Egy lelkész barátom épp túl volt egy óriási, több éve tartó gyülekezetépítő kampányon, amely már nagyon régóta célja volt hosszú távú szolgálatának az egyik gyülekezetnél. Idősebb volt, bölcsebb és nagy tiszteletnek örvendett. Néhányan meg is kérdeztük tőle: „Most, hogy a gyülekezetépítés befejeződött, végre egy kicsit te is élvezed a gyülekezetedet?”
„Nem-nem.”, mondta. „Úgy tűnik, minél nagyobbak leszünk, annál jobbakká válnak programjaink, és én annál kevésbé élvezem. Néha azon tűnődöm, miféle szörnyet hoztam létre. Az emberek bejönnek az épületbe vasárnap reggel, és állandóan egy jobb show-t akarnak: „Nevettess meg!”, „Ríkass meg!”, vagy „Adj egy morzsányi bibliai tanítást, hogy azt érezzem, növekedem.” Valamikor volt egy gyülekezetem. Most azt érzem, mintha fogyasztóim lennének – és ők csak a legjobb vallási termékeket és szolgáltatásokat akarják fogyasztani. Úgy érzem, a végsőkig feszítik a húrt, és a végén engem fognak kiküldeni, hogy osszak szét hirdetéseket. Kisebb hadseregünk van már kiscsoportokból, akik állandóan együtt vannak, és sosem szóródnak szét. Adtunk nekik egy 13 hétre szóló kiscsoportos tananyagot, amely arról szól, hogyan kell szolgálni az emberek felé a helyi közösségben. Annyira élvezték ezt, hogy szinte alig várták, hogy ebben a kiscsoportban belekezdhessenek egy újabb tanulmányba. Fizetett munkásaink vannak, akiknek az a feladata, hogy kiképezzék az embereket, hogy több szolgálatot végezzenek; de az egész eredménye az, hogy még inkább azt várják el, hogy mindent ezek a munkások végezzenek el helyettük.”
Aztán így folytatta: „Vannak könyveim a célirányos gyülekezetről, a kiscsoportos gyülekezetről, aztán a ’10 kulcs az egészséges gyülekezethez’ témáról, illetve az evangelizáló gyülekezet öt alapkövéről. Nekem viszont a fogyasztó gyülekezet ellenszeréről szóló könyvre lenne szükségem. Teljesen elvesztettük azt a lelkiséget, amelytől igazán nagyszerű lehet egy gyülekezet.”
Ennek a pásztornak a gyülekezete rendelkezett látással és vezetéssel is, de egy rejtett szennyezés folyamatosan rombolta egészségét. A pásztor minden vasárnap – néha könnyek közt – prédikált a szolgálatról, az áldozatról és arról, hogy alá kell vetnünk magunkat Istennek. De szolgálatának heti egy órás hatása az emberekre nem volt elég ahhoz, hogy megfordíthassa vele az események sodrát – vagyis, hogy visszaverje azt a hatást, ami a maradék 167 órában éri őket, amelyben gyülekezetének tagjait a fogyasztói társadalom üzenetei szinte agyon bombázzák. Igazság szerint, akármelyik gyülekezet hasonló gondokkal küzd, ahol földrajzi okokból és időben is a vasárnap reggeli tevékenységek állnak a központban.
Sok ember úgy tekint a könyörületi szolgálatra, mint egy fontos opcióra, melyet a gyülekezete arra használhat, hogy a környéken, a városukban többen megismerjék őket. Így Krisztus parancsa, hogy etessük a szegényeket, öltöztessük a mezíteleneket, hogy meglátogassuk a börtönben élőket, és jelentős átváltozások szemtanúi legyünk a hátrányos helyzetű környékek lakóinak testi, érzelmi és szellemi életében – csupán opció a számukra.
Mégis, ha a vezető lelkész és a gyülekezet vezetői rájönnek, hogy a könyörületi szolgálat a legjobb titkos fegyver lehet arra nézve, hogy a tanítványságot bevihessék az emberek életébe a hét minden napján, és annak mind a 24 órájában, valamint hogy a harcot a gyülekezeten kívül lehessen megharcolni, az emberek fogyasztói hozzáállása (amelyet a gyülekezetbe hoznak), és a könyörületi szolgálatokkal kapcsolatos megközelítésük hirtelen más értelmet nyer. Ezelőtt a könyörületi szolgálat egy plusz program volt. Most viszont ez a hajtóereje lehet egy gyülekezeten átmenő változásnak, mely a közösség ellátása és az ellátó rendszerek kialakítása felé tolódik. Ezeknek az ellátó rendszereknek a használata nem csak azt a célt szolgálja, hogy szimplán meg tudjuk tartani azokat, akik eddig ki-be járó látogatóink voltak valamint, hogy feltöltsük a gyerekóráinkat tanárokkal – hanem, hogy tanítványokat képezzünk ki.
A konzumerizmus ellen folytatott, minden fronton indított háborúnak többet kell jelentenie a lelki ajándékokról és a szolgálati lehetőségekről való prédikációknál. Az utóbbi évtizedben jelentősen megnőtt az olyan prédikációk száma, melyek a lelki ajándékok felfedezéséről szólnak, illetve arról, hogyan kell őket a szolgálatban felhasználni. Mégis, a legtöbb gyülekezet úgy találja, hogy legjobb esetben 10%-a a hallgatóságnak az, akik tényleg alkalmazzák is azt az önkéntes szolgálatokban.
Erre a pásztorok első reakciója az volt, hogy magukat kezdték el okolni; valahogy a prédikáció nem sikerült elég jól ahhoz, hogy a maradék 90%-ot cselekvésre késztesse. Úgyhogy, még több prédikáció hangzott el az Efézus 4-ről, a Róma 12-ről vagy az 1 Kor. 12-ről. Újabban a gyülekezetek nagy választékkal ellátott szolgálati expókat használnak, hogy választ csikarhassanak ki az emberekből a szolgálati felhívásokra. Ezek az expók 50% feletti szolgálati jelentkezést produkálnak a prédikáció napján, de a hosszú távú eredmények azt mutatják, hogy a jelentkezők csupán 10%-a változtat az életmódján. A vasárnap reggelek önmagukban nem képesek megmozgatni egy gyülekezetet a hét minden napján, és nem képesek abból egy, a közösség felé szolgáló gyülekezetet építeni.
A gyülekezetek mozgalma, amelyet a könyörületi szolgálatokra helyezett nagyobb hangsúly jellemez, néha a „laikus felhatalmazás” nevet kapja – ami azt jelenti, hogy felszabadítjuk a laikus embereket az alól, hogy többé ne érezzék magukat alkalmatlannak, vagy felkészületlennek. Valójában, ez ugyanúgy fog szólni a gyülekezeti szolgálók felhatalmazásáról is – ami annyit jelent, hogy felszabadítjuk ezeket a szolgálókat saját irreális elvárásaik, valamint gyülekezetük lehetetlen elvárásai alól.
Miután tanulmányoztam több száz hatékony ellátó gyülekezetet, három alapvető alapelv merült fel minden olyan gyülekezetnél, amely embereket képez ki és indít el a könyörületi szolgálatok területén.
1. A gyülekezeti vezetőség látható támogatása arra nézve, hogy az embereket bátorítják a szolgálat végzésére
A prédikációk emlékeztetik az embereket, hogy az érettség nem jön el az életünkbe szolgálat végzése nélkül. Ebbe tartoznak olyan prédikációk is, melyek az elhívásról, az ajándékokról és a szolgálatokról szólnak. Idővel nyilvánvalóvá válik azok számára is, akik a prédikációkat csak elszórtan hallgatják, hogy a hatékony tanítványság többet kíván, mint a vasárnapi jelenlétünk az Isten házában: mert ahhoz a hét során végzett szolgálatok is hozzá tartoznak.
Vannak erőfeszítések arra nézve, hogy sikerüljön kiépíteni egy olyan belső kultúrát a gyülekezeteken belül, ahol a tagokkal szembeni természetes és normális elvárás a szolgálat. A gyülekezeti vezetőknek fel kell mérniük, hogyan végzik saját dolgukat: nehogy olyan, vegyes üzenetet adjanak ki az emberek felé, mely engedélyez bármiféle apátiát. Ezek után személyes példán keresztül kell bemutatniuk a tagok felé, hogyan kell jól szolgálni a közösség felé. Rá kell mutatniuk olyan emberekre, akik példái annak, milyen is egy érett keresztény – prédikációkon, illusztrációkon, vagy történeteken keresztül, melyek gyülekezeti hírlevelekben jelennek meg, vagy olyan példákban, amiket az újonnan csatlakozottak óráin hoznak föl.
Egy little rock-i gyülekezet olyan karácsonyi üdvözlő lapot küldött ki, amin a gyülekezeti tagok sportszurkolókhoz hasonló ruhákban voltak lefényképezve, zászlókkal a kezükben, amelyekre a következő feliratot tették: „Mi szurkolunk nektek, miközben ti a szolgálatot végzitek!”. Egy Los Angeles-i gyülekezet nem csak a misszionáriusok közt alkalmaz kiküldött szolgálókat, hanem a tanárok, a rendőrök, farmerek és a háziasszonyok körében is, mivel szimbolikus értelemben munkájuk minden eszközét a gyülekezetük küszöbére helyezik, és ezért misszionáriusként küldik ki őket a munkahelyeikre. Más gyülekezetekben az a szokás, hogy nagyon odafigyelnek arra, hogy az új tagokat ne közvetlenül a pásztor, hanem kirendeléssel nem rendelkező vezetők üdvözöljék, látogassák és vezessék. Ha ezek a vezetők hűségesek a gyülekezet pásztorához, és a gyülekezet látását és küldetését képviselik és kommunikálják, az az új tagok számára tiszta jelzéssel bír, és azt mutatja, hogy ez egy olyan gyülekezet, ahol a pásztor meghatalmazásokat ad, és nem hatalmat gyakorol.
2. Az egy darabban szőtt rendszer, amely a szolgálat felé mozdítja az embereket
Míg sok szakmánál sokkal eredményesebb, ha képzési rendszerekben oktatják, a pásztori hivatásnál ez nem annyira hatékony. A farmerek megértik, hogy a sikeres termés egyik kulcsa az ültetésen és betakarításon túl a termőföld előkészítése, a magválogatás, a rovarmentesítés, a környezetvédelem, valamint a betakarítás utáni szerződések megkötése a forgalmazókkal és felvásárlókkal. Egyszóval, ez mind része a teljes rendszernek, amelyet gazdálkodásnak hívunk. A farmerek tisztában vannak azzal, hogy sokkal jobb egy hármas átlagot elérni az összes részben, mintsem csillagos ötösre megcsinálni néhányat úgy, hogy közben bizonyos részeket teljesen kihagyunk. Ez az egész egy egybevarrt rendszer, ami sikerhez vezet, nem pedig csillagos teljesítmény, mely csak bizonyos területeken mutatkozik meg.
Ugyanez igaz az ellátó gyülekezetre is. A rendszernek vannak standard részei, amelyek közül egyet sem lehet kihagyni. Rick Warren egy baseball pálya alaprajzát (gyémánt alakú) használta a The Purpose Driven Church („A céltudatos gyülekezet”) című könyvében, hogy illusztrálja az ellátó rendszereket, ahol a bázisok, és mérföldkövek összeköttetésben vannak. Ez alatt az egyszerű kommunikációs keret alatt helyezkednek el az alkotóelemek, amelyek az egészet működtetik:
Asszimilálódás. Ez a folyamat segít a látogatóknak, hogy megismerjék a gyülekezetet és eldönthessék, hogy csatlakozni akarnak-e. Ez kimerülhet olyan egyszerű cselekedetekben is, mint az új arcok felismerése és üdvözlése – és elmehet egészen az internetes célmarketinges tevékenységekig, külön parkolóhelyek biztosításáig, vasárnap reggeli fogadásokig, látogató csoportokig, bemutató videók használatáig, valamint az erre kijelölt emberek munkájáig.
Biblikus alapok. Az új tagok tanítást kapnak az ajándékokról, az elhívásról és a szolgálatról. A korai időkben az emberek felismerték, hogy az önkéntes munka – „választhatom, hogy szolgálok másokat” – a Szentírást vizsgálva, attól teljesen idegen gondolat. Arra teremttettünk, hogy szolgáljunk. Más alapvető gondolatokat is tanítanak még erről a Róma 12:3-8, az Ef. 4:11-16, az 1Kor. 12, a Jakab 1:22-27 részeiből a tanítványságról és a növekedésről szóló tételek, illetve a gyülekezet legfontosabb alapelvei mellett.
Felfedezés. Az embereket tanítjuk lelki ajándékaikról és elhívásukról. Mivel ezt a tanítást különböző szinteken megismételhetjük az évek során, a kezdő csoportnál érdemes, ha először leginkább az odaadó, és lelkes szolgálatra fókuszálunk. A lényeg nem az, milyen mérési eszközt használunk. Sokkal inkább abban rejlik a kulcs, milyen viszonylagos kontextusban vagy kiscsoportban történik meg a felfedezés. Az ajándékokról nem valamiféle „ez az én beteljesedésemre van, és nem nézek kifelé” módon tanítunk. Sokkal inkább úgy, ami ezt vallja: „Ez Isten egyházáról szól és arról, hogy Isten megáldott engem képességekkel, melyeket arra tervezett, hogy azokkal mások felé szolgáljak.”
Párosítás és elhelyezés. Ez a folyamat összeköti az egyes ajándékokat és elhívást azzal a hellyel, ahol lehetőség van a szolgálatra. Ez a rendszer legnehezebben felépíthető része. Kisebb gyülekezetekben a felfedezést végző személy és a kiválasztott szolgálatok vezetője közti átadás néha egy-egy rövid telefonhívás, vagy a parkolóban történt kézfogás alkalmával történik meg. Nagyobb gyülekezeteknél a név és a választott szolgálat adatbázisba kerülnek. Minden szolgálati területre van egy kijelölt személy, akit szolgálati összekötőnek hívnak (ritkább esetben annak az adott szolgálatnak az igazgatója), aki felelős azért, hogy felhívjon bárkit az újabb emberek közül, aki csak érdeklődést mutatott a szolgálatban. A szolgálati összekötő felelős továbbá a folyamatban lévő képzésekért és a saját szolgálati területén dolgozó emberek továbbképzéséért, és gyakran negyedéves értekezleteket is szerveznie kell a többi összekötővel közösen.
Oktatás/edzés és megbecsülés. Az embereket legjobban a szolgálat közben lehet tanítványozni, nem pedig egy tanterem padjaiban. Mégis, időt kell szakítani a képzésre és a gondolkodásra. Ezek mellett Isten szükségesnek látja, hogy megbecsüljük az embereket. Az pedig csodákra képes, ha a vezetők ezt rendszeresen ki tudják ezt fejezni.
Az olyan gyülekezetek, melyek kiscsoportok köré szerveződtek, megtalálták már ezt a lépcsőt, mely szinte ellenszérum arra a befelé forduló, és személyes igényekre összpontosító látásmódnak, amely gyakran károsan hat a kiscsoportok egészséges működésére. Amikor egy kiscsoport központi célja az lesz, hogy elgondolkodjon és felkészüljön valamilyen könyörületi szolgálat végzésére, egyben egy erőteljes tanítványozó központtá is válik ezzel, mely folyamatosan működik, és amely a Bibliatanulmányozást és a közösségi életet egy áldozatkész, életeket megváltoztató szolgálattá teszi. Mégis, a kiscsoportok gyakran nem látnak túl saját szükségeiken, ha csak a vezető erről nem tanítja őket célirányosan, illetve nem válnak elszámolhatóvá – amit az ellátó rendszer lehetővé tesz.
A csatarendbe fejlődés és átváltozás. Mivel az emberek nagy részéről az olvasható le, hogy már első gyülekezeti tartózkodásuk után szívesen megtalálnák helyüket, kell, hogy legyen a folyamatnak egy olyan előre kigondolt része, mely szolgálati lehetőségekkel kapcsolhatja össze a szolgálni vágyókat a gyülekezet falain túl. Ebben beletartozhat egy olyan csapat, akik folyamatosan kapcsolatokat építenek ki különböző ügynökségekkel a helyi közösségben, és akik helyet készítenek a szolgálóknak a közösségben, illetve a munkahelyeken.
A hatodik lépcső az a „zsanér”, mely megakadályozza, nehogy az ellátó rendszer arra szolgáljon, hogy még egy móddá váljon a gyülekezet számára abban, hogy még több vallásos terméket és szolgáltatást nyújtson vallásos fogyasztóknak. Négy-öt évvel egy gyülekezeti ellátó rendszer felépítése után, gyakran többszörösen összetett azoknak a kapcsolati szálaknak a rendszere, mely a gyülekezet és a helyi közösség közt húzódik. Ahogy minden egyes új és már régóta meglévő taggal rendszeresen interjúk készülnek, a gyülekezet azt fogja látni, hogy sokak kaptak elhívást a gyülekezeten kívüli szolgálatra. Ha a rendszer jól működik, az interjú végén a gyülekezeti tag nem egy telefonszámot és egy címet fog kapni, hanem egy olyan tag nevét, aki már egy könyörületi szolgálati területen dolgozik, és aki fel fogja hívni, és együtt megy vele az első találkozóra. Amikor megérkeznek, egyből egy olyan könyörületi szolgálatot találnak, mely felhasználó-barát az olyan önkénteseknek, akik már eleve úgy sétálnak be, hogy tudatában vannak ajándékaiknak és elhívásuknak. A képzés és az elhelyezés előre elgondolt módon történnek, a tanítványozás a követendő norma, az elvárások és a szerepek pedig világosak.
Ezzel ellentétben viszont, ha a forgatókönyv 4-5 évre szól, hogyan kezded el ezt a felfejlesztő folyamatot különösen, ha ti egy kisebb gyülekezet vagytok? Ha 15 emberetek szolgál 15 különböző könyörületi szolgálatban, az azt fogja jelenteni, hogy az együttes tanítványozás lehetőségét így elszalasztják, és nem fognak tudni nagyon összegyűlni sem, hogy együtt átgondolják szolgálataikat. Így munkájuk hatása is annyira elaprózódik, hogy szinte alig tud hatással lenni másokra, és szinte képtelenség lesz másokat is megmozgatni a gyülekezetben, hogy kövessék a példát. A legjobb mód a kezdésre gyakran az, ha kiválasztunk egy, a gyülekezet által szponzorált cél-szolgálatot – itt pedig észben kell tartani, hogy ezzel sokaktól azt kérjük majd, hogy személyes ajándékaikat és elhívásukat áldozzák fel egy időre, hogy ez által támogathassák a gyülekezet fókuszban lévő elhívását egy bizonyos számú könyörületi szolgálatra.
Egy fókuszált cél-szolgálat választását a gyülekezet könyörületi szolgálatainak területén leginkább egy erre kialakult ellenőrző csoport tudja elvégezni, akik nyolc kérdést kell, hogy megvizsgáljanak:
(1) Olyasmi ez, amit a könyörületi szolgálatban kezdők könnyen megtanulhatnak? A gyermekek tanítása általában egy könnyebb, kezdőknek is elvállalható szolgálat. A börtönben élő felnőttek szakmai képzése viszont már nem.
(2) Olyasmiben gondolkodunk, amivel sok embert lehet megmozgatni, különösebb speciális képzés nélkül is? Például egy használt bútorraktár üzemeltetéséhez sokféle és általános jártasságra is szükség van. Egy orvosi klinikának viszont kevesebb és kevésbé speciális ajándékokra van szüksége.
(3) A szolgálat színhelye köthető valahogyan a gyülekezethez? Sok városban vannak gazdaságilag válságba került környékek, ahol nagy, régi lakóházak állnak. Viszont, ha a korai stádiumban egy közelebbi színhelyet választunk, az gyakran sokkal nagyobb gyülekezeti részvételt idéz elő.
(4) Olyan helyen lenne, ahol Isten már felemelt olyan vezetőket a gyülekezetünkből, akik már rendelkeznek kultúraközi elkötelezettséggel, kapcsolatokkal és tapasztalattal? A kultúraközi szolgálatban végzett munka bizalom-építő fázisa gyakran minimum öt évbe is beletelik – mire el lehet jutni arra a pontra, ahol már bele lehet vágni közös projektekbe. Sokan azok közül, akik részesülnek a könyörületi szolgálat javaiból, tapasztalták már, hogy jó szándékú emberek úgy segítettek nekik, hogy közben nem ismerték fel a szolgálatban részesülő ember értékeit, ajándékait és potenciáljait. Keresd, Isten hol jár előtted, ahol előkészített számodra kultúraközi, bizalmon alapuló kapcsolatokat, melyekbe Ő már olyan gyülekezeti tagokat is odakészített, akikről lehet, hogy nem is tudsz. Szánj időt arra, hogy megtanulod mind a könyörületi, mind a felhatalmazó szolgálat leckéit az ő példájuk alapján. Ne becsüld le azt az útmutatást, amit Isten ad egy vagy két lelkes és hűséges emberen keresztül, akiknek életébe Ő egy tiszta „szolgálati köntöst” adott.
(5) A szükség, melyet megcélzunk olyasmi, ahol ténylegesen látható változásokat tudunk előidézni? Ha az egész város bűnözési statisztikájának javítását célozzuk meg, az lehet, hogy túl széleskörű feladat még egy nagyobb gyülekezet számára is. Ha viszont azt célozzuk meg, hogy harmadikos gyerekek olvasási készségeit erősítsük egy helyi általános iskolában, annak már könnyen mérhető eredményei vannak.
(6) A szükség, melyet megcélzunk, egy kritikus fontosságú dolog, és eddig még talán senki nem foglalkozott vele a hely közösségben? Kutass fel minden betöltetlen szükséget, és olyan folyamatban lévő munkákat, melyekhez csatlakozhatnál.
(7) Képesek vagyunk úgy mesélni erről a könyörületi szolgálatról, hogy az továbbra is hatással legyen gyülekezetünk belső kultúrájára? A könyörületi szolgálat korai szakaszában fontos, hogy az egész gyülekezet azonosulni tudjon a megcélzott szükségekkel, és azokkal az emberekkel, akiknek szolgálnak. A függőségben élők, vagy a szexiparban dolgozók felé való szolgálatot például csak úgy lehet hatékonyan végezni, ha teljesen kivesszük a reflektorfényből. A gyerekek vagy az idősek felé végzett szolgálat viszont olyan, amivel az emberek általában könnyebben tudnak érzelmi szinten azonosulni.
(8) Az általunk választott könyörületi szolgálat olyasmi, ami közösen is végezhető lesz más gyülekezetekkel való partneri kapcsolatban? Az ilyen típusú szolgálat kiváló és minden veszélytől mentes módja, ha a teljes gyülekezet együtt éli meg a teljes evangéliumot az egész város javára. A más gyülekezetekkel való kapcsolat sok időt és energiát megspórolhat. Gazdaságilag hanyatló környékeken fel kell állítani olyan szolgálatokat, amelyek a gyülekezetek partneri kapcsolataira alapulnak, és amelyek együtt gondoskodnak mindarról, ami az ilyen szolgálat működéséhez elengedhetetlenül szükséges.
Az ellátó gyülekezeti struktúra hat részét (asszimilálódás, alapok, felfedezés, elhelyezés, képzés és felfejlesztés) adminisztratív és vezetői fejlesztő csapatoknak is támogatniuk kell. Nagyobb gyülekezetekben mindegyik részre külön csapatot is létre lehet hozni, akiket egy mindent felügyelő alap csapat koordinál. Kisebb gyülekezetekben ezt a feladatot rá lehet bízni egy önkéntes, fizetési juttatásokat nem kapó emberre, aki mindig a rendszerben gondolkodik, és párbeszédeket teremt, hogy az embereket felsegíthesse növekedésük következő lépcsőjére.
Egy vezető, aki azért felelős, hogy a rendszer felépüljön, és képviselje az ellátó rendszer értékeit
Az ellátó rendszer élére a legjobb, ha olyan vezető kerül, aki jól használható vezetői ajándékkal rendelkezik. Amikor egy elvégzendő feladattal találkozik, ösztönösen először nem elvégeztetni akarja, hanem inkább összetoboroz egy csapatot, akikben jelen vannak a megfelelő, különféle ajándékok, és ahol tisztán látszanak a szerepek és a célok. Az ilyen személy folyamatosan csapatokat épít, és úgy engedi őket útra, hogy az elvárásait világossá teszi számukra, valamint megadja nekik a szükséges támogatást ahhoz, hogy sikerrel járjanak. Még egy 50 fős gyülekezetben is óriási lendületet tud adni a szolgálati életbe való bekapcsolódásnak, ha van egy ember, aki tiszta tekintéllyel, felelősséggel és ajándékokkal rendelkezik, és képes az embereknek vezetést adni azzal, hogy elbeszélget velük és megkérdi őket ajándékaikkal, elhívásukkal és kívánt szolgálati helyükkel kapcsolatban. Egyfajta szolgálati „házasságközvetítővé” válnak, akik összeházasítják az emberek ajándékait a szolgálati szükségekkel, valamint összekapcsolják a prédikáció szavait a prédikáció szerinti életvitellel.
Mikor ez a három ellátó alapelv a helyén van, a könyörületi szolgálatban végzett munka előtérbe és központba kerül – és már nem csak a pulpitusról fogunk róla hallani, hanem az emberek életvitelében is megjelenik. A könyörületi szolgálat az, ahol egy gyülekezet elkezdheti megmásítani a dolgokat a helyi közösségben, és saját embereinek életében is, ahogyan mindenki szépen kikerül saját komfort zónáján kívülre. Mégis, míg ez az egész a vasárnap reggeli alkalmakkal kezdődik, és ott kapja az első támogatást is, önmagában ezek által nem tartható fönt. Szükség van egy ellátó gondolkodásmódra, egy rendszerre és vezetőkre, hogy táplálni lehessen a tanítványok képzését és hadrendbe állítását, mely végül változásokat hoz a gyülekezet falain belül és kívül egyaránt.
Brad Smith A dallasi Teológiai Szemináriumon végzett, és a dallasi (Texas állam) vezetői hálózat elnöke volt. Dolgozott lelkipásztorként és gyülekezet plántálóként.
Vélemény, hozzászólás?