Angyalok és démonok

Az első Dan Brown könyv, A Da Vinci-kód nagy vihart kavart a keresztény egyházban. A történet nagyon izgalmas, és a belőle készült film is nagyon népszerű volt. Rengeteg interjú, könyv, dokumentumfilm jelent meg, amiben igazolták vagy cáfolták a felvetett témákat. A legnagyobb botrányt a szerző azon kijelentése okozta, hogy Jézusnak gyermeke született, akinek a leszármazottai ma is köztünk élnek. A Da Vinci kódról most nem szeretnék írni, mert sokan kielemezték már a művet, és már nem is igazán aktuális a téma.

Mikor hallottam, hogy nemsokára a mozikba érkezik az Angyalok és démonok, kíváncsi voltam, hogy vajon most milyen elmélet lesz a középpontban. Vajon most miről fog kiderülni, hogy egész életünkben rosszul gondoltuk? Mi lesz a nagy durranás az egészben? Milyen nagy titok lesz leleplezve? (Még nem olvastam a könyvet, de szeretném.)

Vártam a reakciókat, az egyház válaszait, mert abból rögtön kiderül, hogy mi a legújabb eretnekség. Nos, hiába vártam! És mivel nem jött túl sok visszhang a filmről, gondoltam végre megnézem. Az egyetlen, amit hallottam róla, hogy egy prédikációban elhangzott, hogy „micsoda szellemi harcok is vannak a filmben, de persze teljesen rosszul mutatja be a szellemvilágot”. Valami ilyesmit. Erre valaki megjegyezte: „Na, ez tuti nem olvasta a könyvet, meg nem is látta a filmet.” Ha csak a címéből ilyen következtetéseket tudunk levonni, akkor inkább ne beszéljünk róla, ha viszont megnéztük, akkor már lehet használni a filmet. Hogy mire is?

Előzetesen annyit a filmről, hogy sok izgalom, kaland, gyilkosságok, nyomozás, rejtély kíséri a főhősöket. És persze sosem tudhatjuk, hogy ki a főgonosz, ki ellen is harcolnak. Viszont szellemi harcról a mi fogalmaink szerint nincs benne szó. A központi téma inkább a vallás vagy hit és a tudomány kapcsolata.

Javasolnék egy filmrészletet (akár istentiszteleten levetíteni) természetesen csak kiragadva az összefüggésből, elvonatkoztatva a film többi részétől. Ez a pár perc nagyon jó illusztrációja lehet egy istentiszteletnek, ami az egyház funkciójáról szól.  A jelenet, amikor a Camerlengo bemegy a konklávé gyűlésére, és tart egy kisebb szónoklatot a bíborosoknak, akik éppen pápát készülnek választani. Idézem is szó szerint:

„Háborúban áll az egyházunk. Megtámadott minket egy régi ellenség, az illuminátusok. Belülről sújtottak le ránk. Meggyilkolták a Szentatyát. És azzal fenyegetnek, hogy új istenük, a tudomány elpusztít minket. Bosszút akarnak állni, úgy hiszik joguk van hozzá. Mert az egyház a régmúltban rátámadt a tudósokra. és való igaz, Galilei kora óta lassítani próbáljuk a feltartóztathatatlan fejlődést. Néha kegyetlen eszközökkel tettük ezt. Pedig vallás és tudomány nem ellenségek. Épp csak vannak olyan dolgok, amiket a tudomány nem érthet meg, mert még túl fiatal. Ezért az egyház rászól, lassíts, állj meg, gondolkozz el. És ránk mondják hogy elmaradottak? Ki az elmaradott, az ostoba? Aki nem tudja megmondani mi a villám, vagy aki nem hajlandó tisztelni a villám iszonyatos erejét? A csata javában tart. Kénytelenek vagyunk védekezni. De küzdjünk ezúttal az ármány ellen nyíltsággal. Állítsuk szembe a cselszövéssel a puszta igazságot, és vessünk immár véget a háborúskodásnak. Ha a külvilág az én szememmel látná az egyházat, ha többet látnának a ceremóniáknál, tanúi lennének egy modern csodának. Egy testvéri társaságot látnának, egyszerű lelkeket, akik csupán az együttérzés hangjai kívánnak lenni ebben az eszelősen száguldó világban. Bíboros atyák, nagyon kérem, függesszük fel a konklávét, nyissuk ki az ajtót, ürítsük ki a Szent Péter teret, és mondjuk el az igazat.”

A jelenet elején természetesen a filmbeli eseményekre utal a pap, hogy egy régi ellenségük, az illuminátusok megölték a pápát. Ez egy szekta volt az egyházon belül, akik nem utasították el a tudományt sem. Sokan közülük be is épültek az egyházba.

Nézzük szépen sorra az állításokat:

1. „Bosszút akarnak állni, úgy hiszik joguk van hozzá. Mert az egyház a régmúltban rátámadt a tudósokra. és való igaz, Galilei kora óta lassítani próbáljuk a feltartóztathatatlan fejlődést. Néha kegyetlen eszközökkel tettük ezt.”

Erre persze lehet mondani, hogy mindezt csak a katolikus egyház követte el, és ma már nem létezik ilyesmi. Amik a múltban történtek azokon nem változtathatunk. És bármennyire is nem tetszik nekünk, a kereszténység története nem a saját gyülekezetünk alapításakor kezdődött vagy kezdődik. El kell ismernünk, hogy követtünk el hibákat Isten nevében. És igyekeznünk kell jóvátenni, illetve tanulni belőle. És nem vagyok benne biztos, hogy az akkori időkben mindenki máshogy csinálta volna. Vajon ha ma az egyháznak akkora hatalma lenne, mint régen, akkor mi mindent tiltanánk be?

2. Pedig vallás és tudomány nem ellenségek. Épp csak vannak olyan dolgok, amiket a tudomány nem érthet meg, mert még túl fiatal. Ezért az egyház rászól, lassíts, állj meg, gondolkozz el. És ránk mondják hogy elmaradottak? Ki az elmaradott, az ostoba? Aki nem tudja megmondani mi a villám, vagy aki nem hajlandó tisztelni a villám iszonyatos erejét?

A mai egyház mennyire tud haladni a korral, és mennyire akadályozza a technika terjedését, használatát? És most nem arról van szó, hogy vajon melyik bolygó mi körül kering. És nem is az evolúció kontra teremtésről beszélek, mert az is egy teljesen más téma. Hanem hogy az egyház mennyire tart lépést a technika vívmányaival.  Az rendben van, hogy azt szeretnénk, ha a világ lelassulna, és észrevenné Isten hatalmát. Csakhogy a világ nem fog megállni, hogy meghallgasson minket. Ezért nekünk kell vele futni, hogy közben elmondhassuk az üzenetet, Isten üzenetét. Talán sokan csodálkoznak, hogy miért tartom úgy, hogy az egyház a tudomány ellen van. Gyerekként, én már úgy nőttem fel, hogy volt tévénk. A gyülekezetben, ahova jártam, elmesélték, hogy a tévét az idősek akkoriban a Sátán eszközének tartották. Azóta természetesen már ők is nézik, de a szóbeszéd szerint akkor szinte törvény volt hívőnek nem tévézni, mert az „világi dolog”. És a keresztények kimaradtak a tévéből is, nemcsak abból, hogy megnézzék, hanem hogy akár gyártsák a műsorokat, ami valóban értékesebb lehetne, mint amit most ont magából.

Vagy mi a helyzet azzal a vitával, hogy az írásvetítő vagy a projektor a szentebb eszköz a dalok kivetítésére (feltéve, hogy kivetítik a dalokat.)

Talán ez a história is távolinak tűnik. Olyan történetem is van, amit magam éltem át. Az internetet akartuk bevezettetni az imaházba. Természetesen jöttek az ellenérvek, igeversekkel alátámasztva! És ez pár éve történt! Felhozták a pornót, a személytelen kapcsolatokat, az internetes párkeresést, a csetelést, és hogy az „ismeret felfuvalkodottá tesz.” (Jelzem, hogy azért az internet be lett vezetve, és akik ellenezték azóta már ők is használják) Vajon a keresztények az interneten is lemaradnak? Csak azért mert új, és mert nem ismerjük, és mert vannak árnyoldalai is? Sajnos az egyház nagyon sok tudományos újítást kétkedve fogad, ahelyett, hogy lehetőséget látna benne… egy új csatornát, ahol elmondhatjuk Isten Igéjét. A technika lehet új, az üzenet az, ami nem változik. Nem tudom mi lesz a legújabb trend a technika és a tudomány útján, de nem engedhetjük meg magunknak, hogy hagyjuk elveszni a lehetőségeket, mert akkor az embereket hagyjuk elveszni.

„Tehát minden írástudó, aki tanítványává lett a mennyek országának, hasonló ahhoz a gazdához, aki újat és ót hoz elő éléskamrájából.” Máté 13,52

Az egyház szerepe nem az, hogy kívülállók legyünk, hogy bezárkózzunk, és próbáljuk védeni magunkat a világ rossz befolyása ellen. A feladatunk, hogy benne éljünk a világban, és mentsük meg az ott élőket. És ha mi másképp tudunk élni ugyanabban a világban, akkor fel fognak figyelni a mi hatalmas Istenünkre is.

„Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.” János 17,15

3. Ha a külvilág az én szememmel látná az egyházat, ha többet látnának a ceremóniáknál, tanúi lennének egy modern csodának. Egy testvéri társaságot látnának, egyszerű lelkeket, akik csupán az együttérzés hangjai kívánnak lenni ebben az eszelősen száguldó világban.

Amikor a külvilágnak, a nem hívőknek egyházról beszélünk, akkor mire gondolnak? Általában egy templomépületre, ahová vasárnaponként el kell menni. Ott van valamiféle liturgia (teljesen mindegy, hogy egy történelmi egyház orgonás énekei, közös imádságai, és felállás – leülés – térdelés menetrendje, vagy a kisegyházak dicsőítés, prédikáció, imádság, úrvacsora programja). És ott beszélnek Istenről, de aztán az ember hazamegy és semmi sem változik. Ha azt elérnénk, hogy az embereknek ne a ceremóniák, a hagyományok, a tradíciók, vagy éppen az ottani törvények, szokások jussanak először eszükbe, ha Istenről vagy egyházról beszélünk, az már fél siker lenne. Ha helyette az emberek jutnának eszükbe, akik oda taroznak. És persze nem mindegy, hogy azok az emberek hogyan élik meg a hitüket a hétköznapjaikban.  Ha valóban az együttérzés, a törődés, a szeretet hangjai tudnak lenni, ha Jézust hitelesen tudják bemutatni, akkor sikerülhet az üzenetét is eljuttatni hozzájuk.

Ahhoz pedig, hogy mindez megvalósuljon: valódi közösségre van szükség. Olyanra, ahol igazi barátságok, igazi szeretetkapcsolatok vannak az emberek között.

„Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.” Apostolok Cselekedetei 2,42

Erről beszélt a filmben a pap is, hogy mutassák meg a világnak a bíborosok, hogy ők is emberek, barátok. Nem megközelíthetetlen szentek! Olyan csoport, akik hisznek Istenben, hiszik, hogy segíthetnek a világ elesettjein. Most mennyit lát belőlük a világ? A filmben a pápaválasztásból csak a füstöt látják. Nem ismerik az embereket, akik részt vesznek a pápaválasztáson, nem ismerik a jelölteket, és nem láthatják, hogy Isten hogyan tudja vezetni őket. Ők kívülről nézik. Nem lehetnek részesei a modern csodának, amikor a hívők közösségben vannak. Pedig hiszem, hogy az egyik legnagyobb átformáló ereje ennek van. Ezen keresztül tudjuk legjobban bemutatni Isten kegyelmét, hogy mindenkit befogadunk, úgy ahogy van, és szívesen látunk.  (A film végén az egyik papa azt mondja a főszereplőnek, én is ember vagyok, én sem vagyok tökéletes…)

4. Bíboros atyák, nagyon kérem, függesszük fel a konklávét, nyissuk ki az ajtót, (ürítsük ki a Szent Péter teret,) és mondjuk el az igazat.”

Bár ez a mondat a filmben teljesen mást jelent, most kicsit szeretnék erre is kitérni, mert jó illusztráció lehet. (A filmben azért kellett kiüríteni a Szent Péter teret, mert nemsokára bomba robban. Ezt a mondatrészt ki is hagyom. A „mondjuk el az igazat”, arra vonatkozott, hogy a pápa merénylet áldozata lett és hogy több bíborost is elraboltak és megöltek.)

Számomra ez a mondat foglalja össze azt, amiről eddig írtam:

1. Ne legyenek a hagyományok fontosabbak, mint az emberek – függesszük fel a konklávét.

2. Engedjük, hogy az emberek bepillanthassanak az életünkbe, építsünk ki kapcsolatokat, nyissunk az emberek felé – nyissuk ki az ajtót,

3. Hirdessük az evangéliumot szavainkkal, tetteinkkel, életünkkel – mondjuk el az igazat!

Utóirat: Aki szeretne a filmről beszélni akár egy ifjúsági órán, akár istentiszteleten, és úgy dönt, hogy levetíti ezt a jelenetet, valamit mindenképpen szem előtt kell tartani: meg kell nézni a filmet előtte elejétől a végéig!

Spoiler (azt jelenti, hogy előre elárulok valamit a filmből, ami miatt nem lesz olyan élvezetes, ha megnézi valaki): a jelentben szereplő papról a végén kiderül, hogy ő áll az összeesküvés mögött, és sok ember haláláért felelős. Attól még a szavai lehetnek igazak és tartalmasak. Mindenképpen jelezzük a nézőknek, hogy a film összefüggéseiből kiragadva beszélünk a jelenetről, és hogy a szereplő nem minden tettével és mondatával értünk egyet, de ez a szónoklata attól még igaz lehet.


Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük