Az ifjúsági vezető személye

Hívő fiatalok különféleképpen vehetnek részt az ifjúság vezetésében. Világi munkahelyen dolgozó hívő ember sokszor lehet ugyanolyan hatékony eszköze Krisztusnak, mint az, aki teljes munkaidőben vesz részt a keresztyén munkában.

A SZOLGÁLAT SZÉLES SKÁLÁJÁT LEHET MEGFONTOLNI – a gyülekezeti élet hétköznapi feladatain túl, a számunkra talán furcsa, járatlan missziós lehetőségekig. A kérdés csupán az, hogy akarsz-e tenni valamit az ifjúságodban és az ifjúságodért!

Tanítás – széles jelentéstartalmú fogalom. Tanítani egy ifjúsági óra keretén belül, de azon kívül is kell. Talán egyszerre sok, akár több száz fiatalt is, de olykor csak egyvalakit, személyesen, sok időt és munkát fektetve bele. A tanítás lehet bibliamagyarázat, előadás, mások véleményének átadása – mindenképpen olyan tevékenység, amely információk hatékony átadásával életformáló tényezővé válik egy másik ember életében.

Áhítatvezetés – egy ifjúsági órán belül megvan a helye a tanításnak, és az áhítatnak, az imaközösségnek is. Az áhítatvezető tulajdonképpen az imaközösség vezetője, az Isten előtti csöndesség megteremtője. Feladata az imatémákat meghatározni és imádságra buzdítani.

Programok szervezése – a fiatalokat nem lehet a templom vagy imaház négy fala közé bezárni. Minél színesebb egy ifjúság élete, annál összetartóbb közösség alakul ki általa. Ilyen közösségteremtő program egy kirándulás, színházi est, mozi, közös sport, piknik, egy idős testvér vagy egy fiatal házaspár meglátogatása, templomtakarítás, szemétszedés – bármi, ami a szabadidő értelmes és hasznos eltöltésével a barátságot és az összetartozást növeli az ifjúságban. Ezeket a programokat viszont valakinek szerveznie és kiviteleznie kell.

Játékok szervezése – senki nem lehet elég öreg ahhoz, hogy egy jót játsszon. Főképp, ha fiatal még az illető. A játék feszültségoldó, közösségteremtő, a tinédzser korosztály még igényli, de idősebbekkel is eredményes része lehet az ifiknek.

Zenei szolgálatok – ez hangszeres tudást, jó hangot és jó kiállást igénylő szolgálat. Fontos része az ifjúsági életnek a dicsőítés, az viszont valóban szívből jövő, szép és főképp lelkes éneklés legyen, semmiképp ne hamis és szenvtelen, kötelességízű éneklés. A dicsőítés vezetőjének feladat, hogy énekeket válasszon, igéket hozzon, az énekek között buzdítson, akár imatémákat hozva vezessen egy-egy rövid imaközösséget.

Táborszervezés – fontos része kellene hogy legyen minden ifjúság életének a rendszeres csendes-hétvége, vagy egy-egy ifjúsági hét, pl. nyáron. Ez rendkívül sok munkát, gondos szervezést és pénzügyi felelősséget igényel. Gondoskodni kell témákról, programokról, helyszínről, étkezésről, utazásról. Nem egyemberes feladat, de valakinek kézben kell tartani a szertefutó szálakat.

Filmklub vezetése – nagyon hasznos és egyre népszerűbb foglalkozás, akár ifjúsági órán, akár külmissziós céllal. Kell hozzá egy jó film, aminek lehetőleg mondanivalója is van, némi üdítő és rágcsálnivaló, valamint nem árt egy projektor, de legalább egy nagyképernyős televízió, hogy valamit látni is lehessen. Végül a legfontosabb hozzávaló egy olyan fiatal, aki a film alapján le tud vezetni egy beszélgetést, ami rávilágít arra, hogy amit a film bemutatott, azt Isten a Szentírásban hogyan mutatja be. [Ehhez a YFC gondozásában készül egy igen hasznos segédkönyv, ami ezzel a könyvvel egyidőben lesz elérhető!]

A misszió szervezése – Isten – korosztálytól független – népének nem az a küldetése, hogy elszórakoztassa magát, hanem hogy az evangéliumot továbbadja azoknak, akik még nem ismerik. Ennek számtalan formája van, amiről később részletesen is szó lesz, de az ifjúsági életnek is szerves része kell, hogy legyen a misszió. Ez jelenti egyrészt a rendszeres tanítást és felkészítést a misszióra, azután a folyamatos barátság-evangélizációt az iskolában, barátok között, de jelenti rendszeres ifjúsági missziós alkalmak rendezését is, ami minél sokszínűbb, annál hatékonyabb.

Színdarab, pantomim betanítása, csoportvezetés – egy újabb lehetőség mind a közösségformálásra, mind a szolgálatra. Ehhez kell legalább egy tehetséges, ilyen irányban nyitott és alapismeretekkel rendelkező fiatal vezető, és sok lelkes „színész”, akik hajlandóak ifik előtt-után-mellett még órákat próbálni, koreográfiát kitalálni, vagy betanulni, hogy azután akár a gyülekezetben, akár egy missziós alkalmon ezzel is szolgálhassanak.

