A legnagyobb viktoriánus kori prédikátor
Melyik 19. századi pásztor írt annyi könyvet, amelyek megközelítőleg 25 millió szót tesznek ki összesen, és amelyek a legnagyobb nyomtatásban megjelent könyvgyűjteményt képezik, ami csak egy keresztény szerző tollából származhat, és amely több mint 1 millió példányszámban kelt el?
Melyik 19. századi pásztor rendelkezett saját könyvtárral, amelyben több mint 12.000 könyv volt, és amelyek közül ezret még 1700 előtt nyomtattak?
Melyik 19. századi pásztor mondott több mint 600 prédikációt 20 éves kora előtt, olvasott ki átlagosan hat könyvet egy héten, írt száznegyvenet saját maga, adott el 25.000 nyomtatott példányt minden egyes vasárnapi prédikációjából és prédikált legalább tíz millió embernek?
A válasz: Charles Haddon Spurgeon, a 19. századi baptista prédikátor – egy ember, akinek életéből és munkásságából a ma keresztény vezetői nagymértékben profitálhatnak.1
Születés és gyermekkor
Charles Spurgeon 1834-ben született Essex tartományban, egy kisvárosban Londontól keletre, John Spurgeon, egy részmunkaidős pásztor gyermekeként. A család elszegényedése miatt a nagyapja házához került, ahol öt éves koráig lakott.
A nagyapja, aki nagysikerű pásztor volt, hamar felismerte azt a nagyfokú intelligenciát, mely koraérett unokájában rejlett. Öt éves korában, a fiú első olvasmánya „A zarándok útja” volt (Pilgrim’s Progress, írta John Bunyan 1678 – a ford.) „Állandóan a könyveket bújta” – emlékezett vissza később édesapja. „Sosem ásott a kertben, vagy tartott galambokat, mint más fiúk. Mindig csak a könyvek és a könyvek.”2
9-10 éves korára Spurgeon már haladó teológiai tanulmányokat olvasott, és nagyban vonzotta őt a 17 századi puritánok, mint pl. John Owen, John Flavel és Matthew Henry gondolkodása.
A fiú intelligenciája más módon is megmutatkozott. 15 éves korában olyan matematikai számításokat talált ki, melyek annyira hasznosnak bizonyultak, hogy egy londoni biztosítási cég majd’ fél évszázadig használta őket.
Megtérés, 1850
Hasonlatosan Martin Lutherhez, Spurgeon óriási tudással rendelkezett, de még hiányzott az életéből az újjászületés. És ugyanígy, Lutherhez hasonlóan, őt is hatalmába kerítette egy mély, erős meggyőződés, melyre nem talált gyógyírt. Mélységesen szenvedett: „inkább töltenék hét évet a leglegyengítőbb betegségben”, írta később Spurgeon, „mint sem újra át kéne élnem a bűn gonoszságának szörnyű felismerését”3
Körülbelül ilyen tájt, Spurgeon (egy hóvihar elől menekülve – a ford.) betért egy meglehetősen primitív metodista kápolnába. A prédikátor az Ézsaiás könyvéből olvasott: „Rám figyeljetek a föld legvégéről is, és megszabadultok, mert én vagyok az Isten, nincs más!” (45:22) Egyszerre, a Szentlélek megnyitotta a szemeit. Meglátta, hogy a megigazulás kizárólag kegyelemből van hit által. Erősen megragadta ezt az igazságot, és soha nem eresztette el. „Bizonyságként állíthatom, hogy annak a napnak az öröme szinte teljességgel leírhatatlan volt.”, írta később Spurgeon. „Szökkenhettem, vagy táncolhattam volna; nem volt olyan kifejezésmód, akármilyen fanatikusan is hangzik, mely sok lett volna annak az órának öröméhez.”4
Néhány héttel később, még 15. születésnapja előtt, egy vidéki pásztor bemerítette őt egy helyi folyóban.
Korai szolgálata
Néhány hónappal bemerítése után, Spurgeon Cambridge-be költözött. Mindössze 16 éves volt, mikor már vasárnapi iskolában tanított. Felnőtt szolgálati főnökét annyira megérintette szolgálata, hogy felkérte a fiút, hogy csatlakozzon a nem hivatásos evangélista csapathoz, akik a környező falvakba jártak prédikálni. Egyik faluban Spurgeon szavai szinte elektromos áramként hatottak. Mikor prédikációja végére ért, egy megdöbbent idősebb hölgy odakiáltott hozzá: „Drága szívem, hány éves vagy te?”
– Hatvannál fiatalabb – válaszolta ez a nagy tehetségű fiatalember.
Amikor Spurgeon 17 éves volt, a waterbeach-i falusi gyülekezet pásztori állást ajánlott neki. A gyülekezet 40 fős létszáma gyorsan 400-ra dagadt. Fiatal kora ellenére „Spurgeon olyan ajándékkal rendelkezett, amely későbbi szolgálatában kiemelkedővé vált: az emberek megértésének, valamint a rájuk gyakorolt hatásnak az ajándéka.”5
Nagyjából ilyen tájt Spurgeon elkezdett alkalmazni egy szigorú napirendet, amely egész hátralévő életét jellemezte, és amely sok gyümölcsöt is hozott később. Miután korán kelt, minden egyes nap első óráit igetanulmányozással és imádsággal töltötte. Tartózkodott más időtöltésektől, mint pl. a sport vagy a fiatal hölgyek társasága, mivel barátságukat csak felesleges és zavaró tényezőnek tartotta.
1854 februárjában, mikor 19 éves volt, a londoni Park Street Chapel egy három hónapos próbaidős állásra hívta őt a szószék mellé. Ebben az állásban maradt is végleg, egészen a negyven évvel később bekövetkezett haláláig.
Bár a gyülekezet 1200 taggal rendelkezett, a ténylegesen gyülekezetbe járók létszáma nyolcvanra csappant. Spurgeon prédikálása viszont olyannyira erőteljes volt, hogy egy hónappal érkezése után tömegek özönlöttek a templomba, és még az utcán is kint álltak, hogy őt hallhassák. „Egyetlen templom sem tűnt elég nagynak, hogy befogadhassa azokat az embereket, akik őt akarták hallani.”6
Mikor sikerének titkáról kérdezték, Spurgeon így válaszolt, „Az embereim imádkoznak értem.” És ezt komolyan is gondolta: gyülekezetének tagjai rendszeresen összeültek, és a mennyet ostromolták imáikkal az ő érdekében.
Hogy sikerének helyet adjanak, a New Park Street Chapel elkezdte kibővíteni az épületét. Ez időre Spurgeon és gyülekezete beköltöztek a London belvárosában található Exeter Hall-ba. Annak ellenére, hogy a hely 5000 ember befogadására is képes volt, a tömegek rendre teljesen betöltötték.
Spurgeon ekkor volt húsz éves. Sikere akár saját veszte is lehetett volna, ha nem lett volna annyira alázatos. „Amikor először lettem londoni prédikátor, saját sikerem elborzasztott, és a kibontakozó karrier képe nem hogy nem tett örömittassá, de a legnagyobb mélységekbe taszított.”7
Alázatos maradt a világi sajtó állandósult üldöztetése miatt is. Az emberek gyanakvóan figyelték a felszenteletlen húszévest, aki főiskolai képzés nélkül is óriási tömegeket vonzott. Spurgeont ezek mellett közönségesnek is tartotta a londoni média is. Szolgálatát kritikák és féltékenység övezte. A sajtó „kölyök prédikátornak” bélyegezte meg. Az Ipswich Express úgy írt róla, hogy prédikációi „Rossz ízlésűek, közönségesek és teátrálisak voltak”8 Mások „reverendás pipogya alaknak”, „az Exeter Hall-i demagógnak”, vagy a „pulpitus ripacsának” nevezték.9
Ez idő alatt találkozott Susannah Thompsonnal, és udvarolni kezdett neki. 1856 elején összeházasodtak. Charlesnak rettentő mód szüksége volt egy segítőtársra és Susannah ideális választásnak bizonyult. Megosztozott vele terheiben – sokan mondták, hogy házasságuk a mennyben köttetett. Nélküle Spurgeon szolgálata nem vált volna azzá, amivé lett. Telve józan ésszel és könyörülettel, Susannah élethosszig férje szószékének hangterelője volt. Egy évvel később fiú ikreknek adott életet, akik a Charles illetve Thomas nevet kapták.
