Az ördög köztünk jár

A legtöbb keresztény, aki nem vált erőszak áldozatává, szeretné azt hinni, hogy a családon belüli erőszak nem központi kérdés. Szeretnék azt hinni, hogy csak a nem hívő családokban élő gyerekekkel fordul ez elő, s semmiképp nem a gyülekezetinkbe járókkal. S azoknak a gyerekeknek az hozza a szabadulást és az erőszak megszűntét, ha őket – s lehetőleg a családjukat – Jézushoz vezetjük. S ha keresztény szülők erőszakosak néha, Isten azzal fogja megoldani a problémát, ha a szülők elmennek a gyülekezetbe, s hallják az evangéliumot.

Ki bántja a gyerekeket? Szülők, tanárok, család, barátok, babysitterek, a vasárnapi iskola tanárai, rendőrök, lelkészek, ifjúsági munkások, stb. Ugyanúgy előfordulhat gazdag családokban, mint szegényebbekben, magyar családban szintúgy, mint ázsiaiban, latin-amerikaiban vagy afrikaiban, keresztény otthonban éppúgy, mint nem keresztényben, zsidóban, ateistában, muzulmánban vagy mormonban.

Az áldozatok 95%-a nők és gyerekek. De nem mondhatjuk, hogy mindig a férfiak az elkövetők, s azt sem, hogy a férfiak nem esnek áldozatul erőszaknak. Őket általában érzelmileg vagy szavakkal bántják (amit a legnehezebb észrevenni), de néha fizikailag is. Azonban a gyerekek a visszaélés teljes skáláját megtapasztalhatják mind az anyjuktól, mind az apjuktól.

Az igazság az, hogy néhány gyakran emlegetett tantételünk éppenhogy állandósította a családon belüli erőszakot a környezetünkben. A legtöbb tanítás, amit említeni fogok, a megfelelő környezetben érvényes ugyan, de az erőszak áldozatainak a biztonságára, lelkére, Istennel való kapcsolatára veszélyt jelentenek. S minél többet hangoztatjuk ezeket a tanokat, azok annál inkább elidegenítik az áldozatokat Istentől, s annál tovább maradnak áldozatok.

Engedelmesség és hatalom

A legtöbb evangélikus gyülekezetben nagy hangsúlyt fektetnek az Istennek való engedelmességre. Sok fundamentalista gyülekezetben az engedelmesség, a hatalom és a vezetés szorosan összefüggő fogalmak: Isten a végső hatalom, a férj a család lelki vezetője, a feleség és a gyerekek alkalmazkodnak a férj/ apa döntéseihez, s mint a család lelki vezetője, az apa Isten nevében beszél.

A hierarhia belekeverése több feleség és gyerek életét veszélyeztette, mint bármi más tantétel. Megerősítette azt az elvet, miszerint a férj/ apa durva bánásmódját a feleség és/ vagy a gyerekek rossz magatartása váltotta ki, hiszen kiprovokálták a haragot és a fegyelmezést. Ezt a képet vázolják elénk az erőszakot elkövetők, s azok a keresztények, akik nem érzik át az erőszak súlyát. Az erőszakot elkövetők hibásan értelmezik az Írást és szelektíven alkalmazzák azt, ami csak alátámasztja ezt a forgatókönyvet. Az elkövetők hozzák a szabályokat, s azt állítják, hogy azok Isten törvényei, így a szabályok és az elkövető hatalmának megkérdőjelezése egyenlő Isten akaratának megkérdőjelezésével. Az áldozatok engedelmeskedni akarnak Isten akaratának, tehát behódolnak… mint ahogy mondták nekik: az Írás ezt várja tőlük.

A hatalom e hierarhiájának elfogadása és az ennek való engedelmesség az áldozatokat sebezhetővé teszi a hatalom más, családon kívüli képviselőivel szemben is (tanárok, rendőrök, papok, stb.). Ne felejtsd el: a családon belüli erőszak soha nem haragról vagy fegyelmezésről szól. Mindig hatalomról és ellenőrzésről.

Megbocsátás

A megfelelő környezetben a megbocsátás alapvető fontosságú, de a megbocsátás üzenete valahogy nagyon eltorzult. Túlságosan koncentrálunk arra, hogy az ellenségeinkért imádkozzunk, s hogy megbocsássunk azoknak, akik bántanak minket függetlenül attól, hogy van-e valami változás a tettekben vagy a viselkedésben. Ennek a tanításnak az eredményeképpen az áldozatok elfogadják az elkövetők bocsánatkérését, s az ígéreteit, hogy ez nem fog többször megtörténni. A bántalmazott gyerekekben megerősíti azt a gondolatot, hogy ők tehetetlenek, s hogy Isten elvárja tőlük, hogy szeressék és bocsássanak meg azoknak az embereknek, akik bántják őket függetlenül attól, hogy történt-e közbeavatkozás, vagy igazságos volt-e a bánásmód. A keresztények túl gyakran siettetni akarják a megbocsátást. Az erőszak áldozatai számára ez egy élethosszig tartó folyamat is lehet… ha megtörténik egyáltalán. Igazából nem gondolom, hogy az ilyen gonosz dolgot meg kell bocsátani ahhoz, hogy az áldozat teljesen felépüljön.

