Lehet, hogy kicsit bonyolult lesz néhány dolog ebben a tanításban, de nagyon fontos, hogy az egész gyülekezet lássa, hogy egy változásban lévő gyülekezetben MINEK és MIÉRT kell megtörténnie. Bátorítok mindenkit a jegyzetelésre, mert ezeket az alapelveket a gyülekezetben folyamatosan alkalmaznunk kell, de az egyéni hitéletünkre nézve is ugyanezek a törvényszerűségek érvényesek.
1. MIBŐL FAKADNAK A VÁLTOZÁSOK?
Mindjárt látni fogjuk kivetítve azt a három területet, amely rákényszeríti az embert és a gyülekezetet a változásra. Azonban ezek mögött egy alapvető és kihagyhatatlan hozzáállás húzódik, amely ha hiányzik belőlünk, akkor mindaz, amit most látni fogunk, hidegen hagy bennünket. A végső és minden részlet mögött húzódó válasz az, hogy minden változás az Isten kereséséből és az Isten képviseletéből fakad! Aki erről lemond, azt nem befolyásolják többé ezek a hatások, amelyeket most vázlatosan végigveszünk.
1.) SZELLEMI KÖRNYEZET
Az első dimenzió az a láthatatlan szellemvilág, amiben egyrészt az egyház főhadiszállása van
Krisztus trónjánál, másrészt pedig az a küzdőtér, ahol az egyház harcol a negatív szellemi erőkkel.
Hat a gyülekezetre Isten az Ő Igéjével, a prófétai igehirdetés által, a megtérésre hívó evangélium által és a közben munkálkodó Szentlélek által, hat a természetes és a természetfeletti vezetés és az Isten által rendelt vezetők által. – De hat a Sátán is. A kísértés által, a pártoskodás által, a megtűrt bűnök által.
2.) KÜLSŐ KÖRNYEZET
Ez az a dimenzió, amelyben a hívők és a nem hívők mindennapos életüket élik. Ez az a dimenzió, amelybe Jézus az ő követőit küldte, amelyet nem vetett el, amelytől nem elkülönülni, hanem azt megváltoztatni, áthatni küldött. Amikor az egyház lemond arról, hogy hatással legyen a világra, mondván, hogy az úgyis annyira bűnös, nem számítunk mi itt semmit, inkább arra vigyázzunk, hogy magunkat ne sározzuk be (rendkívül népszerű ez a vélekedés!) – akkor az egyház egyrészt Jézus kiküldő parancsával, másrészt az Istenbe vetett hittel kerül szembe! Nagyon fontos látni, hogy nem csak az egyháznak kell hatást gyakorolnia a társadalomra, hanem a társadalom is hatással van az egyházra – vigyázat: a bűnnek nem szabad hatással lennie rá, a társadalomnak szabad, ezt sehol nem tiltja a Biblia!
Mik ezek a hatások?
2/1. Kultúrális környezet
– kitágult a világ, sokszínűség – nem beszűkült demagogia
– felgyorsult világ – arra van idejük, ami számít
– kapcsolat-orientáltság és nem alkalom-orientáltság
– verbalitás helyett képi kultúra
– globalizáció
2/2. Technológiai környezet
– „tudástársadalom” – nincs szükség ostoba hívőkre
– technikai eszközök – ha a lakásunk tele van vele, az imaházban miért bűn?
– Internet, média – ha kimaradunk abból, ami meghatározza a világot, akkor tényleg nem mi fogjuk meghatározni a világot!
2/3. Szociális környezet
– Megélhetési problémák – munkanélküliség, szegénység – a Reformáció munkakultúrát teremtett
– Családi problémák – válások, nyitott házasság, együttélés, abortusz
– Nevelési problémák – a családok helyett intézmények és a média nevel
– Elmagányosodott tömegkultúra – ha mi a gyülekezetben sem értékeljük nagyra az embert, akkor nem fog idejönni!
– Elhagyottakkal és betegekkel való törődés hiánya
Jézus szociálisan érzékeny volt? IGEN!
2/4. Politikai környezet
Akármennyire is nem törődünk ezzel a dimenzióval, alapvetően meghatározza az egyházat. Gondoljunk arra, hogyan élte az egyház a mindennapjait a keresztyénüldözések alatt, amikor a pogányok üldözték a hívőket – és akkor, amikor államvallássá lett, és ő üldözte a pogányokat.
– Most csak egy szempont: EU-tagok lettünk. És az EU tolerálja az eutanáziát, az abortuszt, a homoszexualitást. És amikor az egyik napilap riportere megkérdezte az egyik nagy gyülekezet vezetőjét, hogyan viszonyul a gyülekezete ezekhez, azt nyilatkozta, hogy „kérem, mi ilyen ügyekben nem foglalunk állást, ezt másokra hagyjuk.” Tudják, mit válaszolt a riporter erre? „Íme, az elkötelezettség nélküli és az engedelmesség nélküli mai egyház.”
