A sejtgyülekezet integrációja

Hogyan tudnak együtt működni a különböző szolgálati területek a sejtgyülekezetben?

Az egyik forró témán a „cellchurchtalk” („sejtgyülekezet-téma”) e-mailes fórumon, ami gyakran szóba kerül, a különböző szolgálatok és programok helye a sejtgyülekezetben. A TISZTA sejtgyülekezet definícióját is gyakran vitatják. A barátom, Rick Diefenderfer istenfélő buzgalommal ír erről:

Ami a legfontosabb, hogy NINCS PROGRAM, amit felügyelni, adminisztrálni vagy finanszírozni kellene egy tiszta sejtgyülekezetben!! Semmi, de semmi nincs, ami versenybe szállhatna vagy elterelhetné a figyelmünket a tiszta sejtgyülekezet-rendszer felépítésétől és stratégiájától. Sem az Alfa-csoport, sem a szinglik csoportja, sem a vasárnapi iskola, sem az énekkar, sem az ELSŐSORBAN fogyókúrás program, sem a SIKERES ÉLET program, sem az Equipping Track (Felkészítő út), sem a JOURNEY GUIDE („Utazási kalauz”), sem az öthetes „Új Hívő Állomás”, sem a „Szellemi Átformálódás Hétvége”, sem az „Érkezési Felszerelés”, sem a TALÁLKOZÁS ISTENNEL hétvégék, sem a 10 hetes célcsoportok támogatása (köztük az Alfa is!), sem egy 2 éves szolgálatra való elkötelezettség aláírása, sem a hathónapos mentor-program, sem az OLVASD EL A BIBLIÁT napi 5 perc és heti 5 nap alatt interaktív CD program, sem a „nevezd ahogy akarod csoport”, … nem, Nem, NEM!!

Diefenderfer részéről helyes hozzáállás a kritikus óvatosság, de vajon muszáj ezért megsemmisíteni minden szolgálatunkat, amelyek hasznosak lehetnének a gyülekezet egészsége érdekében?

A lényeges kérdés: mi a különbség a szolgálat és a program között?

A „szolgálat” jelentése a görög „diakonia” szóból ered, ahonnan a „diakónus” elnevezés is származik. A szolgálat mások érdekében tett alázatos, szolgáló cselekedeteket jelent. A program viszont gyakran azt a jelentést hordozza, hogy „önmegvalósítás” – olyan valami, aminek saját élete van. A szolgálatok az ünneplést és a sejt „felépítményét” is szolgálják illetve fenntartják, míg a programok elterelik a figyelmet a sejtszerű élettől. A szolgálatok adnak valamit a sejt rendszernek, a programok viszont az időnkért és az energiánkért versengenek.

Ha megnézed a növekvő sejtgyülekezetek többségét világszerte, azt fogod látni, hogy vannak olyan szolgálataik, amelyek szoros kapcsolatban állnak a sejtgyülekezettel és az ünnepléssel. Olyan szolgálataik vannak, amelyek erősítik a sejtgyülekezet két szárnyát (és nem versengenek vele). Ilyen szolgálatok többek között (de nem csak ennyi van), a dicsőítés, tanítás a felkészülés időszakában, missziók, társadalmi munkák, stb.

Akik sejtgyülekezetet plántálnak, ne terheljék le magukat szolgálatok sokaságának bevállalásával! Kövessétek azt a szemléletet, hogy csak akkor alakítsatok ki új szolgálatokat, amikor a valós szükséglet megjelenik. Igaz, sok olyan hagyományos gyülekezet van, ami pont azért veti el kapásból a sejtgyülekezet-modellt, mert azt gondolják, hogy „program- és szolgálatellenes”.

NEM az a lényeg, hogy megengedhető-e a szolgálat a sejtgyülekezetben, vagy sem. Nem is az, hogy hagyjuk a szolgálatokat programokká válni, hogy versenybe szálljanak a sejtekkel az idő és a források érdekében. A lényeg – illetve a megoldás – véleményem szerint az INTEGRÁCIÓ (EGYSÉGBE RENDEZÉS). Ez az elv foglalja össze a legjobban azt, hogy a sejtgyülekezetben hogyan tudnak egészségesen megférni a különböző szolgálatok és programok. Úgy hiszem, hogy az integráció az egyik legforróbb téma ma a sejtgyülekezetekről szóló párbeszédekben. Sürgősen fel kell fognunk, hogy a szolgálatok nem alakítják ki saját életüket, és nem versengenek a sejt-bázissal, és ha elhanyagolunk egyes szolgálatokat, akkor azzal el is gyengíthetjük a sejteket és az ünneplést (pl. dicsőítés, stb).

Én négyféle integrációt látok. Az első kettőt az olyan gyülekezetek használják, amelyekben vannak ugyan sejtek. de alapvetően nem sejtgyülekezetek – míg a másik kettő a sejtgyülekezetekre jellemző.

Az integráció hiánya a program-alapú gyülekezet gyakorlata. Ha vannak is sejtek, csak egy lehetőséget jelentenek a programok között. Nincs is próbálkozás arra, hogy integrálják a szolgálatokat és a kiscsoportokat.

Hibás integráció azokban a gyülekezetekben szokott lenni, amelyek mindenféle kiscsoportot egyenlővé akarnak tenni a sejtcsoportokkal (pl. a Meta Modell). Ez egy nemes törekvés, (hogy szeretnék az integrációt), de a probléma abból fakad, hogy hibásan határozzák meg, mit jelent a sejt. Az ilyen szemlélet alapján a vasárnapi iskola órája, a testületi összejövetel, az énekkari csoport, a parkolóőrök összejövetele, és az életadó sejtcsoport stb. mind „sejt”-ként vannak elkönyvelve.  Ez lehet hogy azonnali integrálást hoz magával (minden szolgálat egy kiscsoport), de így sokan azt gondolják, hogy megtapasztalták a sejt-életet, miközben valójában csak egy programszerű kiscsoportot tapasztaltak meg.

Minimális integráció szokott lenni sok sejtgyülekezetben. A minimális integrációt alkalmazó gyülekezetek ezt a véleményt képviselik: „Mindenkinek aktívan részt kell vennie valamelyik sejtben, de nem feltétlenül kell sejtcsoportot vezetnie.” A minimális integráció esetében a sejtbe járás a fő elvárás valamelyik gyülekezeti szolgálatban való részvétel előtt.

A 150.000 tagú Works and Mission Baptista Gyülekezet Nyugat-Afrikában, Elefántcsontparton, (Dion Roberts lelkipásztor vezetése alatt) a minimális integrációt támogatja. Mindenkinek sejtcsoportba kell tartoznia ahhoz, hogy valamelyik szolgálati ágazatban benne lehessen. A sejtbe járás szükséges a szolgálatban való részvételhez. Mindenki az ajándékai szerint kerül valamelyik szolgálatba. Igaz, hogy a WMBC tagjainak 40-60%-a sejtvezető, de attól még nem várják el mindenkitől. A szolgálatba kerüléshez az a lényeg, hogy mindenki hűségesen járjon a sejtbe. Egy másik növekvő sejtgyülekezet, a Love Alive Gyülekezet is ezt választotta a hondurasi Tegucigalpa-ban. Olyan sejtgyülekezetnek tartják magukat, amelynek speciális szolgálatai vannak. Ebben a gyülekezetben mindenkinek rész kell vennie valamelyik sejtgyülekezet életében, mielőtt szolgálatot választ. Én gyakran szoktam azt tanácsolni a sejtmodellre való átállás alatt álló gyülekezeteknek, hogy válasszák a minimális integráció lehetőségét.

A maximális integrációt egyre több sejtgyülekezet használja. Ebben a variációban az adott embernek sejtcsoportot kell vezetnie, vagy a sejtcsoport vezetésre való felkészítés folyamatában kell lennie, ahhoz, hogy valamilyen más gyülekezeti szolgálatot is vállalhasson.

A Nemzetközi Karizmatikus Misszió a maximális integrációt alkalmazza. Mindenkit arra biztatnak, hogy kezdjen bele a vezetőségre való felkészülésbe. Ők a sejtvezetést a lelki érési folyamat természetes velejárójának tekintik (pl. összegyűjteni az ember barátait, evangéliumot hirdetni, tanítványt képezni, stb.). Néha ettől a szótól, hogy VEZETŐ, visszahőkölünk, pedig az alapvető feladata nem más, mint az atyaság, a tanítványképzés, stb. Lon Vining fogalmazta meg legjobban, amikor a sejtgyülekezet-témához fűzött megjegyzést:

Azt gondolom, hogy akik a felkészítő képzés mellett érvelnek, amelynek végcélja, hogy „mindenkiből sejtcsoport-vezető legyen”, azzal a céllal teszik, hogy magasabbra emeljék a mércét. Szerintem lényegében azt akarják üzenni ezzel, hogy ahelyett, hogy a „magasan képzett szolgálati specialisták” vagy „szuper szellemi keresztények” feladata lenne (egy kisebb elitrétegé), a sejtvezetés (és az a keresztény, aki ebbe beleillik), egy olyan dolog, ami sokkal inkább az éretté váló keresztény életének TERMÉSZETES része. Az ide vezető út azt üzeni a gyülekezetnek általában, hogy ez egy olyan lelki cél, amit sokan el tudnak érni, és nem csak néhányan. Gyakorlati megközelítésben, úgy tűnik, nehéz lenne efelé a cél felé terelni az embereket (a sejtcsoport vezetése felé), ha nem mutatunk rá arra, hogy ez mindenki előtt cél. Vannak, akik az önértékelés hiánya miatt elutasítják ezt még az elején, és soha „nem törnek a csúcsra”, hacsak valaki nem állítja rá őket még az elején a sejtvezetőségre való felkészítés folyamatára.

A maximális integráció arról szól, hogy csak azok vehetnek részt hivatalos gyülekezeti szolgálatban, akik sejtcsoportot vezetnek, vagy a vezetésre való felkészítés folyamatában vannak (ne felejtsük el, hogy a sejtben minden tag használja a saját ajándékát).

Igaz, hogy ez a variáció mindenkitől azt követeli meg, hogy készüljön fel a sejtvezetésre, az mégsem követelmény, hogy mindenki szolgálatban vegyen részt. Tehát a szolgálat a szabadon választható, nem a sejtvezetés.

Megjegyzések a maximális integrációhoz

Isten királyságában nincsenek másodosztályú állampolgárok. Mindazok, akik Krisztusban vannak, Krisztus igazságában és Isten kegyelmében részesültek.

Bár szilárdan hiszek benne, hogy mindenki tud sejtcsoportot vezetni, tisztában vagyok vele, hogy nem mindenki fog (idő miatt, személyes félelmek miatt, stb.).

A vezetőségnek az a feladata, hogy kifejtse a látást és felügyelje Isten munkáját. Ha kivetjük a hálót, azaz az emberek elé tárjuk, hogy mindenki tud sejtcsoportot vezetni és a felkészítésbe bele tud kezdeni, ez sokaknál (ha nem is mindenkinél) a szolgálatba állítást fogja eredményezni.

Akik bármilyen oknál fogva úgy döntenek, hogy nem vezetnek sejtcsoportot, azok is tudnak szolgálni a sejtben és az ünnepségen. Még arra is lesz lehetőségük, hogy az ajándékaikat használják a sejtben is, és azon kívül is. A gyülekezet hivatalos szolgálatában való részétel illetve a részvétel hiánya, nem korlátozhatja le az adott személy ajándékának a használatát.

A maximális integrációban tehát az a lényeg, hogy aki nem vezet sejtcsoportot vagy nincs a sejtvezetésre való felkészítés fázisában, nem vehet részt a gyülekezet hivatalos szolgálatában.

Habár a mi gyülekezetünk a maximális integrációt választotta, valójában nem sokat törődünk az irányelvekkel. Egyszerűen arra koncentrálunk, hogy a sejtek szaporodjanak, és arra biztatunk mindenkit, hogy induljon el a sejtcsoport vezetésére felkészítő úton. Mindazáltal, ha és amikor valaki azt mondja, hogy „én ebben a gyülekezeti szolgálatban állok, de nem akarok már sejtcsoportot vezetni”, akkor aggályaink vannak. Ez a személy olyan irányba viszi a gyülekezetet, ami nem egyezik a szolgálati filozófiánkkal.

Három lényeges dolog, amit nem szabad elfelejteni

Először is, akár a minimális integrációt választja a sejtgyülekezet, akár a maximális integrációt, a döntés mindig a csúcsvezetőségtől kell, hogy származzon. A vezető lelkész, a munkatársak illetve a laikus vezetőség csapata imádkozzon és határozza meg a gyülekezet integrációs szintjét.

Másodszor, ha a hagyományos, program-alapú gyülekezeti formáról a sejtgyülekezeti formára való átállás folyamatában vagytok, nem várhatjátok el azonnal a teljes integrációt. Kezdjétek egy „prototípus sejt” indításával, ezt szaporítsátok, és végül építsétek be a sejtgyülekezeti elemeket (amelyek közül az egyik az integráció kérdése).

Harmadszor, ne vegyetek be új szolgálatokat csak azért, hogy hasonlítsatok valamelyik gyülekezethez. A sejtgyülekezetek csak alapvető fontosságú szolgálatokat indítanak be, amelyek kapcsolódnak a sejtek életéhez vagy az ünnepséghez.

Joel Comiskey

23890 Brittlebush Circle

Moreno Valley, CA 92557

Phone: 909-242-1706

E-mail: joelcomiskey@msn.com

Website: http://www.comiskey.org

Rick Diefenderfer e-mailje, amelynek a tárgya: „Miért hangsúlyozzátok azt a szót, hogy „Tiszta”?” – több személynek elküldve 2000. december 13-án.

Ez a statisztika Les Brickman kutatásából származik, amit a Regent Egyetemen végzett a doktori disszertációjához. A kommentárok a megvédéskor készültek 2000. december 15-én, pénteken.

Lon Vining, Cellchurchtalk, 2001. április 11, szerda.

Eredeti cikk: Cell Church Integration: Can Ministries Exist Peacefully in the Cell Church?