A megfelelő környezetben valóban igaz, hogy a megbocsátás sokkal hatásosabb és gyógyítóbb lehet a megbocsátónak, mint annak, akinek megbocsátottak. Ha nem vagyunk képesek megbocsátani, az a Krisztussal való kapcsolatunk útjába áll. Sajnos mikor az áldozatok megvizsgálják magukat, s úgy találják, hogy nem tudnak megbocsátani, az csak mélyíti a szégyenüket, az Istentől való elidegenedés és az Isten általi el nem fogadottság érzését. Mikor az áldozatokkal azt éreztetik, hogy csak akkor gyógyulhatnak meg, ha megbocsátanak az elkövetőknek, s mikor jószándékú keresztények meg is próbálják ezt keresztülvinni, az áldozat Istennel való kapcsolatában hatalmas kár keletkezhet. Ahelyett, hogy megbocsátást prédikálnánk az áldozatnak, hagyjuk a folyamatot Jézusra!

Testi vágy

A fiatal nőknek ma is azt tanítják (vagy legalábbis sugallják), hogy a férfiak nem tudnak uralkodni a testi vágyaikon, s hogy keresztény nőként ne öltözzenek és viselkedjenek oly módon, hogy az férfi testvéreik botlását okozza, azaz felkeltse a testi vágyat. Ha tovább megyünk, ez azt jelenti, hogy a fiatal nők maguknak okozzák a bajt. Az az igazság, hogy az erőszak elkövetése közben vagy után minden áldozattal elhitetik, hogy az valamennyire az ő hibája volt. A női áldozatok esetében ez a nyílt vagy burkolt tanítás a testi vágyról megerősíti azt a hitüket, hogy valamennyire azért maguknak köszönhetik, hogy ez megtörtént velük.

Nők esetében a túl provokatív öltözködés és viselkedés gyakran jele annak, hogy szexuálisan bántalmazták vagy bántalmazzák őket. Ennek az ellenkezője is igaz: ha egy nő feltűnően rosszul öltözködik, azzal talán azt próbálja elérni, hogy ne találják vonzónak, mivel úgy gondolja, hogy az okozta a rajta elkövetett erőszakot, hogy csinosan öltözködött.

Szexuális tisztaság

A szexuális tisztaság és a házasságig megtartott szüzesség nehéz téma a szexuális erőszak áldozatainak. Azt tanítjuk a szüzességről, hogy az a fiatalok elkötelezettségének a jele Isten felé. Mit mond ez az áldozatok számára, akik az erőszak elkövetése előtt esetleg tényleg szüzek voltak? Nem voltak elég odaszántak: ha csak egy kicsit jobban szerették volna Istent, ez nem történt volna meg velük? Az áldozatok gyakran azt gondolják, hogy „paráználkodtak”, s többé nem képesek kifejezni az Istennek való odaszántságukat. Ezért ha az erőszak folytatódik, vagy egy másik elkövető bukkan fel, azt gondolják, hogy ezt megérdemlik.

Akiket gyerekkorban erőszakoltak meg, azok hihetetlen nagy bűntudatot éreznek amiatt, hogy ilyenben „részt vettek”. Gyakran borzasztóan szégyellik magukat, hogy bizonyos értelemben talán élvezték. Néhányuk (főleg kis gyerekek) esetleg kellemesnek találták, vagy ettől úgy érezték, hogy szeretik őket és különlegesek, ami – mikor már elég idősek ahhoz, hogy megértsék, mi is történt, s szembesülnek a rajtuk elkövetett erőszakkal – csak mélyíti a szégyenüket, s az érzésüket, hogy Isten elutasítja őket. Az a tizenéves, aki épp most kezdi felfedezni a szexualitását vagy azt, hogy szexuálisan vonzónak találják őt, talán komoly bűntudatot érez, mikor egy felnőtt kihasználja ezeket az érzelmeket. Vagy talán épphogy tetszik neki, amit felfedez magában (pl. felnőttnek érzi magát, esetleg orgazmusa volt, talán még azt is gondolja, hogy ez az ő „döntése”, hogy szexuális kapcsolatot létesít egy felnőttel).