Ez csak néhány azok közül a feladatok közül, amelyeket egy ifjúság mindennapjaihoz hozzátartoznak, és amelyek egy-egy vezetőt is igényelnek. Nekik rátermettségre, képzettségre és tekintéllyre van szükségük, hogy feladatukat elláthassák.

MERT, MIT IS CSINÁL EGY IFJÚSÁGI VEZETŐ?

A vezető megbecsüli az embereket – gondoskodik róluk és felelősséget vállal értük testi-, lelki- és szellemi értelemben egyaránt. A vezető feladata, hogy a rábízottak megtalálják a helyüket abban a közösségben, amelybe tartoznak, szolgálatba álljanak, s eközben fejlődjenek, növekedjenek hitükben, ismeretükben és egymás iránti elkötelezettségükben. A vezető számára minden ember értékes, és ezt az értéket kell mindenkiben tudatosítani, megerősíteni és használhatóvá tenni.

A vezető fejlődik és mások fejlődését segíti – A vezető felelőssége, hogy folyamatosan haladjon előre, mert az egy helyben állót nem lehet követni, legfeljebb mellé lehet állni. Az előrehaladás jelenti a Biblia ismeretében és az Ige megélésében való jártasság és tapasztalat növekedését, a szolgálatban való megerősítését. A vezető azért van, hogy másoknak segítsen előrébb jutni, Krisztushoz és a közösséghez egyre közelebb kerülni, a saját feladatát megtalálni, arra felkészülni és abban helytállni.

A vezető célokat határoz meg és az elérésére törekszik – Isten az ő népére és gyülekezetére nézve – és ilyen értelemben az ifjúsági csoport egy gyülekezeten belül külön szervezet is – konkrét célokat határoz meg, amit a közösség vezetőivel közöl. Így volt ez az Ószövetség idejében, gondoljunk akár az egyiptomi kivonulásra vagy a bírák, királyok idejére, de az újszövetségi gyülekezetek életében is. Isten a vezetőket használja abban, hogy akaratát a közösséget illetően kinyilvánítsa. A vezetőnek tehát törekednie kell, hogy felismerje, mi a célja Istennek azzal az ifjúsággal, ami reá bízatott. Hogyan és hol akarja használni az adott városban, faluban, misszióban, gyülekezetben. Kellenek hosszú távú célok és szükség van az azokhoz elvezető lépcsőfokok betájolására is. Követni csak azt lehet, akinek világos és határozott célja van!

A vezető tervez és szervez – Az ifjúsági vezető feladata, hogy megtervezze az ifjúság mindennapjait, hogy mikor ki miről fog tanítani, hogy az egyes területeknek ki a felelőse, hogy milyen szolgálatot vállal el a közösség. A vezető feladata a programok szervezése – de a konkrét megvalósítást kioszthatja másokra. A jó vezető úgy szervez, hogy közben nem marad ő sem munka nélkül, de senkit nem terhel meg túlságosan.

A vezető döntéseket hoz – ezt a feladatot akkor sem háríthatja másra, ha kényes kérdésről van szó, mert azért vezető, hogy döntsön. Döntését azonban soha nem személyes érdekei, véleménye alapján kell hoznia, hanem Isten Igéjére és a tényekre figyelve és a közösség érdekeit szem előtt tartva. A döntéseknél soha ne feledjük a kitűzött célokat!

A vezető kommunikál – kérdez, tanácsol, cseveg, válaszol, észrevesz vagy meghallgat, látogat, érdeklődik –  tehát szerves része a fiatalok életének. Egy nagyon fontos szabály: az ifjúsági vezető munkája nem a heti egy ifióra ideje alatt érvényes, hanem egész héten! A kommunikáció tartalma nem csupán a Biblia konkrét szövege lehet, és csatornája nem csak az imaház, a vezető ismeri a fiatalok mindennapjait, iskolai problémáit, barátait, barátnőit, szüleit és családi körülményeit, múltját és jövőbeli terveit. Ehhez pedig sok-sok időt kell együtt tölteni velük.

A vezető motivált és motivál – ha a vezetőn látszik, hogy van célja, és azt igyekszik is elérni, akkor ez átragad a többiekre is. Amelyik vezető nem motivált, nem igyekszik, hogy mind jobban lássa el feladatát és a közösségnek minél hatékonyabb szolgája legyen, az nem tudja elérni ezt a motivációt akkor sem, ha azt már ő kéri valamilyen feladattal kapcsolatban. A vezetőnek motiválnia kell a közösséget abban, hogy örömmel és eredményesen tegye azt, amit tesz.

A vezető megoldja a problémákat: gondoskodik – a vezetéshez hozzátartozik a felmerülő problémák leküzdése is. Gondoskodnia kell azokról a fiatalokról, akiknek vezetője lett, és segítséget kell adnia felmerülő problémáikban. Ehhez szükséges a tapasztalat, az ismeret, a gyülekezet támogatása. Ha egy problémát nem tudunk megoldani, keressünk olyat, aki segíteni tud – nem szégyen bevallani kudarcunkat, de bűn belenyugodni!

