Mivel a krízis első 48 órája egyszerre tartogat veszélyt és lehetőségeket, minden pásztor és gyülekezeti vezető számára elengedhetetlen, hogy a kezelésre való felkészülése során átgondoljon néhány fontosabb kérdést.
A krízis a természeténél fogva olyan emberi esemény vagy megtapasztalás, amely tele van veszélyekkel és lehetőségekkel. Egy krízis kihívások elé állítja a belső és külső emberi erőforrásokat, és gyakran megsemmisítő erővel nehezedik rájuk, és ezzel szélsőségesen nagy szorongást idéz elő.
A veszély abban rejlik, hogy a krízis képes akkora sérülést okozni az embernek, hogy abból képtelen lesz meggyógyulni. A következmény megkárosítja az ember munkabéli, szociális, pszichológiai és kapcsolati szintű működését, és hetekig, hónapokig, sőt, évekig is eltarthat a hatása. Egy kutatás eredményei szerint a krízisen átment emberek egyharmadának élete minőségileg jelentősen megromlik legalább egy évre (vagy még hosszabb időre).
A lehetőség abban a tényben rejlik, hogy a krízist megélő ember gyakran sokkal nyi-tottabb mások behatására, mint bármilyen más időben. Ha a krízisbe került ember minőségi támogatást kap, gyorsabban helyreáll, és növekedni is fog általa.
Mitől válik tehát az első 48 óra olyan jelentőssé?
Az első 48 óra gyakran a legalkalmasabb idő arra, hogy elérjük azokat, akiket kritikus események ziláltak meg, és azonnali támogatást tudjunk nyújtani nekik. Ekkor tudunk alapot vetni a feléjük végzett jövőbeli szolgálatunknak is.
A kezelés kezdeti időszakában az a célunk, hogy egy gyógyító hatású kapcsolatot alakítsunk ki azokkal, akiket közvetlenül érint a krízis, csak úgy, mint azokkal, akik ebben az élethelyzetben a segítségükre vannak. Fontos az is, hogy lássák, hogy törődünk velük, valamint hogy készen állunk akár azonnali és gyakorlati segítséget nyújtani az elkövetkezendő időkben.
Mivel az első 48 óra magába foglalja mind a veszélyt, mind a lehetőséget, minden pásztor és gyülekezeti vezető számára elengedhetetlen, hogy a kezelésre való felkészülése során megfelelően átgondoljon néhány fontosabb kérdést:
– Kiket érintett az esemény?
– Milyen fajta eseményt próbálok meg kezelni?
– Hogyan tudom felvenni a kapcsolatot a krízisbe került személlyel?
– Milyen fajta reakciókra számíthatok azoktól, akik krízist élnek meg?
– Hogyan tudnék a lehető leghasznosabban cselekedni?
– Milyen csapdákat kell elkerülnöm?
– Mit kell tennem az első 48 órában?
– Mit nem szabad ebben az időszakban megtennem?
– Milyen háttéranyagok és segítségek állnak a rendelkezésemre?
– Kik segíthetnek rajtam kívül a krízisbe került személyen?
A leggyakoribb eset, amikor egy tragikus esemény egy gyülekezeti tagot, illetve családját érinti. Mint pásztornak, az elvárható viselkedés a részedről az, ha azonnal felveszed a kapcsolatot mindazokkal, akiket közvetlenül ért a krízis. Csupán az esemény jellege, valamint a megtöretettek elérhetősége lehet az, amely akadály-ként eléd állhat.
Az olyan esemény, mint az árvíz, tornádó, hurrikán, tömeges autóbaleset, amely sokakat érint – családok sokaságát is, akik nem tartoznak hitközösségedhez – nagyobb kihívást jelent, mert az ilyen emberekkel nincs még semmilyen kap-csolatod. Ebből kifolyólag, nem lehetsz teljesen biztos abban, hogy elég bizalmat fognak-e szavazni neked ahhoz, hogy elfogadják a segítségedet. Mindemellett össze kell hangolnod a munkádat mindazokkal, akik rajtad kívül megpróbálnak segíteni nekik. Foglalkoznod kell azzal is, hogy milyen hatással van ez az esemény a saját gyülekezetedre.
Milyen fajta eseményt próbálok meg kezelni?