Ha az elkövetett erőszak később úgy él az áldozat fejében, hogy ezt ő okozta, a saját „döntése” alapján vett benne részt, vagy élvezte valamennyire – s aztán azt hallja, hogy a szüzesség egyenlő az Istennek való odaszántsággal – az áldozat hite a jelenben és a jövőben is bizonytalan lesz. Ezzel nem azt mondom, hogy nem kell bátorítanunk a fiatalokat a szexuális tisztaságra, de tudatában kell lennünk annak, hogy vannak a csoportunkban olyan fiatalok, akik ezt más füllel hallgatják, s a „másodlagos szüzesség” fogalma sem segít rajtuk – főleg, ha épp mostanában is bántalmazzák őket, de gyakran akkor sem, ha ez már „csak a múlt”.

Sokkal könnyebb megbocsátani egy kortárssal létesített szexuális kapcsolatot, mint egy nem akart (vagy „akart”) kapcsolatot egy felnőttel, aki meggyőzi az áldozatot, hogy végső soron ő kezdte, vagy saját magának köszönheti az esetet. S ne tévesszük szem elől, hogy sok tizenéves gondolja, hogy „saját döntése” alapján „szereti” a felnőttet, aki bántalmazza őt! Ezek a felnőttek ragadozók. Engem nem érdekel, hogy mennyire néz ki felnőttnek és szexinek a tizenéves, vagy mennyire hangoztatja, hogy ez az ő döntése, hogy belekezdett ebbe a kapcsolatba egy felnőttel. Ez felnőtt által gyerekek ellen elkövetett nemi erőszak.

Szenvedés

Isten néha azt várja tőlünk, hogy szenvedjünk: megfenyít minket, tanít nekünk valamit, vagy a hitünket teszteli. Egy nap megértjük majd minden szenvedésünket, s minden jóra fordul.

Az erőszak áldozataiban ez a tanítás azt erősíti meg, hogy a szenvedésüket egy meg nem vallott bűn okozza, s mihelyt felfedezik és megvallják ezt a bűnt, a szenvedésük is véget ér. Vagy azt, hogy Isten azt várja tőlük, hogy csendben tűrjenek, s a szenvedésükért majd jutalmat kapnak, vagy hogy fedezzék fel a szenvedés rejtett jelentését, esetleg hogy bizonyítsák be a hitüket Istennek.

Legyél nagyon óvatos! Gondolj bele, hogy a csoportodban talán van valaki, aki erőszak áldozata, s azt hallja, hogy a szenvedés „az élet és Isten tervének a része”, vagy hogy kicsi a hite, de a szenvedése Isten dicsőségét fogja szolgálni, de csak akkor, ha állhatatosan tűri.

Isten mindenhatósága

Azt tanítják nekünk, hogy Isten nagyobb minden problémánál, semmi nem állhat ellen Isten hatalmának, Jézus helyre tud állítani az életünkben minden elrontott dolgot, egy szerető Isten vigyáz ránk, s minden egyes hajszálunkra.

Ez az áldozat lelki törésének és haragjának az alapjául szolgálhat. Isten miért nem ment meg és véd meg engem? Miért nem hallotta meg Isten az imádságaimat? Nem voltak elég jók? Talán nincs is Isten. Vagy a hitem nem elég erős. Talán már el is kárhoztam. Hol volt Isten, mikor ez történt velem? Egyértelmű, hogy Isten nem foglalkozott/ foglalkozik velem, máskülönben hogy engedhette volna meg, hogy ez történjen velem és a családommal? Ezekre a kérdésekre az áldozatok soha nem kapnak választ.

Kegyelem

Mikor az erőszak áldozatai / túlélői azt hallják, hogy „Nem számít, mit tettél korábban…”, ez számukra rögtön azt mondja, hogy „Nem számít, mit tett veled az az ember.” Légy óvatos! A kegyelem nagyszerű eszköz, hogy segítsünk az erőszak áldozatain, de ez lehet olaj is a tűzre.

Szörnyűek lehetnek az érzelmi, magatartásbeli és lelki következményei annak, ha ezeket a tanításokat helytelenül alkalmazzuk. Depressziót, önértékelési zavarokat, gyilkosságot vagy öngyilkosságot, kábítószerhasználatot, paráznaságot vagy más veszélyes viselkedést válthat ki. Eredményezhet ultrakonzervatív vallásosságot, vagy teljes eltávolodást Istentől. S néha a mi elhibázott válaszaink csak az alábbi listát bővítik:

Figyelmen kívül hagyjuk

Túl gyorsan hiszünk a tagadásnak, az álcázásnak, a visszakozásnak, s az állításnak, hogy a dolgok már rendbe jöttek. Az elkövetők mindig tagadnak, mentegetőznek, vagy rejtegetik a dolgot, ha valaki már közel van ahhoz, hogy kiszagoljon valamit.