A vezető felelősséggel tartozik a vezetettekért – ez a felelősség elkezdődik azzal, hogy a fiatalokkal el kell számolni mind a szülők, mind a gyülekezet felé – és folytatódik azzal, hogy lelki életük felől el kell számolni Isten előtt is. Egy közösség vezetése nem játék: mert akik ránk hallgatnak, azokat vagy építjük, vagy romboljuk! Sok rossz vezető miatt ürült már ki templom vagy ifjúsági óra, és ennek a tétje igen nagy, hiszen üdvösségről van szó! Isten népének vezetőjét Ura arra hívta el, hogy a vezetetteket Őhozzá vezesse, és ne Tőle el.

Még mielőtt kétségbeesetten csuknád be ezt az írást, hadd mondjam gyorsan: természetesen nem mindent, és nem egyenlő mértékben kell ezek közül egyvalakinek megvalósítania. Ezek azok a feladatok, amelyekre egy közösség, egy ifjúság vezetésében szükség van. Ennyi tulajdonság, képesség, lelki ajándék nagyon-nagyon ritkán van meg egyetlen személyben. Ezért a leghatékonyabb vezetési mód a csapatmunka, amikor egy ifjúságot egy vezetői team irányít. De erről is lesz még szó később!

De hogyan lesz valakiből vezető?

NÉZZÜK ELŐSZÖR AZ IFJÚSÁGI VEZETŐ JELLEMZÉSÉT!

I. FIZIKAILAG

„Vagy nem tudjátok, hogy a ti testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek lévő Szentlélek temploma, és ezért nem magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben! (1Kor 6:19-20)

Egészséges – vagy az egészségét megőrizni törekvő. Egyrészt éppen a bevezető igevers miatt: a testünk a Szentlélek temploma. Másrészt pedig az Úr és főképp népe szolgálata nagy testi-lelki teherbíró képességet kíván. Gondold meg, a Szentírás ír-e beteg, nyomorult, tartósan másokra szoruló emberről, akire Isten vezetői feladatot bízott? Krisztus szolgáló apostolai között voltak-e tartós vagy nagyfokú egészségkárosodással terhelt emberek?

Semmiképp sem tekinthető egyetlen ember sem kisebbnek, csökkent értékűnek csak azért, mert nem egészséges. De azt látni kell, hogy nem ilyenek lesznek vezetőkké. Akik maguk mások segítségére szorulnak a legalapvetőbb szükségekben, akik nem tudnak gondot viselni vagy felelősséget vállalni saját magukért, akik gyógyszerek vagy ápolók, segítők felügyeletére vannak bízva, azok nem alkalmasak a vezetéssel járó feladatok és erőpróbák hordozására. Isten ugyanúgy szereti őket, sőt, lehet, hogy még jobban is, mint a többieket, de mást bíz rájuk. Az egészségesség tehát nem testi tökéletességet jelent, hanem olyan „ép” testet, amely alkalmas a szolgálatra, nem akadályoztatott valamilyen maradandó károsodástól.

Hadd jegyezzük meg azt is, hogy ha a vezető csak időlegesen betegszik meg, akkor arra az időre – ha csak lehet – adja át a vezetést másnak, aki betegsége alatt helyettesíteni tudja. Először „renoválni” kell a megsérült templomot, csak azután lehet benne istentiszteletet tartani!

Megjelenésére gondot fordító – igénytelen külső nem takarhat igényes belsőt! A belső értékek kiábrázolódnak a külső megjelenésben éppúgy, mint a viselkedésben, ezért a vezető mutasson példát öltözködésben, ápoltságban, jó modorban egyaránt.

Teherbíró – a felelős szolgálat sok álmatlan éjszakával, munka vagy iskola utáni programokkal, állandó szellemi munkával jár, ráadásul a vezetőnek illik minden programon részt is vennie, amit az ifjúsága szervez, ez tehát sokkal nagyobb állóképességet kíván, mint hetente egyszer elmenni egy ifjúsági órára, és kitenni magunkat néhány óra aktív igénybevételnek. A terheket sokszor egyedül kell hordozni, ráadásul csöndesen, nem türelmetlenül, kényszeredetten, nyögve – és ez a fizikai teherbíráson túl jelentős lelki ellenállóképességet is megkíván.

Fegyelmezett – a fegyelmezettség és az önfegyelem az életünk különböző területén nagyon nem divatos követelmény ebben a mai világban. Pedig a vezetőnek rendelkeznie kell ezekkel az egyáltalán nem népszerű képességekkel is, sőt növekednie kell bennük.

Milyen területeket érint ez a fegyelem? Először is a csendesség, a Bibliaolvasás és imádság, az egyéni kegyesség területét, mivel csak ebből táplálkozhat a szolgálat is. Azután fegyelem kell a szolgálathoz, mert az lemondásokkal és áldozatokkal fog járni. Gyakorolni kell magunkat a megbocsátásban, a tanulásban, a felkészülésben, le kell mondanunk a saját időnkről, lehetőségeinkről, terveinkről a másikért, a közösségért. Ha egy gitáros három akkordnál többet szeretne tudni, rengeteget kell gyakorolnia, hogy előbbre jusson, így a vezetőnek is a rábízott feladatban gyakorolnia kell magát.

