenteltek mind egytől származnak, ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni, amikor így szól: „HIRDETEM NEVEDET TESTVÉREIMNEK, A GYÜLEKEZET KÖRÉBEN DICSÉRLEK TÉGED.” És ismét: „ÉN ŐBENNE REMÉNYKEDEM” majd újra: „ÍME, ITT VAGYOK, ÉN ÉS A GYERMEKEK, AKIKET AZ ISTEN ADOTT NEKEM.” Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt; és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak. Mert nyilván nem angyalokat karol fel, hanem Ábrahám leszármazottait karolja fel. Ezért mindenben hasonlóvá kellett lennie a testvéreihez, hogy irgalmas és hű főpap legyen az Isten előtti szolgálatban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek.”

Zsidókhoz írt levél 2:10-18 – Protestáns fordítás

Ez és más hasonló szakaszok a zsidókhoz írt levélben (4:14-16; 5:7-10) azt hangsúlyozzák, hogy Jézus élete nem volt könnyű. Olyannyira nehéz volt, hogy kifejezetten szenvedésnek írja le, és a szenvedés minden érzelmi jegyét magán viselte. Nem valami könnyű szenvedés volt, mert ennek hatására lett tökéletessé téve! Olyan szenvedés volt, ami éretté tette az engedelmességét, ugyanis igencsak stresszes körülmények között lett próbára téve. Ahogy látni fogjuk, Jézus újra és újra már-már a megtörés pontjáig volt kísértve, mégsem vétkezett soha. Bár Isten volt, Ő félretette az ezzel járó előjogokat (Filippi 2:5-11), hogy teljesen emberré és szolgává válhasson, és „mindenben hasonlóvá kellett lennie a testvéreihez, hogy irgalmas és hű főpap legyen”.

Olyanná lett, mint mi, megtapasztalva az éhezést, szomjazást, fáradtságot, csalódottságot, félreértettséget, árulást, sőt még az igazságtalan bánásmódot is mások részéről. Ha csak felületesen futnád át az evangéliumokat, akkor sem azt vennéd ki belőle, hogy valami sétahajózást jelentettek neki ezek az élmények. Sírt, dorgált, kiáltott, örvendezett, megharagudott, „lelkében megrendült”, gyötrődve felnyögött és vércseppeket izzadt. Jézusnak nehéz élete volt, és gyakran érzelmileg is intenzív volt. Ez tette Őt könyörülővé a főpapi szerepében, mivel teljes mértékben megélte mindazt, amit mi is.

Tulajdonképpen mi azért tudunk olyanná lenni, mint Jézus, mert Ő nagyon is olyanná lett, mint mi. Ő „testvéreinek” (Zsidó 2:11) szólít minket, ami azt jelenti, hogy számára eléggé olyanok vagyunk, hogy családtagjainak tartson bennünket, és közeli „rokoni kapcsolat” lehessen közöttünk, ami egyfajta egyenlőséget is jelent. A Szentírás azt is elmondja, hogy ott vagyunk Krisztus Jézussal együtt a mennyei helyeken, és a mennyei Sion tagjai vagyunk (Efézus 2:6; Zsidó 12:22-24). Ezért szó szerint ugyanazon a területen vagyunk, mint Krisztus Jézus. A Róma 8:29 azt mondja nekünk, hogy az Ő képmására fogunk átváltozni, majdnem úgy, mint akit egy sablonba préselnek bele. Ugyanolyan formánk lesz, mint az Ő formája. Olyanok leszünk, mint amilyen Ő. Hasonlatosságot lehet felfedezni rajtunk. Azért tudunk hasonlatosságot tükrözni Róla, mert Ő úgy döntött, hogy a mi hasonlatosságunkat tükrözi.

Végül az Efézus 4:15, amit gyakran idézek ebben a könyvben, azt mondja, hogy arra lettünk teremtve, hogy „mindenestől fogva” olyanokká legyünk, mint amilyen Ő. Ez nagyon nagy hasonlóságot jelent.

