A krónikus betegségekben szenvedők és fájdalmakkal küszködők pásztori gondozása

Számtalan szükség van, melyekkel gyülekezeti tagok a pásztorukhoz fordulhatnak, de az egyik legösszetettebb és legnehezebb probléma azok kezelése, akik krónikus betegségekkel és állandó fájdalmakkal küszködnek. A krónikus betegségek óriási minőségváltozást hoznak egy ember életébe. Már a tudat is óriási teher, hogy lehet, hogy egész életüket a betegség vagy a fájdalom pusztításával szembeni küzdelemmel kell leélniük. Így a krónikus betegségekben szenvedők világa – még ha Lélekkel megtelt hívőkről is van szó – nagymértékben eltér az egészséges emberétől. A krónikus betegségek hordozói egy különleges embercsoportot alkotnak, akik a legtöbb embertől különállónak számítanak.

A krónikus betegségek kettős csapása járványszerű méreteket ölt az Egyesült Államokban. A Betegségellenőrző Központ és a Nemzeti Krónikus Betegség Megelőző és Egészségfejlesztő Központ szerint a krónikus betegségekben szenvedők száma 54 (azaz minden ötödik amerikai) és 90 millió (azaz minden harmadik amerikai) közt mozog. A krónikus betegség – definíciója szerint – bármilyen fizikai, pszichikai vagy kognitív betegség, mely jelentősen befolyásolja a mindennapi életet. Ezért, a krónikus betegség rengeteg betegségi területen megjelenik: szívproblémák, cukorbetegség, szklerózis multiplex, izomsorvadás, Parkinson kór, vakság, traumás agysérülés, születési rendellenességek, és nagyon sok féle mentális probléma.

Az Amerikai Krónikus Fájdalom Szervezete becslései szerint, kb. 50 millió amerikai szenved krónikus fájdalmakkal. A krónikus fájdalom definiálva, egy folytonos fizikai kényelmetlenség, mely elég komoly ahhoz, hogy jelentős hatással legyen az élet normál tevékenységeire. Krónikus fájdalom lehet: hátfájás, ízületi gyulladás, ideggyengeség, rák, gyomorproblémák és a migrénes fejfájás. 50 millió amerikai két harmada olyan ember, aki több mint öt éve folyamatosan küszködik krónikus fájdalmakkal. Mivel az idő múlása mindannyiunk számára relatív, képzeljük el, milyen lehet öt éven át folyamatos fájdalommal küzdeni.

Sokan, akik krónikus betegségekkel küszködnek, nem mernek senkivel sem beszélni problémáikról. A segítségkérés legtöbbször azért marad el, mert az emberek félnek, hogy nem értik meg őket, vagy a probléma jellege zavarba ejtő, vagy félnek a kudarctól. Mindezek ellenére, egy könyörületes szívű pásztor, aki adja magát, hogy felvegye a harcot az olyanok problémáival, akik krónikus betegségekkel élnek, megragadhatja az alkalmat, hogy reménységet hozzon az élet reménytelenségébe.

A krónikus fájdalom rátesz egy adagot a krónikus betegséggel küzdők kínjaira. Lehet a fájdalom mérsékelt vagy kínzó, a folytonos fájdalom még a leghűségesebb keresztényt is megtörheti. A következő idézet egy betegemtől származik, és jól demonstrálja a krónikus ideggyengeséggel járó óriási megpróbáltatásokat: „Vannak napok, mikor azt hiszem, nem bírom tovább. Nap, mint nap, folyamatosan kizsigerel. Folyton ott van. Szinte széjjelszakít. Vannak napok, mikor rosszabb, mint máskor, de mindig jelen van. Néha a fájdalom csak egy tompa lüktetés, akár egy fogfájás. Mondom is ilyenkor magamnak, Ez nem olyan vészes, kibírod! De ez a tompa fájdalom bármelyik pillanatban átválthat és minden figyelmeztetés nélkül fellobbanhat, és belém hasít, mint egy késszúrás vagy egy penge, és szinte keresztülvág. Megpróbálok nem felkiáltani, de néha a meglepetéstől levegőért kapkodok és azonnal megragadom a lábamat. Ami viszont rosszabb a fájdalomnál, hogy látnom kell a szomorúságot a feleségem arcán.”1

A fenti statisztikákra alapozva, nagy esély van rá, hogy téged is hívni fognak krónikus betegséggel élőkhöz. Az ilyen személy krónikus betegsége talán már igen nagymértékben korlátozza is a mozgását. Lehet, hogy a krónikus fájdalom elvette a munkavégzési képességét. Amikor egy krónikus betegséggel küzdő gyülekezeti tag ágas-bogas problémáival kell szembe nézned, biztosan szükséged van a Szentlélek bölcsességére és a látásra, hogy hatékonyan tudd kezelni.

Egy viszonylagosan jó egészségnek örvendő ember számára nem könnyű megérteni a krónikus betegséggel küszködő ember egyedi életkörülményeit és tapasztalatait. Vannak viszont hasonló viselkedés minták, közös témák, hasonló gondolkodásmód az ilyen embereknél. Ha megértjük ezeket a közös vonásokat, pásztorként felkészültebbek lehetünk az ilyen emberek segítésére.

Szabályok pásztoroknak

Amikor krónikus fájdalmakkal vagy betegségekkel küzdő emberekkel foglalkozol, a következőket

Tedd:

  1. Teremts olyan kapcsolatot, ahol érzik a törődést.
  2. Hallgasd meg őket mindig!
  3. Tégy fel kérdéseket nekik a fájdalmaikról és betegségükről.
  4. Olvass utána betegségüknek.
  5. Bátorítsd őket arra, hogy rendszeresen beszéljenek veled, vagy valaki mással.
  6. Bízz a Szentlélekben, hogy vezetni fog.
  7. Légy figyelmes a depresszió vagy az öngyilkos hajlam bármilyen jelére.
  8. Gyakran imádkozz velük.
  9. Légy velük rugalmas és türelmes.
  10. Figyelj szükségeikre, valamint társuk és gyermekeik szükségeire.

Ne tedd:

  1. Ne félj tőlük!
  2. Ne puffogtass közhelyeket.
  3. Ne beszélj velük lenézően.
  4. Ne hátrálj meg, ha frusztrálva érzed magad.
  5. Ne veszítsd el a humorérzéked.
  6. Ne gondold azt, hogy tudod, mi Isten terve a jövőjükkel kapcsolatban.
  7. Ne csak a gyógyulásért imádkozz, de erőért is, hogy kibírják a fájdalmakat.
  8. Ne feledd, hogy mindig van lehetőség, hogy más szakemberekkel is konzultálj.
  9. Ne feledd, hogy a KB/KF hordozói sokszor elszigetelten élnek.
  10. Ne feledd, hogy Isten veled van, miközben feléjük szolgálsz.

Doug Wiegand, Pittsburgh, Pennsylvania

A szűnni nem akaró fájdalom eltűrésének gyötrelmei borzasztóan le tudják építeni az embert. Három olyan dimenzióra osztottam az emberi személyiséget, amelyekre negatív hatással vannak a krónikus betegséggel:
1. Szellemi
2. Kapcsolati
3. Érzelmi

A szellemi dimenzió

A szellemi dimenzió tartalmazza az emberi lélek természetfeletti erőfeszítéseit és vágyait. Azoknak, akik krónikus betegséggel küzdenek, gyakran erős kételyeik vannak Isten természetét, vagy akár valóságosságát illetően. Ezért, életbevágóan fontos, hogy a gondozási folyamat elején a pásztor – a másik iránti tisztelettel – lehetőséget adjon arra, hogy a gondozott ember beszélhessen hitéről, valamint a Jézussal való kapcsolatáról. A gondozás előrehaladtával a pásztor megteremtheti a lehetőséget arra, hogy az üdvösségről beszéljen egy betegnek vagy, hogy megtámogassa egy beteg hívő hitét. Csak akkor találunk erőt, hogy elviseljük a szűnni nem akaró fájdalmat vagy szenvedést, ha engedjük Jézusnak, hogy teherhordónkká legyen.