Lehetőleg fiú – Isten teremtési rendjében a férfit bízta meg vezetői szereppel, mind a családban, mind a gyülekezetben [Tit 1:6, 1Kor 11:3, 1Tim 3:1-7, stb.]. Ez alól természetesen lehet kivételt tenni, akkor, ha az ifjúságban nincs megfelelő korú, tekintélyű, tapasztalatú fiú – de van lány. Akkor legyen vezető a leány, de azt javasoljuk, amint megtér és éretté válik, vagy máshonnan az ifjúsághoz csatlakozik egy vezetői képességekkel és elhívással rendelkező fiú, inkább engedje át ezt a szolgálatot neki. Egy-egy részfeladattal bátran bízzunk meg leányokat, és leányok bátran vállaljátok fel – de a közösség a bibliai norma szerint férfi vezetésével működjön. Ez nem férfisovinizmus, hanem a Szentírásban számtalan helyen kifejezett és megindokolt rendtartása Istennek.

II. MENTÁLISAN (LELKILEG)

„Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt …” (Fil 2:5)

Határozott – amikor a filippi levélben Pál apostol ezt a krisztusi indulatot állítja példaképp a hívők elé, akkor tulajdonképpen arról beszél, hogy az a határozott céltudatosság jellemezze a keresztyéneket (mert a görög froneó [indulat] kifejezés pontosan ezt jelenti), különösen a vezetőket. A vezetéshez szükséges egyfajta magabiztosság, de ennek nem a magunk képességeiből, hanem Isten erejéből és bölcsességéből kell fakadnia. Aki nem tud határozott irányt mutatni, azt nem fogják határozottan követni! A vezető azért vezető, mert Isten rajta keresztül szeretné egy bizonyos célba eljuttatni a reá bízottakat, ezért olyan eszközre van szüksége, aki ezt a kitűzött célt nem veszíti szem elől, határozottan képviseli, és biztos léptekkel a többiek előtt jár, vezetve őket.

Figyelmes – aki más problémáit, örömeit észreveszi, és van szíve osztozni bennük. A vezetéshez szükség van egyfajta lelki érzékenységre, amely egyrészt az ismeretből, másrészt a felelősségből fakad. Amint a pásztor ránézésre tudja, melyik bárányával van baj, mert ismeri és szereti őket, úgy kell a vezetőnek odafigyelnie azokra a fiatalokra, akik rá vannak bízva (elsősorban Istentől, és csak azután a gyülekezettől!) Sajnos még gyülekezeti szinten sem működik hatékonyan a lelkigondozás, erre pedig a serdülőkorban lévő fiataloknak még inkább szükségük lenne. Egy vezető feladata ebben is helytállni, vagy a megfelelő segítséget megtalálni.

Bölcs – még mielőtt valaki megijedne, hogy írunk egy IQ ponthatárt, amit el kell érnie az ifjúsági vezetőnek, hogy alkalmassá váljon, hadd emlékeztessünk rá, hogy Isten Igéjében a bölcsesség nem elsősorban és nem kizárólag intelligencia kérdése. Jelenti ez egyrészt a Biblia ismeretét és helyes alkalmazását, jelent egy bizonyos életbölcsességet, józan ítélőképességet, széleslátókörűséget, műveltséget. Egy vezető sokféle problémával fog találkozni, sokféle kérdésre kell választ találni és problémában tanácsot adni, és ha nem tud semmire sem választ adni vagy forrást mutatni, előbb-utóbb rájön, hogy már nem is ő a vezető, hanem az, akihez nem hiába fordulnak a fiatalok.

Tanítható – aki nem tud tanulni másoktól, nem alkalmas, hogy tanítson másokat. A jó vezető (mint a jó pap :) holtig, de legalábbis szolgálata alatt végig tanul – ha másból nem, saját hibáiból és a többiek kritikáiból.

A Biblia szerint a keresztyén élet egyik alapvető jellemzője a növekedés. Az ismeretben, az istenfélelemben, az engedelmességben és a szolgálatban egyaránt. Ez pedig folyamatos tanulással, tapasztalatcserével jár. Erről azonban lesz szó néhány sorral később, most elégedjünk meg ennyivel!

Toleráns – a Biblia mondja: „Fogadjátok be egymást, amiképp Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére” [Róm 15:7] Egymást elfogadni és befogadni Krisztusi feladat. A hívő, de főképp a vezető nem lehet személyválogató, mindenki felé szolgálnia kell, mindenkit komolyan kell vennie, még azt is, akit rajta kívül senki más nem vesz komolyan. El kell tudni hordozni azt, ha nem értenek meg, ha nem akarják, amit mi szeretnénk, ha egy tanítást nem tudnak csöndben figyelve végigülni (persze nem is biztos, hogy úgy kell :), ha hibáznak, bűnöket követnek el – mert Krisztus is így fogadott be mindannyiunkat, erőtlenül, gyarlón. De éppen ez van Isten dicsőségére!