Csak hogy fokozzam mindezt, egy kis humorral vegyítve: képzeljük el, hogy össze kell hasonlítanom egy pisztrángot és egy lovat, ugyanezen kritériumok alapján. Képes arra a pisztráng, hogy ugyanazon a helyen éljen, mint a ló? Nem, mert a pisztráng a folyóban úszik, a ló pedig a szárazföldön üget. Lehet-e bármilyen rokoni vonás miatt a pisztrángot a ló testvérének nevezni? Egyáltalán nem! Át lehet formálni a pisztrángot a ló képmására, vagy el lehet várni tőle, hogy mindenestől fogva olyanná váljon, mit a ló? Ez egyszerűen nevetséges. Ahhoz, hogy ugyanazon a helyen élhessünk, testvérei legyünk és Krisztus Jézus képmására átváltozhassunk, ahhoz nagyon HASONLÍTANI kell Jézusra. Valójában nagyon is hasonlítunk Jézusra, ugyanis mi teljes mértékben emberek vagyunk, és Ő is emberré lett teljes mértékben. Olyanná lett mint mi, hogy olyanná lehessünk mint Ő. Jézus magára vette az érzelmi életünket, hogy az is meg lehessen váltva, és olyanná válhasson, mint amilyen az Ő érzelmi élete.

Végül pedig, ugyanaz az úticélunk, és ugyanaz az otthonunk, mint Jézus Krisztusnak.

„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek én bennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek. És hogy hová megyek én, tudjátok; az utat is tudjátok.”

(János 14:1-4)

„Hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek”. Ez nem csak az aranyutcák ajánlata. Ez az idősebb testvér ajánlata a fiatalabb testvérei számára. Közösség, szeretet, család. Eléggé olyanok leszünk, mint Jézus, ahhoz hogy a családjának tekintsenek minket. Ő, mint Isten Fia, és mi, mint Isten fiai. Amikor mindenben olyanná leszünk, mint Ő, és átváltozunk a képmására, akkor ugyanott fogunk lakni, mint ahol Ő, és tartalmas kapcsolatunk lesz a mi Urunkkal és Istenünkkel. Visszatérve a pisztrángunkhoz és a lovunkhoz: ebben az esetben nincs lehetőség tartalmas kapcsolatra. Csak a hasonlóságban és a kommunikációban lehet közösségben lenni Istennel. Jézus nem idegen számunkra, hanem közösségben van velünk, mi pedig olyanná válhatunk, mint Ő. Az érzelmeink pedig olyanná fognak válni, amik beleillenek az örökkévalóságban Istennel töltött életbe. Így tehát a bibliai EQ célja nem üzleti siker vagy társadalmi népszerűség, hanem az Istennel való közösség és a mennyei harmónia.

3. ellenvetés: Nincs elegendő információnk az érzelmi életéről, amire az EQ elméletet alapozhatnánk.

Megoldás: Igen, van elegendő információ, ami a fő referenciapontokat biztosítja, hogy így elfogadható képet alkothassunk arról, hogy mit jelent megváltott, krisztusi érzelmi életet élni.

A Jézus érzelmi életére vonatkozó információk közvetlen utalásokban is megtalálhatók, mint például: „Jézus sírt”, a János 11-ben, valamint szélesebb értelemben vett teológiai utalásokban, amelyek az Ő teljesen emberi mivoltára és abszolút jóságára utalnak. Például János „az élet világosságának” nevezi Őt, és azt állítja, hogy a sötétségnek nem volt benne semmi helye, és nem is tudta lefogni. Ha nincs „sötétség” valakinek a lelkében, az azt jelenti, hogy az érzelmei soha nem csapják be a másikat, nem hamisak, nem irigykedők, nem rosszindulatúak, nem elégedetlenkedőek és nem önzőek. Az ő érzelmei „világosak” voltak, vagyis igazak, fényesek, igazságosak, helyénvalóak és őszinték. Soha nem kuncogott tiszteletlenül, nem mordult rá mogorván senkire, soha nem voltak sötét, erőszakos érzelmei. Akár könnyek között, akár diadalban, Jézus érzelmei nemesek, bölcsek, jók és tökéletesen igazságosak voltak. Ezen kívül ott vannak a közvetlen utalások.

Ha áttanulmányozol egy jó teológia könyvet, mint például Erickson vagy Gruden könyveit, rengeteg információt találsz a „Jézus ember mivolta” címszó alatt, valamint az emögött álló komplexitásról jó értekezést olvashatsz (például, hogyan egyesült az isteni és az emberi egyetlen személyben). Ezeket a bonyolult dolgokat a teológusokra hagyom, és csak néhány bibliai referenciát sorolok fel, amelyek azt mutatják, mennyire teljes volt az Ő emberi és érzelmi élete: Jézus átélte az éhséget (Máté 4:2, 21:18), a szomjúságot (János 19:28), a kimerültséget (János 4:6), örvendezett a hetvenkettő kiküldetésének a végén (Lukács 10:21), elcsodálkozott a százados hitén (Máté 8:10), és megszerette a gazdag fiatal főembert (Márk 10:21). A leggyakoribb érzése a könyörület volt, amit tizenegyszer jegyeznek fel az evangéliumok (pl. Máté 9:36). A harag is Jézus életének a része volt, mint például amikor megharagudott a farizeusokra, a megkeményedett kegyetlenségük miatt (Márk 3:5). Az Isten tiszteletéért való buzgósága vette rá, hogy megtisztítsa a templomot (János 2:17). Fejlődött a testalkata, a bölcsessége, és az Isten és emberek előtti kedvessége (Lukács 2:52), nagy erejű kísértésnek volt kitéve (Máté 4:1-11), és engedelmességet tanult vétkezés nélkül (Zsidó 5:8-9). Az élet fájdalmasabb érzelmeiből is átélt egy párat. Például sírt (Lukács 19:41, János 11:35), háborgott a lelke (érzelmei) (János 12:27), majd nem sokkal később „nyugtalankodott lelkében” („szellemében”) (János 13:21). Szélsőséges érzelmi nyomásnak tette ki magát egészen a haláláig (Máté 26:36-41), és hangos kiáltásokkal és könnyezve imádkozott (Zsidó 5:7). És persze megtapasztalta a gyötrelmes halált a kereszten (Máté 27:34-54), az azzal együtt járó elhagyatottság érzésével (Máté 27:46).

Az érzelmi életének véghezvitelének módját néhány kisebb eseményből is ki lehet következtetni. Például, rendkívüli módon nyugodt volt a viharban, és tekintélyes volt még a letartóztatása közben is. Megközelíthető ember volt, mint „a bűnösök barátja”, és látszott, hogy élvezi az tartalmas társasági életet, stabil barátságok között a tanítványaival, valamint a betániai Lázárral, Máriával és Mártával. Volt egy belső köre, Péter, Jakab és János, és láthatóan igazi barátja volt János apostol, akit úgy ismertek, mint „a tanítvány, akit Jézus szeretett”. Tehát elegendő bizonyítékunk van a közvetlen utalások, az evangéliumi események és a pontos teológiai következtetések alapján, hogy értelmes portrét készíthessünk Jézus érzelmi életéről – legalábbis olyat, ami hozzájárul a bibliai EQ-ról szóló munkánkhoz.

4. ellenvetés: Jézus nem lehet megfelelő példakép kulturális szempontok miatt, illetve a nemi különbség miatt, az én érzelmi életemre nézve. Nem helyénvaló azt kérni tőlem, hogy olyan érzelmi életem legyen, mint Neki.

Megoldás: Jézus életének a kulturális részleteiről igen csekély információink vannak. Úgy tűnik, hogy Isten nagyrészt csak azokat az információkat őrizte meg, amelyek minden helyen és időben érvényesek.

