Az éneklés ugyanolyan fontos, mint az imádság?

Őszintén megmondom, hogy nem vagyok egy nagy Bibliatudós. Szeretem úgy látni a dolgokat, ahogy vannak, és imádságban felteszem azokat a kérdéseket, amik éppen sürgősek és fontosak. A múlt héten végeztem egy kis szókutatás, és eldöntöttem, hogy megnézem melyik szó hányszor fordul elő az újfordítású Bibliámban (az angol NIV, New International Version Bibliafordításban FORD) Természetesen nem lehet azt mondani, hogy a szavak előfordulása egyenlő a fontosságával és a szerepével. Beütöttem a keresőbe a dicsőítés szót, és kidobott 158 találatot. Beütöttem az imádat szót és kiadott 340 találatot. Rákerestem a szeretet szóra, csak hogy a kíváncsiságomat kielégítsem, 511 találat. Ez biztosan fontos, ha ennyiszer van leírva. És utána beírtam azt a két szót, ami a leginkább érdekelt. Először az imádságot: 121 találat. Aztán az éneklést: 122 találat. Valamilyen oknál fogva az éneklés többször szerepel. Mindegyik olyan szó, ami cselekvést fejez ki, nem múlt időben van, és nem egy történetet mesél el. Ezek igék – amiket mi teszünk. Kérdezheted, hogy miért néztem meg ezt a két szót.

A keresztények értik az imádság szót. Eddig is gyakorolták, és teszik most is. Ha megkérdezel egy keresztényt hogy imádkozik-e, akkor általában igenlő választ fogsz kapni. Ha viszont az kérdezed meg, hogy szokott-e énekelni az Úrnak, akkor ilyesmi válaszokat kaphatunk: néha, állandóan, soha, nem tudok énekelni… Ha megkérdezed őket, hogy melyik a fontosabb az éneklés vagy az imádság, akkor valószínűleg az imádságot fogják választani. Miért? Mert ezt tanítják nekünk már évek óta. Mert onnantól kezdve, hogy valaki megtér, imádkozni tanítják. Sokan már a megtérés előtt megtanulnak imádkozni, akár ha az esti imádságokat nézzük, vagy a krízisben elmondott imákat. Az imádság jó és nélkülözhetetlen része az Istennel való kommunikációnknak. Elmondjuk neki a hálaadásainkat és a kéréseinket, imádkozunk az elveszett barátainkért és családokért. A Biblia azt mondja, hogy mindig imádkozzunk… hogy szüntelenül imádkozzunk. Nem választhatjuk el az imádságot az életünktől, és nem várhatjuk hogy csak úgy jobban megismerjük majd Istent. Nem élhetünk úgy napról napra, hogy ne mennénk Isten elé a csendességeinkben. Az imádság egy olyan alap, amire a hívőknek építeniük kell. Ha tényleg szeretnénk megismerni Istent, és kapcsolatot építeni vele, akkor az imádság lényeges része kell hogy legyen az életünknek.

Az miért van, hogy sokan sosem énekelnek? Az hogy lehet, hogy az emberek eljönnek hétről hétre istentiszteletre, és nem énekelnek egyszer sem? Az éneklés az imádatunk kifejezésének a része Isten felé? Az éneklés csak a tehetségeseknek való? Én személyesen sok olyan gyülekezetbe jártam és szolgáltam, ahol az emberek nem énekeltek. Olyan volt, mintha elutasították volna az éneklést, miközben a többiek dicsőítettek. Ha megnézzük a tényt, hogy az éneklés ilyen sokszor van említve a Bibliában, mert ez egy fontos cselekedet, akkor hogy lehetséges, hogy valaki le tudja élni az életét dicsőítés nélkül? Ezek az emberek együtt énekelnek a rádióval a kocsijukban, de a közös dicsőítésen nem tudnak? Ez mitől van? Nevelés kérdése? Vagy a Bibliaismeret hiánya?

Nem hiszem, hogy az éneklés fontosabb mint az imádság csak azért, mert egyel többször van megemlítve a Bibliában. De hiszem, hogy egyformán fontosak. Amikor éneklek, akkor azzal Istent dicsőítem. Az egyik legerősebb eszközt használom, amivel az emberek érzéseire lehet hatni, és hiszek Istenben. A zene mindig erőteljes eszköz volt a Bibliában. Falak omlottak le a hatására. Nem tagadhatjuk a zene erejét emberi szinten, és a keresztényekre gyakorolt hatását sem. Nem kell megkérdezned az elveszett embereket, hogy szeretik-e a zenét, hogy megmozgatja-e őket, az erre a célra évente elköltött dollár milliárdok magukért beszélnek. Az elveszett emberek is énekelnek. Nem azért mert tehetségesek, hanem mert élvezik, és jól érzik magukat tőle.

Az a hívő, aki bármilyen oknál fogva elutasítja az éneklést, egy nagy kincset kihagy a dicsőítés élményéből. Igazából valamilyen értelemben engedetlen Istennek. Nem tudsz új éneket énekelni addig az Úrnak, amíg egyáltalán nem énekelsz. Néhányan talán azt mondják, hogy Dávid csak az érzéseit mondta el. Ami igaz, és ha a Biblia Istentől ihletett, akkor Istentől volt. A Jelenések könyve 5:13 azt mondja „És hallottam, hogy minden teremtmény, a mennyben és a földön, a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt énekelte: „A királyi széken ülőé és a Bárányé az áldás és a tisztesség, a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké?” (angol fordítás NIV szerint – ford) Most is van éneklés a mennyben, és lesz is mindörökké. Azt kérdezed milyen fontos az éneklés? Amikor a mennyországba kerülünk, nem fogunk többé imádkozni. Nem fogunk prédikálni, sem elmondani az evangéliumot többet. Csakhogy énekelni viszont fogunk. Isten trónja körül fogunk ülni és énekelni: „Szent vagy, szent van Mindenható Isten”.

Tanítanunk kell azokat, akik szerint az éneklés időpocsékolás az alkalmainkon. Segítenünk kell nekik, hogy észrevegyék az éneklés fontos Istennek, és az Isten megtapasztalásához nagyban hozzájárul. Hogy mindezt hogyan csináljuk, az különböző lehet, de a szükség ott van. Ne hagyjuk hogy az emberek elszalasszák a lehetőséget, és anélkül éljék az életüket, hogy énekelnének az Úrnak. Meg kell tanítani nekik, hogy Isten nem a hangunk, hanem a szívünk tisztaságát nézi. Tartsuk szem előtt, hogy a dicsőítést tehetséges és elhívott emberek kell hogy vezessék. De az Istennek énekelni mindenkinek szabad!

Az éneklés = imádság? Nem számít. A Biblia mindegyiket erősen támogatja, és mindegyik megérdemli a figyelmet tanításokban, prédikációkban, és mindegyiket gyakorolnunk kell, azoknak, akik magunkat keresztényeknek hívjuk. Ez nem fog megtörténni egyik pillanatról a másikra, de sok imádsággal és türelemmel, Isten meg fogja mozgatni azokat a szíveket, akiknek szükségük van a változásra, ha hűségesek, vezethetők vagyunk, és imádkozunk.

Eredeti cikk: Singing = Praying?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.