Miért?

A pásztori gondozó valószínűleg szembesülni fog a miért kérdésekkel, különösen ezzel: „Miért kell nekem szenvednem ezzel a fájdalommal és betegséggel?” Sok más miért kérdés is van, amelyeket gyakran feltesznek: „Én miért nem gyógyulok meg?” „Egy szerető Isten miért engedi a fájdalmat és a szenvedést?” Ezek a kereszténység legjelentősebb kérdései közé tartoznak. Könyvemben részletesen is foglalkozok velük. A könyv címe „Lesújtva, de nem megsemmisítve!: A krónikus betegségek és fájdalmak keresztényi kezelése” (Struck Down But Not Destroyed!: A Christian Response to Chronic Illness and Pain.)

A következőkben három igei magyarázatot fogok felvázolni arra, hogy miért vannak jelen a krónikus betegségek a világban.

Először is, egy bűntől szennyezett világban élünk. A tökéletes, földi paradicsom, amelyet Isten teremtett (az Édenkert), elveszett. Pál elmagyarázta, hogy „egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett. (Róma 5:12) Ádám és Éva eredendő bűne miatt tehát – ilyen vagy olyan mértékben – minden embernek szembesülnie kell betegségekkel, fájdalommal, öregedéssel és végül a halállal.

Másodszor, ha valaki krónikus betegséggel rendelkezik, az nem annak a jele, hogy Isten valamilyen személyes bűne miatt bünteti. Ahogyan Pál levelében is olvashatjuk: „Mert mindnyájan vétkeztek és híjával vannak Isten dicsőségének.” (Róma 3:23) Ha a krónikus betegségek személyes bűnök büntetéseként szolgálnának, minden embernek ugyanakkora lehetősége lenne, hogy ezektől szenvedjen.

A Biblia valóban beszámol olyan körülményekről, amelyekben egy személy bűne betegséget váltott ki az életében. Életbevágóan fontos viszont, hogy ennek a lehetőségét csak sok imádság és a Szentlélek megerősítése után vessük föl. Jób vigasztalói nagy károkat tehetnek az olyan ember életében, aki már eleve elszigetelten él krónikus bajok miatt.

Harmadszor, Isten megengedheti nekünk, hogy szenvedéseken menjünk át szellemi fejlődésünk és növekedésünk végett. A Zsoltáros szerint, „Jó nekem, hogy nyomorúság ért, hogy megtanuljam rendelkezéseidet.” (Zsoltárok 119:71). Gyakran akkor tudjuk Istent igazán őszintén is hittel keresni, amikor terhek alatt roskadunk vagy mikor nincs más, akihez fordulhatnánk.

Amikor krónikus betegséggel küzdő embereket gondozunk, fontos kiemelni, hogy Jézus megérti és átérzi fájdalmaikat és szenvedésüket. Ő megismert minden féle testi, érzelmi és lelki szenvedést. Ézsaiás próféta úgy beszélt Jézusról, mint aki „fájdalmak férfija, betegség ismerője.” (Ézsaiás 53:3) Bár ott van az ilyen ember életében az elidegenedés és a magány érzése, vigasztalást nyújthat neki az a tudat, hogy Jézus „a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta.” (Ézsaiás 53:4) Jézus ott van a krónikus betegségben szenvedővel, hogy könnyítsen bánatán.

Alkalmatlanság érzése / alacsony önértékelés

Miközben a krónikus betegséggel élő ember megpróbál megbirkózni élete óriási korlátaival, gyakran és sajnos tipikusan az önértékelése is csorbát szenved. Olyan társadalomban élünk, amely nagyra tartja a sikert és a nagy eredményeket. Érték-érzetünk gyakran munkánkhoz vagy a birtokunkban lévő dolgokhoz kötődik. Egy olyan ember, aki kerekes székre vagy vakvezető kutyára szorul, már nem rendelkezik olyan képességekkel, amelyek lehetővé teszik számára, hogy egy egészséges emberrel felvegye a versenyt. Így ennek a csoportnak többé már nem részei.

Elengedhetetlen, hogy a pásztori gondozó emlékeztesse a krónikus betegséggel élő embert, hogy a világ értékrendje borzasztóan torz. Bátorítani kell őket, hogy Isten számára ők is értékesek, és hogy ez teljesen független mindentől, mert ez nem teljesítményi alapokon nyugszik. Fel kell ruházni a keresztényeket azzal a tudással, hogy belső értékünk két tényre alapszik. Elsőként, „Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette” (1Mózes 1:27) Másodszor, „Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk.” (Róma 8:16). Minden keresztény jelentős és egyedi része a Krisztus Testének, függetlenül attól, milyen korlátozottságokkal küzd. A betegség vagy a fájdalom nem csökkenti annak a szerepnek a fontosságát, melyet Isten tervében képvisel.

A kapcsolati dimenzió

Elzárkózás

A krónikus betegségben bajlódó emberek erősen hajlamosak arra, hogy elzárkózzanak barátaik, szomszédjaik, munkatársaik, családjuk, vagy gyülekezeti tagok elől. Általában elzárkóznak olyan tevékenységektől is, amelyekben rendszeresen részt vettek, mint például a gyülekezetbe járás. Nagyon vigyázniuk kell a pásztoroknak, hogy ne vegyék személyes sértésnek azt, hogy nem jönnek el ezek az emberek a gyülekezetbe. Nem is szabad túlreagálni ezt. Bár ők maguk szigetelik el magukat, mint egy védelmi mechanizmusként, ha ezt tapasztalják, az tovább mélyíti bennük az elidegenedés és magány érzetét.

Amikor egy ember ilyen módon elzárkózik, azzal erősen roncsolja házastársi kapcsolatát is. Egy nem régi Nemzeti Egészség Interjú Felmérés szerint, több mint 75%-os a válások aránya olyan házasságoknál, ahol az egyik fél krónikus betegséggel küzd. Így, elmondhatjuk, hogy a házastárs is áldozatul esik a krónikus betegségeknek. Amikor egy pásztor olyan krónikus beteget gondoz, aki házas ember, erősen át kell gondolnia, hogy mellette házas- és családi tanácsadásra is fogadja őket.

Hiper-érzékenység

A krónikus betegséggel küzdő ember hiper-érzékenységet fog mutatni bármilyen kicsiny mértékű nem tetszéssel vagy leereszkedő magatartással szemben. Néhány szó is azonnal elüldözheti, pl.: „Pontosan tudom, min mész keresztül.” Mondhatja ezt a legszeretőbb pásztor is, de az ilyen jellegű mondatok késként hasítanak a krónikus betegséggel küzdő ember lelkébe. Amit vigasztalásnak szántunk, vagy amivel együttérzést akartunk kifejezni, valójában csak egy üres megjegyzés a számára, ami mögött nincs semmi.

A túlzottan érzékeny ember számára ez csak további elidegenedést hoz a „normális” emberekkel szemben. A szellemileg érett pásztori gondozó viszont, Jézus könyörületével képes bánni az ilyen emberrel. Képes áthidalni azt a szakadékot, melyet a túlérzékeny ember állított maga és mások közé. A pásztor bemutathatja Isten szeretetét és elfogadását. Dávid, a Zsoltáros, e szavakkal ujjongott Isten örökkévaló szeretetének, melyet gyermekei felé mutat: „Magasztallak, Uram, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt, mert szereteted az égig ér, hűséged a magas fellegekig.” (Zsoltárok 57:10-11)