2/5. Vallási és ideológiai környezet
– Posztmodern és a „transzcendentális divat”
3. BELSŐ KÖRNYEZET
A változások harmadik dimenziója maga a gyülekezet – az abban élő emberek, illetve a bennük és közöttük zajló változások. Itt is érvényes, talán méginkább, mint a külső környezetben történő változásokra, hogy ezek mozgatórugója lehet szellemi gyökerű: vannak olyan alapvetően belső változások, amelyek mögött Istennek vagy a Sátánnak a munkája áll. Mégis jó ezeket is számontartani.
3/1. Létszámváltozások
Alapvetően másképpen kell vezetni egy kis gyülekezetet, amelynek néhány tagja van, és egy nagyot, amelyben struktúrákat kell építeni és működtetni. Változást jelent a gyülekezetben a létszám csökkenése is, és a hirtelen megugró növekedés is. A Baptista Egyház országos szinten folyamatosan fogy, és a gyülekezetekre is legfeljebb a stagnálás jellemző. Egy ilyen helyzetben a missziónak kellene mindent alárendelni – de a legtöbb gyülekezetben az egyre kevesebb tag rendszerint egyre nagyobb viták közepette vádolja egymást a fogyás miatt – ahelyett, hogy együtt elkezdenének végre azzal foglalkozni, amit Jézus küldetésként az egyházra bízott.
3/2. Egyházi hatások
Itt lehetne említeni teológiai problémákat, mint a tradícionális és a karizmatikus irányzat szembenállása, strukturális problémákat, mint az egyház és a szövetség szembenállása, a gyülekezetplántálások megítélése vagy a missziókerületek szinte hatástalan működtetése – ezek mind-mind hatással vannak a helyi gyülekezetekre is – ezt talán itt nem is kell bizonygatnom.
3/3. Generációs problémák
Egy egészséges gyülekezetben általában négy generáció él együtt: gyermekek, fiatalok és frissen megtértek, terheket hordozó középkorúak és az idősek. Konfrontáció általában két helyen szokott lenni: egyrészt a fiatalok, a „frissek” és a középkorúak, a „tapasztaltak” között, mert mindkettő hatékony misszióban van, csak az egyiknek a lendülete a nagyobb, a másiknak a tapasztalata. A másik feszültséghatár az első három és a negyedik között húzódik: amikor az idősek a maguk régi szokásaikkal már nem tudják elhordozni és elviselni azt, ha a gyülekezet változik.
Nem azt a baj, hogy időnként vannak feszültségek, hanem az, ha nem lehet őket kezelni, mert mindenki jobban ragaszkodik a maga igazához, mint Krisztushoz, az elveszettek megmentéséhez és a gyülekezet egészének működéséhez.
3/4. A „kettős mérték” elfogadása
Ennek két területe is van a gyakorlatban. Az egyik, hogy más a mérce itt az imaházban, és más a „világban”. A másik oldala, hogy más a mérce másra nézve, és más magamra nézve. Mindkettőről ítéletet mond a Biblia.
3/5. A vezetés problémái.
Ez megint egy nagyon szerteágazó probléma és hatás, amely meghatározza a gyülekezet életét. Fakadhat abból, hogy a vezetők nem tudnak vezetni, mert hiteltelen az életük, mert nem Isten hívta el őket, csak magukat tették vezetővé, mert jót akarnak, csak nem jól csinálják.
Aztán vezetési probléma az is, amikor a vezetők a helyükön vannak, de a vezetettek nem akarnak utánuk menni. Lázadnak, kritizálnak – vagy csak passzívak, és semmire nem használhatók.
A baptista gyülekezetek talán legnagyobb vezetési problémája, hogy nem demokrácia, diktatúra vagy teokrácia a vezetési modelljük, hanem „családi oligarchia” – és ezt nem csak én mondom, és nem csak most, a tavalyi lelkészkonferencián is erről volt szó!
2. HOGYAN VISZONYULHATUNK A VÁLTOZÁSOKHOZ?
Amikor ezekkel a hatásokkal és problémákkal találkozunk, akkor valamit kezdenünk kell velük. Alapvetően négyféleképp lehet reagálni ezekre a hatásokra és problémákra – és ezt szeretném egy valós problémához való hozzáállással illusztrálni.
1. INAKTÍV hozzáállás – azaz ELUTASÍTÁS
Az a magatartás, amikor a gyülekezet / vezetők nem reagálnak az őket hatásokra, a szőnyeg alá söprik a problémákat, nem kezelik, hanem elrejtik azokat. Ennek a hozzáállásnak a TÜNETE A HALOGATÁS, a KÖVETKEZMÉNYE pedig az ELSZIGETELŐDÉS, a konzerválódás, a „gettó-kultúra”. Erre talán a legszemléletesebb példa az amish közösség, akik a 18. századi életet konzerválták. Tiszteletreméltóak – de nem kompatibilisek a mai emberrel. Jézus nem akarta, hogy az egyház kivonuljon a világból, hanem hogy feloldódjon benne, és megízesítse – mert SÓ! Nem show, nem műsor – hanem SÓ!
A PÉLDA a következő: a fiatalokat nem engedjük fiatalos hívő életet élni, ami megmutatkozik a zenéjükben, a liturgiájukban, a missziós területeiken. A fiatalok egyre kedvetlenebbek, és már azon gondolkodnak, hogy inkább elmennek más közösségekbe. – Ez háromszor történt eddig meg az egyházunkban!
Az inaktív, elutasító hozzáállás az, hogy vagy „megszoknak vagy megszöknek”. „Az ő bajuk, ha nem tetszik az, amit csinálunk, már régóta így csináljuk vagy nekünk ez tetszik, az ő kedvükért mi nem fogunk változni, és nem engedjük, hogy ők változtassanak. Majd ha megtérnek, akkor másképp fognak gondolkodni.”
2. REAKTÍV hozzáállás – azaz ÚJJÁÉPÍTÉS
Ez azért nem túl hatékony, mert a nevében benne van, hogy kell hozzá valami, ami egyáltalán nem kellemes dolog: kell hozzá ROM. A reaktív magatartás a változásokkal szemben az, amikor a hatásokra nem reagáltunk időben, azok megváltoztattak bennünket valamilyen irányban, és mi már csak azok után próbálunk meg reagálni a változások következményeire. Ilyenkor azonban általában csak egy szűk kényszerpályán tud mozogni a közösség, mert bizonyos dolgok már eldőltek.
PÉLDA – ebben az esetben a fiatalok már elmentek, és maradt a csonka gyülekezet. Pl. Nap utca. Azóta voltak nagy elhatározásaik, hogy a jövőben hogyan kezeljék az ilyen problémákat – de fiatalok ma sincsenek a gyülekezetben.
3. PREAKTÍV hozzáállás – azaz VISSZAHATÁS
A vezető vagy a gyülekezet a változás közben nem magára koncentrál, hanem a változást előidéző folyamatokra próbál meg hatást gyakorolni. Van erre is példa, (konkrét gyülekezeteket említek), az egyik budapesti gyülekezet lelkipásztora és presbitériuma nem engedi el a fiataljait az ifjúsági konferenciákra, mondván, ha oda elmennek, felszednek magukra nemkívánatos tanításokat vagy élményeket, és akkor bajt csinálnak a gyülekezetben is. Inkább a folyamatba avatkozunk bele.
4. PROAKTÍV hozzáállás – azaz FELKÉSZÜLÉS
Nem megelőzés – ez inkább még az előzőhöz kapcsolódna. Vannak ugyanis olyan folyamatok és hatások, amiket mi nem tudunk befolyásolni – szinte meghatározó hatás a legtöbb ilyen (társadalmi, politikai, ideológiai, egyházi, stb.). A proaktív vezetők és gyülekezet nyitott szemmel és szívvel éli az életét, idejében azonosítja és néven nevezi a rá ható folyamatokat, még időben kidolgozza a megoldási lehetőségeket, és felkészül a változásra.
A PÉLDÁNKNÁL maradva a gyülekezet figyel a fiataljainak a szükségeire és igényeire, és velük együtt kialakítja azokat a megváltozott struktúrákat, amelyekben ők is megtalálják a rájuk jellemző kegyességi és missziós formákat, és a gyülekezet is be tudja integrálni a módosult szeletét a gyülekezeti életnek.
MI KELL AZ ILYEN VEZETÉSHEZ? Nagy-nagy figyelem: Istenre figyelni, a környezetre figyelni és egymásra figyelni.
3. A VÁLTOZÁSOK FAJTÁI
1. REVOLÚCIÓ azaz FORRADALOM
Ez az átmenet nélküli, drasztikus változást jelenti, amikor valami véget ér, és hirtelen valami gyökeresen új kezdődik el: új állapot, új szemlélet, új struktúra és új szabályok.
– Történelmi példa a Nagy Francia Forradalom vagy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom: valamin gyökeresen változtatni kellett, az előbbiben a feudalizmuson, a másodikban a kapitalista kizsákmányoláson, de a forradalomra sok ember élete, egzisztenciája ráment, és idő kellett, hogy az egész letisztuljon, és építsen.
