3. Az ifjúsági munka stratégiája
Írta: Bob Tanner nyomán Szűcs Sándor
Világszerte számtalan ifjúsági program működik, vannak ezek között keresztyének, politikai töltetűek, iskolai klubok, társadalmi szerveződések. Különböznek a céljukban, a tagságukban, a támogatottságukban, a programjaikban – egy dologban azonban gyakran hasonlónak bizonyulnak: tudniillik hogy irányításuk minimális stratégiával, vagy stratégia illetve annak hosszú távú terve nélkül történt. A vezetők azt mondták, hogy vannak kitűzött céljaik, de ha voltak is, ezek nem derültek ki az ifjúsági munkából, melyet végeztek. E programok nagy része nem igazán volt több, mint általuk vezetett összefüggés nélküli tevékenységek sorozata hétről hétre. Nem rendelkeztek hosszú távú tervvel, nem volt egy határozott irány, amely felé haladtak, nem volt egy cél, amely felé az utat megtervezték volna, nem volt tudatos építkezés az egyes részek, események között. Ebből eredően nagyon kevés volt az, amit megvalósítottak a terveikből, és ha elértek valamit, az sokszor a véletlenen múlott.
Van egy kissé butácska, de tanulságos történetet két emberről, akik egy erdőn mentek át. Néhány méterenként feltűnt előttük egy céltábla magas fára rögzítve és a közvetlen közepébe egy nyílvessző fúródva. E látvány többszöri megismétlődését követően az egyik ember felkiáltott: „Bizonyára nagyon jó lövő az, aki ezeket kilőtte. Mindig pontosan a céltábla közepébe talált!” A másik férfi nevetve felelte: „Úgy gondolod? Az én fivérem az, aki ezt művelte. Ő egyáltalán nem tud célozni. Először röpíti ki a nyílvesszőt, utána köréfesti a céltáblát.” – Tartok attól, hogy sokszor valami hasonlót követünk el az ifjúsági misszióban. Ha történetesen elérünk valami jót, akkor célpontot rajzolunk köré és elszédülünk a saját ügyességünktől, esetleg megköszönjük Istenünknek, hogy cselekedett.
Segíteni szeretnénk abban, hogy az előző rész alapján kialakított filozófiádat beépítsd az ifjúsági munkában irányt és világos célokat adó, gondosan megtervezett stratégiába. (Ha történetesen kihagytad a filozófia részt, akkor azt tanácsolom, hogy menj vissza oda és rágd át magadat rajta, mielőtt továbbmennél.) Tudnod kell, hogy merre haladsz, miért és mikorra érsz oda!
A stratégia szó katonai kifejezés, a „hadi mozgások tudományának” megnevezése. Hadi állapot idején egy parancsnoknak minden műveletet végre kell hajtania, melyről úgy gondolja, hogy döntő jelentőséggel bír. Ezeknek alaposan végiggondoltak és gondosan megtervezettek kell lenniük, máskülönben elveszíthetik a csatát, s ami ennél is fontosabb: életek veszhetnek el. Ezt elkerülendő, a tisztek keményen tanulnak és dolgoznak a csata és a stratégiájuk megtervezésén. Nekünk, ifjúsági vezetőknek még sokkal fontosabb, hogy jó stratégák legyünk. „Mozgásaink”, azaz terveink, céljaink, és azok megvalósítása hatással vannak a vezetésünk alatt lévő fiatalokra.
A Te ifjúsági programodnak mi a stratégiája?
Ehhez először a célokat kell tisztázni.
Szolgálatodat a misszió hívta életre. Ezen belül a te programod előreláthatón milyen feladatot fog megvalósítani? Evangélizáció – azaz Jézus Krisztust nem ismerő fiatalok elérése az evangéliummal? A hitben járó fiatalok segítése a növekedésben? Leendő vezetők képzése a gyülekezet számára? A fiatalok lekötése különböző tevékenységekkel, melyek távol tartják őket a balhéktól? Egy olyan program folytatása, melyet évekkel ezelőtt elindított egy ifjúsági vezető? Miért létezik az ifjúság, mit foglal magában az ifi programja, és mi a te feladatod?
Hadd javasoljuk, hogy ülj le csoportodból négy-öt meghatározó szerepet betöltő fiatallal és más ifjúsági vezetőkkel, hogy megbeszéljétek ezeket. Amit ők mondanak, az válasz-e a fenti kérdésre? Tegyétek fel magatoknak a kérdést, hogy mi a jelenlegi célotok – és azután, hogy minek kellene lennie.
Fogalmazz meg világos célkitűzést a csoportod számára. Egy-két mondatos legyen, mely egyértelműen közli, hogy mi célból létezik az ifjúsági csoport, mi az a cél, amit meghatározott időn belül szeretne elérni. (Csak egy megjegyzés: természetesen nem olyan célokra és határidőkre van szükség, hogy például március 1-ig harminc fiatalt fogunk megtéríteni. Sokkal inkább az ifjúság életét és programjait érintő átfogó célokat kell meghatározni, mint például hogy az év első felében áttanulmányozzuk a lelki ajándékokról szóló bibliai tanítást, és törekszünk arra, hogy mindenki felismerhesse a neki adott ajándékot. Az év második felében pedig az ezekből fakadó szolgálati területekre készülünk fel.) Kérdezd meg a gyülekezet elöljáróit és vezetőjét, hogy a gyülekezetnek van-e ilyen mindenki által ismert és elfogadott missziós célkitűzése, és ha van, akkor nézd meg, hogy az ifjúságcéljai hogyan kapcsolódnak a gyülekezeti célkitűzéseihez. (Abban az esetben, ha a gyülekezetben sem volt alkalom eddig az ilyen jellegű kérdések megvitatásának, hasznos lenne a vezetőség részéről lépni ez ügyben.)
Mit jelent célokat kitűzni? A célok olyan „végeredmények”, amelyeket szeretnénk elérni. A stratégia annak a folyamatnak a megtervezése, amely során ezeket a végeredményeket elérjük, az az út, amely a célhoz elvezet.
Ha a futballal akarjuk szemléltetni ezt a folyamatot, akkor a következőképpen néz ki:
A cél: futballcsapatot állítani ki, játszani és győzni.
A stratégia: Csapatvezetőséget szervezni
A csapatnak szponzort keresni
Egy eredményes edzőt szerződtetni
Ügyes játékosokat toborozni
Rendszeres edzéseket tartani
Profi szinten játszani
Megnyerni a bajnokságot
Stratégiát csak világosan meghatározott célok kitűzése után lehet. Miután azonban felvázoltuk stratégiánk elemeit, hozzá kell látnunk azok kivitelezéséhez. Ez a stratégia részletes megtervezése és kivitelezése.
Az előbbi példánál maradva vegyük a futballcsapat felépítésének stratégiájából azt a pontot, hogy eredményes edzőt kell szerződtetnünk a győzelemhez. Ezen a feladaton belül az alábbi lemérhető célokat sorolhatjuk fel:
1. Igényeinket felsorakoztatva el kell döntenünk, hogy milyen edzőre lenne szükségünk;
2. Vegyük számba az ország sikeres edzőit;
3. Erről a listáról válasszuk ki azokat, akik leginkább megfelelnek a mi elvárásainknak, és akiket meg tudunk fizetni;
4. Ezután meg kell kérdeznünk őket elvállalnák-e a mi csapatunk felkészítését;
5. Meg kell állapodni a kölcsönös elvárásokban és feltételekben;
6. Azok közül, akik alkalmasak és vállalják is, ki kell választanunk azt, akire nekünk szükségünk van. Ehhez interjút kell készíteni velük, hogy milyen terveik, stratégiájuk (lám megint 🙂 van a csapat felkészítését illetően;
7. A legvégére világossá válik, hogy ki a mi emberünk.
Ne felejtsd el, hogy vannak célok és azokon belül vannak konkrétan meghatározott (mérhető) célok. Meg lehet állapítani, ha egy ilyen konkrét mérhető célt elértél. A „rendszeresen gyakorolni” cél nehezen mérhető és kontrolálható, de ha kitűzöd, hogy „hétfőn, szerdán és pénteken 14.00 órától 18.00 óráig edzés”, akkor meg tudod állapítani, hogy csapattagjaid megvalósítottad-e ezt a célt, vagy nem. Az egyértelmű eredményekhez egyértelmű célkitűzések szükségesek!
Előfordul, hogy a keresztyén szolgálat vonatkozásában nem túl bonyolultnak és feleslegesnek tekintjük ezt a folyamatot. Könnyen érhet az a vád, hogy az efféle tervezés nem „szellemi”. De vajon jogos ez a félelem vagy vád?
Tanulmányozd gondosan Nehémiás könyvét! Stratégiai tervezésről van benne szó! Nehémiás részletekbe menően megszervezte Jeruzsálem falainak újjáépítését! A második részben meghatározza a tennivalókat, a harmadik részben pedig részletezi, hogy a fal egyes részeit ki fogja építeni. Nehémiás pontosan feljegyezte, hogy ki mit csinált, sőt még azt is, hogy ki fizetett érte. (Lásd 7. rész.) Ez egy csodálatos leírása a tervezési folyamatnak. A teremtésben is látjuk Isten részéről a pontos és csodálatos tervezést. Tekintsd meg a csillagokat és a bolygókat! Nézd meg saját testedet! Ugye, örülsz, hogy Isten nem engedi, hogy minden menjen a maga útján, tervezés, rend nélkül? A 139. Zsoltár 13-16. versei elmondják, hogy Isten még születésünk előtt megtervezte napjain számát is. Ez igen! Ez a követendő példa – még akkor is, ha Isten népe számára mára járatlanná és kevésbé ismertté vált.
Isten a rend Istene, nem a rendetlenségé (1Kor 14:33)! Amikor az Ő példáját követjük, ezzel Őt tiszteljük. Kérhetjük, hogy a Szentlélek segítsen bennünket a tervezésben és a jogot mindig tartsuk fenn arra, hogy keresztülhúzza vagy átformálja a terveinket. Vannak, akik kegyesen azt mondják, hogy ők csak a Szentlélek utasítására tesznek meg dolgokat. Ez rendben is lenne, ha nem minduntalan különleges jeleket és csodákat, katartikus élményeket várnának Isten akarata megnyilvánulásaként. A vezetésbe beletartozik az Isten Igéjével egybecsengő, imádságos légkörben józanul átgondolt és megtervezett cselekvés is. Csak ehhez időt, energiát, figyelmet és türelmet kell gyakorolnunk – ami sokszor nagyon nehezen megy. A tervezés kemény munka és a konkrét célok kitűzése felelősséget ró ránk. Lehet, hogy ez némelyek számára kényelmetlen, ugyanis teljes odaszánást és vasfegyelmet követel.
Tudatában kell lennünk missziós küldetésünknek, Ki kell jelölnünk a célokat, s ezen belül a konkrét feladatokat. De még nincs vége! A célokhoz kell egy cselekvési terv is!
Tegyük fel, hogy missziód részeként célként megjelölted az evangélizálást. Feladatod az evangélium átadása a közösséged gyülekezeten kívüli tagjai számára. Ennek megfelelően az általad kitűzött konkrét, lemérhető célok közül egy lehet az, hogy évente négy alkalommal evangélizációs hétvégét szerveztek.
Most azon a ponton vagyunk, ahol el kell döntenünk, hogy mit fogunk tenni azért, hogy ez a cél megvalósuljon. Mit foguk cselekedni?
Ebben a konkrét esetben például a következőket gondolhatjuk át:
1. Milyen lépéseket kell megtennünk azért, hogy világi fiatalok eljöjjenek egy olyan eseményre, ahol az evangéliumot fogják hallani?
2. Milyen legyen az a program, mely érthető lesz számukra és amelybe be tudnak majd kapcsolódni? Mi az, amire a fiatalok ma Magyarországon szívesen időt áldoznak? Milyen témát tudunk felvetni, ami foglalkoztatja őket?
