Gondolatok az imádságról, ami kapcsolat Istennel és a Fiúval Lukács 11,2 alapján
Gyakorlati ötletek és alapelvek Isten bibliai nevein való megszólításához
Bevezető
Az egyik lejegyzett ima az Igében kitűnik a többi közül. Jézus tette ezt az imát kiemelkedővé az ő földi szolgálatában, amikor bemutatta minden idők ima-modelljét a hívőknek bármilyen korban, helyen, és körülmények között. A tanítványok kérésére válaszolva megtanítja őket imádkozni, és ezt mondta: „Amikor imádkoztok, így imádkozzatok” (Lukács 11:2 szerző fordítása)1. És a következő ima az egyház történetének kulcsfontosságú imája lett. Az ókorból maradt elnevezés az „az Úr imája” vagy „Miatyánk”, Jézus imája megmutatja a tanítványoknak, hogyan tudnak közelebbi kapcsolatba kerülni az Atyával imádságon keresztül. (vö. Lukács 11:1-4, Máté 6: 9-13)
Ennek a cikknek a célja, hogy elgondolkozzunk a mai egyház imaéletén a „Miatyánk” fényében, főleg a „Szenteltessék meg a Te neved” mondat (Lukács 11:2 Pater, agiastheto to onoma sou) Miután erről a mondatról beszélgetünk, és ennek az alkalmazásáról az imádságban, utána ötleteket fogok adni a lelkészeknek, hogyan tudják arra bátorítani a gyülekezetüket, hogy Isten bibliai neveinket fényében imádkozzanak.
Isten szent neve, és a Miatyánk
Már az imádság kezdete is meglepő, mert a bizalmas Pater (atya) szót használja (az arám abba, apa szóból)2 . Istennek ebben a formában történő megszólítása közeli, személyes kapcsolatot feltételez apa és gyermek között. Tehát Jézus imádságának a hangsúlyos kezdése az Egyetlen természetére vonatkozik, akihez a tanítványok a kéréseikkel fordulhatnak – az Atyához, aki kedves, törődő, és érzékeny a gyermekei szükségére.3
Az hogy olyan módon szólítjuk meg Istent, hogy tisztában vagyunk az Ő apai szeretetével, még nem zárja ki azt, hogy tisztelnénk Őt. Igazából a Miatyánk első kijelentése az a kérés, hogy Isten neve legyen „megszentelve” (agiastheto). Ahogy Marshall helyesen kijelentette ezzel kapcsolatban: „Isten neve hatással van az emberek közötti tekintélyére, de főleg Istent jelképezi : hogy az emberek megfelelő tisztelettel és hódolattal beszéljenek hozzá.”4 Isten „neve” utalás a személyére és a természetére. Például ha valaki Jézus nevében imádkozik, ez a valaki nem egy nyugati-misztikus varázsigét használ (kérdezd csak meg Szkéva fiait vö. ApCsel 19:13-16) Inkább aki imádkozik az Úr Jézus személyes hatalmát és erejét hívja segítségül. Aki cselekvésre hívja az Úr személyét, és az ő isteni hatalmával és erejével imádkozik.
Bock bemutatta a fogalmi és nyelvi kapcsolatot a Miatyánk és az ősi zsidó szertartás a Kaddish között. A következőképpen írja le: „A név megszentelése egy kérés, hogy Isten megmutatkozzon meg és mutassa be egyediségét, mert ha a nevére utalnak, akkor magára a személyre utalnak. A Kaddish eszkatologikus zsidó ima, ami az ősi zsidó szertartást zárja, hasonlóan nagyon erőteljes:
”Legyen felmagasztalva és megszentelve az Ő csodás neve a világban, amit Ő teremtett az Ő akarata szerint, Uralkodjék az Ő királysága az életedben, a napjaidban és Izrael népének az életében, mostantól kezdve örökké”
A teremető Isten képe, megkoronázza és kinyilvánítja az uralmát. A dicsősége nyilvánvaló lesz mindenki előtt. A zsinagógai felolvasó azzal kezdi az imát, hogy felismeri azt, akihez szól, reméli és bízik benne, hogy Isten nagysága megmutatja magát (a passzív szerkezet is arra utal, hogy Istentől várja a cselevést).5
Jézus is arra tanította a tanítványait, hogy a zsidókhoz hasonlóan imádkozzanak, csak egy meglepő hozzátoldással a személyes megszólítással, ami Istennek az Atyának szól. Isten tisztelete nem zárja ki a vele való intim közösséget. Ő az Atyánk, és szívén viseli az érdekeinket. Ő valóban transzcendens és határtalan, akit nem tudunk ésszel felfogni. De Ő nem csak ennyi. A Miatyánk azért is kiemelkedő, mert megmutatja, hogy ez a végtelen transzcendens Isten kinyúl értünk, hogy kijelentse magát, mint szerető Apát. Amikor Jézus később az imádságról tanít (Lukács 11:5-13) akkor egy analógiát mutat be egy emberi édesapa és a mennyei édesapa között, azt érzékeltetve, hogy Isten, mint Apa (Atya) még sokkal érzékenyebb a szükségleteinkre, és olyan módon válaszol azokra, amelyek meghaladják emberi apáink képességeit (11-13. vers).
Ez az apai istenkép az Ószövetségi neveiben is megmutatkozik. Mindegyik isteni név kiemeli Isten természetének egyik oldalát. Annak fényében amilyen módon Jézus tanított minket imádkozni, azt láthatjuk, hogy az imádság egy intim kapcsolat a mi örökkévaló Atyánkkal. Ennek a cikknek a terjedelme nem engedi meg, hogy részletesen foglalkozzunk Isten neveinek elemzésével, tehát a következő csak egy szelektált lista lesz. Gondolkozzunk el azon, hogy ezeket a kiválasztott neveket hogyan építhetjük be a mai egyház imagyakorlatába.
Imádság Isten bibliai neveinket fényében
Ahogy a Pater esetében megfigyeltük, találunk hasonló gondolatokat találunk Isten Ószövetségi neveiben. Az Ószövetség isteni nevei is Isten személyét, egyéniségét és karakterét mutatják be.6 A lenti fejtegetés célja, azokra a nevekre fókuszál, amelyek Isten természetét, személyét, és karakterét különleges oldaláról mutatják be, és nem a legismertebb neveket vettük sorba, mint El, Elohim vagy Eloah.7
El Shaddai
Ez a név (vagy ahogy a tudósok jobban szeretik, ez a cím)8, gyakran feltűnik Ábrahám történeteiben (1Mózes 17:1, 28:3, 35:11, 43:14, 48:3, 49:25) és talán a legközismertebb neve Istennek a patriarchák idejében.9 A pontos jelentését nehéz meghatározni. Legáltalánosabb visszaadások azt mondják: „önmagában elegendő, tökéletes”. Mások a sadad igére hivatkoznak, ami azt jelenti: rombol, pusztít. Az LXX legtöbbször pantokrator-nak – mindenhatónak, minden hatalom birtokosának – fordítja ezt a címet. Akár azt jelenti „kielégítő” vagy „pusztító”, a mindenható Isten érzése (mindent-kielégítő vagy minden hatalma megvan hogy pusztítson) ugyanúgy benne van.
Imafókusz: Ha az a cél, akkor ez a név ispirálhatja a hívőket, hogy olyan módon imádkozzanak, hogy a legnehezebb körülményeket is a mindenható Isten kezébe helyezzék, akinek hatalma van minden teremtett dolog felett, hogy keresztülvigye az akaratát, ahogy akkor tette, amikor kivezette a zsidókat az egyiptomi fogságból.
El Elyon
Ez a név azt jelenti: „Isten hatalmas, fennséges”. Az Elyon rokon szava a héber alah – felmegy, felmagasztalt – igének. Van Groningen jól leírja ennek a névnek az alap jelentését: „ Az élet minden dimenziójában , a vallásgyakorlatban, a katonai ügyekben, a politikában, és a gazdasági folyamatokban is úgy ismerrik Istent, mint az egyedülálló, felmagasztalt, az Alkotó, a Tulajdonos, és minden embernek, minden dolognak és minden eseménynek az Uralkodója.10
Imafókusz: Az az ima, ami erre a névre fókuszál megvallja, hogy Isten abszolút hatalmát és uralmát a hívő ember felett, valójában minden felett. Semmi sincs Isten hatáskörén kívül, még akkor sem, amikor emberi szemmel nézve úgy tűnik, hogy az élet rossz felé tart. Semmi sem történik csak úgy, nincsenek véletlenek, nincs olyasmi, hogy szerencse. Csak isteni szuverenitás, gondviselés, és emberi döntés.
