Az élmény számít, nem tudtad?

Mire számítasz egy gyülekezettől?

• Tanításbeli igazságokat adjon át az embereknek?
• Összegezze az Istenről és a világról alkotott szemléletet?
• Kiszolgálja a lelki és fizikai szükségleteidet– a Bibliatanulmányozástól a gyerekvigyázásig?
• Egyedi lehetőségeket biztosítson számodra Isten jelenlétének a megtapasztalására?

Az, amit a gyülekezetünktől várunk, a kultúránktól – és elsősorban a gazdaságunktól – függően változó.

A fogyasztókat ma már nem csak a vásárolt termékek és szolgáltatások minősége és ára érdekli, hanem a megvásárlás „élménye” is. És néha maga az élmény a termék.

Az ízlésesen kidolgozott élmény-éttermektől kezdve az egzotikus kalandtúrákig, egyre jobban előtérbe kerül az élménygazdaság. Megtervezheted a saját szemüvegkeretedet vagy a saját virtuális hullámvasutadat. Az emberek fizetnek azért, hogy egy garnélarák-halász hajón dolgozhassanak, vagy egy építkezésen.

Már az autóvásárlás is olyan, mint egy élményparkba tett utazás.

Hogy fog boldogulni a kereszténység egy olyan kultúrában, ami az élmények eladására helyezi a hangsúlyt?

A The Experience Economy (Az élménygazdaság) című provokatív könyvben Joseph Pine és James Gilmore felvázolja az amerikai gazdaság fejlődésének a lépéseit az alapanyagokon és árucikkeken alapuló rendszertől egy olyan rendszerig, ami egyre inkább az élmények nyújtására koncentrál.

„Az élmények a gazdaság termékeinek egy önálló formáját képezik”, mondta Pine nemrég egy csoport gyülekezetvezető előtt Denverben. „Amire az emberek egyre több időt és pénzt fognak fordítani, az nem más mint az élmények. És végül ez fogja uralni azt a kultúrát, amiben élünk.”

Ezen a konferencián, amit a Leadership Network szponzorált, Pine és Gilmore a tipikus születésnapi torta kifejlődésének a krónikáját mondta el, és ezáltal mutatta be a szerzőpáros a gazdaság négy évtizedes evolúcióját az alapanyagoktól kezdődően, az árucikkeken át, a szolgáltatásokig majd végül az élményekig.

Az 1970-es évek előtt a tortakészítés legáltalánosabb módja az alapoktól indult: menjünk el a boltba, vegyünk lisztet, tojást, és minden más hozzávalót – ezeket nevezzük alapanyagoknak. Ezután népszerűek lettek a tortakeverékek, amivel időt és fáradságot lehetett megtakarítani. Azáltal, hogy a gyártó összekeverte a hozzávalókat a fogyasztó helyett, az alapanyagokból árucikket csinált, azaz a tortakeveréket.

Majd az 1980-as években lett népszerű az, hogy kész születésnapi tortát vásároljanak az emberek valamelyik pékségtől vagy élelmiszerboltból (vagy cukrászdából – a ford.). Az 1990-es évekre már nem volt elég a szülinapi torta. A szülők megrendelték a születésnapi partit – tehát fizettek a megrendezéséért. Az olyan cégek, mint pl. a Chuck E. Cheese azzal lettek sikeresek, hogy születésnapi partikat rendeztek – azaz, élményt.

Az élmények marketingje nemcsak új vállalkozások születését indítja be, hanem Pine és Gilmore szerint alapjaiban változtatja meg azt, ahogyan a cégek üzletelnek. „Ez a gazdaságunk szerkezetváltását képviseli”, mondta Pine a denveri csoportnak.

Az élmények

A felszólalók példákat soroltak fel a most felnövekvő élménygazdaságra.

• Az Arizona állambeli Scottsdale-ben egy fogorvos mesterséges dzsungelt csinált a rendelőből, hogy így a gyerekek is örömmel várják a fogorvosi kezeléseket. A „dzsungel fogorvos”, ahogy a városban hívják, „az alapvetően rossz élményt, a dizájn hozzáadásával, olyan élménnyé tette, ahová az emberek el akarnak menni”, magyarázza Gilmore.
• Az American Girl Place, Chicagóban belépőt szed az iskolás lányoktól és szüleiktől, hogy megnézzenek egy zenés előadást és egyenek egyet, egy hangulatosan kialakított étteremben, az American Girl babák és könyvek alapján készített dizájnnal. (Az „American Girl” Amerikában egy játékbaba sorozat, amihez külön könyvek és kultúra is kötődik. – a ford.) „Több száz dollárt is elköltenek az American Girl Place-en az élményekre, és akkor még nem is vettek semmit” mondja Gilmore.
• Pine arról is beszélt, hogy egyes bevásárló központok már nem valamilyen áruházat használnak „horgonyként” a vevők odavonzására, hanem korcsolyaparkot, edzőtermet vagy vidámparkot, mint pl. a Dave & Busters.
• Németországban el lehet látogatni a Volkswagen gyártelepre, ahol személyreszabott autót készítenek az embernek. Miután végignézzük a felnagyított képet mutató kivetítőkön a motor belső működését és más attrakciókat, az elkészült autó egy füstfelhő mögül kiemelkedik a bemutatóterem padlója alól a szemlélődők ujjongásai közepette. Az elszigetelt gyártelep látogatóinak 40%-nak nincs szándékában autót vásárolni. Ha mégis vesznek az élmény miatt, akkor Pine szerint „egy 20.000 dolláros emlékezetes eseményt vásárolnak meg.”
• Japánban egy vízparti látványosság ellenőrzött, mesterséges tengerparti strand-környezetet biztosít a látogatóknak, hullámmedencével, mesterséges napfénnyel, és olyan homokkal, ami nem tapad az ember lábára. Ez a népszerű hely mindössze 400 méterre van az igazi tengerparti strandtól.

Az élménygazdaság nem teljes mértékben új, emelik ki a szerzők. Valójában Walt Disney volt az élmény marketing úttörője 1955-ben, amikor megnyitotta Disneyland-et, aminek az volt a rendeltetése, hogy „a közönség belemerüljön a rajzfilmekbe”, mondta Pine.

Nos, a Disney cég és mások is már tovább vitték egy lépéssel az élménymarketinget, és tömeges személyreszabás történik. Ennek során minden egyes látogató a saját maga által kedvelt szempontok szerint személyre szabhatja az élményt. A Disney Quest-nél, Chicagóban, minden látogató a saját hullámvasútját készítheti el, és ülhet is rajta – a virtuális valóságon keresztül.

Az internet új magasságokba fogja röpíteni a tömeges személyreszabást Pine előrejelzése szerint, „hiszen bármit, amit digitalizálni lehet, azt személyre is lehet szabni”. Gilmore azt állította, hogy az új internetes technológia a „teljes szenzoros online jelenség” irányába halad. Ma már az érintés és szaglás érzékelését is lehet digitálisan továbbítani.”

Isten megtapasztalása

Mennyire számít ez a keresztényeknek? Az egyháznak a keresőknek szóló spirituális élmények biztosításával kell, hogy foglalatoskodjon, vagy ez a gondolat idegen az evangéliumtól?

Ezekben a kérdésekben éles ellentétek vannak a keresztény vezetők között.

A kaliforniai Vista városában található North Coast Church egyik vezető lelkésze, Larry Osborne előrejelzése szerint, aki részt vett a Leadership Network konferencián, mivel a kultúránk egyre jobban az élményekre koncentrál, a gyülekezetek nagyobb hangsúlyt fognak fektetni a hit élményszerű természetére. De azt mondja, hogy bizonyos értelemben, ebben nincsen semmi új. „Az embereknek mindig is voltak spirituális élményeik.”

A keresztények, és különösen az evangéliumi keresztények, mindig is úgy írták le az üdvösséget, mint az Istennel való személyes élményt. Noha az evangelizációik nagy része inkább az Isten mellett szóló racionális érvelés felépítése lett. A dicsőítés nagy része passzív megfigyelés lett az aktív részvétel helyett. Sok gyülekezet pedig úgy szerveződött, hogy lelki és társadalmi szolgáltatásokat nyújtsanak fogyasztó-tagságuk számára.

A keresztény hit élményszerű természetét gyakran elveszítjük, mondja Doug Lawrence, aki az 50.000 fős Menlo Park Presbyterian Church dicsőítő szolgálója a kaliforniai Menlo Park-ban.

„Az egyház az élménygazdaságban túl kell hogy lépjen azon, hogy szolgáltatásokat nyújt az új formát öltött – elnézést a teológiailag nem helytálló kifejezésért – bűvölet céljából” mondta Lawrence. „El fogják várni tőle, és szükséges is lesz, hogy ebben az új kultúrában foglalkozzon az emberekkel.”

Az atlantai Perimeter Church munkatársai rengeteg időt töltöttek annak a megbeszélésével, hogy milyen hatással van a szolgálatukra az élménygazdaság, John Purcell igazgató elmondása szerint. „Mindannyiunkat érdekel ez a gondolat, nem csak azért mert ebbe az irányba tart a kultúra, hanem mert … ebben utazik az egyház is: az átváltozás élményében.”

Purcell elmondta, hogy ez nem jelenti azt, hogy az egyház mindent „élménymotívumokkal fog ellátni”, de odafigyel, hogy milyen hatással van a kultúra a tagjaira. „Tudatában kell lennünk annak, hogy mit kapnak a világban. Nem akarjuk lemásolni a piacot, de tanulhatunk belőle.”

A kaliforniai North Coast Church évek óta az élmény szemszögéből tervezi a dicsőítést – már azelőtt, hogy egyáltalán hallottak volna erről a fogalomról.

Amikor a gyülekezet kinőtte a 600 férőhelyes gyülekezeti házat, a gyülekezetvezetők arra gondoltak, melléktermeket is nyitnak, de tudták hogy ennél több kell. Ezért másfajta dicsőítés élményt hoztak létre – egy video kávézót, élő dicsőítő zenével, kényelmes környezetben, de ugyanazzal a prédikációval a video kivetítőn keresztül.

Ahelyett, hogy a későn érkezők „büntetése” lenne a mellékterembe menni, a video-kávézó egy vonzó alternatíva, ami másfajta dicsőítőket tud elérni. Annyira népszerű, hogy időnként a kávézó telik meg hamarabb, és a fő terem lesz a „mellékterem”.

Azóta még két alternatíva is hozzáadódott ehhez – egy hagyományos istentisztelet és egy Gen-X istentisztelet – amelyek négy jól elkülöníthető, egyidejű, saját hangulatú dicsőítés/istentisztelet élményt nyújtanak, mindegyikben élő dicsőítéssel, de ugyanazzal a prédikátorral és prédikációval.

A North Coast Chruch-nek körülbelül 4000 istentisztelet látogatója van egy jellegzetes hétvégén, akiknek többsége a video kávézóba megy. „Ez egy olyan megagyülekezet, aminek nincs kedve egyben lenni” mondja Osborne. „Minden egyes helyszín kisgyülekezeti érzetet ad.”

A világban vagy a világból való?

A viták nagy része arról szól, hogy a gyülekezet mennyit kell hogy tükrözzön a kultúrából. Bizonyos mértékig minden gyülekezet valamilyen kultúrát tükröz, akár a múltból, akár a jelenből. Némelyik szándékosan, némelyik nem. De ez szinte elkerülhetetlen.

Az 1980-as években felemelkedett megagyülekezetek a gazdaságot szolgálták ki olyan szolgáltatásokkal, mint pl. az egészség-klubok, bowling pályák, magániskolák, könyvesboltok és függőségből való felépülést támogató klubok. Azzal vádolják őket, hogy fogyasztói szemléletet támogattak a gyülekezet vásárlói közt.

Még nem világos hogy magukra veszik-e a gyülekezetek az élménygazdaság jegyeit, és ha igen, hogyan. De Pine és Gilmore keresztényként azt mondja, hogy ez hiba lenne.

„Lelkipásztoroktól, gyülekezetbe járó emberektől, és más keresztény társainktól kapunk emaileket, és ezt írják benne: ’Nagyon szeretnénk használni a könyveteket egy vonzóbb istentiszteleti élmény bevezetésére’ Ettől egy kicsit borzongunk”, mondta Pine.

„Isten a dicsőítés közönsége”, mondja Pine. „Ezért úgy kell istentiszteletet és dicsőítést folytatnunk, ahogy a Biblia előírja, és nem ahogy emberek kitalálják.” Az istentisztelet az Úrvacsora ünneplése köré kell, hogy összpontosuljon, ami „az emberi élmények közül a legmélyebb”.

„Úgy hisszük, hogy azzal, hogy az egyház nagy mértékben magáénak vallja az üzleti élet alapelveit, és profitorientált vállalkozáshoz hasonlít, azt kockáztatjuk, hogy hiteltelenné válunk”, mondta Pine.

Ahelyett hogy az élménygazdasággal szállnánk versenybe, a szerzők szerint az egyháznak egy radikális alternatívát kellene nyújtania. Az egyháznak semmit sem kellene árusítania – még könyveket, ételt vagy utazásokat sem – hanem ingyen kellene adnia. Egyéni keresztényeknek olyan vállalkozásokba kellene kezdenie, amelyek versenybe szállhatnak olyan világi cégekkel, amelyek „hadilábon állnak a Királyság világnézetével”. A felekezetközi szervezetek pedig ne gyülekezetként viselkedjenek, hanem profitorientált vállalkozások legyenek, amelyek az „átváltozás élményét” adják el. A Promise Keepers például árusítsa a „férjek átváltozását”.

Mások viszont azt mondják, hogy Pine és Gilmore véleménye erőteljesen Kálvinista teológiára támaszkodik, ami az egyházat szembeállítja a kultúrával.

Leonard Sweet, teológus és könyvszerző, aki a denveri konferencián két nappal később felszólalt, ezt mondta: „ez egy finom falat az iróniából”, hogy ez a két élmény-szakértő olyan hagyományt képvisel, amely a hitet nagy mértékben köti össze az értelemmel.

Valójában, Sweet szerint „a keresztények az élmény-szakértők”.

Lawrence, aki a Menlo Park dicsőítője, egyetért azzal, hogy az élmény a keresztény hit középpontja. „Isten nagyságának a megértéséhez az elsődleges eszköz az élményünk”, mondta. „Mózes találkozása az égő bokorral egy olyan élmény volt, ami mély és komoly átváltozást eredményezett.”

„Tisztában vagyok vele, hogy az evangéliumi keresztények az élménygazdasággal hozzák összefüggésbe, és visszaélnek ezekkel”, mondta, „de nincs kétségem afelől, hogy élményegyház vagyunk. Egy nagyszerű, mennyei értelemben, mi Isten nagyságának a folyamatos élménye, megtapasztalása vagyunk.”

„Az egy elavult gondolat, hogy el tudjuk választani magunkat a kultúrától”, mondta Lawrence, akinek a gyülekezete – egy 125 éves evangéliumi presbiteriánus gyülekezet – a Szilikon Völgyben szolgál. „Állandóan foglalkoznunk kell vele, hogy milyen hatással van a kultúra azokra az emberekre, akik felé szolgálunk. Butaság figyelmen kívül hagyni. De ez nem jelenti azt, hogy a kultúra bolondságát is elfogadnánk.”

A tartalom tesztje

A legtöbb megkérdezett gyülekezetvezető azt mondta, hogy a kereszténység pontosan jól illik egy olyan világba, ami az élményeket nagyra értékeli.

„Nálunk már megvan a legnagyszerűbb átváltozási élmény: a megtérés”, mondta John Purcell a Perimeter Church részéről.

„A jó szónokok figyelmet szentelnek a hallgatóságnak”, mondta Steve Stroope, a Lake Point Church lelkipásztora, ami egy Dallas közeli baptista gyülekezet. Ez azt jelenti, hogy a különböző tanulási stílusú emberek mindegyikének biztosítjuk a lehetőséget, hogy vehessék az üzenetet. „De ehhez használnunk kell az Istentől kapott kreativitásunkat, hogy lehetővé tegyük az emberek részvételét”, teszi hozzá.

Stroope és Purcell is azt mondta, hogy a dicsőítés például résztvevőként kell, hogy bevonja az embereket, és nem nézőként kellene szórakoztatnia őket.

Az élményszerűség szemlélete se nem veszély, se nem csodaszer, mondta a kaliforniai Vistában élő Larry Osborne. „Szörnyű dolgok is lehetnek belőle, meg csodálatos dolgok is. Ez csak egy eszköz. És amikor egy-egy új eszköz kerül elő, akkor mindig azt szoktuk hinni, hogy mostantól vége az általunk ismert világnak.”

„Nem az a kérdés, hogy élményeket fogunk-e nyújtani, hanem az, hogy ezek az élmények segítik vagy hátráltatják az evangélium hatékonyságát? Sokakat fognak elérni, vagy kevés embert?”

Ahogy a világi élményeket is, Osborne szerint, a tartalom alapján lehet letesztelni ezeket. Értékesek? Az a gyülekezet, ami arra koncentrál, hogy tartalmas élményeket nyújtson, de elhagyja ezek bibliai üzenetét, csak egy szalmaláng lesz.

A Menlo Parkból Doug Lawrence előrejelzése szerint a kereszténység boldogulni fog az élménygazdaság világában, ahogy a múltbeli kulturális változások során is alkalmazkodni tudott az egyház. „Szerintem az egyház jól meglesz, de még szorgalmasabban kell munkálkodnia azon, hogy tudatosabbak legyenek az istentiszteleti programok és szolgálatok.” Első lépésként szerinte az istentisztelet megtervezői a résztvevők nézőpontjából kell hogy szemléljék az istentiszteletet, majd meg kell hogy ítéljék, hogy hiteles-e, teológiailag egészséges-e, és „átváltozás-szemléletű”-e, azaz, „meg fognak változni az emberek ennek a pillanatnak a hatására?”

Az élmény-motívumok kialakítása

A Lake Point Church Dallasban különböző élményelemeket használ a gyermekszolgálat helyszínein, az élmény gazdagítására. A gyülekezet gyermekszolgálatos épülete egy tó mellett épült, és akváriumai vannak, belső kikötője, ahol „halakat” lehet fogni mágneses horgászbottal. A gyermekek olyan tornaszereken játszhatnak, mint amilyeneket a McDonalds éttermeknél lehet találni. Minden iskolás részlegen video kivetítő van és PowerPointos prezentációs szoftverekkel ellátott számítógépek. A második emeletről csúszda viszi le az általános iskolás gyerekeket. „Ha kintre tettük volna a csúszdát, akkor is ugyanennyibe került volna, de senki nem vette volna észre”, mondta Stroope.

Stroope kapott kritikát is – hogy az ilyen technikák extravagánsak, propagandafogások és manipulatívak. De nem veszi magára. „Az élménygazdaság nem hígítja fel az üzenetünket… Doktrinális téren hűek maradtunk. A mi embereink nem kritizálják ezt, mivel még mindig tartalmat közvetítünk – azt, amit Isten mindig is adott Jézusban. De a legjobbat használjuk a világból ahhoz, hogy bevonjuk az embereket.”

„Az élménygazdaság hamis élményt ad el az embereknek. Nekünk igazi élményt kell kínálnunk.” Ez különösen fontos az ifjúságnál és a fiatal felnőtteknél, akik nagyon érzékenyek az ál-hitre. „A fiatalok hitelességet keresnek.” Úgyhogy a Lake Point nem használ műanyag sziklákat és mesterséges vízeséseket az ifjúsági szolgálat helyén, ami most épül. „Élményt keresnek, de igazi élményt.”

Ha egy gyülekezet szolgálatát a mai kultúra élményszintű elvárásainak a sebességére kapcsoljuk, az egy jó stratégia, mindaddig, amíg hiteles, tartalmas és kiegyensúlyozott, ez Stroope következtetése. „Óvatosnak kell lennünk, mint minden mozgalommal, nehogy a farok csóválja a kutyát.”

„Használjunk fel minden eszközt”, tanácsolja. „Ne hagyjuk, hogy az eszközök az utunkba álljanak!”

– Greg Warner a FaithWorks főszerkesztője.