Mt. 5,14
Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város.
POZITÍV: az emberek, akik között szolgálatunk van
Mt. 13,37-39
Ő pedig így válaszolt nekik: „Az, aki a jó magot veti, az Emberfia, a szántóföld a világ, a jó mag a mennyek országának fiai, a konkoly a gonosz fiai, az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög; az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok.
SEMLEGES: a hely, ahol élünk (a negatív a Sátán magvetése, nem a szántóföld!)
Jn. 3,16-17
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa.
POZITÍV: Isten szereti a világot = a benne élő bűnös embereket. A Fiát adta értük!
Jn. 6,51
Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem.”
POZITÍV: Jézusnak fontos! Világ = elveszett emberek
Jn. 12,31
Most megy végbe az ítélet e világ felett, most vettetik ki e világ fejedelme.
NEGATÍV: Isten elítéli a világot. Világ = bűn és a Sátán
Jn. 15,18-19
„Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ.”
NEGATÍV: a világ Istennel szemben áll. Világ = istentagadó emberek.
Jn. 17,14-18
Én nekik adtam igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való.
Szenteld meg őket az igazsággal: a te igéd igazság. Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba.
ELEJE NEGATÍV: a világ egy más szellemi környezet, mint ahonnan Krisztus jött
AZUTÁN SEMLEGES: nem a világból kell kivenni őket, hanem a gonosz(ság)tól távol tartani
VÉGÉN POZITÍV: a világ CÉLTERÜLET, ahol a küldetést el kell végezni!
Róm. 4,13
Mert Ábrahám vagy az utóda nem a törvény, hanem a hitből való igazsága alapján részesült abban az ígéretben, hogy örökölni fogja a világot.
POZITÍV: Isten öröksége! Világ = megígért dolgok (az Ígéret földje és a nagy nép)
Róm. 8,19-21
Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára.
MOST NEGATÍV: hiábavalóságban van – nem a teremtésének megfelelően működik
A JÖVŐBEN POZITÍV: Isten gyermekeinek a rendelkezésére áll
Róm. 12,1-2
Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.
NEGATÍV. Világ = negatív, bűnös értékrend, ami szemben áll Isten értékrendjével
1Kor. 2,12
Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk.
NEGATÍV: a világ lelke = a Sátán hatalmában álló bűnös lélek / szellem / élet.
Gal. 1,3-4
Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és a mi Urunk Jézus Krisztustól, aki önmagát adta bűneinkért, hogy kiszabadítson minket a jelenlegi gonosz világból Istennek, a mi Atyánknak akarata szerint.
NEGATÍV. Világ nem = hellyel vagy emberek közösségével, hanem = a bűnnel! Ez az, ami változik!
Gal. 6,14
Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára.
NEGATÍV: Világ nem = hellyel vagy emberek közösségével, hanem = a bűnnel!
Ef. 2,1-2
Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, amelyekben egykor éltetek e világ életmódja szerint; igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ahhoz a lélekhez, amely most az engedetlenség fiaiban működik.
NEGATÍV. Világ = bűn
Tit. 2,11-12
Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan, és kegyesen éljünk a világban.
NEGATÍV. Világ = bűn.
Jak. 4,4
Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek.
NEGATÍV: a világ a paráznaságra csábító élvezetek = bűn kívánása
2Pt. 2,20
Mert ha az Úrnak és az Üdvözítő Jézus Krisztusnak megismerése által megszabadultak a világ förtelmeitől, de ismét belekeveredve azokba elbuknak; ez az utóbbi állapotuk rosszabb lesz az elsőnél.
NEGATÍV: világ = bűn
1Jn. 2,15-16
Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van.
NEGATÍV: Világ NEM= az emberekkel, hanem = a bűnnel!
1Jn. 3,17
Aki pedig világi javakkal rendelkezik, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét, abban hogyan lehetne az Isten szeretete? Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan.
POZITÍV: a világi javakkal szolgálni lehet és valóságosan szeretni.
Vonjuk le a tanulságokat:
A Biblia nagyon világosan beszél arról, hogy a világ Isten számára nagyon értékes és fontos, a Fiát adta érte – ugyanis a világ az Isten képére teremtett embereket jelenti, akikért Jézus Krisztus meghalt a kereszten. A világ a keresztény emberek munkaterülete, ide szól a küldetésünk, a világ – tehát a benne élő emberek megmentésén kell munkálkodnunk.
Másrészt a világa bűnnel, a bűnös értékrenddel, cselekedetekkel és a bűn uralmával egyenlő. Ebből származnak a kísértések és a támadások. Ebben az értelemben a világ negatív kicsengésű fogalom.
Amit meg kell tanulnunk: A BŰN NEM EGYENLŐ A BŰNÖS EMBERREL vagy az emberek kultúrájával!
Az emberekre – és ez különösen igaz sok hívő emberre – nagyon jellemző a ROSSZ általánosítása!
Mondok egy példát: tegnap használtam egy kifejezést, amin sokan jogosan megbotránkozhattak. És lehet, hogy valaki emiatt engem betett egy olyan fiókba, amelyen az a cetli áll, hogy „komolytalan prédikátor, akit nem szabadna szószékre sem engedni.” – De vajon azért, mert egy mondat nem volt helyes, a többi is helytelenné vált? Ha igen, akkor az derül ki rólunk, hogy nekünk a rossz dolgok mindig fontosabbak, mint a jók. És mi alapvetően negatív beállítottságú emberek vagyunk. Ha mérleget kellene vonnunk az ítéleteink és kritikáink, valamint a bizonyságtételeink, a dicséreteink és bátorításaink között, az arány 100:1-hez lenne. Egyszerűen a szemünk, a szívünk, a gondolkodásunk alapvetően a negatív dolgokból indul ki, oda érkezik meg, és azzal van tele. Ez pedig azt jelenti, hogy még nem jutottunk el odáig, hogy a szeretet, a kegyelem, a megbocsátás, a nagylelkűség uralkodjon. Mert ha így lenne, akkor alapvetően pozitív módon gondolkodnánk, és a jót akarnánk általánosítani, mert a szívünk vágya nem a kizárás, a távolságtartás, a beszűkítés lenne, hanem a befogadás, a közösség, az önzetlen megosztása mindannak, amink van. Sajnos az életünk felett még mindig a bűn uralkodik, mert az határozza meg a gondolkodásunkat. Hiába vagyunk szabadok, állandóan a börtönről beszélünk, azzal fenyegetőzünk, oda kívánjuk vagy ítéljük egymást és az idegeneket is. Lehet, hogy jogosan. De akkor is dönthetünk, hogy mi a cél: megbüntetni vagy megváltoztatni a bűnöst. Sajnos azonban sokan akkor is lesújtanának, amikor semmi jogos indokuk nincs. MIÉRT? Mert ez jön belőlünk magától! Ez ömlik ki belőlünk – hiszen még mindig ezzel van tele a szívünk. Ahhoz, hogy megkritizáljunk, megítéljünk valamit vagy valakit, nagyon nem kell megerőltetnünk magunkat, sokszor még gondolkodni sem kell, az eszünkbe jut egyből. De hogy dicsérjünk, bátorítsunk – sokan azért nem teszik, mert fogalmuk sincs, hogyan kell. Értitek ezt? A bántó, a negatív jön magától. Még a hívő emberekből is! A jóért meg küzdenünk kell, meg kell erőltetni magunkat egy-egy jó szóért, vagy hogy befogjuk a szánkat. De ennek nem így kellene lennie! Mert ez még nem a jézusi indulat uralma bennünk!
Ez tehát egy nagy probléma. Hogy a rossz dolgokat látjuk meg, és azt vetítjük bele mások egész életébe. És ennek van egy nagyon valóságos lélektani oka is. Mégpedig hogy ezzel igazolhatjuk a saját jóságunkat. Különösen akkor, amikor objektíven nem tűnünk ki a környezetünkből a jóságunkkal.
Vegyük például a mi kereszténységünket. A gyülekezeteink nem növekednek, hanem általában fogynak. Ez azt jelenti, hogy annyira nem vagyunk népszerűek, vonzóak és hatásosak, hogy többen csatlakozzanak hozzánk, mint ahányan elmennek vagy meghalnak. Ez elég logikus – és ráadásul biblikus – dolog is: ha valami jó és működik, ahhoz szívesen csatlakoznak az emberek, és ott növekedés és fejlődés van. Így volt ez az első gyülekezetek korában is, így van ez Ázsiában, Afrikában, Dél-Amerikában ma is, csak nálunk nincs így, egy-egy rövid ébredési időszaktól és behatárolt helytől eltekintve évszázadok óta!
Nem gyakorlunk hatást – pozitív hatást! – a világ eseményeire, a saját városunk fejlődésére, még annak a szülői munkaközösségnek a tagjaira sem, ahova a gyerekeink iskolába járnak, vagy a saját munkahelyünkre és kollégáinkra sem. Sőt, az igazság az, hogy sokszor még a családunkra sem. Ha hirtelen eltűnnének a keresztények, sok helyről talán semmi más nem hiányozna, mint a kimondott vagy csak éreztetett kritika és megvetés a többi ember és a „világ” felé. Nem hiányoznának a bátorítások, a kedvességek, az ajándékok, az önzetlen segítő kezek, a jó szavak, a vigasztaló ölelések, a nagyvonalúságunk, még az evangélium hirdetése sem igazán – mert ezeket eddig sem igazán kapták tőlünk. Vasárnaponként üresek lennének a templomok és az imaházak – ennyi változna. OTT nem szólnának az énekek, az imák és a prédikációk. De az imaház falain kívül nem sok minden változna. Lehet, hogy a világ észre sem fogja venni az elragadtatást, mert senkinek nem fogunk hiányozni, hiszen azok az emberek, akik nekünk számítanak, akikkel mi törődünk, akikkel beszélgetünk, azok úgyis elragadtatnak velünk együtt, mert ők a testvéreink az Úrban – a többiekkel meg mi úgysem törődtünk.
A másik, sokkal súlyosabb tapasztalatom, hogy azért ítélünk másokat, hogy elrejtsük a saját bűneinket.
Sőt, azt is megfigyeltem, hogy minél inkább jellemző valakinek az életére a kritizálás és mások elítélése, annál rendezetlenebb valójában a saját élete, annál több bűn van rendezetlenül eltemetve és szőnyeg alá seperve az életében.
Beszélgethetünk az öltözködésről, az ékszerekről, a zenei stílusokról, a táncolásról, a beszédstílusról, a hajviseletről, a szabadidő eltöltéséről, a tévézésről vagy a moziba- vagy színházba járásról. De ezek a leglényegesebb dolgok az életünkben? Ugyan már! Mégis ezek képezik a gyülekezetek tagjai közötti legtöbb szembenállás okát. Miközben azokról a dolgokról, amiket a Biblia tart nagyon fontosnak, súlyosan hallgatunk. Nem egy olyan esetről tudok, hogy családok gyűlölik egymást évtizedes megbántások miatt, szolgáló emberek nem adakoznak, otthon nem tartják a csendességet, hívő családokban nincs szeretet, a férj és a feleség talán évek óta nem beszélgetett és nem imádkozott együtt, de ha valaki bejön miniszoknyában a gyülekezetbe, akkor egy emberként tudnak prédikálni arról, hogy mi a bűn. Van ilyen a Bibliában, szeretnék erre mindenkit figyelmeztetni: amikor az egymással rendezetlen kapcsolatban élők összefogtak egy harmadik elítéléséért, és arra az időre félretették a maguk között lévő rendezetlenségeket: amikor a farizeusok és a szadduceusok keresztre juttatták Jézust! Sok gyülekezetben pontosan ez van! Nincs misszió, nincs közösség, nincs egység, nincs rendben a család, nincs rendben a csendesség – de ott a közös ellenség, a VILÁG. És a világ szó lesz a mumus, ami testet ölt mindabban, ami az imaház falain és a kegyesség tartalmán kívül esik. És az a baj, hogy az ilyen emberek nem is képesek mást tenni, mint a bűn körül forgolódni, a bűnt általánosítani, mert a saját életüket is ott nyomja a titkos, a rendezetlen, a megvallatlan bűn. És nem lehet csodálkozni rajta hogy egyszerűen szinte képtelenek jók, kegyelmesek, befogadóak lenni. Képtelenek örülni annak, hogy egy prostituált sztriptíztáncosnő eljön a gyülekezetbe, ha haspólóban és köldökpirszingben jön. Mert a lelkük-szellemük tudatalatt pontosan érzékeli azt, hogy ez a lány az ő szöges ellentétük: nála már csak a felszínen van baj, mert hogy itt van, az azt jelenti, hogy az élete alapjaiban megváltozott. Míg náluk, az ilyen lányt elítélő kegyes hívőknél ott a mélyben vannak a betokosodott és rendezetlen problémák, és csak a felszín van rendben. És erre ugranak. Nem tudnak mást tenni. Csakhogy ez a magatartás elárulja őket. Mert akinek a lénye mélyén rend van, az rögtön a szív mélyén történő változásokat látja meg a másik emberben is, nem a felszínt! Aki viszont a másik ember felszínével foglalkozik állandóan, az a saját életének is csak a felszínét tartja rendben.
Hogyan álljunk hozzá tehát a „világhoz”?
Azzal az igével kezdtük, hogy Krisztus indulata kell, hogy bennünk is legyen. Akkor nézzük meg, hogyan állt hozzá Jézus a világhoz és az emberekhez.
Márk 2,16-17
Amint a farizeusok közül való írástudók látták, hogy bűnösökkel és vámszedőkkel eszik együtt, szóltak tanítványainak, hogy a vámszedőkkel és bűnösökkel eszik. Amikor ezt Jézus meghallotta, így szólt hozzájuk: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.”
HÍVJAM – nem azt jelenti, hogy odavetek neki egy prédikációt. Az asztalukhoz ült Jézus. Vállalta a legintimebb közösséget is velük – ezért fortyantak fel a farizeusok. Ha csak beszélgetett volna velük futólag, az annyira nem baj – de az asztalközösség, az más. Az a világgal való barátkozás!
A HÍVÁS Istenhez ÉLETKÖZÖSSÉGET jelent! Mégpedig úgy, hogy én megyek őhozzájuk!
Ma Jézus kocsmákba járna, diszkókba, klubokba, mert ott találja meg azokat, akiknek szükségük van rá! Az ébredések is mindig azzal jártak, hogy a hívők oda mentek, ahol a nem hívők voltak!
János 2 – Kánai menyegző
Nehogy azt higgyük, hogy Jézus öltönyben nyakkendőben, élet- és kultúra-idegenül ült az egyik sarokba, és közben ítélgette a saját honfitársait és feltehetően rokonságát, mert bort iszik, táncol (körtáncokat) és jól érzi magát!
Olvassuk csak el, mit mond Jézus saját magáról a Márk 11,18-19-ben:
Mert eljött János, aki nem eszik, és nem is iszik, és ezt mondják: Ördög van benne! Eljött az Emberfia, eszik és iszik, és ezt mondják: Íme, falánk és részeges ember, vámszedők és bűnösök barátja! De cselekedetei által nyert igazolást a bölcsesség.”
Jézus nem élt aszkéta életet! Élvezte azt, amit lehetett!
Máté 15,21-től
Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón területére. És ekkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltott: „Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek!”
Tírusz és Szidón pogány terület volt. Emlékezzünk, hogy a zsidók még Samáriát is kikerülték, pedig az Izrael területe volt és félig zsidók voltak a samaritánusok. Jézus pedig elmegy PIHENNI pogány helyre!!! Ez akkor hihetetlenül furcsa dolog volt egy rabbinál, és már ezért is sokan megbotránkozhattak!