1855-ben, 21 évesen, Spurgeon beindította a The Pastor’s College iskoláját, amely a szolgálatra képzett ki férfiakat. Habár a kezdetekben meglehetősen kedvezőtlenül alakultak a dolgok, 1877-re a felvettek száma elérte a 110-et. Végül 900 férfi diplomázott le, Spurgeon pedig kétszáz gyülekezetet plántált rajtuk keresztül.
Depresszió
Sokan azok közül, akik hallani akarták Spurgeont, nem tudtak bejutni a gyülekezetébe. Így, 1986 októberében, iker fiainak születése után egy hónappal, Spurgeon elhatározta, hogy istentiszteletet tart a Surrey Gardensben, ami akkor London legnagyobb fedett helyszíne volt. Bár 10.000 embernek adott ülőhelyet, az első este az emberek a székeken kívül feltöltötték a sorok közti közlekedőket, oldalfolyosókat, és minden más üres helyet is. És még így is rengetegen vártak még odakint. A tömegben voltak sajnos ellenségek is. Nem sokkal azután, hogy az istentisztelet elkezdődött, valaki elkiáltotta magát: „Tűz van!”. Pánikszerűen menekülni kezdtek az emberek; hét ember meghalt és huszonnyolcan súlyosan megsérültek.
Spurgeon teljesen összeomlott, és depresszióba esett. Később így írt erről: „Talán nem volt még lélek, aki ily’ közel került az őrület égő kemencéjéhez úgy, hogy onnan sértetlenül távozott.”10 Ez volt az első azok közül a depresszió sújtotta idők közül, amelyek élete egész hátralevő részében gyötörték.
Egészségügyi problémák
A New Park Street Chapel gyülekezet egy nagyobb épület építését végezte. 1861-ben, 27 évesen Spurgeon beköltözött az újonnan épített Metropolitan Tabernacle-be, a Temze folyótól délre, London belvárosában. 6000 tagjával, ez volt a világ legnagyobb protestáns gyülekezete.
Isten sok próbának tette ki a Spurgeon családot. Harmincas éveinek közepén Susannah egy olyan betegséget kapott, amiből soha nem tudott kigyógyulni teljesen. Egész hátralévő életében betegeskedett, és gyakran annyira gyenge volt, hogy a gyülekezetbe sem tudott elmenni férjével.
Körülbelül ugyanebben az időben, 1869-ben, Charlest először kínozta a reumás köszvény. Később vissza-visszatért, és hátralévő éveiben is megmaradt. Végül ez okozta halálát is, amikor 56 éves volt.
Prédikálás, szegénység és hitvita
Spurgeon prédikálásának kimagasló kvalitása a buzgóság volt. „Spurgeont olyan meggyőződéses buzgóság jellemezte, amely szinte minden képzeletet felülmúl.”11 „Ahogyan ott állt a gyülekezet előtt, nagy erőt érzett a magasból”12 Üzenete egyszerű volt, és erejének titka a keresztben rejlett. „Fogom a szövegemet”, írta később Spurgeon, „és egyenesen a keresztre mutatok vele.”13 „Mikor az evangélium hirdetését kellett elvégezni időszerű módon, és nagy tömegek előtt, Spurgeon azt mesterien művelte.”14
A 19. századi London a nagy szegénység és sok tragédia helyszíne volt. A várható élettartam rövid volt, és rengeteg volt az árva. 1866-ban Mrs. Hillyard 20.000 fontot adott Spurgeon-nek. Ezzel a pénzzel Spurgeon négy fiú-árvaházat indított be Londonban, amelyet barátja, George Mueller munkája alapján mintázott meg.
1887-ben Spurgeon egy igazán tüzes próbán ment keresztül, mely „Degradálás-vita” néven (Downgrade Controversy – a ford.) híresült el. A 19. század végén a liberális német teológia elkezdte rossz irányban befolyásolni az angol egyházat. A Baptista Egylet teljesen a német teológia igézetébe került. Spurgeon kifogásolta, hogy e hatás nagymértékben degradál bizonyos alapvető tantételeket. A reakció vagy az volt, hogy figyelmen kívül hagyták, vagy az, hogy szembe helyezkedtek vele, így végül ott kellett hagynia azt a felekezetet, amit szeretett. Ez a fájdalmas lépés nagy megpróbáltatást okozott neki, és sok szomorúságot idősebb éveiben.
Szolgai mivolta
Spurgeon csodálatosan termékeny volt, amelynek titka a kemény munkában rejlett. Titkárainak segítségével hetente ötszáz levelet válaszolt meg.
1885-ben befejezte hétkötetes kommentárját a zsoltárokhoz „The Treasury of David” (azaz Dávid kincsestára – a ford.) címmel. Spurgeon „Kincsestára” még mindig nyomtatásban van, és széles körben használják a mai napig. Kiadott egy havi megjelenésű magazint is, melynek címe a „The Sword and the Trowel”, azaz „A kard és a kőműveskanál.”
Spurgeon minden hétfő reggel átszerkesztette előző vasárnapi prédikációját a nemzetközi terjesztéshez. Emellett szinte minden nap prédikált London különböző gyülekezeteiben, vagy „prédikációs kirándulások” alkalmával az angliai vidéken.
Spurgeont ezek mellett lekötötte a Pásztor Főiskolája is („The Pastor’s College”). A mindig oly’ népszerű Lectures To My Students („Előadások tanítványaimnak”) valójában az ottani tanítványaihoz – az akkoriban kibontakozó vezetőkhöz – szóló tanítások. „Mind olyan nagyon el vagyunk foglalva saját magunkkal.”, mondta később. „El akarjuk kerülni a nagy munka nehézségeit.”15
Spurgeon véghezvitte mindezt, miközben egy beteges feleség várta otthon, és életét nehezítette a depresszióval és nagy betegségekkel vívott küzdelem is.
Halála
1892 januárjában a visszatérő és egyre súlyosbodó reumás köszvény végül az életét vette. „Hatvanezer ember jött tiszteletét leróni az alatt a három nap alatt, míg teste koporsóban ki volt téve a Metropolitan Tabernacleben. Koporsós hintóját kétmérföldes gyászmenet kísérte a Tabernacle-től az Upper Norwood-i temetőig. Százezer embert állt a kordonok mögött, ahogy elhaladt a hintó. A zászlókat félárbocra eresztették, az üzletek és a kocsmák bezártak.”16 Spurgeon olyan ember volt, akit mélyen szerettek mind London polgárai, mind a hívők szerte a világban.
Leckék
A mai pásztorok sok leckét tanulhatnak Spurgeon életén keresztül.
Elsőként, mikor Isten elhív egy embert, fel is ruházza az elhívásra. Isten nagyszerű munkára hívta el Spurgeont, és felruházta erre a feladatra nagy intellektussal, falánk tanulási vággyal, erős orgánummal, mellyel 20.000 emberhez is tudott szólni, kivételes szervezési készséggel és egy nem mindennapi könyörületes szívvel.
Másodszor, Spurgeon élete fényt vet a szeminárium szerepére. Karriere emlékeztet arra, hogy a szeminárium hasznos, de nem szükségszerű. Csak úgy, mint Augustinus, Kálvin, Martyn Lloyd-Jones, A.W.Pink és még sokan mások, Spurgeon sem kapott hivatalos teológiai képzést. Habár ez a minta a kivétel, és nem a szabály, az egyháznak nyitottnak kell lennie az ilyen típusú, kivételes kegyelemre.
Harmadszor, a nagyszerű vezetők általában nagyszerű olvasók is. Spurgeon jó példa volt erre az alapelvre. „El kell ismernünk, hogy Spurgeon mindenekfelett teológus volt. Nagy gondolatokat fűzött a Biblia nagyszerű tanításaihoz egészen attól az időtől fogva, hogy olvasni kezdett. Ettől az időtől kezdve pedig elméjében és szívében egyaránt elkezdte építeni azt a tudást, mely az Igében kijelentett teológia óriási rendszerét képezi.”17
Sokan végeznek el szemináriumot, és ezzel be is fejezik az olvasást és tanulást. Spurgeon rendelkezett egyfajta szent kíváncsisággal és kifejlesztette a mindennapi olvasás élethosszig tartó szokását, melyet az a szenvedély vezérelt, hogy még inkább megismerje Istent.
Negyedszer, a hírnév és a hírhedtség fájdalmas lehet. Nem szabad nagy dolgokat kívánnunk, ha nem vagyunk készek a következményekre, amikkel járhat. Spurgeon olyan népszerű volt, hogy a jól ismert teológus, Helmut Thielke így írt róla: „Add el mindet [a könyveid]… és vegyél Spurgeont.”18 Spurgeon esetében nagy ára van a népszerűségnek. A brit média, az állami egyház és a felső társadalmi osztály irigyelte és egyben rossz néven vette sikerét. Ezek mellett, az emberek elvárásai, valamint az óriási munkamennyiség majdnem összeroppantotta őt. Sokszor vágyott arra a csendre és békére, amit az anonimitás ad, de sosem találhatta meg.
Ötödször, Isten az ő erejét a gyengeségben tökéletesíti (2Kor 12:9). Isten felhasználta Spurgeon állandóan visszatérő betegségeit és üldöztetéseit arra, hogy alázatban megtartsa. Spurgeon hihetetlen ajándékai és sikere szükségessé tették, hogy alázatos legyen. Egyik köszvényrohama alatt Spurgeon ezt írta gyülekezetének: „A kemence még mindig izzik körülöttem. Mióta legutoljára prédikáltam nektek, nagyon mélyre kerültem; testem fájdalom kínozza, lelkemet pedig leverte a depresszió.”19 Spurgeon szenvedése olyan alázatosságot eredményezett, mely minden dicsőséget Istennek adott a sikerekért.
Spurgeon élete emlékezteti a pásztorokat arra, hogy hálát adjanak Istennek a próbákért és gondokért, melyeket megenged az életükben. Spurgeon esetében, és a miénkben is, ezek a próbák és gondok szükséges alapozásként szolgálnak jövőbeli, „minden mértéket meghaladó, örök dicsőségünk” számára. (2Kor 4:17).
William P. Farley a Grace Christian Fellowship pásztora Spokane-ben, Washington államban. A For His Glory („Az Ő dicsőségéért”), Pinnacle Press, valamint az Outrageous Mercy („A mérhetetlen kegyelem”), Baker című könyvek szerzője.
JEGYZETEK
1. Ezek, és más statisztikák megtalálhatók a Christian History and Biography („Keresztény történelem és életrajz”) 10,no. 29 (1991) számában: 2,3. ld. Iain Murray, Spurgeon Versus Hyper Calvinism: The Battle for Gospel Preaching
(„Spurgeon kontra Hiper Kalvinizmus”) (Edinburgh: Banner of Truth, 1995). Ezek mellett még lásd, Iain Murray, Forgotten Spurgeon („Az elfelejtett Spurgeon”) (Edinburgh: Banner of Truth, 1966).
2. Arnold A. Dallimore, Spurgeon: A New Biography „Egy új életrajz” (Edinburgh: Banner of Truth, 1984), 8.
3. Iain Murray idézve Dallimore, Spurgeon: A New Biography, 15. művében
4. Dallimore, Spurgeon: A New Biography, 19.
5. Ibid., 35.
6. Patricia Stallings Kruppa, “The Life and Times of Charles Spurgeon,” Christian History and Biography, („Charles Spurgeon élete és ideje”, Keresztény történelem és életrajz 1 January 1991, 11.)
7. Dallimore, Spurgeon: A New Biography, 52.
8. Lewis A. Drummond, “The Secrets of Spurgeon’s Preaching,” („Spurgeon prédikálásának titkai”) Christian History and Biography, 1 January 1991, 14.
9. Kruppa, “The Life and Times of Charles Spurgeon,” 11.
10. Darrell W. Amundsen, “The Anguish and Agonies of Charles Spurgeon,” („Charles Spurgeon szenvedései és gyötrelmei”)
Christian History and Biography, 1 January 1991, 23.
11. Dallimore, Spurgeon: A New Biography, 76.
12. Ibid., 77.
13. Drummond, “The Secrets of Spurgeon’s Preaching,” 15.
14. Ibid., 15.
15. Amundsen, “The Anguish and Agonies of Charles Spurgeon,” 24.
16. Kruppa, “The Life and Times of Charles Spurgeon,” 8.
17. Dallimore, Spurgeon: A New Biography.
18. Drummond, “The Secrets of Spurgeon’s Preaching,” 14.
19. Ibid., 137.
Vélemény, hozzászólás?