III. SZELLEMILEG

Újjászületett – talán a legalapvetőbb követelmény Isten országának építésében, hogy ennek az országnak tagjai legyünk. Megtérés és újjászületés nélkül nem tud vezetni Isten, nem tud használni mások lelki-szellemi vezetésében, és nem tud követendő példaként állítani a többiek elé. Ez az egyetlen olyan „tulajdonság” egy lelki vezető életében, amiből semmilyen körülmények között nem engedhet a közösség!

Hitben szilárd – amikor Pál Timóteusnak a püspökökről ír, megemlíti, hogy kipróbált, ne frissen megtért legyen (1Tim3:6). Ez még inkább fontos azoknál, akik nem gyülekezeti háttérből, hívő szülők gyermekeiként térnek meg, mert e nélkül nem csupán a Szentírást, de a gyülekezeti életet és közösséget is tanulni, elsajátítani és gyakorolni kell, alkalmazkodva a kialakult kegyességi formákhoz, hagyományokhoz. A hitbéli szilárdság első előfeltétele tehát a hitben eltöltött idő, és az így megszerzett ismeret, valamint tapasztalat. Először mindenkinek tanulnia kell – nem győzzük hangsúlyozni ezt az alapigazságot – csak azután válhat tanítóvá. Először vezetettként kell jól vizsgáznunk, csak azután lehetünk másokat vezetőkké! Soha ne sajnáljuk erre az időt, a munkát, ne türelmetlenkedjünk, mert kapkodva összeszedegetett részismeretekből, tapasztalat és gyakorlat nélkül általában több baj származik, mint haszon.

A hitbéli szilárdság másik vetülete, hogy a vezető ne legyen túl könnyen, és főleg akárkitől befolyásolható. Hitében és közösségéhez legyen hűséges, ne ingadozó, kétfelé sántikáló, mindig a leghangosabbnak bólogató. A szilárdság ragaszkodást, kitartást, kompromisszum-ok nélküli hűséget jelent Istenhez, a Bibliához és a testvérekhez egyaránt.

Példája a hívőknek – a vezető csak akkor eredményes, ha a maga személyével tekintély és példa az övéi előtt. Megváltónk nagy ereje éppen abban volt, hogy nem csak tanította az Isten Igéit, hanem az emberek elé is élte. Pál apostol is kimondta: „legyetek az én követőim, mint én a Krisztusé” – ebben volt példa, nem másban! Ha a vezető nem példakép, nem minta a fiatalok előtt, akkor a szava sem lesz irányadó. Ha viszont azzá tud válni, sokszor nem is a tanításának, a bölcs szavainak, hanem az életének fognak hinni, és azt követik.

Érzékenység a lelki igazságokra – a vezetőnek különbséget kell tudnia tenni a jó és a rossz között, fel kell ismernie Isten akaratát, és megkülönböztetni minden emberitől, leginkább a saját akaratától.

Nyitott a Szentlélek munkája és vezetése előtt – azaz a Szentlélek uralma alatt áll az élete. Életében megterem a Lélek ajándéka (Gal 5:22), felismerte lelki ajándékait, felgerjesztette magában és szolgál is velük, és Isten megelevenített Igéjéből táplálkozik napról napra. Hogy megérthessük, mit is jelent a Szentlélek uralma az életünkben, jegyezzünk meg most csak annyit, hogy a közhiedelemmel ellentétben nem nekünk kell többet kapnunk a Szentlélekből, hanem a Szentléleknek kell többet kapnia a mi életünkből. Egy ifjúsági vezető esetében ez még hangsúlyosabb. De erről is lesz még szó később sokkal bővebben.

Hadd soroljunk fel néhány nagyon egyszerű, gyakorlati módon megfogalmazott tulajdonságot, képességet és készséget, amiket fontosnak ítélünk meg az ifjúsági vezető életével és szolgálatával kapcsolatosan, mintegy aprópénzre váltva az eddig leírtakat:

