Szituációs játék és esettanulmány
Ifire és házicsoportra
Kolhaas Mihály, Heinrich von Kleist múlt századi német író elbeszélésének hőse törvénytisztelő, engedelmes alattvalója fejedelmének mindaddig, amíg két szép lovát erőszakkal el nem ragadják tőle a fejedelem emberei. Ami sok, az sok, Kolhaas makacsul ragaszkodik a maga igazságához. Nincsenek magas fogalmai az erkölcsi világrendről, a lovait akarja visszakapni. S mivel senki sem akarja jóvátenni a neki okozott kárt, maga lát neki, hogy megtorolja a rajta esett sérelmet: hadat üzen a világnak. Mindenre elszánt, veszedelmes lázadó lesz belőle egy apróság miatt, ami kizökkentette az élet megszokott kerékvágásából. Ilyen az, ha az ember találkozik az igazsággal, s többé nem tud lemondani róla, még az élete árán sem.
Eldobható?
„Körülnézett az éléskamrában. A földön és a polcokon mindenütt üres üvegek; az elmúlt hónapok termése: gyümölcslé, konzerv, bor, befőtt, ásványvíz. Mind elfogyott. Így múlik el a világ dicsősége, gondolta, most mihez kezdjen az üvegekkel? Telirakta a hátizsákját, megtöltött két kosarat, indult a boltba, hogy megszabaduljon tőlük. Az üvegvisszaváltás megszűnt – a szokott helyen most ez a felirat fogadta. Mi az, hogy megszűnt, méltatlankodott, ő megfizette az üvegbetétet, akkor ez jár neki. Sajnálják, nincs rá helyük. A hatalmas szupermarketben sem volt hely az üres üvegei számára, de figyelmeztették, ne is fáradjon, mert az üvegek nagy része már nem váltható vissza. Hol él egyáltalán, mindenki az eldobható papír- és műanyag csomagolásra tér át, ez a korszerű. Vágyakozva gondolt a londoni nyaralásra, ahol reggelente üvegben hozták házhoz a tejet, és ugyanaz a targoncás ember el is szállította az ajtó elé kitett üres üvegeket. Ezek az angolok ilyen korszerűtlenek? Ment tovább, mert kapott egy tippet: van egy derék közértes pár száz lépésnyire, az majd beveszi az üvegeit. Igen, de csak a nála vásároltakat, ő nem jótékonysági intézmény. Hát tessék kiválogatni, nyögte. Mit képzel, mondta a boltos, nincs neki arra ideje. Amikor sorra kirakodta a kincseit, nagy kegyesen átvettek néhány üveget. Pénzt ugyan nem kapott értük, de levásárolhatta a betétek árát. Elképedt, amikor kiderült, hogy az egész teverakományból alig futja két kiló kenyérre. Számolni kezdett: amikor megvette ezeket, sokkal többet számítottak fel neki üvegbetét fejében. Ekkor már üvöltöztek vele az eladók. Hogy máshol kukázzon, ne itt. Éhezik talán, hogy így filléreskedik? Tud olvasni, nézze meg, ki van írva, mennyi jár az üvegekért. Örüljön, hogy beveszik egyáltalán. Rémülten ellenkezett: nem azt jelenti a „betét” szó, hogy az üveg ellenében visszaadják neki a pénzt, amit „betett”? Ez az etimológiai probléma az előkerült boltvezetőt, enyhén szólva, nem érdekelte, hordja el magát vagy rendőrt hív, sikította. De hiszen ez neki törvényes joga! – mondta. Ne tartsa fel a sort, ragadta meg ekkor a karját egy céklavörös fejű férfi, és pillanatok alatt az utcán találta magát, csörrenve landolt mellette hátizsák és kosár.
Ennek ő a végére jár, döntött, és nem volt rest felkeresni a kerület másik végén, a lakótelepi ABC mögött meghúzódó „hivatalos” üvegvisszaváltó helyet. Beállt a sorba, kivárta, kipakolta, szétválogatták, s mert már szelíd volt és alázatos, jutalmul felvilágosították, hogy a legtöbb üveget nem veszi vissza a gyártó, ne is próbálkozzon velük. Egy profi kukázó bizalmasan azt tanácsolta, hogy térjen át a pillepalackokra, azon van még pénz, ő üveggel már nem foglalkozik. Mit csináljon? Dobja el őket? Ezzel az erővel vehetett volna papírba préselt alufóliát, fémdobozt, műanyag palackot. De valahogy iszonyodott a gondolattól, hogy minden korty, minden falat, ami lemegy a torkán, valahol egy hatalmas hulladékhegyet növel, azt a 108 millió tonna (sehogy se ment a fejébe ez a szám) szilárd hulladékot, amit Magyarország lakossága évente előállít, azután gödörbe hány vagy eléget – hogy pernye és füst formájában belélegezze.
Tudta azt is, hogy a „korszerű” eldobható csomagolásra kapatott vásárlók minden egyes fémdobozért kb. 30, a különféle méretű műanyag palackok darabjáért 30-40 forintot fizetnek. Lassan többe kerül az eleve szemétre szánt csomagolás, mint amit tartalmaz. Neki meg itt van a nyakán ez a temérdek üveg, ezekkel is mi lesz, hát nem kár értük? Gyanútlanul csillognak, nem sejtik még, hogy a szemétbe kerülnek. Mennyi energiát pazaroltak rájuk az üveggyárban – csak azért, hogy egyszer beletöltsenek egy liter folyadékot, azután valahol kiöntsék belőle. Az üveg nem sérült, ugyanolyan ép, mégis: ezentúl hulladék, a következő liter folyadék be- és kitöltögetéséhez már egy másik üveget gyártanak.
Aztán eszébe jutott, hogy olvasta valahol, az üveget nem kell a többi hulladék közé hajítani, azt külön gyűjtik, újrahasznosítják. Nekiállt kérdezősködni, hová vigye. A karja már majd leszakadt, verítékezett kegyetlenül, de megmakacsolta magát. A kerületi önkormányzat egy közeli utcában volt, de sajnos rosszkor jött, nincs félfogadás. Valaki mégis megszánta, beengedték, és alig öt-hat ajtón kellett kopogtatnia, mire megtudta, hogy nem itt, hanem a szomszéd kerületben kísérleteznek ilyesmivel: szelektív hulladékgyűjtésnek nevezik. A derék tisztviselő emlékezett rá, hogy egy forgalmas tér sarkán látott kitéve ilyen tartályokat, külön a színes, külön a fehér üvegeknek. Villamosra szállt, átszállt, csörömpölt, zörgött tovább a hátizsákjával, a torka is kiszáradt, amíg odaért. Tartály persze sehol. Az újságárus még emlékezett rá, ott állt sokáig, de senkinek se kellett, ki fog egy szatyor üveggel ide elzarándokolni; gyanakodva nézett rá és gyorsan elfordult, teli van a város futóbolondokkal, dünnyögte magában. Elég csapzott volt már, ami azt illeti. Besomfordált egy kapualjba, fölnyitott egy kukát, és nagy búsan kezdte beleszórni madárlátta üveggyűjteményét. Azaz csak kezdte volna, de a zörgésre kijött a házfelügyelő, azt kellett volna csak hallani! Hogy hová menjen potyázni a szemetével, amikor a lakóknak minden teli kuka után fizetniük kell, hogy elvigyék, hát hiába, nem fér bele, csupa szemét az udvar, de hogy még idegenek is idehordják, ebből semmi se lesz! Nem ütötte meg, csak a hátizsák borult fel valahogy, azt kellett négykézláb összeszedegetnie, ami szétgurult. Hazavitte, egyenként szépen kirakosgatta a polcra, leült és bámulta őket.”
Kérdések, feladatok
1. Olvassátok el a történetet, és mondjatok véleményt a hős magatartásáról!
– Bolond volt, hogy ennyire mereven ragaszkodott a saját igazságához;
– igaza volt, de az „élet nem úgy működik, ahogy az iskolában tanítják”;
– az elején még igaza volt, de aztán be kellett volna látnia, hogy úgysem tudja megváltoztatni a világot, csak feleslegesen bosszantotta az embereket;
– nem volt igaza, mert…
2. Alkossatok csoportokat az elhangzott vélemények alapján, és vitassátok meg, mit lehet tenni az ilyen helyzetekben!
3. Találkoztatok-e már a történet hőséhez hasonló emberekkel, akik egy látszólagos apróságon feldühödve makacs igazságkeresővé váltak, akár saját maguk biztonságát is kockáztatva?
