Az újonnan érkezők fogadása

Úgy gondoljuk, hogy Billy Joel fogalmazta meg a legjobban:

„Legyél ügyes már az első alkalommal, mert ez a legfontosabb dolog. Nem engedheted meg magadnak, hogy elszalasszad az első lehetőséget. Ha jól mennek a dolgok a következő alkalommal, az már nem ugyanaz. Lehet, hogy az első alkalom az utolsó is egyben.”

Nos, egészen biztosak vagyunk benne, hogy Billy Joel nem az ifjúsági szolgálatra gondolt, amikor ezt a dalt írta (és sohasem értettük igazán  a „wo-oh” és “la-la” szavak jelentését), de egyvalami nagyon igaz: az ember nem kap egy második lehetőséget arra, hogy kialakítsa az első benyomást. Ami az alatt az első 60 perc alatt történik, amit egy fiatal az első ifjúsági óráján eltölt, alapvetően meghatározza, hogy lesz-e egyáltalán második 60 perc. Mit lehet tenni?

Ajtónállók

A legtöbb ifjúsági lelkipásztor annyira extrovertált személyiség, hogy Ritalinra lenne szüksége (gyógyszer a hiperaktivitásra). A legtöbb ember azonban nem ilyen, így pusztán az a tény, hogy be kell lépniük egy idegenekkel teli szobába, elég ahhoz, hogy feszültséget okozzon bennük. Hogy segíthetsz nekik? Gondoskodj róla, hogy soha ne kelljen egyedül belépniük a terembe. Legyenek ajtónállók minden ajtónál, akik üdvözlik őket. Ha valaki újonnan érkezik, és egyedül van (ami valószínűleg nem történik túl gyakran), akkor az egyik ajtónálló kísérje be őt a terembe. Mutassa be gyorsan néhány embernek, és utána lazán kísérje oda valakihez, aki nem csak magától értetődően kedves, hanem érti is a feladatát: leül az új ember mellé, válaszol a kérdéseire és megbizonyosodik róla, hogy az illető nem érzi magát kényelmetlenül. Toborozhatsz ajtónállókat a viszonylag új ifi-tagokból is, tulajdonképpen ez egy nagyon jó lehetőség arra, hogy bevond őket a szolgálatba. De körültekintően válaszd ki azokat az embereket, akik az újonnan érkezőket fogadják.

Névjegykártyák

„Hogy hívják őt? Imre? István? Nem kérdezhetem meg újra, hiszen a múlt héten már megkérdeztem. Talán ha ide leülök, akkor nem fog észrevenni.” Ismerd el – előfordult már, hogy elkerültél embereket, mert nem jutott eszedbe a nevük. Mégis, ez egy egyszerűen megoldható probléma: a névjegykártyák viselése legyen természetes mindenki számára. Ha mindenkin van névjegykártya, téged is beleértve, akkor nem nehéz rávenni a vendégeket, hogy ők is tűzzenek fel egyet.

„Ki szereti a Túró Rudit?”

Az alkalom elején valamikor hirdesd ki: „Oké, most mindenki kap két percet arra, hogy üdvözöljön egy számára új embert és megtudja:

• Melyik a kedvenc fagyija?
• Melyik a kedvenc epizódja a „Csillagok Háborújából”?
• Mi a legrosszabb jegy, amit valaha is kapott matekból?

Minden héten más kérdést tegyél fel és beszéld meg az ifivezetőkkel, hogy  használják ki ezt az időt arra, hogy az új embereket megismerjék és megbizonyosodjanak róla, hogy senki sem ücsörög egyedül.

Készítsd elő a termet!

Legyen rend és tisztaság. Legyenek körben a falon képek mostanában történt eseményekről (a 96-os őszi csendesnapok nem jók),   hogy az újonnan érkezőknek legyen mit nézegetni és felébredjen az érdeklődésük a jövőbeni eseményekkel kapcsolatban. A WC-t és a kijáratot jelző táblák jól látható helyen legyenek.

Kerüld a belső vicceket!

Kevés zavarba ejtőbb dolog van, mint hallgatni egy egész estén keresztül, amint a többiek   nevetnek olyan vicceken, amit te nem értesz. Te, az ifjúsági lelkipásztor, aki a leginkább bennfentes, lehet, hogy észre sem veszed, hogy a legtöbb kívülálló milyen rosszul érzi magát. Tehát kérd meg az összes ifivezetőt, hogy figyeljenek oda erre a csapdára.

Küldjél emlékeztető levelet!

Több módja is van annak hogy megtudd egy fiatal címét: felajánlhatsz  egy ingyenes Bibliát, egy „ifi-csoport” tollat vagy pólót annak, aki először vesz részt az alkalmon és szerepel a neve és a címe a vendégek között; kioszthatsz egy papírt és megkérhetsz mindenkit a csoportból hogy írjanak egy rövid véleményt az alkalomról és írják rá a nevüket és a címüket is, hogy tudjál válaszolni, ha szükséges. Sőt, még ezt is mondhatod: „Ha megadjátok a címeteket, írok nektek levelet.” De bármelyik módszert is választod, mindenképpen küldjél levelet – nem e-mailt – a rákövetkező héten mindazoknak, akik először vettek részt az alkalmon. Köszönd meg hogy eljöttek, kérd meg őket hogy jöjjenek máskor is, és kérd meg őket vagy a szüleiket, hogy hívjanak fel ha bármilyen kérdésük vagy problémájuk van. Feltétlenül írd bele a telefonszámodat  és az e-mail címedet és tedd személyessé a levelet, amennyire csak tudod. Meg fogsz lepődni, hogy milyen nagy hatása lesz.

Magyarázd el, hogy mi történik!

Állj meg most 60 másodpercre és gondold át a következő ifi-alkalmat. Az alkalom melyik része lesz valószínűleg meglepő vagy zavarba ejtő egy nem-hívő fiatal számára, aki első alkalommal jön el? Ha egy történelmi gyülekezet vagytok: egyértelmű, hogy mikor kell felállni vagy letérdelni? Ha mindannyian együtt mondjátok az Úri Imádságot vagy az Apostoli Hitvallást: vannak kint nyomtatott példányok? Ha a közösségetekben hosszabb időt szántok a dicsőítésre: előfordul, hogy lesznek, akik felemelik a kezüket? Lesz olyan része az alkalomnak, amikor hosszabb ideig csendben kell maradni? Elkerülheted, hogy az újonnan érkezők zavarba jöjjenek, ha az alaklom közben röviden elmagyarázod, hogy mi fog történni.

„Most Istent fogjuk dicsőíteni. Ez az idő egy lehetőség arra, hogy kifejezzük a hálánkat Istennek énekeken és dalokon keresztül. Az énekek szövege fent ki lesz vetítve az írásvetítőn. Te döntöd el, hogy részt szeretnél-e venni a dicsőítésben vagy sem. Lehet, hogy észre veszed amint néhány osztálytársad felemeli a kezét vagy becsukja a szemét és lehet hogy nem láttál még ilyet. Ezek Isten iránti szeretetüknek  látható jelei. Állva fogunk énekelni, de ha  szeretnél ülve maradni, az is jó. Az egyetlen dolog amit kérünk, hogy ne beszélgess közben, mert a dicsőítés a legtöbb embernek, aki itt jelen van nagyon fontos”.

Nem azt akarjuk mondani, hogy ezek az ötletek teljes mértékben megakadályozzák, hogy balul süljenek el a dolgok.  Egy szó mint száz, olyan fantasztikus vendéglátó lehet belőled, hogy még Martha Stewart is jegyzetelhetne, mégis néhány ember meg fog sértődni az evangélium miatt. De megéri időt áldozni arra, hogy utánuk menjél, hogy ne essenek ki, mert az ifi csoportodból könnyen olyan klikk válhat, ami nehezen nyit mások felé.

A szerző:

Mike Woodruff korábban vezetői tanácsadóként dolgozott,  szerzője a hamarosan megjelenő „Kezeljük az ifjúsági szolgálat körüli káoszt” c. könyvnek,  segédlelkész a Lake Forest-i Jézus Egyháza gyülekezetnél  (Illinois-ban) és igazgatója az Ivy Jungle Network-nek (ami a felsőoktatási szolgálatban résztvevők szövetsége).

Syler Thomas texas-i bevándorló, az elmúlt tíz évet Chicago környékén töltötte melyből az utóbbi három évben középiskolai lelkipásztorként dolgozott a Krisztus Egyháza gyülekezetben, Lake Forest-ben.

A Youth Specialties engedélyével. “Used with permission of Youth Specialties”

Eredeti cikk: Managing Newcomers