„Úgy néz ki, hogy az ifjúsági bibliaóra csupán a kedvencekkel való zártkörű szórakozásban merül ki. Ennek én nem szeretnék többé a része lenni.” – Mint derült égből villámcsapás ért engem a fenti mondat. Staphanie az általános iskola előtti nyáron csatlakozott az újonnan alakult ifjúsági csoportunkhoz. Az iskola befejeztével pedig elhagyta a csoportot. Amíg nem olvastam el kiértékelését, nem tudtam, hogy miért. Stephanie úgy érezte, hogy kedvenceket választok magam köré, akikkel igazából foglalkozok, és ő nem tartozott ezek közé. Ezek után nem akart többet beszélni velem, a gyakori megkeresések ellenére sem. Teljesen szakított bibliaórás csoportunkkal.
Viszonylag új ifjúsági lelkész voltam, és nem állt szándékomban kedvenceket választani. Az igazság azonban az, hogy bizonyos diákokat nyilvánvalóan előnyben részesítettem másokkal szemben és ő ezt érezte. Visszatekintve veszem észre, hogy nem osztottam be megfelelőképpen az időmet, és nem vettem figyelembe, hogy ez hogyan csapódik le másokban. Tényleg hajlamos voltam az időmet csak azokkal a diákokkal tölteni, akiknek a társaságában leginkább jól éreztem magam, annak ellenére, hogy lelkiismeretem azt súgta, másokkal is foglalkoznom kellene. Kényszerítve éreztem magam, hogy a listánkról minden diákot megszólítsak, mert nem bocsátottam volna meg magamnak, ha valaki kiközösítve érzi magát, mégsem hívtam magamhoz az egész ifjúsági csoportot, ha arról volt szó, hogy eljöjjenek hozzám, az otthonomba. Ez azt jelentette, hogy többnyire azok felé a diákok felé húzódtam, akik legelőször eszembe jutottak. Nem állt szándékomban semmibe venni Stephanie-t, valójában nagyon kedveltem őt, és örültem, hogy ő is tagja a csoportunknak. Mivel azonban nem vettem észre, hogy az én figyelmem fontos neki, mellőzve érezte magát.
Ez az incidens Stephanie-val megdöbbentett és azt eredményezte, hogy átértékeljem a diákokkal eltöltött időmet. Ismerősen hangzik ez számunkra? Az igazság az, hogy természetszerűleg azokhoz az emberekhez vonzódunk, akiket kedvelünk, de Jézus Krisztus evangéliumának szolgáiként másképpen kell cselekednünk.
A népszerű fiatalok csábítása
Szomorú, de néhányan közülünk még mindig a népszerű tömeg felé vonzódnak, ahogyan mi is tettük még az iskolában. Még mindig megtiszteltetés vagánynak minősülni a vagány gyerekek között. Ha nem vigyázunk, akkor végül duplaszaltóval akarjuk lenyűgözni őket. Jézus ebbéli példája építő lehet számunkra.
Nézzük meg, hogyan válaszol a gazdag ifjúnak. Gazdagságából és fiatalságából kifolyólag valószínű, hogy ismert ember volt a közösségben. Szinte magunk előtt láthatjuk, amint a tanítványok egymásnak súgva mondják, ahogy Jézushoz közeledik, reménykedve, hogy ő is tanítvány lesz: „Viccelsz?” – súgja Péter Jánosnak. „Ha ő is beáll közénk, nemcsak hogy luxusszállókban fogunk megszállni, hanem őt még ezrével követik majd mások is!”
Nem ugyanígy cselekszünk mi is? Ha egy népszerű gyerek, talán sztár atléta vagy a diákvezetőség tagja, elkezd járni ifjúsági csoportunkba, rögtön elkezdünk álmodozni, hogy milyen hatással lehetne ez másokra is. Jézus azonban a vagányoknak sem viszi le a mércét, igaz? Valójában éppen hogy felemeli, hiszen az ifjú szomorúan távozott onnan, mert túl sok volt, amit szerinte Jézus kért.
Elképzelem, ahogy Péter alig tudja türtőztetni magát az elszalasztott alkalom miatt. „Jézus, ő kulcsfontosságú lett volna. Miért nem tudtál egy kicsit kedvesebb lenni hozzá?” Egyértelmű, hogy Jézus céljai nagyobbak voltak, mintsem magához vonzani a gazdag és híres embereket a nagyobb szolgálati hatás érdekében. Ő olyan embereket keresett, akik felveszik a keresztjüket és Őt követik. Ugyanígy kellene mi is tegyünk. Biztosnak kell lennünk abban, hogy mindenkit egyenlően kezelünk, szociális helyzetétől függetlenül.
A tömeg, a tizenkettő és a három
Természetesen rendjén van, hogy egyes diákokkal mégis több időt töltesz, mint másokkal. Elképzelhetjük, hogy magát Jézust is személyválogatással vádolták, amikor a hárommal kivételezett, Péterrel, Jakabbal és Jánossal. „Hogyan lehetséges, hogy én nem láttam a megdicsőülést, Jézus?” –panaszkodhatott András. Jézusnak meglehettek az indokai és talán sohasem fogjuk megtudni őket. Ne álljunk be védekező állásba és csak a saját magunk által választott kisebb csoportra összpontosítsuk figyelmünket. Én például többet foglalkozom azokkal a diákokkal, akik az istentiszteletet levezetik, egyszerűen azért, mert többet várok el tőlük, és mert tudom, hogy egészséges lelkületük (vagy annak hiánya) befolyással lehet az egész csoportra.
Ugyanakkor abban is követnünk kell Jézus modelljét, hogy legalább három területre összpontosítsunk. Először is figyelnünk kell a tömegre. Megtehetjük ezt a nagycsoportos tanítások alkalmával, valamint az által is, hogy emlékszünk mindenkinek a nevére és fontos eseményekre a csoporton belül. Másodszor gondolkodnunk kéne azon, hogy megalkossunk egy ifjúsági vezető csoportot (Jézus tizenkettőjének a mintájára), ahol minden elkötelezett diák felelős részt vállalhat a szolgálatból és nem csak a kiválasztott kedvencek. Végül pedig, ezen a csoporton belül legyen egy maroknyi emberünk, akik még inkább a figyelem középpontjában vannak, különböző okokból: akár azért, mert nagyobb szolgálati felelősséggel bírnak vagy pedig azért, mert mentorként mellettük vagyunk.
Szívből szolgálni
Azért gond csoportjainkat népszerű vagy vonzó emberekkel megtölteni, mert nem fogják, vagy nem is akarják betölteni az elsődleges feladatot a bibliaórás csoportokban: szolgálni a csoportban. Jézus azt mondta, hogy ha nagyok szeretnénk lenni, legyünk szolgák. Szoktuk-e úgy toborozni ifjúsági vezetőinket, hogy szolgálatra hívjuk őket? Ébernek kell lennünk, hogy megtartsuk pártatlanságunkat, amikor szolgálatra hívunk diákokat a csoport érdekében – függetlenül attól, hogy mennyire kedveljük őket, vagy mennyire állunk közel családjaikhoz.
Elérhetőnek lenni
Ezenkívül készségesek és elérhetőek kell legyünk az egész ifjúsági csoport számára. Jó megoldás erre, hogy a jelenlétünk biztosított legyen a lehető legtöbb campuson. Egy másik taktika, hogy rendszeres, jól meghirdetett irodai órákat függesztünk ki, hogy mindenki a csoportból eljöhessen hozzánk. Kedvenc módszeremet, hogy más csoportbeli emberekkel kapcsolatot teremtsek véletlenül fedeztem fel. Mexikói ’Taco night’ volt nálunk, én pedig meghívtam még két diákot, akik éppen beköszöntek az irodámba. Miután elfogyasztottuk az élvezetes ’taco’-t, ezek a diákok még egy órát ott maradtak és mindenféléről beszélgettünk (a tökéletes ’Taco night’ titkához itt van a recept – angolul). A feleségem tette azt az észrevételt utólag, hogy ezt hetente meg kéne ismételni. Észrevettük, hogy egy pompás ebéd után a diákok készek nyitottan beszélgetni. Ez ugyanakkor még megadja a lehetőséget, hogy megismerjék a mi életünket is. Találj egy megoldást arra, hogy az egész csoport szerezzen tudomást egy ’Taco night’-hoz hasonló eseményről és nézd meg, hogy ki reagál, ugyanakkor pedig figyelj azokra, akiket el szeretnél érni és keresd meg őket személyesen.
Nem tudod elkerülni, hogy azokhoz közeledj, akiket kedvelsz. De kérheted Istent, hogy tegyen téged pártatlanná, olyanná, aki egyformán szeret, ahogyan Isten is. Láttam egy pólót, ami jól összefoglalja mindezt. Az elején ezt írja: „Én vagyok Isten kedvence.” A hátán pedig: „Ahogyan te is.” Törekedjünk arra, hogy minden diák azt érezze, ő a mi kedvencünk, ugyanúgy, ahogy a mellette ülő is.
Syler Thomas született texasi, ifjúsági lelkipásztor Christ Church Lake Forest gyülekezetében, Chicago északi külvárosában.
Eredeti cikk: Managing Favoritism
Vélemény, hozzászólás?