Ha igen, beszéljetek róluk, fogalmazzátok meg az ő történetük tanulságát!
4. Vitassátok meg, hogy mit tennétek hasonló helyzetben!
Beszéljétek meg, hogy hol az a határ, amikor már lemondotok saját igazságotok érvényesítéséről! Gyűjtsetek a történethez hasonló szituációkat, és beszéljétek meg, hogyan viselkednétek az adott helyzetben! Érdemes akár el is játszani egy ilyen jellegű jelenetet, hiszen a másik oldal nézőpontja is érdekes: milyennek látszik kívülről egy ilyen makacs, akadékoskodó, igazságkereső ember. Például:
– úgy érzitek, hogy egy tanár igazságtalanul megbánt benneteket;
– egy hivatalban nem intézik el megfelelően az ügyeteket, illetve félretájékoztatnak;
– a nyilvánvalóan hibás árut nem akarják visszacserélni az üzletben;
– egyéb…
5. Vitassátok meg az alábbi helyzeteket, s ha kedvetek van, játsszátok is el!
a) Szombati csúcsforgalom van egy nagy élelmiszerüzletben. Hosszú sorok állnak a pénztáraknál. Nagyon sok mindent vásároltál. A pénztárnál úgy érzed – nem tudhatod biztosan –, hogy a pénztáros jóval többet számolt, mint ami az általad vásárolt áruk értéke.
b) Észreveszed, hogy az előtted lévő vevőt szándékosan (vagy véletlenül) be akarják csapni, és ő ezt nem látja (vagy nem mer szólni).
c) Autóvezetési tanfolyamra iratkozol be, s a vizsgák előtt azt hallod, hogy az eredményes vizsga legbiztosabb módja az, ha pénzt adsz, „megkened” a vizsgáztatót.
– Egy ismerőstől kapod az információt;
– maga az oktató tanácsolja ezt neked.
e) Jogosan vagy jogtalanul megbuktál az első gyakorlati vizsgán, s ismerősöd azt mondja, hogy ő is követett el hasonló vezetési hibákat, de őt átengedték, s te nyilván azért buktál meg, mert nem fizettél. Te attól félsz, hogy nem tanulsz meg rendesen vezetni, ha „pénzért veszed” a jogosítványodat, de a jogosítványt is szeretnéd minél hamarabb megszerezni.
MELLÉKLET
AZ ELSŐ KÉRDÉS VÁLASZAI:
– Bolond volt, hogy ennyire mereven ragaszkodott a saját igazságához;
– igaza volt, de az „élet nem úgy működik, ahogy az iskolában tanítják”;
– az elején még igaza volt, de aztán be kellett volna látnia, hogy úgysem tudja megváltoztatni a világot, csak feleslegesen bosszantotta az embereket;
– nem volt igaza, mert…
AZ ÖTÖS KÉRDÉS LEHETŐSÉGEI:
a.) Szombati csúcsforgalom van egy nagy élelmiszerüzletben. Hosszú sorok állnak a pénztáraknál. Nagyon sok mindent vásároltál. A pénztárnál úgy érzed – nem tudhatod biztosan –, hogy a pénztáros jóval többet számolt, mint ami az általad vásárolt áruk értéke.
b.) Észreveszed, hogy az előtted lévő vevőt szándékosan (vagy véletlenül) be akarják csapni, és ő ezt nem látja (vagy nem mer szólni).
c.) Autóvezetési tanfolyamra iratkozol be, s a vizsgák előtt azt hallod, hogy az eredményes vizsga legbiztosabb módja az, ha pénzt adsz, „megkened” a vizsgáztatót.
– Egy ismerőstől kapod az információt;
– maga az oktató tanácsolja ezt neked.
d.) Jogosan vagy jogtalanul megbuktál az első gyakorlati vizsgán, s ismerősöd azt mondja, hogy ő is követett el hasonló vezetési hibákat, de őt átengedték, s te nyilván azért buktál meg, mert nem fizettél. Te attól félsz, hogy nem tanulsz meg rendesen vezetni, ha „pénzért veszed” a jogosítványodat, de a jogosítványt is szeretnéd minél hamarabb megszerezni.
Vélemény, hozzászólás?