De Ő ott is Megváltóként viselkedik, és nem pogány módon!
Lukács 19 – Zákeus története
Zákeus ma egy maffiózónak felelne meg.
És Jézus, amikor önként választhat, hogy kivel tölt el egy estét, kivel vállal asztalközösséget, akkor önként egy maffiózót választ ki! Ez ma azt jelenti, hogy van egy maffiózó barátja.
HOGYAN MUTASSUK BE AZ EVANGÉLIUMOT?
AHOGY AZT MEGÉRTIK!
Ha egy külföldivel kell kommunikálni, néhányan azt csinálják, hogy lassan tagoltan elkezdenek magyarul beszélni – hátha úgy jobban érti. De ettől nem fogja megérteni.
Mi ugyanezt csináljuk. Nem ismerjük, meg se akarjuk tanulni az emberek mai kommunikációját, inkább lassan, tagolva, hangosan ismételgetjük ugyanazt, amit csak mi értünk:
A BÁRÁNY MEGHALT. JÉZUS OTT FÜGG A FÁN! ÚJJÁ KELL SZÜLETNED! A VÉR MEGMOS TÉGED!
És a hallgatóban ezek után megfogalmazódik négy kérdés:
1. Mi volt a baja, miért nem vitték állatorvoshoz, ha beteg volt. És mi köze a birkáknak az én életemhez?
2. Jó, de milyen fán? A karácsonyfán? Vagy egy almafán?
3. Újjászületni? Azt hittem, hogy ezt a buddhisták tanítják, de ezek szerint a keresztények is.
4. Zuhanyozni is kell – vérben?
Jó, ez karikatúra persze, de az igazság az, hogy mi ismételgetjük a károlis-baptistás-általunkjólismert-szlogenjeinket, és sokszor nem tudjuk elmagyarázni, hogy mit is jelent ez az egész. Hogy hogyan is kell csinálni.
1Korintus 9,19-23
Mert bár én mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mégis mindenkinek szolgájává tettem, hogy minél többeket megnyerjek. A zsidóknak olyanná lettem, mint aki zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat; a törvény uralma alatt levőknek, mint a törvény uralma alatt levő – pedig én magam nem vagyok a törvény uralma alatt -, hogy megnyerjem a törvény uralma alatt levőket. A törvény nélkülieknek törvény nélkülivé lettem – pedig nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye szerint élek -, hogy megnyerjem a törvény nélkülieket. Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket. Mindezt pedig az evangéliumért teszem, hogy én is részestárs legyek abban.
Ez azt jelenti, hogy részese leszek az életének, a sorsának, közösséget vállalok vele, hogy megnyerjem. Mert másképpen nem fog menni! Egyetlen dologban nem vállalhatunk közösséget: a bűnben! De a bűnös ember nem azonos a bűnével!!!
Egy példa Páltól: ApCSEL 17,28-29
Ahogy a ti költőitek közül is mondták némelyek: Bizony, az ő nemzetsége vagyunk. Mivel tehát az Isten nemzetsége vagyunk, nem szabad azt hinnünk, hogy aranyhoz vagy ezüsthöz vagy kőhöz, művészi alkotáshoz vagy emberi elképzeléshez hasonló az istenség.
Ezt egy homoszexuális görög költő mondta. Vagyis kb. ugyanannyit tenne, mintha én most Beatles-t idéznék a prédikáció elején, és mondjuk a Yellow Submarine szövegéből kezdeném el hirdetni az evangéliumot. – De ha ezt a nyelvet értik, akkor ezen a nyelven kell elmondani – de az EVANGÉLIUMOT!
Példák:
– eszkimóknak: Isten fókája
– franciaországban RAP-biblia
– Mátrix evangélizáció
SOHA NEM A KULTÚRA ÉS NEM A HITETLEN EMBER AZ ELLENSÉGÜNK – HANEM A BŰN!
Amíg ezt nem értjük meg, addig nem lesz misszió! És mivel nincs misszió, ez azt jelenti, hogy ezt még nem értettük meg!
Vélemény, hozzászólás?