Az eddig eltelt évszázadok során mind zsidók, mind pogányok, rabszolgák és szabadok, férfiak és nők is megértették a lényegi üzenetet arról, hogy ki Jézus. Látni fogjuk, hogy Jézus bemutatta, hogyan küzdjünk meg a nyomásokkal, hogyan fejezzük ki a haragunkat, hogyan állítsunk korlátokat, hogyan legyünk együttérzőek a szomorúságban, és hogyan érezzünk az elveszettek, a betegek és az elesettek iránt. Senki sem vitatja, hogy Jézus megmutatta azt is, hogy hogyan legyünk könyörületesek és szeretetteljesek, amelyek a mi elsődleges érzelmi célkitűzéseink. Ezek azok közé az alapelvek közé taroznak, amelyek túlélik a kulturális és nemi különbségeket. Minden egyes EQ készség, amely Jézusban látható, a mi tanulságunkra került a Szentírásba. Sok minden kimaradt a személyiségéből – még olyan létfontosságú részletek is, hogy mennyi idős volt, vagy mivel szeretett foglalkozni. Ez azt jelenti, hogy azok, amik olvashatóak Róla (pl. kilencszer jegyzi fel a Szentírás, hogy hálát adott étkezésnél), azok, amikre a Szentlélek fel akarta hívni a figyelmet, és nagymértékben függetlenek a személyiségtípustól. [A hálaadás esetében a hálás természet az értékes, és a napi ellátásért való hálaadó életforma kialakítása.] Több millió ember több tucat kultúrában találta már igazán a saját helyzetére illőnek a Jézusról szóló evangéliumi beszámolókat. Az, hogy Jézust tartjuk példaképnek, azt jelenti, hogy azt követjük, amit a Szentírás mond, és nem azt, amit a középkori festmények mutatnak be. Semmilyen utalás nem olvasható arról, hogy Jézusnak szakálla, vagy hosszú haja, vagy kissé elpuhult, nőies kinézete lett volna. Mindezek a kulturális részletek hiányoznak az evangéliumi beszámolókból. Ami viszont nem hiányzik belőle, az egy olyan személy leírása, aki figyelemreméltó módon tudott megértő lenni az emberiséggel, és rettenetesen erős vágya volt, hogy meggyógyítsa és megváltsa. Ha a szenvedélyeinket hozzáalakítjuk az Ő szenvedélyeihez, akkor nagyon is helyénvaló emberek leszünk egy nagyon is szükségben levő világban.

5. ellenvetés: Jézusnak teljesen más lelki ajándékai voltak. Én soha nem tudnék olyan határozott, olyan magabiztos vagy konfrontáló lenni, mint amit Róla olvasunk az evangéliumi beszámolókban.

Megoldás: Jézushoz hasonlóvá válni nem azt jelenti, hogy egy próféta klónjává válunk, hanem egy egyedi ön-felfedező utazás.

Isten valóban teljesen különbözőeknek teremtett mindannyiunkat, és természetesen nem azt kéri mindannyiunktól, hogy evangélisták vagy próféták legyünk. Sőt, igazában nagyon is jól lehet tudni, hogy nincs egyetlen olyan keresztény személyiség sem, amire azt lehetne mondani, hogy ez a „jó”. Van, aki olyan, mint Péter vagy Pál, míg mások Mózesre hasonlítanak, Dánielre, Barnabásra vagy Illésre. Mégis, bármennyire különbözőek voltak ezek az emberek, mindannyian Krisztushoz hasonlóak voltak. Van ebben valami trükkös még. Ha egy embert utánozok, pl. Billy Graham-et, akkor végül nem önmagam leszek, viszont ha Jézust utánozom, akkor pont az ellenkezője történik: megtalálom önmagamat! Ez azért van, mert Jézus az emberiség középpontja és koronája, és mi mind Általa és Érte lettünk teremtve, és Benne áll össze minden, még a személyiségünk is (Kolossé 1:15-20). Ezért, Jézushoz hasonlóvá válni olyan, mintha utaznánk a Világegyetem középpontja felé, egy kalandos és meglepetésekkel teli utazáson vennénk részt, és végül oda érkeznénk, ahol kezdtük, de csodálatosan átformálódva. Amikor a félénk úgy dönt, hogy olyan lesz, mint Jézus, akkor bátorságot talál. Amikor a szarkasztikus viccelődő úgy dönt, hogy olyan lesz mint Jézus, akkor új szelídséget és tapintatosságot talál. Amikor az összezavarodott ember akar olyan lenni mint Jézus, hirtelen világosan fog látni mindent. Az evangélium, arról beszél, hogy veszítsük el magunkat hogy megtaláljuk magunkat, és ez valóban meg is történik. Az egyik személy nekiindul, a másik visszatér, aki valamelyest hasonlít, de már teljesen más lett. A félénkek elveszítik félelmüket, amit oly régóta rejtegettek magukban, a gúnyolódók elveszítik kegyetlenségüket, a rendetlenek elveszítik bolond szabadosságukat. Senkiből nem lesz klón, aki olyanná válik, mint Jézus. Ez nem egy olyan utazás, ami egyetlen ponthoz vezet, amit mindannyiunknak el kell érnie. Nem fogunk mindannyian Jeruzsálemben kikötni saruban. Lehet, hogy olyannak tűnik, mint egy lelki fekete lyuk, amelyben úgy tűnik, megsemmisülünk, de végül olyan utazáson találjuk magunkat, amin egy másik Univerzumban utazunk a fénysebességnél is gyorsabban.

6. ellenvetés: Jézus érzéketlen volt, és az ő „magas EQ-ja” a keresztre vitte. Ez nem olyan dolog, amit a hétköznapi embereknek utánozniuk kéne. Éppen hogy tapintatosnak és óvatosnak kell lenni.

Megoldás: Jézus nem volt érzéketlen, hanem hatékony közvetítője volt a változásnak, és rendkívüli kommunikációs készségekkel bírt, akit állandóan támadtak. Az EQ készségei tették hatékonnyá és erőteljessé, ezért érdemes utánozni azokat.

Jézus szolgálata és az EQ készségei láthatóan három stádiumon mentek keresztül:

Kedvesség: Először is, Jézus növekedett a kedvességben Isten és emberek előtt (Lukács 2:52). Másodszor, a korai szolgálatát az jellemezte, hogy az emberek elcsodálkoztak kedves szavain, amelyek a szájából elhangzottak (Lukács 4:22). Ebben a stádiumban az EQ készségei miatt ismerték őt figyelmesnek, szívélyesnek és tapintatosnak.

Hatékonyság: Tudjuk, hogy hatalommal tanított és kihívás elé állította az írástudók és farizeusok tanításait. Némelyek szembeszálltak vele, sokan hallgatták, és egyre többen követték. Ellenlábasait dühítette, de ekkor még nem féltek Tőle. Ebben a stádiumban az EQ készségei alapján tekintélyes és hatékony szónok és prófétikus tanító volt.

Hatalom: Jézus végül országos méretekben vált politikai és vallási szereplővé, akit sokan szerettek volna királlyá tenni. Kihívás elé tudta állítani az ország legmagasabb rangú hatalmait is, és valódi félelmet keltett ellenlábasaiban. Az ellenségei ekkor már tényleg féltek tőle, és a halálát tervezték, mint bármilyen politikai ellenség esetében. Ebben a stádiumban az EQ készségei miatt tudott ügyes vezetője lenni egy tömeges mozgalomnak, és tudott kitartani a rettenetes mértékű nyomások és üldöztetések ellenére is.

A keresztyéneknél is ezen a három stádiumon megy keresztül a magas szintű bibliai EQ kifejlesztése: kedvesség, hatékonyság, hatalom. Az első stádium „a kedvességben növekedés”, amikor az EQ készségek csiszolódnak, letisztulnak, a gyenge stratégiák pedig lekerülnek az emberről. A második fázis a hatékonyság, amely során az ember EQ készségei a saját városában, környékén csiszolódnak, és kifejlődik a hatékony és tekintélyes szolgálat. A harmadik stádium a hatalom, amikor az EQ készségeket arra használja az ember, hogy nagy volumenű változásokat hozzon létre a társadalom bizonyos szintjén, úgy mint közösségszervező, politikus, író, erkölcsi szónok, prédikátor vagy evangélista.

Ez a két utóbbi stádium kiprovokálja a Gonosz reakcióját, aki támadásokat intéz az immár hatékony keresztény ellen. Két idevágó igehely:

„De mindazok is, a kik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak.”

2 Timóteus 3:12

„Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. Mert a ki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért? Mert az embernek Fia eljő az ő Atyjának dicsőségében, az ő angyalaival; és akkor megfizet mindenkinek az ő cselekedete szerint.”

Máté 16:24-27

Az Istenfélelem (kegyesség) némelyekből gúnyolódást vált ki, néhány emberből pedig gyűlöletet. Ha ez a néhány ember hatalmi pozícióban van, akkor tényleg megpróbáltatást fog jelenteni az üldöztetés. Mindazáltal mi arra vagyunk elhívva, hogy világosság legyünk a sötétség közepette, és juhok a farkasok között, s közben olyan bölcsek legyünk, mint a kígyók, és olyan szelídek, mint a galambok. A magas EQ lehetővé teszi, hogy ügyesen kezeld a társadalmi és politikai problémás helyzeteket, és hogy valóban hasznos lehessél a környezetedre nézve. Noha mindez fel fogja hívni az emberek figyelmét, irigységet és rivalizálást fog kiváltani, bizonyos esetekben pedig megvetést, gúnyt és gyűlöletet.

Dániel próféta kiváló példa minderre. A magas fokú EQ-ja, bölcsessége és érettsége hatékonnyá és befolyásossá tette, másokat viszont irigységre indított, és többek között az oroszlánok barlangjába juttatták. De Isten megszabadította! A politikában való részvételem során keresztényként azt tapasztaltam, hogy az üldöztetés mindig nagyobb, mint amit szeretnék kapni, de sokkal kisebb, mint amitől félek! Ha azon vagy, hogy elérd Jézus Krisztus EQ-ját, akkor olyan szívélyes, kiegyensúlyozott és tekintélyes ember lesz belőled, hogy egy valóságos jelenlét lesz körülötted, amitől országos és nemzetközi szinten is felfigyelnek rád. Sajnos valóságos ellenségeid is lesznek, akik szembeszállnak azokkal az igazságos változtatásokkal, amelyeket el akarsz érni. Ekkor van itt az ideje, hogy felvedd a keresztedet, és kövesd Őt!

Összegzés

Látjuk tehát, hogy Jézus nagyon is megfelelő és ideális példakép a keresztények érzelmi életének kifejlesztéséhez. Ez egy mennyei elhívás, de ugyanakkor bizonyos értelemben ijesztő is. Hogy csinálta végig Jézus? Honnan volt hozzá ereje? Vagy ahogy a názáreti szomszédjai mondták, amikor visszatért a pusztából: „Honnan van benne ez a bölcsesség?” A Szentlélektől! A Szentlélek munkája pedig, amit Jézus életében végzett – különösen az érzelmeiben, a lelkében és szellemében, a következő fejezet témája lesz.

Kérdések megbeszélésre

1. Mennyire ijesztő az, hogy Jézus legyen az érzelmi életed példaképe? Kalandosan ijesztő, vagy félelmetesen ijesztő?

2. Milyen mértékben várhatjuk, hogy olyanok leszünk mint Jézus?

3. Mi a legjobb abban, ha Jézus a lelki életünk példaképe?

4. Hogy tudunk „leugrani Jákób létrájáról”?

5. Nevezd meg azt a három stádiumot, amin Jézus végigment az EQ-ja fejlődése során!

6. Melyik stádiumban vagy az EQ készségeid fejlesztésében?

7. Nevezz meg hat olyan érzelmet, amit Jézus is érzett! Szerinted milyen volt ez neki?

[1] EQ: érzelmi intelligencia

Eredeti cikk: Biblical EQ

Érzelmi intelligencia a Bibliában – 1.rész

Érzelmi intelligencia a Bibliában – 2.rész