Az érzelmi dimenzió

Depresszió és szorongás

Szinte az összes krónikus betegség esetében elmondható, hogy a folyamat az elszenvedő érzelmi életére negatív hatással van. Az idő múlásával egyre kevésbé tudja kezelni a stresszt. Az ilyen emberek kb. 25%-ára ráillik a krónikusan elhúzódó depresszió (dysthymia) kórisméje. A legtöbb, klinikai depresszióban szenvedő ember küzd ezen kívül még valamilyen szorongásos betegséggel is. Ezek így együtt pedig megrabolják az embert a szellemi forrásoktól, érzelmi energiától és az intellektuális fókusztól, amelyekre szüksége lenne a fájdalommal és a betegséggel szembeni harcban.

A krónikusan elhúzódó depresszióval (dysthymia) küzdő emberek lassított felvételként élik meg az életet. Érzelmi reakcióik eltompulnak és a pesszimizmus sötét fellegei keringenek fejük fölött. A legalapvetőbb tevékenységek is képtelenségnek tűnnek számukra. Semminek sem tudnak örülni, és teljesen reménytelennek vélik helyzetüket.

És akkor adjunk most az elhúzódó depresszió mellé szorongásos tüneteket. A szorongástól az ember könnyen ideges, nyugtalan lesz. Minden miatt aggódik. Elméje egyik negatív gondolat után a másikat kergeti. Akut szorongási roham is érheti őket, mely során szívritmusuk az egekbe szökken, kezük pedig remegni kezd, amint adrenalin járja át ereiket.

Ahhoz, hogy egy pásztor szembe szállhasson a depresszióval és szorongással, segítenie kell őket, hogy észrevegyék: a depresszió és a szorongás gyakori reakciók hasonló egészségi krízisek idején. A pásztornak emlékeztetnie kell a gondozottakat, hogy Isten az ő mindig jelen lévő erősségük, és reménységük az elkeseredés idején. A Zsoltáros így írta: „Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk.” (Zsoltárok 68:20)

Alkalmazkodási zavarok

A tünetek ezen kategóriája arra az összezavarodottságra és inaktivitásra utal, amely szinte elárasztja azok életét, akik krónikus betegségekkel küzdenek. Ahogyan leterhelve érzik magukat és bizonytalannak látják helyzetüket, szinte „lefagynak” és képtelenek akármit is tenni. Teljesen passzívvá válnak, és képtelenek még arra is, hogy asszisztáljanak saját gyógyulásukhoz.

Tipikus az is, hogy az alkalmazkodási zavar a betegség megjelenésekor, a sérülés idején, a korai fázisban áll be. Akkor történik ez, amikor ezek az emberek először szembesülnek azzal a rengeteg korlátozottsággal és változással, mellyel innentől kénytelenek lesznek együtt élni. Fontos, hogy egy pásztor azonnal kapcsolatba lépjen olyan gyülekezeti tagokkal, akikről megtudja, hogy valamilyen nagyobb betegség vagy baleset sújtotta őket. E korai stádiumban olyan alapozást lehet vetni, amely felgyorsítja a beteg visszailleszkedését az előző állapotába. Amikor az illeszkedési zavar hosszú távú életvitellé válik, már sokkal nehezebb szolgálni az ilyen emberek felé.

Befejezés

Világos, hogy a krónikus betegségben szenvedő embert körülvevő problémák többrétűek és igen bonyolultak. A nehézségekkel ellenére, viszont, ha a Szentlélek megajándékozott téged a gondozás képességével és könyörületességével, buzdítalak arra, hogy érd el és támogasd ezeket a szenvedő és gyakran elszigetelődött embereket.

Doug Wiegand, Ph.D., okleveles szaktanácsadó Pittsburghben, Pennsylvania államban.

Jegyzet

1. Doug Wiegand, „Lesújtva, de nem megsemmisítve!: A krónikus betegségek és fájdalmak keresztényi kezelése” (Struck Down But Not Destroyed!: A Christian Response to Chronic Illness and Pain.) (Rainbow’s End Publishing, 1996).

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.