„Az őrült ugyanazt ismétli újra és újra, mindig más eredményre számítva”, mondja Albert Einstein. Ilyen vagyok én és ilyenek vagytok ti is. Ifjúsági munkások vagyunk, akik ugyanazt a szolgálati programot ismételjük el számtalanszor, reménykedve, hogy ez alkalommal mégis sikerrel fogunk járni. És néha sikerül is. Isten, igyekezetünkből kifolyólag (vagy éppen annak ellenére) jelen van és munkálkodik a fiatalok között. Ezek azok az alkalmak, amikor dicshimnuszokat zengünk arról, mennyire jó ifjúsági munkásnak lenni.
Sokszor azonban mégsem megy ilyen módszerekkel. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, szolgálatunk talán már éppen hogy csökkent hatásában és már nem olyan, mint régen. Szolgálatunk lapos, fiataljaink unatkoznak, mi pedig fáradtak vagyunk.
Talán az a gondja az általunk ismert szolgálatnak, hogy túlságosan felszínes. Egy kis időre képzeljük el szolgálatunkat, mint egy úszómedencét. Minden nap kezdetén eldöntheted, hogy te és a fiataljaid hol töltitek el az időt és az energiát. Az úszógumi stádiumon már túl vagy, úgyhogy nem esik nehezedre elrugaszkodni a lépcsőtől. Már buborékokat is tudsz fújni, úgyhogy a kutyaúszásnál is többre vagy képes.
Mégis inkább az alacsony vízben maradsz szívesebben. Ott melegebb van és biztonságosabb.
Ami még megakadályoz bennünket a mélyebbre való evezéstől, az az, hogy nem vállaljuk a mélyebb teológiai mérlegeléseket. Lehetséges, hogy félünk, vagy egyszerűen nem tudjuk hogyan kell. Talán nem gondoljuk azt, hogy a teológia annyira mindennapi lenne, mint az a munka, amit a gyerekekkel és a családokkal végzünk. Talán lusták vagyunk, hiszen a legtöbben csak folytatnánk azt, amit mindig is tettek mások, mintsem hogy vállaljuk a teológiai mérlegelés és beilleszkedés nehéz munkáját, ami a mélyebb vizekre visz.
Az igazság az, hogy a teológia hatással van mindenre, amit teszünk, attól kezdve, hogy hogyan eszünk, hogyan vezetünk egészen addig, hogy hogyan viselkedünk másokkal. Nem is beszélve a szolgálatra tett hatásáról. Mindegyikünk gyakorolja a saját teológiáját, még akkor is, amikor gyengén kidolgozott vagy amikor észre sem vesszük.
Ideje véget vetni a fiatalsággal való szolgálat őrültségének. Ideje az ifjúsági munkások azon csoportjához csatlakozni, akik elrugaszkodnak az alacsony víztől és a mélyre eveznek. Ideje elismerni, személyesen és nyilvánosan egyaránt, hogy ha nem mélyülünk el jobban a teológiában és a szolgálatban, diákjaink és szolgálatunk az alacsony vízben fog csapdosni.
Az Elmélyülés (áttekintés)
Ha mélyebb átváltozást szeretnénk a szolgálatban (és kicsoda nem szeretne?), akkor két cél kell, hogy előttünk lebegjen. Először is, hogy szolgálatunkat a teológia és a tanítás határozza meg. Másodszor, hogy legyünk figyelmesek azokra a provokatív gyakorlati teológiai kérdésekre, amikkel szolgálatunk során találkozunk. Így például annak, ahogyan az első században élő egyház kapcsolatait látjuk (Csel 2, 42-47), hatása kell, hogy legyen arra, ahogyan mi a diákjainkkal próbálunk kapcsolatot létesíteni. Ugyanakkor a fiatalok által használt technológia, aminek a segítségével kapcsolatban maradnak egymással, kényszerítenie kéne a kérdés feltevésére: hogyan használhatjuk mi a technológiát, hogy szeressünk és szolgáljunk fiatalokat? Teológiai szemszögből: mit nyerünk ezáltal? Mit veszítünk?
Az Elmélyülés, amit mi ajánlunk, természetesen nem az egyetlen mód arra, hogy a teológia befolyásolja szolgálati tevékenységünket és fordítva. Nem is biztos, hogy ez a legjobb megoldás. De ez az Elmélyülés remélhetőleg segít abban, hogy ellökjük magunktól az úszógumit és fejest ugorjunk a mély vízbe.
Itt található egy áttekintés az Elmélyülés négy lépéséről. Az első lépés lehetővé teszi, hogy észrevegyed Isten megváltoztató cselekedetét jelenlegi szolgálatodban. A második lépés inkább a teológiára összpontosít, megadva a lehetőséget, hogy új felfedezésekre reflektálhass, úgy bibliai, mint történelmi gondolkodók, jelenlegi kutatások és tapasztalatok terén. A harmadik lépés arra ösztönös, hogy figyelj meg másokat, akik alkalmazzák ezeket az új teológiai és szolgálati szempontokat saját környezetükben, összehasonlítva saját helyzeteddel. A negyedik lépés a végső, ami segít gyakorlatba ültetni a második és harmadik lépés felfedezéseit az első lépésben felmerült helyzetekre.
A folyamat leegyszerűsítése kedvéért, íme egy átfogó kérdés mindegyik lépéshez:
Első lépés (ítélőképesség): Most?
Második lépés (reflektálás): Új?
Harmadik lépés (megfigyelés): Kicsoda?
Negyedik lépés (alkalmazás): Hogyan?
A bal oldali része az Elmélyülésnek jelképezi a „mi saját szolgálatunkat”, ahogyan Most és Ahogyan szeretnénk azt látni. Csábító, hogy átugorjunk a probléma felismeréséről egyből a saját megoldásunkra, az igazság azonban az, hogy kevés ötletünk akad akkor, hogyha nem vonjuk be a gondolkozásba a jobb oldalt is, a „Mások szolgálatait”. A négy lépés menete segít megtalálni a helyes egyensúlyt a tükörbe nézés és az ablakon való kinézés között.
Vigyázat, rendetlen lesz!
Ebben a cikkben az Elmélyülést mutatjuk be lépésről lépésre, kérdésről kérdésre. Az igazság az, hogy a folyamat nem mindig olyan tiszta, átlátható és egyenes, ahogyan most elmagyarázzuk. Valójában soha sem ilyen. Amikor azonban valami újat kell megtanulni, segíthet a folyamatban, ha annak részeit egy bizonyos sorrendben értjük meg. A teniszedzők az új játékosokat egy logikus sorrendben tanítják meg, hogyan üssék meg a labdát: lépj előre egyet, tartsd hátra az ütőt, érintsd el a labdát, majd pedig kövessed. Amint a játékosok megértették ezeket az alapokat, gondolkozás nélkül folyamatosan játszhatnak. Ettől lesz a tenisz (és ugyanígy a mélyebb szolgálat is) organikusabb, rendezetlenebb és még szórakoztatóbb.
Mit keres az a kereszt az Elmélyülés közepén?
Az Elmélyülés közepette szeretnénk, ha észrevételeink, valamint a saját szolgálatunk és a mások megoldása közötti metszéspont állandóan szűrve legyen Isten cselekedete által. Honnan tudjuk, hogy Isten cselekvőinek a sorában állunk? Mivel véges agyunk megakadályoz bennünket abban, hogy valaha is tudjuk ezt, mégis megérthetjük Isten cselekedetét saját kijelentése által, amit elsősorban a Szentírásból tudhatunk meg. A kereszt az Elmélyülés szívében van elhelyezve, mint ami emlékeztet arra, hogy mi minden teológiai és szolgálati észrevételünkről azt akarjuk, hogy Krisztus kegyelme és példája körül forogjon, mint Isten cselekedetének központi példája.
Első lépés az Elmélyülésben (ítélőképesség): Most?
Mint ifjúsági munkás, gyakran annyira elfoglaltak vagyunk a szolgálatban, hogy szem elől tévesztjük azt, hogy Isten hogyan van jelen a szolgálatunkban. Gyakran segélyhívó mentősként végezzük, a 112 segélyhívószámra válaszolva vagy a tegnapi esti ifjúsági csoport által meggyújtott tüzet oltogatva. Az egyik sürgős esettől a következőig rohanunk, anélkül, hogy belegondolnánk, hogy ez a kitörés összhangban van Isten aktivitásával vagy pedig éppen, hogy félrevezet.
Az Első lépésben meg kell nyugodnunk, és el kell döntenünk, hogy mi a terve Istennek a szolgálatunkkal, MOST. Ehhez a döntéshez fel kell tennünk egy kérdést: Mi is Isten akarata és pillanatnyi „tevékenysége” pontosan? Segítségünkre lehet úgy meghatározni Isten „aktivitását”, amit a bibliatudósok „telos”-nak neveznek (ejtsd: télosz). Ebben a szövegösszefüggésben a görög „telosz” szó Isten szent akaratát és célját jelenti.
Ez segíthet valamennyire, de még mindig azzal a kérdéssel maradunk, hogy mi a célja Istennek? Egyesek erre azt válaszolhatnák, hogy Isten azt szeretné, ha az Ő országa kiteljesednék. Mások azt ajánlhatnák, hogy Isten az Ő békéjét szeretné uralomra juttatni. Megint mások pedig azt javasolnák, hogy Isten célja, hogy minden ember Őt dicsőítse. Habár ezek mind pontos válaszok, mi azt tanácsoljuk, hogy ezt a legegyszerűbben úgy lehet megfogalmazni, hogy Isten „átváltozást” szeretne. Különböző szinteken szeretné ezt az átváltozást elérni: természeti világunkban, közösségünkben, személyes életünkben és széles e világunkban.
Az Elmélyülésben a Most első lépésében az a cél, hogy észrevegyük Isten jelenlegi tervét és akaratát közöttünk – hogy mit is akar pontosan átváltoztatni, átformálni. Pontosabban, felteszünk három MOST-kérdést:
Milyen változásokat hoz Isten most?
Mi az, ami ezt elősegíti most?
Mi az, ami ezt akadályozza most?
Hogyan találod ki, hogy mire készül Isten? Mi a folyamata ennek a három Most-kérdésnek a megválaszolására? A rövid válasz úgy hangzik, hogy mind a személyes, mind pedig a csoportos megjegyzéseink által. Mindkét fajta észrevételben segítség lehet, ha szolgálatodat Isten történetének szemszögéből nézed, ahogyan a Szentírás bemutatja. A te szolgálatodban hol látsz olyan tetteket és hozzáállásokat, amik Jézus életét és szolgálatát tükrözik? A gyülekezetedben hol a Jézust kifejező odaadás? A közös imádság, a lelki fegyelem, az imádás és beszélgetések a Szentírásban megjelenő Istenről gyakran szívbe markolóan válaszolnak ezekre a kérdésekre.
Második lépés az Elmélyülésben (reflektálás): Új?
Amikor már ismerjük a Most-at, a második lépés az Elmélyülésben, hogy új észrevételekbe bocsátkozzál. Az Új lépés célja, hogy új ötletekre és teológiai nézőpontokra reflektálj, azokkal kapcsolatosan, amik az Isten aktivitásának kiemelésekor kerültek elő.
Hogyan azonosítod az Új perspektívákat, amik kimozdíthatják szolgálatodat az alacsony vízből? A jó hír az, hogy bölcsességet nyerhetünk a környezetünkön belül és kívül élőktől, feltéve a kérdéseket:
Mit mond a Szentírás?
Mit mond a történelem?
Mit mond a kutatás?
Mit mond a tapasztalat?
A Szentírásnak kétféle tekintélye van. Az egyik a történelmi tekintély, ami Isten parancsait foglalja magába a bibliai időben élőknek. A második az irányadó tekintély, ami, ha helyesen értelmezett, segít megérteni Isten parancsait, ma. Ez azt jelenti, hogy ha a Szentírás állít egy dolgot, valaki vagy valami pedig mást, a Szentírás felülírja azt.
Történelem alatt múltbéli hagyományt és tanítást értünk. Sajnos, a „friss” után való keresésünk közben, az ifjúsági szolgálatban tevékenykedők gyakran semmibe vettük a „lejárt” bölcsességeket, amiket azok fejlesztettek ki, akik előttünk tanulták és szolgálták az Urat. Úgy dolgozunk, mintha semmi említésre méltó nem történt volna ezer évekkel a Biblia megírása óta, egészen mostanig. Akár tudatlanságunkból, akár büszkeségünkből származik, a múlt bölcsessége süket fülekre talált. A történelmet tanulmányozva kitisztíthatjuk a viaszt a fülünkből.
Történelmünk megértése közben és a teológia, valamint az egyházi gyakorlat közben, mindegyikünknek vannak egyedi ágai a hit fáján. Ha egy felekezetnek vagy mozgalomnak vagy a tagja, abban a csoportban átéled annak mély történelmét (egyiknek mélyebb, mint a másiknak). Ha egyházad vagy ifjúsági szolgálatod 100 éve vagy éppen egy hónapja áll fenn, mindenképpen bizonyos hagyományokra és tanokra van felépítve. Talán el kell, hogy hagyjad ezeket a történelmi elveket és tanokat. Talán, még valószínűbb, hogy erősen meg kell, hogy kapaszkodj bennük és meg kell Új-ítsd őket, a fiatalok nyelvére lefordítva. Akárhogyan is, igazi változást, csak akkor tudunk hozni, ha értékeljük az egyházat és a benne folyó munkát, az egyház önértelmezésén belül.
A múltból a jövő felé nézünk a harmadik kérdés által, új mélységet keresve: kutatás. Amikor az ifjúsági munkásokkal az egyetemi kutatás értékéről beszélünk, mindegyikünk bólogat. Mások kancsin néznek, minthogyha egy más univerzumbeli nyelven szólnánk hozzájuk. Képzeletükben, hasonló vizsgálatokat unalmas fehérköpenyes tudósok végzik, akik lényegtelen kérdéseket tanulmányoznak és oda jutnak, hogy lila gyógyszerrel etetik a tengeri malacok egyik részét, a másik részét pedig zölddel.
Természetesen itt nem ilyen kutatásról van szó, hanem sokkal inkább olyanról, ahol fel kell, hogy tűrd az ingujjadat és piszkos leszel a gyerekekkel. Olyan jellegű kutatásról beszélünk, ami a felnőtteket a hallgatóságba sorolja, a diákokat pedig a szakértők közé, a fiatalság kultúrája területén. Arról beszélünk, amit kutató körökben „cselekvési kutatásnak” neveznek, ami valódi emberek valódi problémáira keres valódi megoldásokat. Elhanyagolva ezeket a hozzájárulásokat a mélyebb szolgálat keresése közben, olyan minthogyha egy kétforintost keresnénk a sötétben. Meg lehet találni, de biztosan sok ideig tart.
Mások próbálkozásairól tovább lépünk a saját próbálkozásokra, a negyedik elem által: tapasztalat. A te egyházad, a te gyülekezeted, a te fiataljaid egyediek. Te, mint vezető ugyancsak egyedi vagy. Isten fel szeretné használni mind a te, mind pedig mások különleges tapasztalatait, hogy kiússzál az alacsony vízből. Mikroszkóp alá helyezve ezeket a tapasztalatokat, észreveheted az apró részleteket és eldugott törvényszerűségeket, amik mellett másképp elmennél.
Fontos előre tisztázni, hogy miközben a Szentírás, történelem, kutatás és tapasztalat hangját szeretnénk hallani, van, amikor egyik másik többel járul hozzá az Elmélyüléshez, mint a többi. Van, amikor a Szentírás kiabál, máskor csak suttog. A történelem sokszor nagymennyiségű kötetek által közelít, máskor pedig hallgat. Ez rendben van. Irreális lenne azt gondolni, hogy mindegyik pontosan 25%-ban járul hozzá az Elmélyülés folyamatához. Az életben semmi sem működik ennyire tisztán és rendszeresen. A cél az, hogy mind a négyet bölcsen használjuk fel, nem pedig az, hogy mesterségesen kierőszakoljunk az egyikből néhány cseppet, ami már amúgy is elég száraz a témában.
Harmadik lépés az Elmélyülésben (megfigyelés): Kicsoda?
Azon gondolkozva, hogy hogyan lehet elmélyülni a szolgálatban, segítségünkre lehet, hogyha megnézzük az előttünk munkálkodók példáját. A Kicsoda? lépés célja az, hogy megvizsgáljunk másokat, akik hozzánk hasonló Új teológiai és szolgálati betekintéssel próbálkoztak és hajlandóak mélyebbre evezni. Ezek nem tökéletes emberek, de az akaratuk, hogy új ötleteket próbáljanak ki, evezzenek, ússzanak és szaladjanak, segíthet az első bátor vagy próbaszerű karcsapásban, a mély víz felé.
Fontos figyelmeztetés: valaki más ötletét egyszerűen lemásolva sohasem lehetsz sikeres!
Az igazság az, hogy te egy más közösségben élsz, más fiatalokkal dolgozol, fiataljaidnak mások a szülei, mások az önkénteseid, más a vezető lelkészed, neked pedig megvan a saját vezetési stílusod. Ez azt jelenti, hogy ha hatásosan szeretnéd alkalmazni az Elmélyülés harmadik lépését és megtudni, hogy Kitől tanulhatsz, hogyan kapcsolódik az ő történetük a tiédhez, három kérdést kell feltenned:
Milyen más utakon alkalmazzák ezeket a szolgálati próbálkozásokat más gyülekezetekben?
Miben hasonló az ő helyzetük?
Miben különböző az ő helyzetük?
Negyedik lépés az Elmélyülésben (alkalmazás): Hogyan?
Most, hogy az Elmélyülés második lépésében elemeztük az Új teológiai és szolgálati mélységeket, megnéztük mások példáját és összehasonlítottuk sajátunkkal a harmadik lépésben, felkészültünk megadni az összefoglaló kérdésre a választ: adva minden, Hogyan evezhetünk mélyebbre?
Segíthet, hogyha erre a negyedik kérdésre úgy tekintünk, mint egy kirakós játékra. Elemezve a Most, Új és Kicsoda lépéseket olyan, mintha az asztalra borítanánk a kirakós darabkáit. Az utolsó fázisban rá fogsz jönni Hogyan lehet a darabkákat úgy egybeilleszteni, hogy az jellemezze szolgálatodat. A legjobb „kép” fiataljaidnak nem az, amit valahonnan lemásoltál, hanem amit Isten mutat neked és csapatodnak. Mivel az első három lépés nehéz munkáját, a mérlegelést elvégezted, felkészült vagy, hogy alkalmazd a teológiát a szolgálati kihívásokra és dilemmákra, amikkel találkozol.
Még egy figyelmeztetés: a diagram formájából észrevehető (ami a matematikai „végtelen” jelre hasonlít), hogy mindig, amikor egy új célt érsz el, minden alkalommal egy új Most-ot alkottál magadnak, amit azt jelenti, hogy az elmélyülés sohasem ér véget. Állandó ciklusa az ítélőképességnek, a reflektálásnak, a megfigyelésnek és az alkalmazásnak. Ez az állandó teológiai és szolgálati kiértékelés az, ami megőriz bennünket attól az őrültségtől, hogy ugyanazt a szolgálati gyakorlatot végezzük, más eredményre várva.
A különlegesen jó hír az, hogy egy óceánnyi új lehetőség van előttünk és még a kormányzásban is segítséget találsz.
Hogy megtudj többet az Elmélyülésről és arról, hogy hogyan alkalmazzad azt szolgálatodban, nézd meg Kara Powell és Chap Clark: Deep Ministry in a Shallow World (Mély szolgálat egy sekély világban – ford.) című könyvét, a Fuller Youth Institute részéről (Grand Rapids: Zondervan, júl. 2006). A cikk nagy része ennek a kutatás alapú szövegnek a segítségével jött létre. Ugyanakkor még utánanézhetsz honlapunkon ingyenes Elmélyüléssel kapcsolatos anyagoknak is:
(http://fulleryouthinstitute.org/wp/resources/books/).
Cselekvési pontok:
Ajánljuk, hogy próbálj meg válaszolni az első lépésben felsorolt három kérdésre, még mielőtt bármi máshoz hozzákezdenél. Milyen átváltozást hoz Isten most? Mi az, ami helyet készít Isten átváltoztatásának most? Mi akadályozza Isten átváltozását most?
Milyen szerepe van a Szentírásnak az Új ötletek keresésében? Milyen szerepet adnál neki? Ha különbözik a válaszod, mi következik ebből?
Egyetértesz vagy nem értesz egyet a történelem, kutatás és tapasztalat fontosságával, mint amik által Új bepillantást taníthatnak? Miért?
Kit törekedtél követni a szolgálatban eddig? Mikor tértél el az ő példájuktól, ha egyáltalán eltértél és miért határoztál úgy, hogy külön utakon indulsz el?
A szolgálatodból kit vonnál be az Elmélyülésről való beszélgetésbe, milyen hatása lenne szolgálatodra? Tudva a fenti négy kérdésre a választ, mi lenne az első témája a beszélgetésnek?
Ez az Elmélyülés nagymértékben az egyetemi tárgyként tanított Gyakorlati Teológia alapján állt össze.
Amennyiben ez egy egyetemi értekezés lenne, ezt a részt nevezhetnénk „Christopraxis”-nak, hiszen a mi „praxis”-unkat, vagy teológiailag megalapozott gyakorlatunkat Isten cselekedete határozza meg, Krisztuson keresztül nézve.
Egyértelmű összefüggés van e négy kérdés és a jól ismert Wesley Quadrilateral között. Többnyire a John Wesley írásaira alapozva a Wesley Quadrilateral azt tanítja, hogy Isten jelenése négy módon történik: Szentírás, tradíció, ész és tapasztalat. Két Új kérdésnek a lényege ugyanaz, mint a Wesley-é, amint a Szentírásra és a tapasztalatra összpontosít. A „tradíciót” történelemmé változtattuk, hiszen sokak számára a tradíció csak a jelenlegieket foglalja magába, míg a történelem sokkal tisztábban üzeni az egyház gondolkodását és gyakorlatát, annak eddigi létezésén keresztül. Az „ész”-t is kicseréltük „kutatás”-ra, hogy azt az üzenetet közvetítsük, miszerint mi az új szemszöget mások kutatásából is el szeretnénk sajátítani, nem csak a saját racionalitásunkból.
Eredeti cikk: A Deeper Integration of Theology and Ministry
Vélemény, hozzászólás?