Bioetika és házassági tanácsadás

Az élet kezdetének megbecsülése: Bioetika és házassági előtti tanácsadás

Azzal, hogy friss jegyespárokat a pásztorok végignavigálnak a családtervezés potenciálisan nehéz kérdésein, megkapják a kiváltságot arra, hogy megvethessék egy keresztény otthon alapköveit.

A pásztori szolgálat egyik legnagyobb öröme az a kiváltság, hogy az embereket életük olyan nagy mérföldkövein vezethetjük át, mint amilyen két élet egyesítése a házasságon keresztül. A házasság előtti tanácsadás során a pásztoroknak megadatik a lehetőség, hogy sok, házassággal kapcsolatos témában tanítsák a fiatal párokat. Ilyenek a bioetikai problémák. Vessünk hát egy pillantást ezekre a bioetikai problémákra, melyekkel minden kezdő házas szembesül, valamint nézzük meg azt is, hogy az ezekről való tanítást hogyan lehet integrálni a házasság előtti tanácsadásba.

A kulturális kontra Biblikus szemlélet a gyerekvállalásról

A jegyes párok azzal az izgalommal számlálják vissza a napokat házasságkötésük előtti napokban, hogy nemsokára férjként és feleségként fogják megosztani egymással az életet. A szülővé válás, és a családban gondolkodás gyakran olyan lehetőségnek tűnik – egy olyan életszakasznak, mely még várat magára. Mindezek ellenére, a házasság előtti tanácsadás ideális alkalmat nyújt arra, hogy gyermekvállalással kapcsolatos témákról is szó essék. Ilyen témák a gyermekvállalás idejének kiválasztása, a tervezett gyermekek száma, valamint az esetleges reprodukciós eljárások (mesterséges megtermékenyítés stb. – a ford.) kérdése.

A házasulandó pár életkora befolyással lesz a gyermekvállalással kapcsolatos szemléletükre. Egy 20-25 év közti pár valószínűleg szeretne pár dolgot elérni az életben, mielőtt családot alapítanának. Például egyikük, vagy akár mindkettő lehet, hogy szeretné még befejezni iskoláit, vagy elhelyezkedni egy munkahelyen, vagy el akar érni egy bizonyos fokú pénzügyi stabilitást, mielőtt gyermekvállalásra adná a fejét.

Míg persze bölcs gondolat várnia a pároknak a gyermekvállalással, míg házaspári kapcsolatuk meg nem erősödik, a gyermekeket sosem szabad olyan tehernek vagy akadálynak tartani, mely más célokat gátol meg. A gyermekvállalás biblikus szemléletből nézve ilyen: „Bizony, az ÚR ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.” (Zsolt. 127:3) Isten első parancsolatainak egyike felénk, emberek felé az volt, hogy „szaporodjatok és sokasodjatok” (1Móz. 1:28). Ha nagyobb távlatokra tekintünk, földi napjaink bevégeztével már csak gyermekeinken keresztül tudjuk elérni a jövő embereit. Ez Isten egy nagy ajándéka számunkra. A gyermekek olyan jelentést adnak életünknek, mely meghaladja és átlépi behatárolt élettartamunk korlátait.

Sajnálatos módon, a sürgős sokszor győzedelmeskedik a fontos felett. Jelenlegi életünk céljai útját állhatják olyan céloknak, melyek egy életre meghatározóak maradnának. Azt a célt, hogy Isten szerint való gyermekeket neveljünk, félresöpörhetik a pillanatnyi problémák. Kultúránk nagy hangsúlyt ad a külső megjelenésnek és a karrier sikerének. Ilyen környezetben azok az áldozatok, melyeket az anyaság megkövetel egy nőtől – mint pl. a várandóssággal járó fizikai változások és a gyermek születése utáni igen szűkös idő, melyet karrierépítésre fordíthat – azt eredményezhetik, hogy későbbre tolja a gyermekvállalás kérdését, vagy hogy egyáltalán ne akarjon gyermeket vállalni. Hasonlóképpen, mai világunk nagy értéket tulajdonít annak, hogy egy férfi minél több anyagi javat tudjon összegyűjteni – ez pedig eltántoríthatja attól, hogy apa akarjon lenni mindaddig, amíg el nem éri azt az anyagi szintet, amellyel már meg tud elégedni.

Egy keresztény házaspár számára minden gyermek Isten tervéből születik, még akkor is, ha születését maguk a szülők nem tervezték. (Zsolt. 139:15-16, Efézus 1:4-14) Míg tanácsos dolog, hogy egy házaspár lépéseket tegyen az ügyben, hogy gyermekeinek számát kontrollálni tudja, mindig készen kell állniuk arra, hogy ahány gyermek csak adatik nekik, mindet szeretettel tudják fogadni.

A házasság előtti készülődés részeként, bátorítani lehet a jegyes párokat, hogy tekintsék a gyermekeket úgy, mint áldásokat az Úrtól, valamint úgy kell tanácsolni a párt, hogy a gyermeknevelés felelősségét komolyan vegyék. Végül, azt a tanácsot érdemes adni nekik, hogy a családtervezéssel kapcsolatos döntéseiket imádsággal (Jakab 1:5), egymás felé való őszinte kommunikációval (Efézus 4:25), valamint az emberi élet szentségének tiszteletével (Jeremiás 1:5) közelítsék meg.

Mitől szent az emberi élet?

Amikor az emberi élet szentségéről beszélünk, megerősítjük és elismerjük azt a tényt, hogy az emberi élet szent. A „szent” szó azt jelenti, hogy Istenhez tartozik. Az emberi élet Istené. „Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának;  mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.” (Róma 14:7-8) Az emberi élet örök (Máté 25:46). Továbbá, az emberi élet szent, mert Isten hasonlatosságára teremttettünk. (1Móz. 5:1). Az emberi élet abban is egyedülálló, és különbözik minden más élettől, melyet Isten teremtett, hogy Krisztus lejött a Mennyből, hogy emberré legyen (János 1:14), hogy megmentsen bennünket (1Tim. 1:15). Ezért megkaptuk azt a szabadságot, hogy hihetünk Krisztusban és megbékélhetünk Istennel (János 3:16). Az evangélium kiemeli az emberi élet szentségét. Mivel a Biblia teljesen világosan beszél az emberi élet szentségéről, fel kell tennünk a kérdést: De mikor kezdődik el az emberi élet?

Mikor kezdődik az élet?

Te, mint ember, mikor kezdtél el létezni? Amikor első bizonytalan kis lépéseidet tetted – akkor te már te voltál? És amikor egy napos csecsemő voltál? Léteztél, édesanyád méhében már akkor is, amikor szíved az első szívverés hangját kiadta? Léteztél akkor, amikor még csak egy sejtlabda voltál, egyedi genetikus kódokkal, melyek előre, egy életre meghatározták fizikai adottságaidat? Vagy léteztél-e már megtermékenyítetlen petesejtként – elkezdődött-e már akkor az életed?

Az emberi fejlődés egy kontinuum a fogantatástól az élet legvégéig. Egy blasztociszta (a sejtlabda, melyből később az embrió és a méhlepény képződik) nagyban különbözik attól a totyogó kisgyerektől, aki konyhaasztalunknál müzlit rágcsál és almalevet iszik. Mégis, ha meg kívánjuk húzni az élet vonalának kezdetét, azt leglogikusabb módon a fogantatásnál tudjuk meghúzni. Egy megtermékenyítetlen petesejt nem tartalmazza még teljességében a genetikai kódot, mely egy személyt egyedi módon meghatároz. Abban a pillanatban viszont, amikor egy petesejt megtermékenyül, egy új ember jön létre egy teljesen egyedi genetikai kóddal. Idővel és megfelelő táplálással ez az egy sejt képes arra, hogy egy felnőtt emberré fejlődjön ki, aki több mint tízbillió elkülönült sejtből fog állni.

A Biblia megerősíti, hogy Isten jelenléte és célja az életünkben már akkor kialakul bennünk, amikor még csak anyánk méhében vagyunk (Zsolt. 139:12-16; Lukács 1:39-44). Így, levonhatjuk azt a következtetést, hogy Isten számára értékesek a még meg nem született gyermekek.

Éva – félelmetes és csodás alkotás

A zsoltáros nagyra tartotta, hogy Isten az emberi testet félelmetesen és csodásan alkotta meg (Zsolt. 139:14 – az amerikai NIV fordítás alapján – a ford.) Egy drámai példa az emberi test csodáira a női termékenység ciklikus ritmikája, valamint a női test kapacitása arra nézve, hogy védelmezze és táplálja az új emberi életet. A nő biológiájának alapvető megértése felbecsülhetetlen értékű egy olyan férfi számára, aki házasságra készül. Míg ezt meg lehet érteni tudományos írásokból, könyvekből is, egy pásztornak is fontos szerepe van abban, hogy a házasság előtti tanácsadás során erkölcsi tanítást adjon ahhoz, hogy a pár bölcs döntéseket hozhasson a gyermekvállalással kapcsolatban. A női termékenység azon szempontjai, melyekkel jó tisztában lenni a családtervezéssel kapcsolatos döntések előtt a következők: ovuláció, endometrium (méhbelhártya) borítás, a termékenység hormonszabályzása, terhesség és szoptatás. Az egészséges férfi mindig termékeny, mert a spermák folyamatosan képződnek a testében, és megközelítőleg másodpercenként ezer fejlődik ki. Egy egészséges nő ezzel szemben minden hónapban kb. csak egy hétig termékeny, és általános esetben egy petesejtet termel egy havi ciklusban.

