A neurotikus gyülekezet jellemzői

1. Drámai szervezet

  • Olyan vezetőkre van szükségük, akiknek tekintélyét mindenki elismeri (és az ő vezetőjük!)
  • Mindig valami nagy dologról beszélnek vagy nagy dologba fognak – de csak ritkán sikerül eredményesen befejezniük
  • A sikereiket szeretik megünnepelni
  • Szeretik összehasonlítani magukat másokkal, és ebből szeretik azt kiolvasni, hogy ők valamiben biztosan jobbak a többieknél. Aztán ezt középpontba helyezik, a többiről meg nem beszélnek.
  • Nem szeretnek a problémákkal, hibákkal szembenézni, inkább mindent a szőnyeg alá sepernek. Csak az a lényeges, ami látszik – és (legalább) a látszatra kínosan ügyelniük kell!

2. Gyanakvó szervezet

  • Aki benne él, nagyon ügyel minden szavára és tettére, mert úgy érzi, figyelik és bármikor elszámoltathatják.
  • Folyamatosan meg kell magyaráznia minden szavát és tettét.
  • Nem gondolhat, mondhat vagy tehet szabadon bármit, mert minden mögött rejtett szándékot látnak, az okokat és a célokat kutatják.
  • Felügyelnek minden információt, és az információáramlás központosított.
  • Aki benne él, soha nem viselkedhet úgy, mint otthon vagy barátai között, álarcot kell hordania (pl. „velem minden rendben van”- vagy „mindennel egyetértek”-álarcot.)
  • Ha valaki elhagyja ez ilyen gyülekezetet, soha nem keresik az okokat, hanem az illetőt hibáztatják.

3. Elszigetelt szervezet

  • Rideg, bizalmatlan és gyanakvó mindenkivel szemben, aki nem tartozik (lehetőleg gyermekkorától kezdve) a csoporthoz. Különösen óvatosan kezelik a „világból” megtérteket.
  • A gyülekezet állandóan önmagára, a saját tagjaira és alkalmaira koncentrál, és teljesen megfeledkezik a külvilágról.
  • A világ eseményeitől és más közösségektől is lelki távolságtartásban élnek – és még büszkék is erre, jó cselekedetnek titulálva. Minden, ami a gyülekezeten kívüli, eleve gyanús és bűnös.
  • Már a puszta tájékozottság és a más iránti érdeklődés veszélyezteti a gyülekezetet.
  • Sok pletyka és belső, rendezetlen feszültség terheli az amúgy is túl közeli, „befülledt” testvéri kapcsolataikat. A tagok egymásról „mindent” tudnak – és épp ez öli meg a közösségüket.

4. Túlszabályozott szervezet

  • A túlszabályozottság semmiféle spontanitást és egyéni kezdeményezést nem tűr meg. Nem szeretik a kezdeményező, ötletgazdag és dinamikus embereket, az ilyeneket gyorsan „alázatra tanítják”.
  • Olyan dolgokat is szabályoznak és bevasalnak, amiket a Biblia nem szabályoz. Bibliai szintre emelik a tradícióikat.
  • Ésszerűtlen és kicsinyes megszokások és szabályok merevvé és lélektelenné teszik az istentiszteleteket.
  • Még a gyülekezeti tagok is feszélyezve érzik magukat a gyülekezetben, nemhogy az érdeklődő kívülállók, akik sohasem tudják, mikor és mivel szegnek meg valamiféle íratlan szabályt, ami miatt szégyelniük kell magukat.

5. Elnyomó szervezet

  • Távolságtartó, személytelen, bürokratikus és hatalmi módszerekkel dolgozik a közösségi életében.
  • A benne élők szigorú ám íratlan hierarciában élnek. Gondosan ügyelnek ennek a fenntartásában, és folyamatosan éreztetik az erőfölényüket.
  • Az „alattvalóknak” nem szabad túl kezdeményezőkké vagy egyéniségekké válniuk. Majd ha idősebbek lesznek, „megérnek”, „kipróbáltakká válnak”, vagy bekerülnek a vezetők köreibe.
  • Félnek mindenfajta változástól, rugalmasságtól és a szabályoktól, a megszokott dolgoktól való eltéréstől.
  • A „szolgálati út” betartása az egyik legnagyobb erény.
  • Az uniformizáltság és a vak – kérdések nélküli – engedelmesség (a gyülekezet vezetésének, nem az Istennek!) a másik legnagyobb erény.
  • A vezetőket életkoruk, gazdasági helyzetük és (emberi) tekintélyük alapján választják – nem az alkalmasságuk alapján.

Hegyi András jegyzete alapján írta: Szűcs Sándor


Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük