Kategória: Prédikálás

A Szentlélek „kísérő jelenléte” a szószéken – Interjú Bill Hybels-szel

A PreachingToday interjúja Bill Hybels-szel, a Willow Creek Gyülekezet vezető pásztorával. „A lelkipásztorok arról beszélnek, hogyan kell a Szentlélek erejével prédikálni. Bill Hybels, aki körülbelül 20.000 embernek prédikál majdnem minden hétvégén, azt mondja, hogy a pulpitus mögött is szokta érezni az Úr jelenlétét, de még inkább akkor, amikor készül a prédikációra – akár az irodájában, akár egy hajón ülve.

A szabadban való prédikálás

A vadászok nem maradnak a szobában és nem várnak addig, míg a madarak szobájukba repülnek; a halászok sem vetik hálójukat a csónak belsejébe. A kereskedők vásárokra járnak és futnak a vevők és üzlet után, ha ezek nem futnak hozzájuk. Így kell tennünk nekünk is! …

A prédikálás hét alapigazsága

A narratív igemagyarázat minden más igemagyarázati formánál jobban függ a hallgatóság figyelmének lekötésétől. Valószínűleg nagyon kevés írás szól erről a stratégiai első lépésről a szószékről történő kommunikáció terén. A hallgatóság lekötése verbális és nonverbális szinten is történik. A lekötés nonverbális elemei között található a magatartás, az illendőség, és a nyitottság. Az első kritikus pillanatokban, ahogy először megpillantják a szónokot, a leendő hallgatók már azt fontolgatják, hogy oda fognak figyelni, vagy nem. Már az akaratuk „csatornakereső távkapcsolóján” tartják az ujjukat. Vajon csatornát fognak váltani, ha elkezdi a prédikátor, vagy már kezdés előtt csatornát váltanak?

A prédikáció, mint párbeszéd

A prédikálás egyoldalúnak tűnhet, különösen akkor, amikor a hallgató nem ért egyet a prédikátor által mondottakkal. A szolgálatom kezdeti szakaszában úgy döntöttem, hogy az egyház életének egyik ellentmondásos területéről fogok prédikálni konkrétan. Nem igazán volt „fair” a részemről. Én voltam a pulpitus mögött, ami azt jelentette, hogy enyém a hatalom. Az egyik férfit igencsak kihozta a sodrából a mondanivalóm. „Ez nem igaz!”, kiáltott fel, miközben az öklét rázva kiviharzott a teremből. Azt hiszem, ez egyfajta párbeszéd volt, noha nem úgy beszélek róla, mint a prédikátori szolgálatom egyik legjobb pillanatáról. Viszont nagyon is jól illusztrálja azt a problémát, amivel a hallgatók szembesülnek a monológ jellegű prédikációknál. A hallgatóknak nincs beleszólásuk. Ha biztonságos prédikáció hangzik el, és mindenki egyetértésben van, akkor csak kis mértékben adódhatnak problémák, de ha a prédikálás már egy kicsit kalandosabb szándékú, és nagyon valószínű, hogy véleményeltérés is van, akkor már a hallgatók ki vannak zárva. Ez az egyik oka annak, hogy miért találják sokan hiányosnak a prédikálásunkat.

A lelkipásztorságra való meghívás

Minden keresztyén embernek, akinek képessége van, joga is van az evangélium magvának elhintésére, sőt nemcsak joga, hanem kötelessége ennek teljesítése egész életén keresztül. Krisztusnak minden tanítványa köteles az adományhoz mérten, melyet a Szentlélek neki adott, az ő korának és nemzetének, hívőknek és nem hívőknek, az evangéliummal szolgálni. Ez a kötelesség nem szorítkozik csupán a férfiakra, hanem minden hívő, férfi és nőnek kell ‒ ha erre Isten kegyelme képesíti ‒ összes erejét megfeszítenie, hogy a krisztusi ismeretet terjessze.

A felforgatás művészete – Interjú Rob Bell-lel

Rob Bell stílusára nem a kegyes hangnem jellemző, ezt ő maga is elismeri. Úgy plántált gyülekezetet, hogy végigprédikálta a Mózes 3. könyvét. Tanítása képek, személyes jellegű elbeszélések és az egzegézis keveréke, amelyet olyan szempontok fűszereznek, amilyeneket nem hallani a szószékről. Az egész túlságosan „felforgató”, mondja Bell. Felforgató, akárcsak Jézus.