Kategória: Fiatalok lelkigondozása

„Kedves Testvérem, sajnos azt kell mondanom, hogy a szenvedés nem szabadon választható. Úgy tűnik, hogy az emberi állapot része, de a szenvedés elkeseríthet vagy nemesíthet. Szenvedésünk az átalakulás szellemévé válhat, ha megértjük, hogy szerepünk van Isten világformáló tervében.” Desmond Tutu püspök

Caroline és Justin testvérek az egyik ifjúsági csoportomból. A szüleik megélték, amit a kutatók „krónikus konfliktusnak” neveznek – minden nap veszekedtek, nagyon viharosan, és néha bizony bántalmazás is történt. Végül, a konfliktus megjelent Caroline étkezési zavaraiban és Justin iskolai bukásában is. Mindkét gyerek kísérletet tett, hogy úgy érezze, uralkodni tud – vagy ellenőrizni tudja – a helyzetet, ami nem csak a szüleiket pusztította, hanem őket is. És a steril ifjúsági terem mítoszának ellenére ők hozták magukkal a fájdalmukat hétről hétre az ifibe is. – Mit lehet ilyenkor tenni? És hogyan nem szabad segíteni? – A Fuller Center for Youth and Family Ministry (Fuller Intézet a fiatalokért és a családért) kutatásaira alapozott lelkigondozói tanulmánya nagy segítség lehet minden ifjúsági vezetőnek!

„… A családok szerepeket alakítanak ki a tagjaik számára. Vannak határozott szerepek, mint anya, fiú, nővér, de sok hallgatólagos szerep is létezik. Ezek olyan szerepek, mint a hős, a bűnbak és a kedvenc. Az egészséges családokban ezek a szerepek felcserélhetőek, minden családtag részesedik belőlük. A függőséggel küzdő családokban ezek a szerepek a család egyes tagjainál állandósultak. Amikor ez történik, az behatárolja az adott családtag és az egész család növekedését. A saját családunk az a hely, ahol lehetőségünk van az önmagunk megismerésére és a bizalom begyakorlására másokkal. Hogy ezt tehessük, biztonságban és gondoskodásban kell éreznünk magunkat. Határok, szabályok és szerepek, amikor egészségesen vannak előttünk felállítva, segítenek, hogy biztonságban és gondoskodásban érezzük magunk. Amikor azonban a gyerekek nem tanulják meg ezeket a családban, úgy kell majd kilépniük az életbe, hogy nem rendelkeznek megfelelő eszközökkel arra, hogy kifejezzék magukat, vagy kapcsolatot teremtsenek másokkal. És mindez természetesen oda fog vezetni, hogy felnőttként csak küszködni és szenvedni fognak.”