Éretté válás – 2.rész

2. rész

Jézussal futok?

Agyag szobor

Adj minden ifisnek egy porció agyagot (lehet gyurma vagy só-liszt gyurma is)! Mondd meg nekik, hogy kezdjenek el valamit alkotni! Ez bármi lehet. Hagyd őket 3-5 percen át dolgozni, majd mondd meg nekik, hogy az alkotásukat adják át bal szomszédjuknak! Az új tulajdonos tekintse az imént megkapott alkotást a sajátjának, és tegyen vele azt, amit csak jónak lát. (Lerombolhatják, átalakíthatják, adhatnak hozzá. Bármit tehetnek vele.) Amikor a második tulajdonosok készen vannak, adják vissza az alkotásokat az első tulajdonosoknak.

Ezután vitassátok meg a következő kérdéseket!

• Nehéz volt átadni az alkotásodat a bal szomszédodnak? Miért vagy miért nem?

• Mit éreztél, amikor visszakaptad az alkotásodat?

• Hogyan érezted volna magad, ha tudtad volna, hogy a bal szomszédod egy „Mi­chaelangelo”, aki csak fejleszthette volna eredeti alkotásodat?

• Hasonlítsuk össze mindezt azzal, hogy Isten tulajdona vagyunk, és Ő formál minket!

A bizalom megtanulása

Adj minden ifisnek 6 kártyalapot! A lapokon a következő kategóriák (területek) legyenek felsorolva, egyesével:

CSALÁD

VAGYON, ANYAGI JAVAK

ISKOLA / TANULTSÁG

SZERELEM / HÁZASSÁG

BARÁTOK

JÖVŐ

Ennek a feladatnak az a célja, hogy segítse az ifiseket abban, hogy egyesével rábízzák éleüknek ezeket a területeit Istenre. Célkitűzés továbbá, hogy felfedez­zék mely területet a legnehezebb átadniuk (ez a kártyalap marad utolsóként a kezükben).

A következő szituációk elmondása után mindig le kell dobniuk egy kártyalapot a földre vagy az asztalra:

1. Kereszténnyé lettél. Add át az életed egyik területét Teremtődnek!

2. Épp az imént hallgattál meg egy nagyon erőteljes prédikációt. Add át Istennek az életed egy újabb területét!

3. Nagyon jó csendességed volt. Adj át a Mindenhatónak egy újabb területet!

4. Most jöttél haza egy gyülekezeti hétvégéről. Adj át még egy területet az Úr­nak!

5. Végigolvastad az egész Bibliát. Ezen keresztül meggyőződtél arról, hogy még egy területet át kell adnod a Fennségesnek.

Adj lehetőséget arra, hogy az ifisek megoszthassák, hogy melyik terület maradt a kezükben! Vitassátok meg, hogy miért azt a területet volt a legnehezebb átadni!

Jelentőségteljes dolgok szimbólumai

Kérd meg az ifiseidet, hogy keressenek maguknál egy olyan tárgyat, amely szim­bolizálhatja az életük egy számukra fontos területét vagy dolgát! Menj körbe a fiatalok között, és kérdezz meg mindenkit, hogy milyen tárgyat választott, miért, és az mit jelent neki! Kérdezd meg, hogy hajlandóak lennének-e feladni ezt a tárgyat (az életük általa jelképezett területét vagy dolgát) valamiért! Mi lenne az a valami? Miért lennének hajlandóak feladni vagy éppen miért nem? (Ezt a beszélgetést és megosztást mindannyian közösen is megtehetitek. Ekkor azonban valószínűleg nem minden ifis szeretne majd nyilatkozni a többiek előtt.)

Kérdések a beszélgetéshez

1. Van-e joga Istennek bármilyen kéréssel vagy követeléssel előállnia az életünk különböző területeit illetően? Miért vagy miért nem?

2. Mit jelent az életünk különböző területeit átadni Istennek? (Az adott területek fölött való döntések, rendelkezések jogát?)

3. Ez megnyírbálja-e a szabadságunkat?

4. Hiszed-e azt, hogy Istent érdeklik életed egyes területei (megjelenés, különórák, hobbik, barátok, stb.)? Ha igen, milyen módon, milyen értelemben?

5. Hogyan adhatod Istennek az életed egy részét?

6. Nehéz Istenre bízni olyan dologkat, amelyek számodra fontosak?

7. Miért bizonytalanodunk gyakran ha arról van szó, hogy életünknek egy részét Istenre kellen bíznunk?

8. Amikor valamit Istennek átadsz, akkor elveszíted azt? Magyarázd meg!

9. Amikor Istennek átengedjük az életünk felett való uralmat, ad valamit cserébe?

10. Kényszerít-e valaha is Isten arra, hogy bármit átadj Neki? Miért vagy miért nem?

Bibliatanulmányozás

IGESZAKASZOK:

Lukács 12:22-34 Ha Istennek gondja van a növényekre, állatokra,

mennyivel inkább ránk is

Máté 6:25-34 Isten tudja hogyan adjon jó ajándékokat

Filippi 4:19 Isten be fogja tölteni minden szükségünket

1Péter 5:7 Isten törődik azokkal a dolgokkal, amik

fontosak nekünk

Zsoltárok 1:3 Isten szeretne minket megáldani

Márk 12:30 Isten a teljes életünket szeretné

Lukács 14:33 Mindenről le kell mondani

Filippi 3:7-8 Isten ismerete páratlan értékkel bír

Máté 4:18-22 A tanítványok elhívása

5 Mózes 30:15-20 Isten ismerteti velünk az igazságot, ami választás elé

állít; választhatjuk az életet vagy a halált ESEMÉNYEK/PÉLDÁZATOK:

Lukács 12:13-21 A bolond gazdag példázata: egy ember, aki nem adta az

életét Istennek.

Lukács 7:1-10 A százados megértette, hogy mit jelent az élet egy

területét átadni Istennek.

Máté 19:16-30 A gazdag ifjú története.

Isten gyámsága

Vitasd meg a következő kérdéseket a csoporttal!

• Gondolj arra a személyre, aki a legközelebb áll hozzád!

• Miért döntöttél úgy, hogy ehhez a személyhez közel kerülsz?

• Mit tettél annak érdekében, hogy ez a kapcsolat értékes legyen?

• Hogyan fejezed ki e felé a személy felé a szeretetedet és a törődésedet?

• Hogyan éreznéd magad, ha ez a személy eltűnne az életedből? Miért?

Most menjünk vissza a kérdések elejére, de úgy, hogy most nézd a kérdéseket úgy, mintha te lennél Isten, és nézd a magad személyét, mintha az lenne, akit Isten a hozzá legközelebb állónak nevez meg! Most ebből a nézőpontból válaszold meg a kérdéseket!

Most nézzük meg a következő részeket a Bibliából, és vitassuk meg, hogy mikép­pen vonatkoznak ezek arra, hogy keresztény életünk felett Istennek teljhatalma van!

Zsoltárok 8:5-9 Kevéssel tett Isten minket kisebbé Magánál.

Ézsiás 43:7 Isten alkotott minket.

János 3:16 Isten annyira szeretett, hogy adott.

2Péter 3:9 Isten nem kívánja, hogy bárki elvesszen.

Zsoltárok 31:20-21 Elrejt és megőriz minket.

Efézus 1:4-5 Már a világ teremtése előtt kiválasztott minket magának.

Judás 24 Képes minket megőrízni a botlástól.