  1. Szükséges, hogy élő kapcsolata legyen Jézus Krisztussal és ezt a kapcsolatot képes legyen bemutatni  a fiataloknak s beszélni róla.
  2. Életét és szolgálatát a Szentírás erejére alapozza.
  3. Szükséges, hogy hitben szilárd legyen s ne rémüljön meg a hittel kapcsolatban feltett kérdésektől.
  4. Kiegyensúlyozott felnőtt kell, hogy legyen. Az ifjúsági munkát nem nosztalgiázásnak tekinti. Nincs szüksége arra, hogy a fiatalok hízelegjenek neki.
  5. Mások társaságában érezze kényelmesen magát és ki kell fejlesztenie azt a képességét, hogy azonos szinten tudjon velük kommunikálni.
  6. Jó példával kell, hogy elöl járjon az őszinteség területén.
  7. Kell, hogy ki tudja mondani: “Sajnálom, hibát követtem el.”
  8. Ha házas, akkor szeretettel és tisztelettel kell, hogy bánjon a házastársával.
  9. Ha vannak gyermekei, akkor felügyelnie kell rájuk.
  10. Eléggé intelligens ahhoz, hogy ne mellőzzön valakit és ne legyen előítélettel senki iránt. Tudja, hogy hol van a forrása a fiatalok problémái kezelésének.
  11. Mindig, minden helyzetben képes eldönteni, hogy mi a helyes.
  12. Megtartja a fiataloknak tett ígéreteit.
  13. Figyelmesen hallgat még akkor is, ha nem ért egyet az elhangzottakkal.
  14. Hajlandó bízni a fiatalokban, türelmes, megértő.
  15. Érdeklődő és törődik az egyénnel. Soha nem fordul az egész csoport felé ugyanazzal a viselkedéssel, hanem tiszteletben tartja a csoport tagjait, mint egyéneket.
  16. Buzdítja a fiatalokat, hogy osszanak meg vele magánjellegű részleteket. Az ilyen információkat bizalmasan kezeli. Őszinte.
  17. Tudja, hogy miképpen irányítsa a fiatalokat, amikor függetlenségre törekednek.
  18. Tudja, hogy mi módon formálja a fiatalok lelkesedését gyümölcsöző gyakorlattá.
  19. Jellemezni tudja a felnőtteket a fiatalok előtt és fordítva, hogy jobban megértse egymást a két korosztály.
  20. Mindig pontosan megindokolja a válaszait, ha kérdezik.
  21. Munkája közben megérti a fiatalokat és kapcsolódik hozzájuk, de nem tesz úgy, mintha ő is velük egykorú volna.
  22. Megérti, hogy vannak problémái a fiataloknak, s ezek időnként kényelmetlenséget okoznak személyes időbeosztásában.
  23. Rendszeresen imádkozik azokért a fiatalokért, akikkel dolgozik.
  24. Van humorérzéke, de soha nem éretlen.
  25. Kitartó sok időt igénylő munkákban és nehéz helyzetekben.
  26. Érzelmileg érett.
  27. Figyelmes hallgató.
  28. Olyan ember, akinek vannak célkitűzései és határozottan irányítja a keze alatt lévő fiatalokat.
  29. Mások számára jó példa.
  30. Legyen mindig alázatos és szerény – de ne legyen bárgyú és tehetetlen.

Természetesen lehet ennél sokkal több meghatározást írni, és a felsoroltakat is meg lehet fogalmazni másként. Ez a fejezet nem egy tesztlap, amiben kipipálhatjuk azt, amiben megfeleltünk, sokkal inkább egy összképet igyekszik adni arról, hogy mivel jár és mit kíván egy ifjúsági közösség felelős és hatékony vezetése.

ELHIVÁS ISTENTŐL – FELHATALMAZÁS A GYÜLEKEZETTŐL ÉS AZ IFJÚSÁGTÓL

Ami most következik, az nagyon fontos alapelv az ifjúsági vezető életében és szolgálatában: attól még senki nem lesz vezető, ha a fenti követelményeknek megfelel. Isten az, aki kiválaszt, feladatot és szolgálatot bíz rád és erre a feladatra képesít és felkészít! Csak az legyen vezető, akit Isten erre konkrétan és félre nem érthetően elhívott!

Az elhívásnak az előbb felsoroltak lehetnek feltételei és gyümölcsei is. Az azonban egészen bizonyos, hogy akit Isten elhív egy szolgálatra, meg is áldja. Spurgeon mondja: az elhívásnak egyetlen biztos jele van: hogy van gyümölcse, maradandó és Istent dicsőítő gyümölcse a szolgálatnak! Ahol hiányzik ez, ahol csak eredménytelenség, gyümölcstelenség, izzadság, meddő próbálkozás van, onnan hiányzott az Isteni elhívás.

A Biblia számtalan példát hoz arra, hogy Isten kiválaszt és felkészít olyan embereket, akikről mi nem mondanánk hogy alkalmasak vezetőnek – és választ olyanokat is, akik minden szempontból ideálisak. Az elsőre példa lehet Mózes, aki dadogott, Jónás, aki gyáva módon menekült a másik irányba, Péter, aki nem mindig tudott uralkodni magán – az utóbbira pedig példa lehet Saul király, de akár a minden szempontból művelt és képzett Pál apostol. A hangsúly azonban soha nem az emberi képességen vagy a tehetségen van, hanem az Isten elhívásán és az elhívást bevégző akarat erején, nem utolsósorban pedig a minden tévedést, hibát, vétket elfedező kegyelmen.

Az első feltétele tehát az ifjúsági vezető szolgálatba állásának, hogy szilárd küldetéstudata legyen Isten személyes elhívása nyomán. Ezt követi a felkészülés, ami lehet hosszabb vagy rövidebb időtartamú, intézményesített, például egy teológia keretén belül, vagy spontán a gyülekezet közösségén belül – kinek így, kinek úgy adja meg az Úr. De a szolgálatba állást mindenképpen meg kell előznie a gyülekezet, mint Isten népének közössége kirendelése és felhatalmazása.

Erre látunk példát a Csel 13-ban, amikor Sault és Barnabást Isten Lelke kiválasztja egy konkrét missziós feladatra. Ők alkalmasak voltak a szolgálat betöltésére, felkészültek, és mielőtt útnak indultak volna, a gyülekezet kézrátétellel kibocsátotta őket. Természetesen nincs semmiféle varázsereje a kézrátételnek, az ószövetségi áldozati rendtartásból kiderül, hogy a közösségvállalás szimbóluma volt [pl. 2Móz 29:10.15]. A gyülekezet tehát vállalta a felelősséget és a szolgálók támogatását abban, amire Isten őket elhívta, és amit ők elvállaltak. Így nem válik el egymástól a gyülekezet és a szolgáló, nem mélyül generációs szakadék a közösségen belül, mert az ifjúsági vezető munkájáért imádkoznak, őt segítik és mind anyagilag, mind lelkileg támogatják. Tudjuk, hogy sajnos kevés helyen működik ez ilyen biblikus keretek között, de törekednünk kell, hogy ne adjuk alább annál, amit a Szentírás példaként bemutat.

KÉPZÉS, TANULÁS

Senki sem engedné közülünk, hogy testén egy olyan orvos hajtson végre operációt, akinek a szakmai felkészültségéről nincs meggyőződve. Hasonló módon fontos a képzettség az ifjúság között végzett munkában is!

Törekedj arra, hogy legalább ugyanolyan, de inkább magasabb bibliaismereted, vezetői képzettséged legyen, mint azoknak, akik között szolgálsz. Ha nincs módod arra, hogy teológiai képzésben részesülj, akkor levelező tagozaton végezz el bibliaiskolát, kérd meg lelkipásztorodat, hogy tanítson, és tanulj magadtól is, olvass könyveket, kérd ki mások tanácsát – de erről lesz szó bővebben később! Addig is jegyezd meg: csak az képes tanítani, aki maga is mindig tanul, és tanítható. Csak abból lesz mit továbbadnod, amit te is másoktól kapsz. Ezért ne mulassz el egyetlen lehetőséget sem az ismereteid, tapasztalataid, gyakorlati képességeid fejlesztésére, ez egy életen át tartó folyamat, amiből a szolgálatod forrása ered!

AMIT MÉG TUDNOD KELL: AZ IFJÚSÁGI MUNKA VELEJÁRÓI

Fizetség – az általában (és nálunk még) nincs :) Legalábbis ami az anyagiakat illeti, inkább még neked kell a pénzedből félretenni, spórolni a fiatalok számára egy-egy programhoz, üdítőhöz, táborhoz.

Pozíció – fontos és nehéz munka, nem a fizetségre vagy a beosztásra tekint, ennek a szerepnek a vállalása nem nyújt elismerést vagy presztízst – csak barátokat, testvéreket, társakat találhatsz, miközben fiatal életeket formálsz és vezetsz Krisztushoz. Lehet, hogy sokan nem fognak becsülni – bár általában a gyülekezet is értékeli a lelki munkásokat – de Urad egészen biztosan megjutalmaz!

Akadályok – aki tesz valamit, azt mindig kritizálni fogják. De még mindig jobb, ha közben hibázol, de dolgozol, mintha csak a szádat jártatnád. Aki elindul egy úton, annak számítania kell emelkedőkre, kátyúkra, veszélyes szakaszokra – de ha kitartó, akkor célba is fog érni. Soha ne az akadályokra és az akadályozókra nézz, hanem mindig a célra, és arra az Istenre, aki nem csupán az utat mutatja meg, hanem el is kísér rajta, őrizve lépteidet!

Jutalom – belülről származik. Olyan áldásokban részesülsz, melyeket mások nem ismernek. Szemtanúja leszel annak, hogy fiatalok elfogadják Krisztust és növekednek Őbenne (Mt 5:12, 1Kor 3:14, 9:18-19.). Ez a legnagyobb öröm forrása – majd meglátod!

VÉGEZETÜL NÉHÁNY HASZNOS FIGYELMEZTETÉS: milyenek legyünk – és milyenek ne!

Törődő, de nem erőszakos. Komolyan törődjünk a fiatalokkal és az ő gondjaikkal, de vigyázzunk, hogy ne legyünk erőszakosak segítő szándékunkban. Tisztában lévén azzal, hogy nem mindig látnak szívesen  egy-egy ifjúsági csoportban, de ez ne sértsen érzelmileg. Ne ijedjünk meg, ha átmenetileg elhúzódnak tőlünk vagy nem vesznek figyelembe. Egyszerűen várjunk arra, ami nagy valószínűséggel bekövetkezik: amíg hajlandóak lesznek időt szánni a velünk való együttlétre. Általában legyünk elérhetőek. Elszántan harcoljunk azért, hogy fiatalok megtalálják Jézus Krisztust – attól függetlenül, hogy mi személy szerint kapunk-e elismerést vagy sem.