– Lelki életünkben ilyen az újonnan születés – amikor új életet kapunk
– Az egyház életében ilyen volt Pünkösd – amikor valami új lett az egyháztörténelemben
Mi a célja a revolúciónak? Megmenteni az életet! Revolúcióra mindig az élet és a halál között van égető szükség – mert akkor nincs idő lassú változásokra vagy stratégiák kidolgozására: dönteni kell.
2. EVOLÚCIÓ azaz FEJLŐDÉS
Ez a változás egy folyamatos, ugrások nélküli változást jelent, ahol az új állapot mindig az előzőből következik.
– Az életből vett példa a gyermek növekedése.
– A lelki életből vett példa a lelki növekedésünk és megszentelődésünk, a bibliaismeretben való növekedésünk, a szolgálati területeken való előrehaladásunk – SÁFÁRSÁG!
3. REFORMÁCIÓ azaz HELYREÁLLÍTÁS
Ez a visszarendeződésen alapuló változás, amikor valamit vissza kell állítani az eredeti állapotába, mert egy hatás következtében elromlott, eltorzult vagy működésképtelenné vált.
– Biblia példa Jósiás reformja a 2Kir 23-ban
– Történelmi példa a Reformáció
– Személyes életünkben is vannak reformációk, amikor egy időre letérünk az isten által kijelőlt útról, észrevesszük és megbánjuk, és visszatérünk. Ez minden esetben bűnrendezéssel jár.
– Az egyház életében ma is vannak olyan pontok, amelyek reformációra szorulnak: ilyen az Ige tekintélye, az evangélizáció és a misszió újrafelfedezése, a hívők egyetemes papságának igeszerű gyakorlása vagy a teokratikus gyülekezeti struktúra visszaállítása.
Mi a célja a reformációnak? Isten megoldást ad általa a megtűrt bűnök miatti torzulásból való kigyógyulásnak.
4. ADAPTÁCIÓ azaz ALKALMAZKODÁS
Az adaptáció alkalmazkodáson alapuló részleges változtatást jelent. Tehát valaminek a részleges átalakítását annak érdekében, hogy az eredeti funkció megváltozott feltételek mellett is megmaradhasson ill. működőképes legyen.
– Például egy Angliában gyártott autó kormányoszlopát át kellett szerelni jobb oldalról a baloldalra, mielőtt Európában forgalomba helyezték. Az autó kifogástalanul működött, de egy környezeti elem változása miatt csak abban az esetben lehetett forgalomba állítani, ha a szükséges korrekción átesett. Adaptálni kellett az európai közlekedési szabályokból adódó eltérő környezeti adottságokhoz.
– Az adaptáció olyan típusa a változásnak, amire a személyes lelki életünk szintjén is nagy szükségünk van. Például egy egyedülálló keresztyénből férj, apa, majd nagyapa lesz. A keresztyénségét adaptálnia kell megváltozott szerepeire. Krisztussal megélt közössége ugyan az, de kibővült azoknak a szerepeknek a köre, ahol a hitét meg kell élnie a mindennapok során. Az ebből fakadó változások elkerülhetetlenek és szükségesek.
– Az egyház életében is elengedhetetlen fontosságú az adaptív változás. Például gondoljunk arra,
hogy az egyház jelen volt a rabszolgatartó-, a feudális-, a kapitalista- és kommunista társadalomban,
de jelen van a fogyasztói társadalomból most formálódó információs- vagy posztmodern társadalomban is. Az egyháznak, ahhoz hogy a változó társadalmi környezetben betölthesse örök
küldetését, változnia kell, adaptálódni a változó társadalomhoz. Ilyen adaptív változásra olvashatunk példát az ApCsel. 15:28-29-ben, amikor is a keresztyénséget adaptálni kellett a pogány környezetre.
Mi a célja tehát ennek a változásnak? A külső hatásokra való reagálás és megoldás ezekre a változást hozó körülményekre.
5. TRANSZFORMÁCIÓ azaz ÁTLÉNYEGÜLÉS
A transzformáció átlényegülésen alapuló változást jelent. Az átlényegülés egy különleges határ átlépéséből fakadó, belülről kifelé ható átalakulás. Ezt a „határátlépést” jelöli a „transz” szócska
azokban az összetett szavakban, amikben jelen van. Például a transzcendens megtapasztalás, egy a hétköznapi / evilági tapasztalat határait átlépő szellemi megtapasztalás.
Két bibliai példát hadd említsek: az egyik Jézus Krisztus dicsőséges elváltozása – a másik a 2Korintus 3:18 – Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.
Mi a célja ennek a változásnak? Isten dicsőségének – a természetfelettinek – a visszaszerzése. Nagyon kell, hogy a hívő ember ne csak emberi, hanem krisztusi legyen, ehhez adatott a Szentlélek ereje is – és nagyon kell, hogy egyház se csak egy társadalmi vagy kulturális intézmény legyen, hanem természetfeletti intézmény legyen!
Vélemény, hozzászólás?