A városi fiatalok és a gyülekezet

Hogy nevettek! A szombat esti tévéműsorok között sugároztak egy 30 másodperces reklámot a város legnagyobb gyülekezetéről. Talárba öltözött kórustagok gyenge próbálkozásai, egy unalmas igehirdető, és egy meghívás a vasárnap délelőtti istentiszteletre – mindezt a fiatalok rekedt éljenzése fogadta. „Ó, igen” – állt föl egy kék hajú tizenéves – „biztos kimászok a meleg ágyamból aznap reggel, hogy elmenjek a gyülekezetbe.” Megint mindenki nevetett.

A mai ifjúsági kultúrára gyakorolt multietnikus és urbanizációs hatások

Mostanság a városi, hip-hop és a fekete ifjúság kultúrája van inkább hatással az ifjúság kultúrájának egészére – a fehér kamaszok messze a belváros utcáitól is a “kapucnisok” szlengje, divatja és zenéjének hatása alatt vannak. Úgy hallottam, hogy számos hip-hop cikkben állítják azt, hogy ha a fehér kertvárosi kamaszok nem vásárolnák a rap zenét, a rap-ipar bezárhatná a kapuit. Ha ez igaz, akkor meg kell változtatnunk a fiatalemberek közötti szolgálat módját. Ha ez igaz, akkor nem törődhetünk bele abba, hogy az ifjúsági szolgálat fel van osztva városi ifjúsági szolgálatra és úgynevezett főáramlatú ifjúsági szolgálatra. Ha ez igaz, akkor fel kell tennünk a kérdést, hogy miért van a legtöbb keresztény fesztivál műsorán száz rock és alternatív zenekar, és csupán három városi hip-hop együttes.

A fiatalok asszimilálása – mint missziós stratégia

Gwen két napja tette le az érettségit, de különösebb gondolkodás nélkül megjelent a gyülekezetben, és szokása szerint megállt a középiskolások vasárnapi-iskola terme előtt. Néhány barátjával beszélgetett és nevetgélt az ifjúsági csoportból. Amikor a vezetőjük megnyitotta az összejövetelt, bement a többiekkel a tágas terembe, és leült a szokásos helyére, a szőnyeggel borított lépcsőn a szemközti falnál. Először nem vett észre semmi szokatlant, de hamarosan feltűnt neki, hogy néhányan feléje fordulva sutyorognak egymással. Nem igazán értette, mi folyik – talán valami butaságot mondott, amikor bejött – de érzékelte, hogy a többiek valahogy megbámulják. Még mielőtt rájöhetett volna, mi történt, az ifjúsági vezető odajött és leült mellé. „Gwen, most már leérettségiztél. Most már felnőtt csoportba kell járnod. Nem kell többé ezekkel a dedós gimnazistákkal töltened az idődet.”

Természettudományos istenérvek provokatív vitatkozóknak

Érett és gondolkodó keresztény emberként nem menekülhetünk el a számunkra kellemetlennek tűnő kérdések elől. Ez az előadás azoknak szól, akiket megszólítanak a barátai körükből, és provokatív kérdéseket tesznek fel nekik az élet eredetéről vagy Isten létezéséről. Ezek a válaszok természetesen nem teljes körűek, és főképpen nem pótolják a megtérést és a Jézus Krisztussal való személyes kapcsolatot – de elindíthatnak egy olyan párbeszédet, amelyből egyértelművé válik: ha nem is tudunk minden kérdést megválaszolni, amiben hiszünk, az nem ostoba babonaság, hanem ésszerű és logikus igazság. Aki gondolkodik, annak hinnie kell!

Érjük el a hip-hop generáció fiataljait! – Alapelvek, ötletek, módszerek

A hip-hop felé való kommunikáció kulcsa az őszinteség és a világos beszéd. Nem szeretik a „nem igazi” embereket. Ezalatt azt értem, hogy nem tűrik el az ellentmondásokat és a nem kezelt feszültségeket. A gyülekezeteknek van egy olyan hajlandóságuk, hogy szeretik a dolgokat leegyszerűsíteni, vagy csak egyszerűen mindent a jó és a rossz végleteiben bemutatni. A legtöbb gyülekezet nem tudja kezelni, amikor a „szürke” dolgokról van szó. Az egyház kultúrája hajlandó az tettetni, hogy a gyülekezeti embereknél minden rendben, főleg a közép- és felső-osztály gyülekezeteiben. Igazából egyik gyülekezet sem mentes a bűntől, csak van egy fantasztikus vasárnap reggeli takaródzás. Amikor a gyülekezetek a bűnről beszélnek, általában korlátozzák a szexet, dohányzást, rágózást, ivást – és a médiakultúrát az egyház ellenségének állítják be. A bűn, a kísértés, és a bűnbeesés azonban egy nagyon összetett téma, sokkal mélyebb, mint amilyen mélyre a legtöbb gyülekezet le akar ásni. A hip-hop szeretné, ha az egyház foglalkozna a bűn összetettségével és ellentmondásaival, és azokkal az időkkel, amikor mindannyian elbukunk valamilyen bűnben.