Az ovuláció az a folyamat, amelyben létrejön egy petesejt, és kikerül a petefészekből. A petefészek elhal, ha az ovulációt követő 24 órában nem termékenyül meg. A fogantatás akkor történik meg, amikor egy sperma megtermékenyíti a petesejtet. Ez az ovuláció egy hónapban egyszer történik, de a nő termékenynek mondható, amikor a méhnyaki nyálkája életben tudja tartani a spermiumokat, melyek közben az érett petesejt kibocsátására várnak. A spermiumok akár öt napon át képesek életben maradni egy termékeny nő testében. Amint az ovulációs ciklus véget ért, a következő ciklusig nem történhet fogantatás.

A hormonalapú születésszabályozási módszerek elsődlegesen az ovuláció megelőzésével működnek, bár van másodlagos hatásuk: meggátolják a sperma tovább haladását az által, hogy a méhnyálkát sűrűsítik, mely végül a petesejt megtermékenyítését akadályozza meg. A barrier-elvű fogamzásgátlási módszerek megakadályozzák, hogy a sperma megtermékenyíthesse a petesejtet. Azok a módszerek, melyek a termékenységet figyelik, a nő alap testhőmérsékletét és a méhnyálka állagát követik figyelemmel, melyek mind jelzik az ovulációs időszak beálltát. Mindezekkel az információkkal így egyaránt lehet elkerülni vagy éppen elérni a terhesség kialakulását.

Az ovuláció elfojtódik az olyan asszony szervezetében, aki kizárólag szoptatva táplálja gyermekét. Ez által a szoptatás időszaka adja a korkülönbséget a születendő gyermekek közt. Ezzel szemben, ha egy nő egy bizonyos menetrend szerint kezd el szoptatni, és a táplálás mellett cumisüveget vagy cumikat is ad a gyermeknek, a születés után hamarosan újra ovulálni kezdhet.

Miután egy petesejt megtermékenyül, a következő lépés a fogantatás és a születés közti utazás során a beágyazódás. Kb. egy héttel a fogantatás után, a megtermékenyült petesejt eléri a méhet, miután levándorolt a petevezetéken. Ekkor a megtermékenyített petesejt egy sejtlabdává válik, melyet blasztocisztának hívunk. Ha a blasztociszta sikeresen beágyazódik a méhbelhártya borításába, akkor a HCG hormon aktiválódik. Ez az a hormon, amelyet a terhességi tesztek kimutatnak. Normális esetben, a női ciklus ezen pontjára a méhbelhártya már megvastagszik, mely egy meleg, tápanyagokban gazdag helyet biztosít az embrió számára, ahol az beágyazódhat, megtapadhat.

Néhány fogamzásgátló módszer, mint pl. a spirál (IUD) néha a beágyazódást akadályozzák meg, bár elsődleges működésük a megtermékenyülés meggátlása.

A megfelelő információkra alapuló döntések meghozása a családtervezésben

Az erkölcsös orvosi gondoskodás egyik legfontosabb alapelve az információkkal teli tanács. Ez azt jelenti, hogy a páciens csak azután fogad el egy felajánlott döntési lehetőséget, hogy előbb megérti a döntésének vagy az orvosi beavatkozásnak a jellegét, a megfontolható alternatívákat, a kockázatokat és az előnyöket, és a beavatkozással járó bizonytalanságokat, valamint hogy megismer minden más alternatívát. Ezt az alapelvet követve, a párnak választania kell egy születésszabályzási módszert, méghozzá úgy, hogy annak minden kockázatát és előnyét előtte megismeri és megérti.

Ahelyett, hogy ajánlanék vagy elítélnék egy bizonyos fogamzásgátló módszert, szeretek inkább kérdéseket javasolni a házasulandóknak és házasoknak, melyeket feltehetnek orvosuknak családtervezéssel kapcsolatos döntéseik előtt. A technológia fejlődése talán megváltoztatja majd a jövőbeli családtervezési lehetőségeket, de a fogamzásgátló módszerek használatával kapcsolatos kérdések időtlenek maradnak. Ha a házasság előtti tanácsadás részeként megtanítod egy párnak, melyek a helyes kérdések, akkor képesek lesznek bölcs döntéseket hozni mind ma, mind a jövőben, akkor is, ha új opciókkal találkoznak.

Az orvosnak feltett, fogamzásgátlással kapcsolatos, és helyes kérdések közt szerepelnek olyanok, amelyek a módszer mechanizmusára, működésére vonatkoznak. Pl. Úgy működik a módszer, hogy meggátolja az ovulációt, elejét veszi a petesejt megtermékenyülésének vagy megakadályozza a már megtermékenyült petesejt beágyazódását, vagy ezeket még kombinálja is? Világos-e a módszer működése vagy nem lehet pontosan tudni a menetét? Függhet-e a módszer működése olyan bizonyos tényezőktől, mint pl. az, hogyan és mikor használjuk, vagy függ-e valamilyen egészségügyi állapottól? Más hasznos kérdés lehet pl., hogy milyen hatással van a bizonyos módszer használata a jövőnkre nézve. Mennyire hatékony a módszer? Könnyen visszafordítható-e a folyamat, ha éppen terhességet szeretnénk elérni? Rossz hatással lehet-e későbbi megtermékenyülésre? Vezethet-e méhen kívüli terhességhez, vagy megnövelheti-e annak kockázatát? Mik a lehetséges mellékhatások és egészségügyi problémák, melyeket okozhat?

További hasonló kérdések még: Biztonsággal és következetesen használni tudjuk-e ezt a módszert úgy, hogy az számunkra hatékony legyen? Szeretnénk-e gyermekeket (vagy még több gyermeket) a jövőben? Mindkettőnk helyesli a döntést? Jár valamilyen egészségügyi kockázattal ez a döntés akármelyikünk számára is? Ez a döntés ellentétes az emberi élet szentségével kapcsolatos meggyőződésünkkel?

Tiszteljük az egyes házaspárok szükségeit

Az, hogy bölcs döntésekhez vezetünk el párokat egy családtervezési módszerrel kapcsolatban, beleilleszkedik abba a tágabb kategóriába, mely szerint tisztelniük kell egymás szükségeit, amikor házassággal kapcsolatos döntéseket hoznak meg. Pál apostol emlékezteti a hívőket az 1Korinthus 7:3-6-ban arra, milyen fontos a másik testi szükségleteinek betöltése a házasságon belül. Nagyon fontos, hogy mind a férjben, mind a feleségben békesség legyen akármilyen családtervező módszert is választottak – már ha választottak ilyet.

Ugyanígy, az egészségi kérdéseknek is benne kell lennie a döntésben. Bizonyos esetekben, a nő kerülhet olyan egészségügyi állapotba, mely kockázatossá tehet egy későbbi terhességet. Más esetekben, bizonyos születésszabályzási módszerek még nagyobb kockázattal járhatnak vérrögök, stroke (szélütés) és szívrohamok kialakulásához. A Pál apostol által körvonalazott alapelvet kell alkalmazni a házassági kapcsolatban: „Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.” (Fil. 2:3-4) Egyik félnek sem szabad, hogy nyomást érezzen arra, hogy egy olyan eljárásnak kell alávetnie magát, vagy olyan születésszabályzási módszert kell alkalmaznia, mely nem egyezik személyes érdekeivel vagy egészségét hosszú távon károsítja.

Ahogyan egy házaspár megtanulja, hogyan kell venni a családtervezés nehéz feladatának akadályait úgy, hogy közben egymást is, valamint az élet kezdetét is tiszteletben tartják, azzal olyan fontos lépést fognak megtenni, mely megerősíti kapcsolatukat. Így eljutnak oda, hogy megerősödött házassági kapcsolatuk megfelelő alappá válik egy Istenfélő, keresztény család felépüléséhez. Azzal, hogy friss jegyespárokat a pásztorok végig navigálnak e téma potenciálisan nehéz kérdésein, megkapják a kiváltságot arra, hogy megvethessék egy keresztény otthon alapköveit. Az erős otthonokból erős gyülekezetek válnak, és hatékony lesz bizonyságtételünk is a körülöttünk lévő világ felé. Micsoda öröm fakadhat abból, hogy Isten országát mindig egy-egy házaspárral építhetjük tovább!

CHRISTINA M.H. POWELL, Ph.D., kirendelt lelkész és orvosi kutató, és országszerte prédikál gyülekezetekben és konferenciákon. A Harvard Medical School (Harvard Orvosi Egyetem) és a Massachusetts General Hospital (M. Általános Kórház) kutatója, csak úgy mint a Life Impact Ministries alapítója.