Egy hibás teológia eredménye – Constantine

Pár évvel ezelőtt történt egy keresztény filmklub után, hogy beszélgettem az osztálytársammal, akit én hívtam meg. Párszor már járt nálunk, és persze a keresztényeket is megismerte kicsit. Tőle hallottam először a Constantine című filmről. Akkor még nem láttam. Mégis legjobban az maradt meg bennem, amiket akkor mondott róla. Főleg az, hogy ezt nem szabadna megnézni keresztény filmklubon, mert sokan kiakadnának, nem értenék meg, túl félelmetes, és főleg mert senki nem értene egyet azokkal a dolgokkal, amik benne vannak. A szellemvilágot ábrázolja, démonokat, amikről gondolom nem nagyon hallott még a keresztények között (talán nem is gondolta, hogy hiszünk a létezésükben). Ezek után természetesen rögtön kölcsönkértem a filmet, mert kíváncsi voltam, mit is nem szabadna nekem megnézni!

Dávid vagyok! – Félelem, szökés, hazatérés

Húsvétkor mindig nagy gondban vagyok, mert olyan, mintha akkor „kötelező” lenne Jézus halálára és feltámadására gondolni, azon elmélkedni, elmenni istentiszteltre… és mégis, mintha az egészből hiányozna a lényeg. Mindig elmondják, hogy „fontos, hogy Krisztus halálának a jelentősége ne csak egyszer jusson eszünkbe egy évben. Emlékezzünk rá, hogy mennyire sajnáljuk a rosszat, amit tettünk, és mennyire hálásak vagyunk Istennek, amiért elküldte Jézust, aki annyira szeretett minket, hogy helyettünk meghalt, és feltámadt, hogy örök életünk legyen.” Ezt már annyiszor hallottuk! És mégis, sokszor a legváratlanabb helyzetekben, legváratlanabb időben talál ránk ez az érzés… Mikor néhány napja megnéztem a Dávid vagyok című filmet, újra éreztem azt, mint amikor először megértettem: mit is tett értem Jézus.

Az Apáca-show tanulságai

Bár a film 1992-ben készült, mégis még mindig időszerű az üzenete az egyháznak. Nagyon sokat tud üzenni a keresztényeknek arról, hogyan gondolnak ránk az emberek, jót és rosszat egyaránt, hogy milyenek vagyunk valójában, esetleg milyennek kellene lennünk, milyen értékeink és milyen hibáink vannak, még arról is, hogy hogyan tudjuk elérni a nem keresztényeket.

Angyalok és démonok

Mikor hallottam, hogy nemsokára a mozikba érkezik az Angyalok és démonok, kíváncsi voltam, hogy vajon most milyen elmélet lesz a középpontban. Vajon most miről fog kiderülni, hogy egész életünkben rosszul gondoltuk? Mi lesz a nagy durranás az egészben? Milyen nagy titok lesz leleplezve? Vártam a reakciókat, az egyház válaszait, mert abból rögtön kiderül, hogy mi a legújabb eretnekség. Nos, hiába vártam! És mivel nem jött túl sok visszhang a filmről, gondoltam végre megnézem. Az egyetlen, amit hallottam róla, hogy egy prédikációban elhangzott, hogy „micsoda szellemi harcok is vannak a filmben, de persze teljesen rosszul mutatja be a szellemvilágot”. Valami ilyesmit. Erre valaki megjegyezte: „Na, ez tuti nem olvasta a könyvet, meg nem is látta a filmet.” Ha csak a címéből ilyen következtetéseket tudunk levonni, akkor inkább ne beszéljünk róla, ha viszont megnéztük, akkor már lehet használni a filmet. Hogy mire is?

A keresztény robotok és a Wall-E

Hogyan használhatjuk fel napjaink egyik leghíresebb rajzfilmjét illusztrációkban az igehirdetésben, az ifjúsági órákon, a vasárnapi iskolában? Ha a mai embereknek akarunk mondani valamit, olyan példát kell használnunk, amit értenek. Az legjobb animációs film Oscarját nyerte el 2009-ben, és a gyerekek hátizsákjairól, füzeteiről integet nekünk a kis robot. Vajon nekünk is tud üzenni valamit? Néhány témajavaslat, amellyel érthetőbbé tehetjük az üzenetünket, és színesebbé varázsolhatjuk alkalmainkat.