2004-ben a „Mission-shaped Church” („Misszióra formált Egyház”) beszámoló azt hangsúlyozta, mennyire fontos a manapság egyre dominánsabb hálózatos társadalommal foglalkozni, az azt formáló erőket elemezni, a velük való foglalkozáshoz alapelveket bemutatni, valamint az ilyen hálózatok között megjelenő új kifejezésformák példáit is bemutatni. Ebben az írásban Bob Hopkins néhány ilyen alapelvet fog megvizsgálni illetve ezek használatát a gyülekezetplántálás és friss kifejezésformák mozgalomban.
Az 1994-ben íródott első anglikán beszámoló a gyülekezetplántálásról, a „Breaking New Ground” („Új Úttörőmunka”) olyan hálózatokat azonosított, amelyek nem földrajzi alapon szerveződnek, és egyre növekvő missziós felelősséget jelentettek, ugyanakkor nem igazán illettek bele az egyházközségi rendszerbe. Az ezt követő „Misszióra formált Egyház” című beszámoló (elérhető az online bolton keresztül), ami átvizsgálta a tanulságokat tíz év után, azaz 2004-ben, kihangsúlyozta a mai hálózati társadalmat, sőt tovább is ment ennél. Kielemezte a hálózati társadalmat alakító erőket, alapelveket mutatott be a megvalósításhoz, és példákat az ilyen hálózatok között jelentkező új kifejezésformákra.
A nem földrajzi alapú közösségekben történő misszió és gyülekezetplántálás az Egyesült Királyságban és Nyugat-Európában még új a legtöbb úttörő számára. Sok projekten dolgozunk, és közben az alábbi fontos különbségeket vettük észre az elméleti megközelítésben és néhány alapelvben.
Az „Új Úttörőmunka” megjelenésétől kezdődően az anglikán egyház felismerte azt a valóságot, hogy a népesség nagy része ma már nem földrajzi alapon szerveződő hálózatok kapcsolatrendszerében él, és nem a környéken lakókkal kapcsolódik. A „Misszióra formált Egyház” továbbvitte ezt az alapelvet, és beazonosította azt a sok trendet, amelyek a hálózatok formáját meghatározzák, valamint a tulajdonságaikat is bemutatják.
Ahogy komolyan vettük azt, hogy a társadalomnak több mint a fele hálózati jellegű, számos gyülekezetplántálás és egyéb missziós projekt lett kezdeményezve, a hálózati misszióra koncentrálva. Még egy ilyen kategória is létrejött, a hálózati alapú gyülekezetplántálás néven. Ahogy egyes gyülekezetek kialakítottak egy csomópontos modellt közepes missziós társaságokkal, sokan közülük is a hálózati missziós látást vették át.
Viszont egyre világosabbá vált számunkra az is, hogy a hálózati missziónak két nagyon is elkülönülő kifejezésmódja van, amiket egyes gyülekezetplántálásoknál, új kifejezésmódoknál vagy csomópontoknál lehet tapasztalni.
Egyrészt vannak azok a missziós kezdeményezések, amelyek kiindulópontként meghatároznak egyetlen konkrét társadalmi hálózatot. Ez jelenthet klubba járókat, szörfözőket, kávéházi kultúrát, vagy akár egy iskolát is (diákok, személyzet, szülők).
Az ilyen egyszerű hálózatokra koncentráló missziós projekteknek az a dolguk, hogy beazonosítsák a találkozó helyeket, vagy csomópontokat, amelyek kapcsolati összetartó erőt adnak a hálózatnak, és arra kell törekedniük, hogy összeköttetésbe kerüljenek ezekkel a találkozási pontokkal.
Az ezzel foglalkozó missziós csoport tagjainak vagy ebből a kiválasztott hálózatból kell összeállnia, vagy át kell rendezniük a prioritásokat a társasági életükben, hogy ezekkel a csomópontokkal foglalkozzanak és a kiválasztott hálózatban történő kapcsolatépítéssel.
Ebben az értelemben az ilyen hálózati missziók ugyanolyanok, mint a lakóközösségi gyülekezetplántálások és friss kifejezésformák, amikor egy team-nek már abban a környezetben kell élnie, vagy úgy kell döntenie, hogy odaköltözik a missziós célok érdekében.
Az a fő alapelv rejlik a lépések mögött, hogy a missziós csapatnak a kiválasztott társadalmi hálózatban kell megerősítenie és megszaporítania a kapcsolatait, majd ezután nagyon gyorsan egy megszilárdító folyamat megy végbe, amely során az egész csapat ugyanabban a célcsoportban alakít ki kapcsolatokat. Elkerülhetetlenül kialakulhat egyfajta összefonódás, amikor a csapatból többen is kapcsolatokat építenek ki ugyanazzal a még nem keresztény személlyel a hálózatban.
Az első modell további lehetőségei közé tartozik az, hogy nem csak egyszeri eseményeket lehet szervezni a csoportok hálózatai számára, hanem egy állandó struktúrát is alkalmazni lehet egy vagy több csomópontra, ahol a közös hálózat összegyülekezik. Például ha az egész csoport a kávézó kultúra köré szerveződik, akkor ki lehet bérelni vagy el lehet kérni egy kávézót, hogy a missziós projekt rendelkezésére álljon egy hely, a kiválasztott társadalmi hálózattal való foglalkozás céljából. Egy másik lehetséges példa az iskola utáni „körök” szervezése, ha egy adott iskolára épülő hálózatról van szó.
Ezzel szemben a másik modell esetében egy missziós csoport egy missziós közösség kiépítésének a látását sajátítja el, ami nem földrajzi alapon szerveződő, ezért joggal nevezhető hálózati gyülekezetplántálásnak vagy friss kifejezésformának. Viszont úgy fogják fel a hálózatot, mint amelyben a csapat minden egyes tagja a saját baráti és ismerősi hálózatán belül épít kapcsolatokat, a munkahely, a család, a sportolás és más szabadidős tevékenységek, érdeklődési körök által.
Ebben az esetben gyakran azt nem veszik figyelembe, hogy annyiféle különböző hálózattal kezdenek foglalkozni, ahány tagja van a csoportnak/csapatnak. A csoport/csapat nem egyetlen hálózatra koncentrál, hanem többféle hálózatra. És minden egyes megcélzott hálózattal csak egyetlen csoporttag épít kapcsolatokat.
Az első modell elemzéséből azonnal világosan látható, hogy ebben a második modellben teljesen más a missziós dinamika. Nincs lehetőség a csomópontok meghatározására egy-egy hálózat számára, és arra sem, hogy a csoport tagjai együttesen erre koncentrálva alakítsák ki a szabadidejük és az életvitelük prioritásait.
Továbbá arra sincs lehetőség, hogy az egyetlen csoporttag által kezdeményezett kapcsolatépítés megerősítést nyerjen, és arra sincs, hogy egy másik csoporttag megtöbbszörözze a társasági élet hatásait és szolgálhasson közöttük. Az összhang és a megerősített kapcsolatépítés potenciáljának elveszítése mellett, olyan társasági esemény szervezésére sincsen lehetőség, ami az összes csoporttag kapcsolatait szolgálhatná egyidejűleg. És természetesen szinte semmi lehetőség nincs közös összejövetel struktúrájának kialakítására egy-egy hálózati csomóponton.
Ezekből az észrevételekből az első adódó következtetés az, hogy teljesen már elvárásaink lehetnek a második modell esetében az elsőhöz képest. Mivel a többi csoporttag nem tud megerősítést adni a kapcsolatépítésben, a missziós projekt haladása és eredményessége nagyon valószínű, hogy feltűnően lassabb lesz.
Másodszor, a még nem keresztények, akiket a csoporttagok elérnek, különböző hálózatokból, így különböző társadalmi és kulturális háttérből valók lesznek. Ezért kezdetben nem lehet beépíteni őket ugyanabba az emelkedő közösségbe. Ez szinte rákényszeríti a sejt-alapú modellt erre a második megközelítésre. Mivel mindegyik csoporttag a saját hálózatában épít kapcsolatokat, szüksége lesz egy kiscsoportos közösségre, amely hasonló társadalmi és kulturális felállású, ahová beépítheti őket. Ennek kell lennie az alapvető stratégiának, és arra lehet számítani, hogy különböző kis sejtek sora fog felbukkanni, amelyek mind egy-egy csoporttag hálózatához kötődik. És ezen kívül lehet egy másik szint, ahol ezek a sejtek összegyűlnek.
Eredeti cikk: Network church – Planting into social networks
Vélemény, hozzászólás?