El Olam
Úgy utal Istenre, mint Örökkévalóra, aki az időt teremtette és fölötte és rajta kívül áll, mint ahogy mi ismerjük. Olam alapjaiban hordozza az teljes jelentését az örökkévaló és a végtelen időnek. Ezt a kifejezést gyakran összekötik Isten személyiségével, jellemző tulajdonságának tartják például a hűség esetében (Zsoltárok 117:2).
Imafókusz: Az Apokalipszisben, mindketten az Atya és Jézus mint Alfa és Omega vannak ábrázolva, mint Kezdet és a Vég (Jelenések 1:8, 21:6, 22:12-16). Ezeknek az igerészeknek a hangsúlya Isten végső és abszolút uralmán van az emberiség történelme felett, ami végül egyszer s mindenkorra leszámol a gonosszal és örökre megáldja a hívőket. Végig a Jelenések könyvében a hívők (beleértve a mártírokat is az oltár alatt), arra bátorítják, hogy bízzanak az örökkévaló Istenben, aki megvédi őket, és igazságot szolgáltat nekik a Földön a maga idejében és az Ő akarata szerint. A lényeg, hogy a hívők legyenek türelmesek és kitartóak, még akkor is, ha Isten időzítése kiszámíthatatlan. Legyen hitünk, hogy Isten közbeavatkozik, még akkor is ha ennek még nem látjuk jelét.
El Roi
Csak egyszer szerepel a Bibliában, amikor Hágár ezzel fejezte ki, hogy Isten hogyan gondoskodott róla a sivatagban (1Mózes 16:13) Szó szerint „Isten, aki lát”, valószínűleg magában hordozza az „Isten, aki figyel rám” másodjelentést is a Hágár-történetben. Bár pontosan ezt a kifejezést máshol nem találjuk meg, de vannak hasonló kifejezések, amik Istent mindent látónak vagy mindentudónak írják le (pl. Zsoltárok 33: 18, 139:1)
Imafókusz: Ez a név biztonságérzetet és meggyőződést ad a hívőknek, hogy Isten figyel rájuk, és gondoskodik róluk. A Római levél 8. fejezet 28. versében, Pál ezt írja: „… minden a javukra szolgál azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.” Minden a javukra szolgál, először is, mert Isten az Atya minden t az irányítása alatt tart (8:29-32), másodszor a Szentlélek pedig közbenjár a hívőkért Isten akarata szerint (8:26-27), és harmadszor Jézus közbejár értük (8:34, vö. Zsidókhoz írt levél 4:14-16). Semmi sem választhat el minket Krisztus szeretetétől (Római levél 8:35). A Szentháromság minden tagja vigyáz azokra, akik követik Krisztust.
Yahweh és többtagú formái
Yahweh egy kifejezetten héber és személyes név Istennek. 6823-szor fordul elő az Ószövetségben, mindig mint Isten saját neve. A név jelentése felderítetlen, de a tudósok hagyományosan a „hayah”, vagyis „lenni” igéhez kötik. Ennélfogva, a tradícionális értelmezésben ez a név Isten önkifejezése. Bár a név jelentése nincs pontosan meghatározva, még néhány jelenkori fordító kerüli az Úrként való fordítást, és visszatér a betű szerinti átíráshoz, megőrizve az „Úr” használatát a héber Adonai-nak.11
A Yahweh név hasznáalta az Ószövetségben világossá teszi, hogy ez a név mindenek felett való, és egyesíti az összes isteni név jelentését, ahogy az egész Íráson átível a használata.12 Sajátossága ennek a névnek, hogy kihangsúlyozza Isten hűségét az emberekkel kötött szövetségben: Yahweh-Yireh, Isten megtalál vagy Isten gondoskodik (1Mózes 22:14), Yahweh-Nissi, Isten a zászlóm (a zászlót arra használták, hogy összegyűjtsék a sereget a csatába menetel előtt: Ézsaiás 11:10, 59:19) Yahweh-Shalom, az Úr a békesség (Bírák 6:24) Yahweh-Sabaoth, seregek Ura (emberi és angyali seregeké is: 4Mózes 10: 14-28), Yahweh- Rapha, Isten a gyógyító (2Mózes 15:26, Zsoltárok 103:3), Yahweh-Rohi, az Úr az én pásztorom (Zsoltárok 23:1).
Imafókusz: A szövetségek (és a szövetség ígéretei) sértetlenek maradnak, mert Isten hűséges, nem az emberek hűsége miatt, akik igazából újra és újra elhagyják Őt. Az Újszövetség ezt jelenti ki Krisztusban. (2Korintus 1:20) Igazából az emberek csak azért képesek hinni Krisztusban, mert Isten korábban olyannak „vonzotta” őket hogy higgyenek (János 6:44, 12:32,16:6-11). A megváltás kizárólag Isten kegyelmén és a hozzánk való hűségén alapszik (Efézus 2:1-10). Krisztus követői bízhatnak Isten gondoskodásában és hogy a Szentlelken keresztül meg fog jelenni az Ő királyságának békessége és öröme (Róma 14:17, 16:20, Efézus 2:14). Ugyanakkor ez név inspirálhatja a gyülekezetet, hogy felsorakozzanak Krisztus zászlaja alatt, hogy elérjék az embereket, akik bűnben élnek (Róma 10:14-17). Isten és az Úrjézus hűségesen harcolnak és dolgoznak annak érdekében, aki Krisztusban van (Róma 16,20, Jelenésekben végig). Jézus, mint ami pásztorunk (Zsidók 13:20) gondoskodik rólunk a legkeményebb körülmények között is. Világos, hogy ez a legnagyobb név, a név mindenek felett, végül Krisztusban öltött testet, és az imádkozók bízhatnak Krisztus hűségében, hogy megtartja „Isten minden ígéretét” (2Korintus 1:10, Filippi 1:6, Zsidók 4:14-16).
Befejezés
Ez a cikk csak ugródeszkának szolgál arra, hogyan tudunk Isten bibliai neveinket fényében imádkozni. Remélem feltűnt az olvasónak, hogy gyakorlatilag végtelenül hosszan lehetne folytatni, hogy hogyan inspirálódhat a gyülekezet amikor Isten nevének fényében imádkozik. Az egyik alapszabály ilyenkor, hogy az összes név jelentése, minden következtetés végül Jézus Krisztusban öltött testet. Neki, az Ő nevében, élünk, cselekszünk, beszélünk, dolgozunk és imádkozunk (pl. Apostolok Cselekedeteiben végig). „Atyánk” úgy döntött, hogy felfedi magát az egyetlen Fiában, és neki adta a Királyságot, a hatalmat, és a dicsőséget örökkön örökké. A gyülekezet imaéletének hatékonysága attól függ, hogy a gyülekezet milyen szinten van személyes kapcsolatban Krisztussal (Filippi 3:10-12).
Jegyzetek:
1. John Nolland, Word Biblical Commentary, Luke 9:21-18:34. vol. 35b (Dallas: Word, 1993) 610-12
2. Darrell Bock, Luke, vol.2. 9:51-24:53. Baker Exegetical Commentary on the New Testament (Grand Rapids: Baker, 1996) 1051,52
3. I Howard Marshall and W. Ward Gasque, The Gospel of Luke: A Commentary ont he Greek Text, The New International Greek Testament Commentary (Exeter, England: Paternoster, 1978) See also H. Stein, Vol. 24: Luke (electronic ed.) Logos Library System. The New American Commentary (Nashville: Broadman & Holman, 2001), 324.
4. Marshall, 457.
5. Bock, 1052
6. C.J.H.Wright. „Names of God” in The International Standard Bible Encyclopedia, rec.ed., G.W. Bromiley, ed. (Grand Rapids: Eerdmans, 1988;2002), 504. Gerard Van Groningen, „NAmes of God” in Baker Encyclopedia of the Bible, Walter A. Elwell, ed. (Grand Rapids: Baker, 1988), 880-88.
7. Ennek a három névnek a további használatához lásd: Wright, 505, 06; Van Groningen, 881,82; és az Adonai, amiről itt nem írtunk; Adonai még: Wright, 507.
8. Wright, 507.
9. Ibid., 506.
10. Van Groningen, 882.
11. Ibid., 883.
12. Wright, 507; Van Groningen, 883,84.
Doug Oss – a Cordas C. Burnett Center igazgatója
Vélemény, hozzászólás?