„Jól van jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, többre bízlak ezután” (Máté 25:21). Az a „kevés”, amiről Jézus ebben az igeszakaszban beszél, pénzt, illetve anyagiakat jelent. A „több” pedig a lelki felelősségekre vonatkozik. Ha a lelkészek becsületesnek és tisztességesnek bizonyulnak az ideiglenes dolgokban – olyanokban, amik nem tartanak örökké, mint például a pénz – akkor Isten fontosabb dolgokat is rájuk tud bízni, embereket, a lelkük jólétével együtt. Ha viszont a szolgálókról az bizonyosodik be, hogy híján vannak az anyagi korrektségnek, akkor nem valószínű, lelki téren hosszútávú és sikeres szolgálatuk lesz. Ha Isten nem bízhatja rájuk a pénzt, mint kisebb dolgot, akkor hogyan bízhatná rájuk a nagyobb dolgokat, azaz, hogy lelki hatást gyakoroljanak az emberek örök életének az irányára?
A pénzügyek adminisztrációja
Az egyik legbölcsebb döntés, amit egy lelkész hozhat a gyülekezet pénzügyeivel kapcsolatban, az, hogy rábízza a pénzkezelést és pénzköltést egy üzleti adminisztrátorra, pénztárosra vagy pénzügyi ügyintézőre. Noha vannak olyan lelkipásztorok, akik jó üzletemberek, illetve jó pénzkezelők, Isten mégis arra hívta el őket elsődlegesen, hogy Krisztus nyáját pásztorolják, és nem arra, hogy a gyülekezet pénzügyeit kezeljék. Emellett, ha a lelkipásztorok a számlák befizetését, a csekkek írását (bár lelkipásztorok inkább soha ne írjanak alá csekkeket!), a pénzgyűjtést, pénz letétbe helyezését, és nagy vásárlásokat delegálják megbízható pénzügyi ügyintézőknek, akik jóhírűek tisztesség terén, akkor ezzel rögtön elejét vehetik a gyanakvásnak vagy a hűtlen kezelés kísértésének. Ha maga a lelkipásztor nem is kezeli a pénzt, vagy nem ír meg egy csekket sem, a jó sáfárságért és a hűséges pénzkezelésért ő a felelős a gyülekezetben.
A lelkipásztorok a következőkhöz ragaszkodjanak a pénzkezelést illetően:
1. Minden szolgálati osztály az adott pénzügyi év vége előtt legalább három hónappal nyújtsa be a következő évi költségvetését. Ha jóvá lett hagyva a szolgálati osztály büdzséje, az adminisztrációt végző felelősök csak külön engedéllyel költhetnek többet a megállapított összegnél.
2. Minden szolgálati szerv vagy missziós csoport pontos nyilvántartást vezessen az éves bevételekről és kiadásokról.
3. Minden szolgálati szervnél, ahol nagymértékű kiadások illetve bevételek vannak (ami legalább 30%-a a gyülekezet teljes bevételének vagy kiadásának), egy független auditot kell végezni (ami a gyülekezet általános éves auditjától független).
4. A gyülekezetnél egy képzett független könyvvizsgáló végezzen éves auditot, aminek az eredményét megismerhetővé kel tenni a gyülekezet minden tagja számára, egy rendszeresen megszervezett éves üzleti gyűlésen. Ez a könyvvizsgáló ne legyen a gyülekezet tagja, se a könyvelő cég alkalmazottai ne legyenek a gyülekezet tagjai közül valók vagy a gyülekezet bármelyik munkatársával, alkalmazottjával vagy vezetőségi tagjával kapcsolatban álló személy.
Tisztességes pozíció
Mivel a lelkipásztorok bizalmat élveznek a gyülekezet többségének a szemében, ezért kerülniük kell az olyan helyzeteket, ami könnyen bizalmatlansághoz vezethetnek, vagy hűtlen pénzkezelés gyanúját vethetik fel. Ennek a kompromittáló helyzetnek az elkerülése érdekében a lelkipásztoroknak az alábbiakat kell figyelembe venniük:
1. A lelkipásztorok soha, semmilyen címen gyűjtött pénzt nem vihetnek haza. Sőt, egy jelentéktelen mértékű készpénzen kívül soha ne is legyen a gyülekezeti épületben tartva, semmilyen okból sem.
2. A lelkipásztorok soha ne tegyenek be adakozást a bankba. A letétbe helyezéseket a pénzügyi ügyintéző, az üzleti ügyintéző vagy az ügyintéző által delegált testületi tag tegye meg. A lelkipásztorok soha, semmilyen okból ne nyúljanak hozzá semmilyen adakozáshoz, bármilyen célból is lett adva. A gyülekezetnek adott pénzt úgy kell kezelniük, mint ahogy egy izzó kályhát kezelnének – maradjanak távol tőle.
3. A lelkipásztorok soha ne írjanak alá (ne is ellenjegyezzenek) adóslevelet a gyülekezet nevében, és soha ne hagyják, hogy a nevük bármilyen okiraton (vagy tulajdonlást bármilyen más módon igazoló helyen) szerepeljen, ami a gyülekezet birtokában levő bármilyen ingatlanról szól.
4. A lelkipásztorok mindig körültekintően gyakorolják az ajándékozást és a juttatásokat (diplomázási adományok, ajándékok a munkatársaknak, és így tovább).
5. A lelkipásztorok kerüljék a tized átvételét (különösen, ha készpénzben adják), akár tagoktól, akár látogatóktól. Arra kell biztatniuk mindenkit, hogy vagy a gyülekezetben adják be, vagy utalják át az összeget. Gyakorlatilag semmilyen adományt ne vegyenek át a gyülekezet nevében. Arra kell biztatniuk az adakozókat, hogy a pénztárosnak, vagy a pénzügyi ill. üzleti ügyintézőknek „adakozzanak”. Ha mégis arra van szükség, hogy a gyülekezet nevében átvegyenek valamilyen adományt, azonnal ki kell állítaniuk egy átvételi elismervényt.
6. A lelkipásztorok kerüljék azt, hogy készpénzben vegyenek át honoráriumot. Ragaszkodjanak hozzá, hogy csekken vagy gyülekezeti utalványon kapják. Így a gyülekezet adminisztrátorai kellő módon tudják felírni a lelkipásztor bevételeként a honoráriumot. Ha mégis készpénzt kell átvenniük, akkor az átadónak kapnia kell egy átvételi elismervényt. Az elismervény másolatát kapja meg az adminisztrátor.
7. A lelkipásztorok soha ne folyamodjanak a saját maguk részére.
8. A lelkipásztorok, amennyire csak lehetséges, utasítsanak vissza minden olyan adományt, díjat, jutalmat vagy juttatást, ami a szolgálat becsületességét kompromittálhatja.
9. A lelkipásztorok soha ne vegyenek fel kölcsönt a lelkipásztori számláról személyes használatra. Szintén ne használják a gyülekezet hitelkártyáit, és ne terheljék meg a szolgálat számláját, személyes célból vagy személyes hasznukra.
10. A lelkipásztorok ne használják a gyülekezet ingatlanait anélkül, hogy írásos engedélyt kapnának legalább egy testületi tagtól, üzleti vagy pénzügyi ügyintézőtől.
11. A lelkipásztorok ne számítsanak költségtérítésre, ha nem adnak be megfelelő feljegyzéseket a számlával együtt, ami igazolja a kiadást és hogy a kiadás a szolgálattal kapcsolatos volt.
12. A lelkipásztorok ne kérjenek előleget a fizetésükből, ha csak nem valamilyen vészhelyzet igazolja ezt, és ebben az esetben is csak akkor, miután beadnak egy írásos kérelmet a pénzügyi vagy üzleti ügyintézőnek, és írásban megkapják a jóváhagyást az előlegre.
13. A lelkipásztorok soha ne kérjék fel a gyülekezet könyvvizsgálóját vagy ügyvédjét a személyi jövedelemadójuk elkészítésére.
Összegzés
A lelkipásztorok számára az egyik leghamarabb jövő, legfájdalmasabb és foglalkozásukra nézve pusztító csapdát a pénzügyi baklövések jelentik. A kompromittáló helyzetek minden látszatát kerülniük kell, sőt még a pénzügyi illetlenségek leghalványabb lehetőségét is, a gyülekezeti pénzügyekkel kapcsolatban. Ha viszont hűségesen járnak Jézus intéseihez mérten, az Ő útmutatását keresik imádságban, és óvatosan távol maradnak bármilyen kompromittáló szituációtól a gyülekezeti pénzügyekre nézve, akkor szabadon szolgálhatnak, tudva, hogy nem vétkesek semmilyen pénzügyi meggondolatlanságban.
Eredeti cikk: Financial integrity in the ministry
Vélemény, hozzászólás?