Illusztrációk és idézetek

1. Isten nem fukar. Semmi jót sem fog tőled visszatartani. Sok mindent használ­hatsz majd az övéből a saját kívánságaidnak megfelelően, de azt akarja, hogy előbb kérd az engedélyét, és csak utána használd. Mennyivel jobb kérni az Urat, hogy adja meg neked azt, amit szeretnél. (J.Dwight Pentecost, A tanítványásg megélése)

2. Tegyük fel, hogy egy kisgyerek elrontotta az egyik játékát. Odaviszi az édes-apjához, mondva, hogy ő maga hiába próbálta rendbe hozni azt. Megkéri az apukáját, hogy javítsa meg. Az édesapa elveszi a játékot, és elkezdi megjavítani. Nyílvánvaló, hogy az apa akkor tud a leggyorsabban és leghatékonyabban dol­gozni, ha a gyermek nem piszkál bele a munkába, hanem csak csendesen ül és nézi a műveletet, vagy akár elmegy mással játszani. Semmi kétség, hogy ezen a módon a játékot az apa sikeresen rendbe tudja hozni. De mit tesz az ilyen helyzetben Isten legtöbb gyermeke? Sokszor ott lábatlankodunk, és a legidétlenebb tanácsokkal látjuk el a szereléssel foglalatoskodó Atyát. Van, amikor türelmetlenekké válunk, és megpróbálunk besegíteni, így a kezünk útban lesz a Javítónak, akadályozzuk a munkáját. Végül kétségbeesésünkben még az is lehet, hogy megragadjuk a já­tékot, és kirántjuk az Atya kezéből, mondva, hogy igazából nem is tételeztük fel Róla, hogy meg tudná javítani, de azért adtunk Neki egy esélyt, amit most végleg elpuskázott. (Catherine Marshall, Magunkon túl)

3. Ha engedelmeskedünk a tanítványágra hívásnak, hova fog az minket elvezetni? Milyen döntéseket és útelágazásokat fog ez magával vonni? Ha meg akarjuk ta­lálni a választ ezekre a kérdésekre, oda kell mennünk Hozzá, mert csak Ő tudja a válaszokat. Csakis Jézus Krisztus, Aki arra hív minket, hogy kövessük Őt, ismeri az utazás végét. De tudhatjuk, hogy ez az utazás a mérhetetlen kegyelem útján vezet. A tanítványság örömöt jelent. (Bonhoeffer, A tanítványság ára)

4. A hit útja Jézus hívása iránti engedelmességen vezet át. Ha nem konkrét lépés megtételét kéri tőlünk, akkor az elhívás megfoghatatlan köddé válik, és ha az emberek azt gondolják, hogy követhetik Jézust a konkrét lépés megtétele nélkül, akkor becsapják magukat, akárcsak a fanatikusok. (Bonhoeffer, A tanítványság ára)

5. Amikor vele járunk, a szabadság levegőjét lélegezhetjük be. Érezhetjük a meg­könnyebbülést, amint szertartási törvények elnyomó követeléséből kiszabadít az üdvösség útja. Ha elég sokáig maradunk az Ő jelenlétében, akkor megragad­hatjuk annak a vidámságnak és örömnek egy részét, ami az életét jellemezte.

(G. Ernest Thomas, Jézus és tanítványság)

6. Én és Isten egy világban laktunk, egy különlegesen elrendezett világban, ahol mindennek értelme volt. Körülöttem mindenütt a valós élet fájdalmas küzködése töltötte be a levegőt. De én mindezt nem láttam, mert folyton Istenen függött a tekintetem.

7. Küldj akárhova, csak gyere velem. Adj akármilyen felelősséget, csak erősíts meg. Vágj el bármilyen köteléket, kivéve azt, amelyik az életemet a Te akaratod­hoz köti.

8. Az odaszánás azt jelenti, hogy átadok mindent, amit csak ismerek magamból mindannak, amit csak tudok Róla.

9. Egy ember, amikor meghalt végignézte a lábnyomait az élete útján. Arra lett figyelmes, hogy a hegyeken át, és más nehéz helyeken, ahol utazott, egy pár láb-nyom maradt, de a lankákon és a lejtőkön két pár láb nyoma volt kivehető, mintha valaki szorosan mellette ment volna. Odaforult Krisztushoz, és ezt mondta: „Van valami, amit nem értek. Miért van az, hogy a lankákon és lejtőkön, ahol könnyű a járás mellettem lépkedtél, de a nehéz és rázós szakaszokon egyedül jártam?” Jé­zus így válaszolt: „Igaz, hogy amikor könnyű volt az életed, melletted sétáltam, de amikor nehéz volt a járás, és egyenetlen az ösvény, észrevettem, hogy akkor volt rám a leginkább szükséged … és éppen ezért olyankor a vállaimon vittelek.”

Témához kapcsolódó gondolatok

Lehetséges, hogy a barátaid között volt olyan, aki hozzád futott legelőször a nagy hírrel, hogy eljegyezte magát valakivel. Te is izgatott lettél, és minden részletet tudni akartál. Gyakran a két ember házasságra lépésének izgalmát nem visszük át Istennel való kapcsolatunkra, pedig helyén való lenne ezt tennünk. Inkább ezt szoktuk mondni: „Ha van Teremtő Isten, aki mindezt megalkotta és fenntartja, ak­kor biztosan erőmet és képességeimet meghaladó lenne, hogy megtaláljam Őt. És az Ő, valamint az én természetemből kifolyólag Neki kellene megtennie a kezdő lépést kettőnk kapcsolatában.

Az igazság az, hogy Isten megtette a kezdeményező lépést, amikor elküldte a Fiát a földre mint ember (és Isten egy személyben). Ezzel lehetővé tette, hogy mi emberek személyesen találkozhassunk Vele. És ennek a találkozásnak a lehetőségét mindenkire kiterjesztette Jézus halála és feltámadása, és a Szentlélek kiárasztása által. Ezért találkozhatunk Jézussal mi is, pedig nem az első században, és nem a mai Izrael és Palesztina területén élünk. Ahogyan a leendő férj teszi azt, Isten is kezdeményezett egy kapcsolatot az irányunkban. De Isten irántunk és életünk felé való érdeklődése nem áll meg ezen a ponton. Gyakran folytatja ezt a kezdeményező szerepet, amikor gondolatokat, tetteket, válaszokat hív elő belőlünk általa indított gondolatokon, körülményeken keresztül. Erre ígéretet is tett. A Filippi 2:13 azt mondja, hogy Isten munkálkodik azon, hogy segítsen min­ket kívánni az Ő akaratát, majd pedig követni is azt.

Hasonlíthatjuk mindezt egy teniszjátékhoz. Amikor teniszezel, akkor valakivel együtt vagy fent a teniszpályán egy bizonyos ideig, és a másik személy visszaüti minden labdádat. Így nézi Isten is a mi életünket a Filippi 1:6 szerint; ez kétoldalú részvételt feltételez. Ezért szorgalmazza Isten annyira azt, hogy első helyen az Ő akaratát keressük.

Megkérdezheted, hogy „Van ehhez egyáltalán joga Istennek?”. Elsőször is ter­mészetes joga, ha elkötelezted magad Őmellette. De még ennél is fontosabb, hogy ezt szeretné. Tulajdonképpen miért vette a fáradtságot, hogy elküldje a Fiát? Csak azért, hogy Jézus borzalmas kínhalállal haljon meg a kereszten? Nem. Azért vál­lalta mindezt a szenvedést, és lemondást, hogy lehetőve tegye Önmaga és a mi számunkra is, hogy kapcsolatba kerülhessünk (Róma 5:6-11). Ebben a folyamat­ban magas árat fizetett azért, hogy megvásárolja számunkra a Vele való kapcso­latkialakítás előjogát (Róma 5:6-11), és azt a jogot, hogy a tulajdona legyünk (1 Péter 1:18-19).

A folyamat szépsége hasonlítható az esküvői szertartás és szokás szépségéhez. Nem a párt összeadó lelkipásztor hozza létre a házasságot, hanem az összeháza­suló felek. A férj nem kényszeríti a leendő feleségét arra, hogy hozzámenjen. A menyasszony önként (és igencsak örömmel) megy bele a házasságba. Ugyanez elmondható a férjről is – szabad akaratából cselekszik. Isten is, Krisztuson keresz­tül önszántából, kényszer nélkül ajánlja fel a Vele való kapcsolat lehetőségét. Mi is szabadok vagyunk arra, hogy saját elhatározásunkból lépjünk be az Istennel való kapcsolatba, és így üdvösséget nyerjünk, valamint teljhatalmat engedjünk Istennek az életünk felett.

Van egyfajta bizonytalansági tényező a házasságkötésben. Nem érdekes, hogy milyen régóta ismered már a másik felet, nem tudhatod előre pontosan, hogy mi fog majd a kapcsolatban történni. Ugyanígy az abból fakadó bizonytalanság, hogy vajon Isten mihez fog kezdeni azzal, amit adunk Neki, gyarkan meggátol minket a Vele való növekedésben.

Istennek átengedni az uralmat, vagyis teljhatalmat biztosítani Neki az életünk felett, azt jelenti, hogy meg tudunk bízni Benne. Azáltal épülhet fel Isten iránti bizalmunk, hogy elkezdjük megismerni Isten természetét és jellemét.

Alkalmazás

Ossz ki mindenkinek üres A4-es lapot. Az lesz a feladatuk, hogy rajzolják meg álmaik házának alaprajzát. Amennyire lehetséges, igyekezzenek méretarányosan rajzolni. Egyszerű, földszintes ház legyen, és fontos, hogy mindenképpen tar­talmazza a következőket:

• nappali

• hálószoba

• dolgozószoba

• kandalló

• fürdőszoba

• előszoba

• konyha

• kamra

Ez a ház az életeteket jelképezi. A szobák az életetek egy-egy területével azono­síthatóak:

• Nappali: ahol az életed legnagyobb részét töltöd – a munka, az iskola, a család területe

• Dolgozószoba: az értelmed, amiről gondolkozni szoktál, amit

beengedsz az elmédbe, könyvek, filmek, beszélgetések, fantázia, stb.

• Konyha: amit eszel, ahogyan a testedre gondot viselsz, amit beviszel a szervezetedbe.

• Hálószoba: ez a személyes, privát szférád; a ruháid, a másik nemhez való viszonyulásod. Ezek a dolgok alkotják a szexualitásodat; külsőleg tükrözi, hogy belsőleg hogyan tekintesz magadra.

• Kandalló: az Istennel kettesben töltött idő, amikor arra törekszel, hogy megismerd Őt, olvasod az Igéjét, és beszélgetsz Vele.

• Kamra/lomtár: azok a titkos dolgok, amelyeket senkivel sem akarsz megosztani, még Istennel sem (de persze Isten tud ezekről)

• Fürdőszoba: a lelki tisztálkodás helye

• Előszoba: a külvilággal való kapcsolatod (barátok, ismerősök)

A szoba mérete arra fog utalni, hogy az általa jelölt területe az életednek mennyire fontos a számodra.

Adj nekik időt arra, hogy feliratozzák a szobáikat! Majd kérd meg őket, hogy minden szobába rajzoljanak olyan szimbólumokat, amelyek az adott életterületük dolgait jelképezik! Ezek után kérd meg őket, hogy sétáljanak végig a szobákon Jézussal! Minden szobában álljanak meg, és kérdezzék meg Jézust, hogy hogyan érzi magát abban a helyiségben. Van-e valami, amit szeretne megváltoztatni?

A következő héten többször is vegyétek elő ezt a rajzot, és beszélgessetek róla Jézussal! Kérdezzétek meg, hogy mit kellene változtatni a berendezésen! Mit kel­lene kiselejtezni a házból? Imádságban adjátok át a szobák feletti rendelkezés jogát a Mestereteknek!

Éretté válás – 1. rész
Éretté válás – 2.rész
Éretté válás – 3.rész
Éretté válás – 4.rész


Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük