1. Az ifjúsági pásztor „fennhatósága”
A magyar nyelv a „fiatal” és a „fiatalember” kifejezéseket három fő korcsoport jelölésére használja:
- gyerekek (születéstől az általános iskola végéig)
- tinédzserek (középiskola)
- fiatal felnőttek (18 éves kortól általában a házasságkötésig, de legfeljebb 28-30 éves korig).
Az ifjúsági pásztornak felelősséget kell vállalnia mindhárom korcsoportban végzett szolgálatáért a helyi gyülekezetben.
E három korosztály létszáma és helyzete azonban a gyülekezetben egymástól teljesen eltérő, az így kialakult nem túl kedvező kép viszont az Egyházban – sajnos – szinte általános. Lássuk először ezt néhány mondatban!
Magyarországon, mind a történelmi-, mind a kisegyházakban a gyermekek jelenléte határozza meg az „ifjúságot”. Vasárnapi iskolát vagy gyermek-istentiszteletet szinte a legkisebb faluban is tartanak, olyan helyeken is, ahol tinédzserek egyáltalán nincsenek. Ennek oka elsődlegesen az, hogy a gyermekek fizikailag, lelkileg és szellemileg is teljes mértékben a szülőkhöz kötődnek, illetve a szülők lakóhelyéhez kötődnek, középiskolás kortól azonban a személyiségük is önállósodik, és gyakran más városba, városrészbe járnak iskolába.
A tinédzsereket tehát gyakran a középiskola és az egyetem „szívja el” a gyülekezetekből. Azonban ez az életkor nem csak a családi fészekből való „kirepülésük” vagy „kizuhanásuk” miatt kritikus, hanem azért is, mert ez az életkor a tekintély elleni lázadás kora az ember életében. A tinédzserek lázadnak a szülők, az iskola, a hagyomány tekintélyei ellen, és ha nem is kerülnek más környezetbe az iskolaváltás miatt, a gyülekezetekből éppen ebben az életkorban esnek ki a fiatalok leginkább. Gyermekként még ott tartja őket a szülői tekintély és a gyerekkori barátok társasága – a középiskolával azonban megváltozik a társaság is, és megváltozik a „gyerekes” vagy a gyerekkorból örökölt dolgokhoz való viszonyuk is, amely szinte mindig az elutasításban merül ki.
A harmadik csoportja a gyülekezeti ifjúságnak a fiatal felnőttek csoportja – gyakorlatilag a még egyedülálló huszonévesek csoportja. Ha vannak, és megtért, odaszánt fiatalok, ők az ifjúság, és gyakran a gyülekezeti élet motorjai – azonban abban a pillanatban, ahogy megházasodnak, azonnal kiszakadnak az „ifjúságból”, sokszor komoly űrt hagyva maguk mögött.
Összefoglalva tehát egy átlagos gyülekezetben az „ifjúság” a következőképpen néz ki:
- vannak vasárnapi iskolás gyerekek
- vannak a gyülekezetben felnőtt, de a gyülekezettel inkább dacoló tinédzserek, egyre fogyó számban
- és vannak komoly, inkább a párkapcsolattal, egzisztenciateremtéssel küzdő fiatal felnőttek. A világból bejövők is inkább ebbe a korosztályba tartoznak, hacsak nincsen a gyülekezetnek tudatos tinédzser-evangélizációs munkája.
Az összképhez hozzájárul még egy nagyon fontos körülmény, amely alapvetően társadalmi probléma, de áthatja a gyülekezeteinket is: ez pedig a generációk közötti egyre mélyebb szakadék.
A mai fiatalok világa, kultúrája, beszédstílusa és érdeklődési területe nem is hasonlít szüleik, még inkább nagyszüleik fiatalságára. Éppen ezért sok gyülekezetben a fiatalok valamiféle gyülekezeti ellenkultúraként, az idősebb korosztályoktól függetlenül működnek. Az ifjúsági pásztor egyik legfontosabb feladata, hogy a két generáció között a kapcsolatot és az együttmunkálkodást kialakítsa.
2. Az ifjúsági misszió alappillérei
Sok gyülekezet úgy gondolja, hogy nem volna elég munkája egy ifjúsági pásztornak, főleg, ha alig van fiataljuk, és ezért nem is érzik indokoltnak a teljes munkaidős ifjúsági pásztor foglalkoztatásának terheit. Természetesen nem azokat az alig néhány tíz főből álló szórványokat érinti ez az egész kérdés, akik a saját lelkészüket sem tudják eltartani, és az ifjúsági munkához csak annyi közük van, hogy régen ők is voltak fiatalok, azonban egy 80-100 aktív taggal rendelkező közösségben, olyan városban, ahol vannak iskolák, komolyan át kell gondolni, hogy a gyülekezet szeretné-e elérni a fiatalokat az evangéliummal. Ezért megkíséreljük meghatározni egy ifjúsági pásztor helyzetét, felelősségét és munkaterületét. Mindez természetesen nem egy részletes munkaköri leírás, hiszen a munkaköri leíráshoz majd számításba kell venni a fennálló vezetőségi struktúrákat, a gyülekezet igényeit, méretét, valamint az adott pásztor karakterét és ajándékait – azonban arra mindenképpen alkalmas, hogy a gyülekezetek átgondolhassák, valóban szükségük van-e egy főállású ifjúsági munkásra a jövőjük (!) érdekében.
A különböző gyülekezetek életének, kegyességének értékrendjének hangsúlyai, a „külvilághoz”, a misszióhoz és konkrétan a fiatalok generációjához való hozzáállásuk összessége fogja meghatározni, mit is csinálnak, illetve csinálhatnának az egyes ifjúsági pásztorok az egyes gyülekezetben. Ezen a helyen megpróbáljuk kategorizálni azokat az általános és speciális feladatokat, melyeket meg kell oldani egy hatékony gyülekezeti ifjúsági misszió érdekében.
Mielőtt az egyes területekre rátérnénk, fontos, hogy az ifjúsági pásztor minden tevékenységét áthassa a következő három fő tényező:
Imádság – Az imádság szerepét nem becsülhetjük le még a teljes munkaidős pásztor esetében sem. Minden gyülekezeti tagnak meg kellene értenie, hogy a pásztor szolgálatának szerves részét képezi a közbenjáró imádság, noha ez egyáltalán nem „látványos” szolgálati tevékenység, ellenőrizni pedig szinte lehetetlen. A missziómunkásnak azonban imádkoznia kell, ez a „munkaidejének” is része. Az ifjúsági pásztornak fontos szerepe az, hogy rendszeresen és kitartóan imádkozzon a fiatalokért és családjaikért, különböző ifjúsági eseményekért valamint a bekapcsolódott vezetőkért. Felelős ugyanakkor saját szellemi-lelki fejlődéséért, imádságaiért, önfeláldozásáért és Istennel való kapcsolatáért. (Bár lenne olyan ifjúsági munkás, vagy akár lelkipásztor, akit ha egy este megkérdezne az elöljárósága, hogy mivel töltötte a napját, azt felelné: imádkoztam! Nagy áldás lenne az ilyen lelki vezető!)
Tanítványok képzése és az evangélium hirdetése – Az alábbiakban tárgyaltak jó része fog a gyülekezeti missziónak ezzel a két aspektusával foglalkozni. Fontos azonban már az elején hangsúlyozni, hogy a gyülekezeti misszió célja az, hogy a gyülekezet minél több tagja Jézus Krisztus kegyelmének evangéliumát hirdesse az egész világon (Mt28,18-20; ApCsel 1,8), illetve hogy a tagok, közöttük a fiatalok is érett hívőkként jelenjenek meg az emberek előtt, akik hatásosan képesek használni lelki ajándékaikat (Ef.4,12-13; 2Tim 2,2), és hitelesen képviselik Urukat az emberek előtt.
A gyülekezet felelőssége – Sem az ifjúsági pásztor, sem az ifjúsági vezetők nem autonómok – annak ellenére, hogy sok ifjúság a gyülekezettől mintha külön életet élne! Az ifjúsági pásztort az egész gyülekezet hívja meg, ezért az ő fennhatóságuk alatt áll (ez egy olyan tény, amit valószínűleg az idősekkel együtt dolgoztak ki), szolgálatát a gyülekezet látásába és életébe kell beágyaznia. Az ifjúság nem független a gyülekezettől, ahogyan a gyülekezet sem a fiatalok lelki állapotától – a kettő kölcsönös és elválaszthatatlan kapcsolatban áll egymással, így óvakodni kell mindentől, ami éket ver a generációk közé. Ez azt jelenti, hogy az ifjúsági pásztornak számadást kell adnia a gyülekezet felé mindenről, amit tesz – sőt, a gyülekezettel szorosan együttműködve kell kialakítania szolgálati látását és stratégiáját is. Természetesen mindez azzal az előfeltevéssel érvényes, hogy végső soron mindenki Isten fennhatósága alatt áll, és először illetve elsősorban mindenki Neki felelős.
3. Vasárnapok
Általában a lelkészek és pásztorok számára ez a hét legfontosabb napja. Bár az ifjúsági pásztor legtöbbször nem prédikál minden vasárnap, fontos számára a következő feladatok vezetése és elvégzése:
Vasárnapi iskola / Minden korosztály bibliaiskolája – Ez utóbbi egyre fontosabb szolgálata az egyháznak, hiszen mind jobban kiütköznek annak a rossz gyakorlatnak következményei, hogy a hívőket csak addig tanítjuk, amíg meg nem keresztelkednek (fiatal korban), de a megtérés és a bemerítés után, ahogy némelyek mondják: „amikor a nehezén már túlesett”, és a legtöbb gyülekezetben nincs tematikus tanítás a felnőttek részére. Pedig a gyülekezeti taggá válás nem az út vége, sokkal inkább a kezdete, hiszen a megszentelődés és a szolgálat csak ezután kezdődhet, és nagyon fontos feladata a gyülekezetnek az erre való szisztematikus és személyre szabott felkészítés.
Az ifjúsági pásztor valószínűleg bekapcsolódik ebbe a tanítói munkába – bár a most leírtak nem csupán rá, hanem minden bibliaköri vezetőre érvényesnek kellene lennie:
- készüljön az alkalmakra mindig imádságban, és tegye hozzá a tudásából és szorgalmából emberileg is kihozható legtöbbet
- mindig tartsa nyilván a bibliaórákon résztvevőket, ügyeljen a távol maradók megkeresésére, szükség esetén lelkigondozására, valamint a csoporthoz történő felzárkóztatására
Fiatalokkal való kapcsolattartás – Szükséges, hogy az ifjúsági pásztor kapcsolatban legyen a fiatalokkal, csevegjen velük, üdvözölje az újakat, és adjon lehetőséget, hogy segítséget kérjen tőle az, akinek szüksége van segítségre. Ahogy a bevezetésben is láttuk, Jézus szolgálata is így teljesült be: időt töltött az emberekkel (vö. Ján1:14a). Minden nevelés-jellegű szolgálat alapját és lényegét a kapcsolatok adják. Az ifjúsági pásztornak részt kell vennie a szolgálatokban, a hálaadásban és a templom más közösségi tevékenységeiben. Sőt, a pásztori csoportnak (idősek csoportja) is aktív tagja kell, hogy legyen.
Istentiszteletek utáni tennivalók – Sok templom esetén azt tapasztaltam, hogy a vasárnapi szolgálatok utáni programok különösen hatékonyak és sikeresek a fiatal felnőttek körében. Sokkal többet jelenthetnek az ilyen események, mint valamiféle egyszerű összejövetel a TV előtt egy kis ennivalóval. Az ifjúsági pásztornak kell koordinálnia az olyan programokat, melyek lehetőséget kínálnak a hálaadásra és imádkozásra, az istentisztelet megbeszélésére és a belőle fölvetődő kérdések tisztázására, valamint a közösségi szellemet erősítő csevegésekre. Ezek a programok megvalósulhatnak egyszerű csoportokban, magukban foglalhatnak étkezést és közös sportolást is.
Ifjúsági istentiszteletek – alapvető eleme az ifjúsági munkának egy templomban, hogy a fiatalokat felelősségteljes feladatokkal bízzuk meg. Ennek egyik módja, hogy ifjúsági istentiszteleteket tartunk, melyeken minden korú fiatal részt vesz. Kiindulhatunk egy családi bibliaóra keretében megszervezett istentiszteletből, ahol a gyerekek segítenek, és lehetőleg ők vezetik a dicsőítést, de eljuthatunk egy teljes egészében tinédzserek és fiatal felnőttek által megszervezett és vezetett istentiszteletig. Magától értetődően az ifjúsági pásztornak lesz a szerepe az ilyen típusú istentiszteletek koordinálása, és annak felügyelete, hogy a fiatalok teljes mértékben részt vesznek, komolyan veszik, amit csinálnak és elfogadóak.
4. Hétfőtől péntekig
A beszédekre való felkészülés jegyében telik a hétnek ez az időszaka. Egy hét folyamán sok ifjúsági foglalkozás van, és az ifjúsági pásztornak ezekre fel kell készülnie. Elmúltak már azok a napok, amikor rögtönözve beszélhettünk az ifjúsághoz. A ma ifjúsága hozzászokott a jól felkészült, magas minőségű kommunikációhoz, és nem fogad el semmit, ami ennél kevesebbet nyújt. Éppen úgy, ahogy a pásztor az előadás idejének több, mint tízszeresét tölti felkészüléssel, az ifjúsági pásztornak is jelentős időt kell fordítania a bibliaórákra, ifjúsági találkozókra, szemináriumokra, vezetőképzőkre, családi bibliaórákra és hasonlókra való előkészülettel.
Előkészület – Hitem szerint az ifjúsági pásztornak nem kellene részt vennie az ifjúsági csoportok mindennapos vezetésében és működtetésében. Sokkal inkább feladata kell, hogy legyen vezetők tanítása és fejlesztése az ilyen csoportfoglalkozásokon keresztül. Egy jó ifjúsági pásztor különböző ifjúsági vezetőkkel találkozik a hét folyamán, és megvitatja velük programjaik tervezetét. Ezt az alkalmat arra használja fel, hogy megbizonyosodjék arról, hogy az ifjúsági munka jó kezekben van, illetve, hogy felelősségi szintjüknek megfelelően tanítsa a vezetőket. A vezetés, tréning és tanítás lényege egy egyszerű, ötlépéses folyamatban foglalható össze:
i) Te figyelsz engem
ii) Segítesz nekem
iii) Segítek neked
iv) Figyellek
v) Megoldod
Részvétel az ifjúsági alkalmakon – Igaz, hogy az ifjúsági pásztortól senki sem várja el, hogy részt vegyen minden ifjúsági foglalkozáson, mégis jó, ha nagy részükön jelen van, különösen ott, ahol személye jó hatással van a fiatalokra és vezetőikre. Különben is célja az, hogy kapcsolatokat építsen ki, és hogy értékelje a programokat, hogy segíteni tudjon a vezetőknek óráik értékelésében és saját fejlődésükben.
Források – Folyamatos feladat, hogy minden csoportnak biztosítani tudjuk a szükséges és megfelelő forrásokat. Ez mindent magába foglal a papírok és ceruzák vásárlásától az ételig, ifjúsági újságokig, videofilmekig, sőt, akár külön templomi busz beszerzésének kezdeményezéséig.
Tanítványok – Jézus következő példája, hogy bár nagy tömegekkel töltött időt, mégis mindig külön jelentőséget tulajdonított annak, hogy követőinek szűk körét tanítsa. A tanítás fontos eleme az egészséges ifjúsági missziónak. (Jegyezzük meg, hogy Jézus az Apostolok kiküldésekor arra utasította őket, hogy tegyenek tanítvánnyá mindenkit, és ne csak megtért embereket – Mt28:19). Bármilyen ifjúsági misszió hosszú távú sikere érdekében nagyon fontos a kulcsvezetőkkel és a fiatalokkal töltött idő. Dan King, a kanadai Lethbridge ifjúsági pásztora így írja le feladatait ezen a téren: „Toborozni, irányítani, képezni és lelkileg támogatni az ifjúsági misszió vezetői csapatát”. Minden általa említett funkció szükséges, és az esetek nagy többségében egy képzett, teljes időben foglalkoztatott ifjúsági pásztort igényel.
Evangélizáció – Az ifjúsági pásztor nagyon fontos feladata az evangélium megosztása a fiatalokkal, mert ezzel megfelelő tudással vértez föl másokat is, hogy így tegyenek. Ehhez azonban az szükséges, hogy az evangéliumot a fiatalok számára hitelesen adjuk át, amely megérinti őket és komolyan veszik. Az ifjúsági pásztornak fejlesztenie kell a fiatalokkal való kommunikációs képességeit!
Bibliatanulmányozás(ok) – Az ifjúsági pásztornak nem csupán a bibliaórák megszervezésében (vagy fiatalok beszervezésében, hogy jöjjenek el a bibliaórára) kellene részt vennie, hanem (lelki ajándékaitól függően) legalább egy órát neki kellene vezetnie. Sok templomban azt tapasztaltam, hogy a tinédzserek és a fiatal felnőttek számára tartott bibliaórák két ellentétes erő kereszttüzében zajlanak: először is elég kicsinek kell lenniük ahhoz, hogy igazi kapcsolat és bizalom alakuljon ki a tagok között, másodszor azonban elég nagynak kell lenniük ahhoz, hogy kielégítsék a fiatalok szocializációs igényeit. Egy sikeres módszer az ellentét feloldására az, hogy ha egy helyszínen több csoport foglalkozását tartjuk meg ugyanabban az időben. Így egy közös hálaadást és dicsőítést követően kiscsoportos beszélgetésekre és tanulmányozásra kerül sor. Ahhoz, hogy ez működjön, kell egy koordinátor, aki vezeti a közös foglalkozást, átlátja minden kiscsoport működését, logisztikai vezetője a foglalkozásnak, hirdeti és reklámozza azt.
Látogatás – Fontos feladata az ifjúsági pásztornak, hogy részt vegyen a templomban a pásztori és vezetőségi látogatói csoport munkájában. Nem csak fiatalokat kell látogatnia otthon és az iskolában, hanem vegyen részt családok és szülők látogatásában is. Egy-egy ilyen látogatásnak nem kell feltétlenül a hagyományos, „ülünk-a-heverőn-kekszet-eszünk-és-teázunk” formában lezajlania. Sport- és kulturális eseményeken való közös részvétel, fiatalokkal közösen eltöltött idő az általuk preferált helyeken, mint mozi vagy étterem, együtt elmenni egy bevásárlóközpontba, vagy bárhová, ahová ők mennek, éppúgy megfelel a célunknak. A lényeg, hogy a fiatalok „felségterületén” legyünk. Az ifjúsági pásztor feladata, hogy biztosítsa, hogy ezek az együtt töltött idők hasznosak. Ezt úgy érheti el, hogy ő kezdi el a beszélgetést, és a témához kapcsolódó ill. rávezető kérdéseket tesz fel. A hangsúly a kapcsolaton van és nem a közös „lógáson”.
Tanácsadás – Az ifjúsági pásztor, mint minden pásztor, fontos szerepet játszik a sérültek ápolásában a gyülekezeten belül. Mivel az ifjúsági pásztor különösen jól ismeri a fiatalokat, tanácsadói, segítői munkája felbecsülhetetlen értékű lehet. Könnyíthet más pásztorok tanácsadói terhein. A tanácsadói misszió hatékonysága érdekében az ifjúsági pásztornak meg kell győződnie arról, hogy tanácsadói képességei jók, és hogy a legmesszebbmenőkig betartja a tanácsadói etikettet, melyet minden tanácsadótól elvárnak.
5. A szombat
A szombat egy „sűrű” nap az ifjúsági pásztornak, mert a legtöbb fiatalt ekkor lehet meglátogatni, illetve ilyenkor érnek rá, hogy részt vegyenek a különböző foglalkozásokon. A szombat különösen fontos a fiatal felnőttek számára tartott foglalkozások szempontjából, és ezért használjuk ki bölcsen. A későbbiekben, más pontokban tárgyaltak kombinációját fogja magába foglalni ez az esemény.
4.4 Havi teendők
Ifjúsági időbeosztás koordinálása – Az ifjúsági pásztor egyik legfontosabb feladatainak egyike a számos ifjúsági missziós esemény időbeosztásának koordinálása. A fiatalok természete a spontaneitás, de ez, és az ifjúsági alkalmak puszta száma gyakran eredményezhet összeütközéseket és konfliktusokat a különböző csoportok között, illetve a fiatalok és a gyülekezet többi tagja között is. Az ifjúsági pásztor feladata, hogy átfogóan ellenőrizze az ifjúsági időbeosztást más pásztorokkal és adminisztrátorokkal egyeztetve. Egy átfogó gyülekezeti időbeosztás tervezése minimálisra képes csökkenteni az ilyen típusú súrlódásokat.
Pénzügyek – A misszió egyik legérzékenyebb és potenciálisan legfájdalmasabb része a pénzügyek kezelése (és félrekezelése). Az ifjúsági pásztornak nem csak azt kell biztosítania, hogy a különböző ifjúsági foglalkozások megfelelően vannak finanszírozva azáltal, hogy benne vannak a költségvetésben és bizonyos erőfeszítéseket tesznek saját pénzforrásaik érdekében (beleértve alapítványok létrehozását), hanem aktívan asszisztálnia (ha nem ellenőriznie) kell a különböző ifjúsági missziós pénzügyeket. A fiatalok notórikusan nem tudnak bánni a pénzzel, és az ifjúsági pásztornak nem csak azt kell biztosítania, hogy semmi ne szenvedjen kárt, hanem adja egy modelljét a templomi forrásokkal való megfelelő gazdálkodásnak, tanítva ezzel a fiatalokat.
Kommunikáció és hirdetés – Ahhoz, hogy biztosítani tudjuk, hogy az információk elérik a gyülekezetet, az ifjúsági pásztornak koordinálnia kell az információterjesztést és a hirdetést az összes foglalkozásról, és kapcsolnia kell ezeket a templom saját reklámtevékenységéhez. Egy havi rendszerességgel megjelenő, az ifjúságot megcélzó hírlap lehet ennek egyik eszköze. Más módszerek lehetnek a röplapok, brosúrák, meghívók, plakátok és transzparensek.
Családszolgálatok – „A családok semmi mással össze nem hasonlítható befolyással bírnak gyermekeik életének és karakterének fejlődésére” (DeVries 1994:79). Ezért tehát az ifjúsági pásztornak (és gyakorlatilag az egész gyülekezeti vezetőségnek) folyamatosan segítenie kell a családok fejlődését és növekedését. Egészséges családok képezik az alapját egy egészséges gyülekezetnek, ezért ez egy olyan dolog, amiben a templomnak bátorítónak és fejlődőnek kell lennie. Egyértelmű az ifjúsági pásztorok fontos szerepe ebben, hiszen ők dolgoznak a legközelebbi kapcsolatban a gyermekekkel és szüleikkel. Sok olyan rendszeres esemény van, melyet az ifjúsági pásztor megrendezhet, például szülői támogató csoportok, szülők/családok tréningestjei, családi ifjúsági csoportfoglalkozások (ahol a szülők és a gyerekek is aktív résztvevők), szülők újságja, családlátogatás és tanácsadás (ld. fönt) és gyakorlati segítségek koordinálása, pl. segíteni elhozni a gyerekeket az iskolából, ha a szülők éppen nem érnek rá.
Bizottsági ülések – Sok olyan gyűlés van, ahol az ifjúsági pásztornak jelen kell lennie: ifjúsági csoportok bizottsági ülései (nem azért, hogy elnököljön, hanem hogy részt vegyen és instrukciókat adjon), ifjúsági tanácsadók ülése (hogy koordinálja a különböző ifjúsági missziókat egy negyedéves alapon – ld. alább), és jelentenie kell az idősek és a diakónusok gyűlésein (nem feltétlenül személyesen: ezek a jelentések írásbeliek is lehetnek – ld. „Felelősség” alább). A speciális eseményeknek is lehetnek külön bizottságai, mint pl. ifjúsági rallyk, táborok és külső missziók. Más találkozók, amelyeken tanácsos az ifjúsági pásztornak részt vennie, a következők: pásztori testvértalálkozók, felekezeti gyűlések, egyházfüggetlen szervezetek gyűlései (különösen a környékbeli ifjúsági szervezetek gyűlései) és világi gyűlések iskolákban, ifjúsági centrumokban, városházán stb.
Helyi iskolákkal és ifjúsági centrumokkal való együttműködés – Ahol csak lehetséges, az ifjúsági pásztor kapcsolódjon be a helyi iskolák, főiskolák, gyermekotthonok, napköziotthonok, ifjúsági centrumok stb. munkájába, mert ezeken keresztül lehet a leginkább fölvenni a kapcsolatot a helyi a közösséggel. Ahol ilyesmi nem létezik (például nincs iskola utáni napközi), a templom elgondolkodhat egy ilyen típusú szolgáltatás létesítésén.
Még a látszólag triviális és nem spirituális ügyekben is fontos, hogy az ifjúsági pásztor bemutassa a fiataloknak, hogy az evangélium életük minden területét érinti és áthatja. Ahol a fiatalok érzelmi, fizikai, mentális stb. csatákat vívnak, az ifjúsági pásztornak fel kell tudni ajánlania segítségét. Ez minden típusú tevékenységet magába foglalhat a sportedzősködéstől a korrepetáláson át a tanácsadásig krízishelyzetben. Tevékenységünket kifejthetjük a templomban, vagy helyi szervezeteken, iskolákon keresztül. Természetesen egy ifjúsági pásztornak nem kell feltétlenül rendelkeznie mindezen képességekkel, vagy nem feltétlenül van ideje mindenre, de aktívan részt kell vennie megalapításukban és koordinálásukban.
6. Rendhagyó események
Különleges események – A családi bibliaórák piknikjei, missziós utazások (pl. strandmissziók, mozambiki rövid missziók, hétvégi missziók illegális lakásfoglalók részére stb.), szünidei klubok, templomok közötti napok, ifjúsági rallyk, nem-keresztény fiataloknak rendezett alkalmak és hasonló események tartoznak ide. Magától értetődő az ifjúsági pásztor fontos motiváló és koordináló szerepe ezeken az alkalmakon, akkor is, ha azokat igazából más gyülekezeti tagok szervezik. Ha egy ifjúsági vezető szabadságra megy, az ifjúsági pásztor feladata, hogy elfoglaltságot teremtsen azoknak, akik nem mentek el, és ideiglenesen helyettesítenie kell ezeken az alkalmakon, mint felnőtt vezető. A szünidő hagyományosan az az időszak, amikor nincs ifjúsági misszió – ami igazából a fiatalokkal történő jó kapcsolatteremtési lehetőség ki nem használása.
Missziók és külső rendezvények – A növekedés és a fejlődés egyik legfontosabb területe a szolgálat, különösen a rövid távú missziók, az evangélizáció és a nem-hívők számára rendezett, „külső” események. Az ifjúsági pásztornak ás templomi missziókkal együtt kell dolgozzon, hogy biztosítsa a fiatalok részvételét ezekben is.
Formális ifjúságivezető-képzés – Az ifjúsági pásztor van abban az ideális szituációban, hogy megszervezze és működtesse a vezetők tréningjeit. Ezek a tréningek megvalósulhatnak esti megbeszélések, nappali szemináriumok, hétvégi vagy akár egész hetes konferenciák formájában egyaránt. Az ifjúsági pásztor kapcsolatban állhat más ifjúsági szervezetekkel (pl. SU, YFC, és BYSA), vagy rendezhet hasonló eseményeket kimondottan saját templomának vezetőinek is. Nagyobb templomoknak azt is tudatosítaniuk kell magukban, hogy kiemelten fontos szerepük van a források és eszközök megteremtésében, és meg kell fontolniuk a más templomok felé való nyitást, különös tekintettel a kevésbé népszerű területek templomaira. Az ilyen típusú konferenciák szervezése mellett az ifjúsági pásztor ügyeljen arra, hogy legalább évente egyszer résztvevőként jelenjen meg egy konferencián, hogy biztosítsa saját lelki fejlődését, épülését is.
7. A nélkülözhetetlen háttérmunka
Kapcsolatépítés fiatalokkal és ifjúsági vezetőkkel – A legtöbb fentebb említett tevékenység valamilyen módon kapcsolatépítést is magába foglal. „A minőségi ifjúsági misszió tartalmas kapcsolatok alapjaira épül. Minden erőltetett és feltűnő programon túl a gyerekekkel való kapcsolatok azok, amelyek alapján meg lehet ítélni egy ifjúsági csoportot” (Fields 1992:10; vö. Burns 1988:16). Természetesen az ifjúsági pásztor nem tud a gyülekezet minden egyes fiataljával igazán mély kapcsolatot kiépíteni, de az ő felelőssége, hogy minden fiatalnak legyen lehetősége érintkezésbe lépni egy érett kereszténnyel, akivel teremthet mély kapcsolatot. Ez magába foglalja a tanítói kapcsolatok kialakulásának elősegítését, „pótszülők” és felnőttek részvételének megszervezését az ifjúsági csoportokban, támogatás és felelősségre vonhatósági struktúrák elősegítését, és más pásztorokkal és vezetőkkel való együttműködést, hogy koordinálják a templom forrásait a fiatalok növekedésének megkönnyítése érdekében.
Ifjúsági missziók koordinálása és integrálása – A legtöbb templom ifjúsági tevékenységei egyéni formában működnek, független módszerekkel és célokkal. Emiatt a legtöbb fiatal így viselkedik akkor is, amikor templomon kívüli átmeneti időszakot kell átvészelnie (pl. általános és középiskola, ifjúsági és felnőtt szolgálatok, iskola és karrier közötti időszakok). Ha a templom ifjúsági csoportjai egymással összhangban működnének, és következetesen végigkísérnék a fiatalok életét gyermekkoruktól felnőttkorukig, a minimálisra lehetne csökkenteni az átmenettel járó bizonytalanságokat. Ehhez szükség van egy átfogó ifjúsági bizottságra (pl. Ifjúsági Tanács), egy ifjúsági szakértővel az élén, aki igazgatja és koordinálja a különböző foglalkozásokat és felel azért, hogy mindegyik kapcsolódjon a templom más missziós tevékenységeihez, foglalkozásaihoz. Szükséges még az is, hogy jó, tájékozottságon alapuló döntéseket tudjunk hozni arról, hogy mikor kezdjünk új programokba, mikor változtassunk a meglévőkön, és mikor kell egy-egy rosszul működő programunkat levenni a palettáról.
Mindig az legyen a célunk, hogy érett keresztényeket neveljünk. Ha nem ezt tesszük, hamar felfedezzük, amit DeVries is tapasztalt: „programunk sikeres volt abból a szempontból, hogy érett keresztény fiatalokat neveltünk, de valahogy elmulasztottuk őket a helyes vágányra terelni, érett keresztény felnőtté váljanak. Szűk látókörűségre vall, hogy rövid távú célokra koncentráltunk azzal, hogy figyeltünk részvételükre és növekedésükre, de elfeledkeztünk a tartós alapokra helyezésről, mint hosszú távú célról” (1994:24). Az ifjúsági pásztor tehát az ifjúság pásztora a templomban.
Az ifjúság részvételének biztosítása a gyülekezeti életben – Az ifjúsági misszió egyik fő célja, hogy érett keresztényeket neveljen, akik majd a helyi templomban fognak szolgálni. Az ifjúsági pásztornak kell segítenie megteremteni a lehetőségét és a csatornáit annak, hogy a fiatalok bekapcsolódhassanak a gyülekezeti életbe, illetve, hogy missziójuk részévé válhasson egy nagyobb lélegzetű templomi missziónak. Például az ifjúsági missziótúrákat szervezhetjük a templomi missziós bizottságon keresztül, nem pedig függetlenül. Az ifjaknak érezniük kell, hogy fontos szerepet játszanak a gyülekezeti életben, és nincsenek elszigetelődve az „igazi” misszióktól.
Vezetés és irányvonalak megadása – Az ifjúsági pásztor, mint „professzionális” ifjúsági munkás felelőssége, hogy fejlessze a templom ifjúsági misszióit. Járjon élen a fejlődési stratégiák megvalósításában és új, problémamegoldó és az igényeket jobban kielégítő módszerek javaslatában. Ismerje fel a gyengeségeket és az erősségeket, és valósítsa meg az ezeket célzó terveket. Ismerje fel a lehetőségeket és a veszélyeket, és hatékony eszközökkel célozza meg azokat. A gyülekezetnek el kell őt fogadnia az ifjúsági misszió terület vezetőjeként, és bíznia kell az általa javasolt irányokban.
Az ifjúsági misszió értékelése – Az előző részben tárgyaltakhoz szorosan kapcsolódik az egész ifjúsági misszió, és ebből következően minden egyes elemének folyamatos értékelése. Az értékelés rávilágít az egyes problémákra, melyeket azután tréningekkel, stratégiákkal stb. orvosoljunk. Fontos, a templom ifjúsági misszióját központilag folyamatosan értékelik, élesítik és erősítik.
Dicsőítés és zene – „A jó ifjúsági missziós program egyik legfőbb célja, hogy fejlessze a dicsőítés iránti elkötelezettséget és megértést” (Burns 1988:104). Az egyik legáltalánosabb része a sikeres gyülekezeti ifjúsági missziónak, hogy a gyülekezet igazán dicsőít. Ezzel nem azt mondom, hogy az ifjúság mindig alkalmazkodik a dicsőítés stílusához, hanem azt, hogy mégis létezik a gyülekezetben az imádás „lélekben és igazságban” (Jn4:23). Az ifjúsági pásztor aktívan vegyen részt dicsőítő csoportok, drámacsoportok, ifjúsági kórusok létrehozásában, egyúttal pedig tanítson is a dicsőítéseket, motiválja a fiatalokat a dicsőítésre a foglalkozásokon, és segítse a gyülekezetnek elfogadni és befogadni az ifjúság dicsőítő stílusát.
Ha az ifjúsági pásztornak van zenei tehetsége, további kapcsolatokat tud ezáltal kiépíteni egy olyan területen, amely minden fiatal számára fontos. Jelentős szerepet játszhat a fiatalok képességeinek fejlesztésében és elemzésében, hogy válaszolni tudjanak Isten szeretetére azzal, hogy zenéjükkel imádják Őt.
Kapcsolat a pásztori személyzettel – Az ifjúsági pásztor mindig egy csapatban fogdolgozni, és be kell kapcsolódnia a „csapatszellem” fejlesztésébe személyzeti kapcsolatai kiépítése révén. Mivel az ifjúsági pásztor jó eséllyel a legfiatalabb, neki kell kezdeményeznie a kapcsolatok létesítését más pásztorokkal és az idősebbekkel, hogy saját személyes fejlődését biztosítsa. Ha lehetséges, állítsunk föl egy támogató csapatot, akik bátorítják és támogatják az ifjúsági pásztort, családját és a templom misszióját.
Adminisztráció – Mint minden misszió és lelkipásztori tevékenység esetén, szükségünk van egy hatékony adminisztrációra, hogy ne dőljön minden dugába. Ez magába foglalhat olyan tevékenységeket is, mint például egy adatbázis fenntartása a fiatalokról, gyakorlati dolgok rendezését, mint például források, közös autóhasználat és hasonlók, és levelezések. Az is előfordulhat, hogy az ifjúsági pásztornak segítenie kell a templom általános adminisztrációjában, pl. újonnan jöttek nyomon követése, templomi épületek fenntartása, segítés brosúrák összeállításában stb.
Általános segítségnyújtás – Az ifjúsági pásztornak fel kell készülnie arra, hogy vállalnia kell néhány általános templomi munka terhét más pásztorokkal közösen. Ez olyan tevékenységeket foglalhat magába, mint amilyen a kórházlátogatás, lelkigondozás krízishelyzetekben, prédikálás, esküvők és temetések lebonyolítása, istentiszteletek vezetése, közösség vezetése és sok más munka, melyek mind a templom életének szerves részeit képezik.
Közösségi részvétel – Dél-Afrikában a templomoknak egyre inkább bizonygatniuk kell, hogy társadalmilag értékes intézmények. A templom nem lehet többé a szentek elefántcsont tornya. Be kell piszkítania kezét a közösségi fejlődéssel, különösen a kultúrák közötti (vagy interkultúrális) kapcsolatok során. A fiatalok hozzáállására kell leginkább hatni ezen a területen, mert fiatal, energikus lelkesedésüket, melyet remélhetőleg nem fűt át többéves rasszizmus, felhasználhatjuk a faji megkülönböztetések miatt szétszakított közösségek közötti hidak építésére. Ez azonban ne legyen valami szintetikus kirakatrendezési kísérlet, hanem egy igazi elérés Krisztus szeretetének nevében. Az RDP mindenképpen hirdet egy dimenziót – az emberek lelki fejlődésének dimenzióját. Csak Krisztus nevében épülhet újjá és egyesülhet nemzetünk. Minden lelkipásztornak, beleértve (különös tekintettel) az ifjúsági pásztort is aktívan részt kell vennie mind személyesen, mind mások motiválása révén a közösségek fejlődésében és kapcsolatépítésében.
Ifjúsági trendek felismerése és helyes vágányra terelése – Az ifjúsági pásztor a minősített „szakértője” a fiataloknak. Ahogy öregszik, és nő a távolság saját fiatalsága és a mai fiatalok között, egyre keményebben kell dolgoznia, hogy megértse őket és kapcsolatot tudjon teremteni velük. A modern világ egyre növekvő iramban változik, és a templomnak ügyelnie kell, hogy üzenete mindig releváns legyen. A templomi missziónak ebből a szempontból a fiatalok mutatják az irányt.
Elérhetőség – Mikor mindent megmondtunk és megtettünk, mint minden teljes idős keresztény misszió esetén, az ifjúsági pásztor munkaideje sem telik még le. Az ő munkaideje sosem telik le – mindig ügyeletes. Fields ezt mondja: „Az elérhetőség az istenfélés mellett van” (1992:18). Az ifjúsági pásztoroknak jó hallgatóságnak kell lenniük, nyitott szívvel és nyitott otthonnal. A templom fiataljainak tudniuk kell, hogy van valaki, aki mindig meghallgatja őket, aki mindig kéznél lesz számukra, valaki, akiben megbízhatnak. Ez elvezet következő fejezetemhez, mely felteszi a kérdést: Tényleg szükséges, hogy egy teljes időben foglalkoztatott ifjúsági pásztor betöltse a fentiekben tárgyalt különböző funkciókat?
IV. Teljes idős, „professzionális” ifjúsági munka létjogosultsága, igénye és szüksége
Bár a fentiekben leírt funkciók mindegyikét nem töltheti be maradéktalanul egyetlen teljes időben foglalkoztatott személy, más, egyéni jelentkezők is elvégezhetik azokat a templomi gyülekezet tagjai közül. De akkor miért jobb mégis, ha van egy erre elkötelezett, teljes időben foglalkoztatott személy, aki elvégzi ezt a munkát?
Az Abilene Christian University által készített „A templom megatrendjei” című közvélemény-kutatásban többek között azt is kimutatták, hogy 85 %-a azoknak, akik 18 éves korukig nem tértek meg, sosem fognak megtérni. A fiatalokért folytatott misszió egyértelműen nagyon fontos eleme az apostoli megbízatás beteljesülésének. Ha ez igaz, akkor a templomnak energiáit és forrásait egyaránt a missziónak erre a területére kell koncentrálnia. A leghatékonyabbak akkor lehetünk, ha van valaki, aki teljes munkaidőben végzi ezt a feladatot. A teljes időben foglalkoztatott lelkipásztor nélküli templomok megsínylik ezt a hiányt, és hamarosan elveszítik hatékonyságukat. Hasonlóképpen hiszek abban is, hogy templomaink ifjúsági programjai szintén veszítenek hatékonyságukból a teljes időben foglalkoztatott dolgozók hiánya miatt. Ha több templom kezd teljes idős ifjúsági pásztorokat alkalmazni, olyan hatékony ifjúsági missziókat fogunk látni, melyek igazán megváltoztatják a fiatalok életét ebben az országban.
Ha egy ifjúsági pásztor elkötelezett az ifjúsági munkában elért karrier irányába, az ifjúsági misszió legfontosabb eleme már meg is van: következetesség. Az ifjúsági munka akkor a leghatékonyabb, ha hosszú távú. A fiatalok nem fognak egy olyan ember felé nyitni, akiről tudják, hogy egy vagy két éven belül el fog menni. Az olyan ifjúsági pásztor, aki arra van felkészülve, hogy egész életét a fiataloknak szenteli, meg fogja ismerni azokat a fiatalokat. Ahogy pedig ők felnőnek, és akár a templomot is elhagyják, mindig lesz egy kötelék visszafelé az ifjúsági pásztoron keresztül, aki ismeri őket és aki imádkozik értük. Ez pedig valami olyan dolog, amit nagyon kevés önkéntes tenne meg (vagy volna rá ideje, hogy megtegye).
Igaz ugyan, hogy a minden korosztályból összetevődő jelentkezők egyensúlya fontos egy sikeres csoporthoz, egy teljes időben foglalkoztatott ifjúsági pásztor akkor is elérthető, amikor más önkéntes felnőttek nem, pl. tanítás alatt vagy szünidőben. Az önkéntesnek zsonglőrködnie kell egy üzleti karrierrel, családdal, aztán az előkészülettel és mindennek tetejében az együttműködéssel is. Az ifjúsági pásztor megteheti az előkészületeket délelőtt, és mindig elérhető, amikor szükséges a nap folyamán.
A fentiekben említett feladatok valaki olyat igényelnek, aki elkötelezett a feladatok iránt, aki alaposan képzett az ifjúsági munkában. A rövid távú feladatokat egyénileg is betölthetik különböző csoportok, de ez egyértelműen a templom ifjúsági missziójának lerobbanásához fog vezetni. Sok templom van, amely ifjúsági munkájának néhány év alatt lezajlott hanyatlásáról tud bizonyságot tenni, ami meggyőződésem szerint a világos, vizionális vezetés hiányának köszönhető.
Konklúzió
Az eddigiekből remélem világosan kiderül, hogy szükség van egy teljes időben foglalkoztatott ifjúsági pásztorra a templomokban, különösen a nagyokban. Az ifjúsági lelkészség hagyományos megközelítése, hogy ez nem más, mint egy, az „igazi” (azaz a pulpitusi) lelkészség felé vezető lépcsőfok, egyre inkább a múlté – főleg a specializált ifjúsági munkások új generációja körében. A másik egyenrangú probléma az a megítélés, hogy az ifjúsági pásztor maga is inkább csak egy felnőtt tinédzser. Ezt azonban az a komolyság hazudtolja meg, amellyel a professzionális ifjúsági missziósok közelítenek a misszióra való felkészülésükhöz és magához a misszióhoz. Remélhetőleg az ifjúsági munkásoknak ezt az újfajta megközelítését meglátják a helyi gyülekezetek tagjai is, látni fogják a fiatalok igényeit, és megértik, hogy az ifjúsági pásztor speciálisan arra van felkészülve, hogy ezeket az igényeket kielégítse.
Graeme Codrington cikke alapján Szűcs Sándor
Vélemény, hozzászólás?