Egyedülálló személyiségek vagyunk, de nem furcsák. Érdekesnek tarthatanak bennünket azok, akikkel együtt vagyunk, de ne viselkedjünk úgy, mint a bohócok. A fiatalok velünk nevessenek, ne rajtunk. Viselkedésünk, szóhasználatunk és öltözködésünk életkorunknak megfelelő legyen, ne feltétlenül olyan, mint a csoport tini divatja. Ez tiszteletet ébreszt, mert nem szerepet játszunk, hanem vállaljuk magunkat őszintén, normális felnőtt módjára.

Nem legyünk nagyra nőtt gyermekek sem. Érezzük magunkat jól más felnőttek (iskolatitkárok, tanárok, lelkészek, hivatalos személyek) társaságában éppúgy, mint a tizenévesekében.

Ismeretekkel rendelkező, de nem öntelt. Jól képzett szakemberek legyünk egy igen speciális területen, de viselkedésünkkel ne adjuk ennek jelét. A fiatalok tudják, hogy kellően megfontolt választ adunk a kérdéseikre, egyszersmind válaszadásunkban igyekszünk őszinték lenni és felvállalni gondjaikat.

A felnőtt közösség tudja, hogy a tizenévesek problémáit illetően mi nem vagyunk sem túl optimisták, sem túl pesszimisták. Tudjuk, hogy mi zajlik a kábítószerezés, a faji kapcsolatok, a fiatalkori bűnözés terén és még ki tudja mi minden terén, és ezeket illetően mi mindig felelősségteljes és megbízható kijelentéseket teszünk.

A hallottakon nem lepődik meg fölöttébb, de nem is közömbös. Jó, ha a fiatalok nem tudnak meghökkenteni bennünket furcsa vagy őrült történeteikkel vagy információikkal, akár igazak azok, akár nem. Tudnunk kell uralkodni magunkon és magánjellegű információkat titokban tartani. Ne romboljuk a bizalmat a fiatalok és szüleik ill. a lelkészük között (kivéve, ha valaki sérelmére történik valami, vagy ha jogi problémáról van szó), mert ez esetben ártunk tanácsadói szolgálatunknak.

Ne legyünk érzéketlenek az emberi problémák és fájdalmak iránt. Együtt kell érezni azokkal a fiatalokkal, akik bajban vannak, kifejezésre juttatni szánalmunkat, nyitottak és őszinték legyünk, félretéve saját gondjainkat. Tudjunk odafigyelni – hallgatni – és ne arra várjunk csupán, hogy a beszédben ránk kerüljön a sor, mert Krisztusért szeretjük a másik embert.

Szellemi, de nem álszent. Inkább imádkozzunk, mintsem beszéljünk az imádságról – komolyan imádkozzunk, miközben megyünk az összejövetelre vagy jövünk onnan s tulajdonképpen az egész nap folyamán. Név szerint imádkozzunk a fiatalokért. Imasegítséget kérjünk támogatóktól, szülőktől, stb.

Szabad de nem féktelen. Tudatosítsuk magunkban, hogy mind a tizenévesek, mind a felnőttek figyelmének állandó kereszttüzében vagyunk. Ennélfogva távol kell tartanunk magunkat olyan dolgoktól, melyek erkölcsileg elfogadhatóak ugyan, de nehéz megmagyarázni őket. Nem vesztegessük időnket szópárbajban és lényegtelen dolgok bizonyításával. Vigyázzunk a másik nemmel való érintkezésben egy egészséges, boldog, megelégedett házasság példáját állítva eléjük, vagy ha egyedülállóak vagyunk, akkor a magánéletünk tisztaságát.

Fegyelmezett, de mások fegyelmezettsége miatt nem nyugtalankodó. Ne 40 órás munkaterv szerint dolgozzunk, mert tudjuk, hogy a fiatal Jézus Krisztushoz vezetése hosszabb időt igényel, és gyakran szokatlan időpontokban. Természetesen szükséges egy munkamenet. Ezért nagy gondossággal tervezzük meg az időnket, buzgón elvégezvén mind a kellemes, mind a kellemetlen tennivalókat. Jegyezzük fel a részleteket, időpontokat és helyszíneket és időben érkezzünk oda, vagy korábban a megbeszéltnél. Viszont ne sértődjünk meg, ha a fiatalok rendszeresen késnek, vagy készületlenül jönnek, ill. egyáltalán nem jönnek el a megbeszélt találkozóra.

Ezt a listát is lehetne folytatni, de elégedjünk meg ezzel a néhány gyakorlati tanáccsal.

ÖSSZEGZÉS

Az érett ifjúsági munkás szüntelen igyekszik a fiatalok helyébe képzelni magát, hogy tudjon kapcsolódni hozzájuk. Megpróbál azonosulni a fiatalokra nehezedő nyomással, válaszolni a problémáikra, az ő szemükkel látni a világot és úgy gondolkodni, mint ők. Felismeri, hogy az ifjúsági munka nem íróasztalnál való ücsörgést és csodálatos tervek szövögetését jelenti, hanem a fiatalokkal való kapcsolat és életközösség felvállalását, Krisztushoz vezetésüket személy szerint és Isten tervének bemutatását az életükre vonatkozóan. Ez az igazi kihívás – és a legszebb küldetés Istentől!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.