FEL-növünk-e a KIS-csoportokhoz?

Korunkban egyre nagyobb teret nyernek a megújuló gyülekezetek életében a különböző kiscsoportok, házicsoportok. Hogy ne csak a lelkesedésünk és néhány előttünk járó jó példa, hanem bibliai és történelmi alapja is legyen ennek a szükséges gyülekezeti struktúraváltásnak, szeretnék a házi közösségek teológiájáról, történetéről és a gyakorlati működtetéséről beszélni.

A sejtgyülekezet integrációja

A lényeges kérdés: mi a különbség a szolgálat és a program között? És hol a helyük egy sejtgyülekezetben? A „szolgálat” jelentése a görög „diakonia” szóból ered, ahonnan a „diakónus” elnevezés is származik. A szolgálat mások érdekében tett alázatos, szolgáló cselekedeteket jelent. A program viszont gyakran azt a jelentést hordozza, hogy „önmegvalósítás” – olyan valami, aminek saját élete van. A szolgálatok az ünneplést és a sejt „felépítményét” is szolgálják illetve fenntartják, míg a programok elterelik a figyelmet a sejtszerű élettől. A szolgálatok adnak valamit a sejt rendszernek, a programok viszont az időnkért és az energiánkért versengenek. NEM az a lényeg, hogy megengedhető-e a szolgálat a sejtgyülekezetben, vagy sem. Nem is az, hogy hagyjuk a szolgálatokat programokká válni, hogy versenybe szálljanak a sejtekkel az idő és a források érdekében. A lényeg – illetve a megoldás – véleményem szerint az INTEGRÁCIÓ (EGYSÉGBE RENDEZÉS).

A házicsoport missziós ereje

Hosszú gondolkodás és sok imádkozás után, eldöntötte, hogy elhívja a csapatát otthonába, hogy megbeszéljék John Stott Basic Christianity (A kereszténység alapjai) című könyvét. Azt javasolta, hogy hetente találkozzanak, nyolc héten át. A barátok különbözőképpen reagálták le a meghívást, a valódi örömtől a nyílt félelemig minden előfordult. De kevés kivétellel mindenki eljött. Hétről hétre elmentek, mert vonzotta őket Jézus Krisztus életereje és a hasonszőrűekkel töltött idő hamisítatlan öröme. A sorozat végére érve néhányan eldöntötték, hogy követik Jézust. Mások pedig, akik évekig lanyha keresztények voltak, újra felfedezték az életerős hitet.

A G12 gyülekezetplántálási modell – 1.rész

Castellanos stratégiája nagyon egyszerű: mindenkiből sejt-vezetőt kell „csinálni”, aki csak átlépi a gyülekezet küszöbét. Ezt az üzenetet prédikálja, és erre az új vezetőségre hív mindenkit az oltárhoz. Ennek eredményeképpen pedig a gyülekezete exponenciálisan növekedett az elmúlt évtized alatt. Nemrégiben építették fel a kolumbiai Bogotában az új templomukat, amelyben 18.000 ülőhely van, és minden vasárnap három teltházas istentisztelet tartanak.

5 kiscsoportos mítosz

“Egyházi ügyintézőként több ezer házicsoportos alkalmon vettem már részt, több tucat helyi gyülekezetben, ezért úgy vélem, tudom, miért nincs a gyülekezetekben egészséges, sikeres házicsoportos program. Úgy közelítettük meg a témát, hogy közben nem értettük meg azt a komplikált szociológiai terepet, amelynek oly könnyedén nekivágtunk.”