Megalapozatlan és naiv feltételezésekkel élünk

Azt gondoljuk, hogy mikor egy család bajban van, a legjobb segítség számukra keresztény könyvekből, keresztény tanácsadóktól vagy keresztény nevelésből jöhet, különben a hitünk lényegi elemei kerülnek veszélybe. Az igazság az, hogy sokkal fontosabb, hogy az emberek tanácsokat kapjanak, mint az, hogy keresztény tanácsokat.

Szembesítünk

Ne kövesd el azt a végzetes (tényleg az lehet!) hibát, hogy te magad próbálsz meg beszélni az elkövetővel. Az áldozat helyzete csak rosszabb lesz, ha beszél róla. Titokban minden folytatódik tovább, s az áldozatot ráveszik, hogy visszavonja az állítását. Ha beszélsz az elkövetővel, az el fogja távolítani a környezetedből a gyerekeit. Esetleg kirúgat téged. Vagy eltűnik, s magával viszi a családját is, s a gyerekek helyzete rosszabb lesz, mint addig bármikor.

Leegyszerűsítjük a dolgokat, s felszínesek vagyunk

Sokszor megpróbáljuk diszkréten kezelni a problémát. Néha az áldozatoknak és az elkövetőknek egyaránt elnagyolt válaszokat adunk: fogadd el Jézust, add át neki az életed, új teremtmény vagy Krisztusban, a vér mindent elfedez, tiszta lappal indulsz, újjászülettél, ma mindent újrakezdhetsz. De az elkövetők a tiszta lapot általában arra használják, hogy megismételjék a tettüket.

Célravezetőbb reakciók

Mit tehetünk tehát? Először is ne húzódozzunk a témától! Említsük meg a prédikációkban, tanításokban, beszélgetések és imádkozások alkalmával. Az erőszak áldozatai nem fognak bízni annyira valakiben, hogy megosszák vele a gondjukat, ha nem hallanak tőle ismételten a témáról. Részévé kell hogy váljon azoknak a témáknak, amikről már eddig is tanítottatok, mint például szex, szerelem, randevú, házasság, bűn, megbocsátás, válás, szülők és család, önbecsülés és Isten akarata.

Azzal is segíthetsz, ha megnyered a rangidős pásztort, hogy a szószékről beszéljen erről. Ha van rá lehetőséged, tudasd a fiatalokkal, hogy ez igenis a valóság, s foglalkozol a témával.

Elég képzetteknek kell lennünk ahhoz, hogy felismerjük az erőszak jeleit a gyerekeinken és a családjaikban. Képezd ki magad minél alaposabban! Végzetes lenne, ha úgy vágnál bele a munkába, hogy nincs meg hozzá a megfelelő háttered. Vedd fel a kapcsolatot a helyi szociális szervezetekkel, s olyan intézményekkel, akik a családon belüli erőszakkal foglalkoznak. Tudd meg, milyen képzésben vehetnél részt!

Vedd fel a kapcsolatot a helyi gyermekvédő szervezettel! Néha kávézz együtt egy-egy munkatársukkal, s alakíts ki jó kapcsolatot velük arra az esetre, ha netalán szükséged lenne rájuk. Tudd meg, melyik kezelőorvosokat tartják jártasnak az áldozatok kezelésében, s beszélj velük. Kezdj el hidat építeni a gyülekezeted és a szociális szervezetek között. Ajánld föl az elérhetőségedet olyan gyerekotthonokban élő gyermekek számára, akiknek kérdéseik vannak Istenről. Gondolkozz el, hogy a gyülekezetedben lehetséges-e egy nevelőprogram vagy egy menhely indítása. Vegyél könyveket a témáról, olvass az erőszakról, ahol csak tudsz, kutass az Interneten. Tudd meg, hogy az országodban milyen törvények vonatkoznak a meghatalmazás általi feljelentésre, s mi történik, ha ezt megteszed. Azt is tudd meg, hogy mi történik, ha az elkövetőt kötelezik a törvény végrehajtására. Mik a letartóztatás feltételei?

Karla Yaconelli a TeenEdge nevű ifjúsági szolgálatnál munkatárs, társtulajdonosa a Youth Specialties-nek, korábban a Young Life vezetője. Ezen kívül a keresztény közösségekben a családon belüli erőszak szóvivője.

“Used with permission of Youth Specialties”

Eredeti cikk: The Evil Among Us: Helping Youth Leaders Identify and Address Domestic Abuse


Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük