Depresszió

Depresszió – a szó, amit manapság oly sokszor hallunk. Az emberek 17%-a élete folyamán már átélt valamilyen komoly depressziós állapotot {1}.Valaki miatt, akit szeretsz vagy ismersz, talán már te is szembesültél vele valamilyen módon. Tapasztalataid fényében talán a következő történet is igazolja ezt. (A történet valódi eseményt ír le, de a szereplő nevét megváltoztattuk). Stan, aki hívő keresztény, különböző fokú depressziós rohamokkal küzdött. Ezek alkalomadtán munkaképtelenné tették, néha felingerelték vagy frusztrálttá tették, és mindig nagyon erősek voltak, amikor rátörtek. Kínlódása esetenként kritikus pontra jutott. Képtelen volt reagálni bármilyen felé érkező érzelemre, teljesen elzárkózott a családjától, barátaitól, munkájától. Visszatekintve, megértette, hogy ez az elszigetelődés szándékos volt. Gyötrelmének igazi okát ugyanis sosem mondta el, nem közölte senkivel, és belefáradt abba, hogy kikecmeregve az egyik depressziós állapotból, máris szembetalálja magát egy másikkal. Megelégelte, hogy újra azt a sémát kövesse, ami már évek óta gyötörte. Ideje volt, hogy megtalálja az eredeti okot, ahelyett, hogy újra és újra kitérjen előle.

Az öngyilkosság gondolatával foglalkozó ember lelkigondozása

A lelkigondozásban ezt a helyzetet nevezném „probléma-centrikusságnak”. A probléma, vagy az abból következő érzelmi válság olyan heves és nagy fokú, hogy betölti az problémába kerülő ember teljes látóterét, és semmi mást nem lát már a problémáján kívül, vagy mindent azon keresztül lát. Sajnos ez általában jellemző az emberi viselkedésre, de ha túl nagy a kiváltó ok, akkor végzetessé is válhat.

A kiégés folyamata

Veszélyben vagyunk. Mi lelki munkások, segítők, másokért oly sokat fáradozók. Nem, nem azért, mert az emberek annyira hálátlanok, nem is azért mert nem tesszük jól a dolgunk… A veszély oka, hogy a tűz bennünk oly érzékeny, könnyen alábbhagy a lobogás, egy kis szél, eső, vagy egy-két „jószándékú” testvér oltogatása, és már majdnem kialszik a parázs.  De még föl-föl lobban, erőre kap újból, hisz, ha végleg kiégne, nagyon nehéz lenne tüzet csiholni…

A félelem legyőzése

A Sátán a hívő emberek hitét, engedelmességét és áldásait semmivel sem tudja jobban beszűkíteni és bekorlátozni, mint a félelemmel. Tudjátok meg, hogy a félelem és a megfélemlítés a Sátán egyik legjobb módszere a hit megoltásában! Jézus Krisztus nemegyszer mondta azoknak, akik hozzá mentek: „ne félj, csak higgy!” Mert a félelem és a hit két egymást kizáró lehetőség! A kettő soha nem működhet együtt: vagy a félelem lelke van bennünk, vagy a hit van bennünk!

Hogy légy hívő keresztyénként egyedülálló?

Mi a közös Jézusban, Pálban, Keresztelő Jánosban, Barnabásban, Illésben, Elizeusban, Jeremiásban, Szent Ágostonban, Szent Ferencben, Teréz anyában vagy John Stottban (híres angol lelkész)? Az, hogy mindnyájan egyedülállók voltak. Az egyedüllét nem jelenti azt, hogy Isten nem törődött a szükségleteikkel. Inkább azt jelenti, hogy olyan nagy feladatot készített el számukra, amelybe a házasélet már „nem fért bele”.