3. Hol és mikor legyen ez az alkalom?
4. Mi a legjobb módszere annak, hogy tudomásukra hozzuk ezt az eseményt, és hogyan tudunk hívogatni?
5. Ha eljönnek, mit tehetünk azért, hogy máskor is akarjanak majd jönni?
Az ilyen „cselekvési tervek” (akciótervek) kidolgozása olyan menedzseri feladat, amelyet a futballcsapat munkájában is hasznosítanak. Az edző és a kapitány kidolgozza az edzésprogramot, a játékosok pedig megvalósítják. Egy dolog érdekében tervezték és valósítják meg: győzni a célok megvalósítása által! Az ifjúsági munka ebben nem különbözik a futtballtól: tervezünk, gyakorolunk és cselekszünk. Mikor az „akcióterv” megvalósítja a célt, akkor előre léphetünk és folytathatjuk tovább a következő meghatározott cél elérével. Ha nem működik, visszamegyünk oda, ahonnan indultunk, értékelünk és a cél érdekében szükséges változtatásokat meghozzuk. Az akciótervek rugalmasak, változtathatóak, ismételhetőek vagy nélkülözhetőek. Ha a „cselekvési terv” helyett a „módszer” kifejezést használnánk, könnyen felismerhetjük, hogy a keresztyének időnkét szinte szentesítenek bizonyos módszereket, amelyek valamikor valakiknek beváltak. Annyira be vagyunk határolva az ilyen hajlíthatatlan és dogmatikussá vált módszerek által, és annyira meg vagyunk győződve ezek helyességéről, hogy még azt sem vesszük észre, ha nem működnek! Nem fontos, hogy Te, mint vezető mennyire ragaszkodsz ehhez a módszerhez, mióta csinálod vagy ki kezdte el –ha nem működik, szakíts vele, és keress működő módszereket!
Foglaljuk össze azt, amit az ifjúsági munka stratégiájának felépítéséről megtanultunk, és alkalmazzuk egy konkrét példán keresztül:
1. Határozzuk meg azt, hogy ifjúságunknak mi a küldetése!
Az ifjúság a gyülekezet közösségén belül önállóan működik, de a gyülekezetben is aktív szolgálatot vállal. Mint Isten népe egy meghatározott csoportjának, küldetésünk a fiatalok elérése az evangéliummal a gyülekezeten kívül és belül egyaránt. Küldetésünk, hogy a fiatalokat a megtérésre elvezessük, és a hívő életben meg is tartsuk. Ehhez tanítani kell őket a keresztyén élet törvényeire és gyakorlatára.
2. Ezek elég általános meghatározások, legyünk ennél pontosabbak, és határozzunk meg célokat! Ehhez természetesen előbb fel kell mérnünk a lehetőségeinket és adottságainkat.
A mi gyülekezetünkben kevés az olyan fiatal, akikre hatékony missziót lehetne építeni, mert még fiatalok életkorban és hitben egyaránt. Viszont az ifjúsági órákra rendszeresen és viszonylag szívesen eljárnak. A cél: felkészíteni a misszióra ezeket a fiatalokat, hogy egy-két év múlva már ismeretben is felkészültek legyenek, és a szolgálatban is kipróbáltak, először az ifjúságon, azon túl pedig a gyülekezet keretein belül.
3. Ez már egy világosan megfogalmazott hosszútávú cél, de mik a konkrét, megvalósítható állomásai ennek az útnak. Határozzunk meg pontos célokat! Íme egy a sok közül:
A szolgálatra való felkészülés egyik nagyon fontos része, hogy mindenki tisztában legyen a lelki ajándékaival, és annak megfelelő szolgálatba tagolódjon be a felkészülés ideje alatt is.
4. Ez már egy elérhető és lemérhető cél: készíthetünk egy felmérést, vagy csak egyszerűen megbeszélhetjük, hogy ki hogyan áll most ebben a kérdésben. Erre válaszként végül egy olyan „adatot” fogunk kapni, ami mögött meggyőződéses válaszok fognak állni: lesznek öten, akik tisztában vannak
Az ifjúsági munka filozófiája és stratégiája 1.
Vélemény, hozzászólás?