Az olyan típusú krízis, amelynek bekövetkezésére bizonyos mértékben előre számítani lehet, és ezért fel is lehet rá készülni, másfajta kihívások elé állít, mint a váratlan tragédiák. Az ilyen krízisek is tipikus viselkedésmintákat váltanak ki az emberből, de gyakran nem lesznek rájuk olyan negatív hatással, mint a hirtelen bekövetkező tragédiák. Például, egy olyan közeli hozzátartozó elvesztése, aki évekig küzdött a rákkal, általában nem vált ki olyan mély sebeket, mintha szeret-tünk halálát egy ittas vezető miatti közlekedési baleset vagy valamilyen bűncselekmény okozza. Egy természeti katasztrófa, árvíz, tornádó, hurrikán vagy a földrengés általában nincs akkora hatással az emberre, mint a nemi erőszak, a rablás, az öngyilkosság, iskolai lövöldözés, bombázás vagy egy terrortámadás. Azoknak a reakciói, akik ez utóbbi krízishelyzetekkel szembesülnek, rendszerint jóval intenzívebbek, és gyakran sokkal szélesőségesebbek. Az előző listán szereplő krízishelyzetet átélő emberek valószínűleg szívesen fognak látni téged, mint Isten képviselőjét, míg az utóbbiak el is utasíthatják segítségnyújtási szándékaidat, és ellenséges reakciókkal is élhetnek veled szemben, hiszen Istennel kapcsolatban ilyenkor az egyetlen kérdésük, hogy egyáltalán hogyan engedhette ezt meg éppen az ő családtagjaikkal.
Az emberek által okozott katasztrófák gyakran jogi folyamatokat is maguk után vonnak, amelyek lassítják és bonyolítják a helyreállási folyamatot. Ez gyakran azt is jelenti, hogy folyamatos, hosszú távú támogatást kell nyújtani a krízist átélők számára.
Hogyan tudom a legjobban kezdeményezni a kontaktus-teremtést?
Ha már meglévő kapcsolatod van a krízist megélő személlyel, az a legjobb, ha úgy veszed fel vele a kontaktust, hogy személyesen meglátogatod, esetleg előtte felhívod őt, vagy emailt küldesz. Ha nincs személyes kapcsolatod, próbálj meg először közvetett módon eljutni hozzá, például egy közös ismerősön keresztül.
Akár egy egész közösséget érintő eseményről (árvíz, tornádó, tűz stb.), akár egy személy által okozott krízisről legyen szó (nemi erőszak, gyilkosság, öngyilkosság, lövöldözés, bombázás stb.), amikor a helyszínre mész, először mindenképpen egyeztetned kell a helyszínért felelős vezetővel, akinek kifejezheted segítségnyújtási szándékodat. Ez az ember valószínűleg az első olyan személy lesz, aki szembesült az esettel: mentős vagy rendőrtiszt, tűzoltó, esetleg egy kormányzati megbízott. Ez a személy útmutatást fog adni neked, hogyan tudsz leginkább azonnali segítséget nyújtani a helyszínen, másokkal karöltve.
A személyt, akit közvetlenül érint egy másik ember okozta katasztrófa, gyakran teljesen lefoglalják elemző gondolatai, mi miért történt, és nem biztos, hogy személyesen el lehet őket érni. Ilyen esetekben, fókuszálj arra, hogy azoknak segíts, akik elsőként szembesültek az esettel. Ez által jobban bele fogsz látni a részletekbe, és tudni fogod, hogyan segíts majd a jövőben azoknak, akiket közvetlenül érintett az eset.
Ha természeti katasztrófa sújtja a közösséget, függesszetek fel minden rendszeresen végzett tevékenységet a gyülekezettel, hogy segítséget tudjatok nyújtani az alapvető szükségletek betöltésében. Például felajánlhatjátok a gyülekezet épületét a krízisbe jutottak számára átmeneti szálláshelyként vagy ételosztó központ gyanánt. Felajánlhattok takarókat vagy más olyan ellátmányt, amelyre éppen szükség van, vagy segíthettek a katasztrófa utáni takarításban.
Ha a kritikus esemény olyanokra hat ki, akik nem tartoznak a gyülekezetedbe, inkább magánemberként segíts, ne úgy, mint egy bizonyos gyülekezet vagy felekezet hivatalos képviselője. Tevékenységedet hangold össze más segítőkkel, erre szakosodott emberekkel, és soha ne dolgozz függetlenül tőlük.
Milyen fajta reakciókra számíthatok azoktól, akik krízist élnek meg?
E kezdeti szakaszban, a krízist átélő ember nagyon sok féle módon reagálhat a történtekre. A leggyakrabban sokkos állapotba kerül, hitetlenkedve fogadja a dolgot, összezavarodik, ledermed, akut félelmekkel küszködhet, úgy érzi, nem fogja bírni a rá ereszkedő nyomást, ráadásul teljes döntésképtelenség és bizonytalanság kerítheti hatalmába, reménytelenségbe taszítva.
Ha az eseményt egy másik ember hibája vagy bűne váltotta ki, a reakciókra nézve készülj fel haragra és dühre is, akár nagyon szélsőséges mértékben. A krízis u-gyanis hirtelen és teljességgel felforgatja, ha éppen nem tette tönkre teljesen az illető életét. Valaki ellopta biztonságérzetüket, és erőszakkal megtámadta egész valójukat, és személyazonosságukat. Az ilyen emberek bizalma az életben, másokban, sőt még Istenben is mélységesen megrendül, és hihetetlenül sebezhetővé válnak. Szenvedésük nagyobb, mint amit szavakkal ki lehet fejezni, és gyakran érzik magukat elszigetelve és magányosan. Szertefoszlott álmokkal kell szembesülniük, és a problémák teljesen elborítják őket, miközben megpróbálják összerakni, felfogni azt, ami történt. Reakcióik intenzitása riasztó, csak úgy, mint az is, hogy képtelenek a racionális gondolkodásra, megromlik rövidtávú memóriájuk és határozatlanná válnak.
Az ilyen reakciók érthetők, és emberiek, és nem hitetlenséget vagy hűtlenséget tükröznek. A válságot megélő emberek sokszor egészen máshogyan gondolkoznak, és vonakodni fognak, hogy nyíltan elmondják neked, mi van bennük. Számíts arra, hogy mielőtt a konkrét segítségedet elfogadnák, az elfogadásodra, a megértésed-re és megerősítésre lesz szükségük.
Hogyan tudok a lehető leghasznosabban cselekedni?
Célunk az, hogy az ilyen súlyos terhekkel küzdő ember azonnali szükségleteit próbáljuk meg betölteni, és nem valamiféle előre gyártott menetrendet követve valamiféle programot valósítsunk meg. Ezért ne úgy reagálj a történtekre, hogy azonnal evangelizálni vagy téríteni kezdesz! Ez nagyon lényeges! Az ilyen cselekedetek tovább mélyíthetik a traumát az emberekben, és véglegesen lezárhatják az utat más hitű szolgálók vagy munkások előtt.
Meg kell értenünk, mit jelent a rugalmasság, vagyis az a folyamat, amelyen keresztül egyre jobban tudunk alkalmazkodni a szerencsétlenségek, traumák, tragédiák, veszélyek vagy más jelentős stressz-helyzetek közepette.
Kutatások kimutatták, hogy a következő tényezők segítik az alkalmazkodóképességet: (1) gondoskodó kapcsolatok a családon belül és kívül, amelyek bizalmat építenek, példaképeket biztosítanak, valamint bátorítóak és megerősítést adnak; (2) a realisztikus tervek kigondolására és megvalósítására való kapacitás; (3) magabiztosság; (4) kommunikációs- és probléma-megoldó készségek, valamint (5) az érzelmek kezelésének képessége.
Minden szolgálónak a célja az, hogy a válságot megélő emberben csökkentse a szorongást, visszaállítsa a személy életképességét, megelőzze a krónikus életképtelenséget és szorongást, illetve hogy vigasztalást és támogatást nyújthasson neki. Ehhez elsősorban aktív hallgatóvá kell válnunk, mert ez minden segítő szándék alapja. Ezen túl jóvá kell hagynunk az érzéseiket és a legelső válaszaikat, bármilyenek is legyenek egyelőre, majd segíteni kell nekik normalizálni reakcióikat. Viktor Frankl ezt mondta: „Abnormális viselkedés az abnormális eseményekre = normális viselkedés.” Bátoríthatjuk is a személyt reakciói normalizálására nézve az által, hogy segítünk neki a saját erősségeikre támaszkodni, valamint azokra a probléma-megoldó készségekre, amelyek a múltban már segítségükre voltak. Segíts nekik, hogy felismerjék, mi a következő lépés, amelyet meg kell tenniük ahhoz, hogy segítsenek magukon. Ezek után segíts nekik, hogy megtehessék ezeket a lépéseket.
Szimbolikus értelemben te magad képviseled Isten jelenlétét a saját jelenléteddel. A bátorság jelenlétét is demonstrálod az által, hogy jelen vagy a személlyel a krízis közepette, amikor a legtöbb ember a félelmeknek és bizonytalanságoknak következtében meghátrál, mert nem tudják, mit mondjanak vagy tegyenek. Az a szolgálat, amelyet azzal nyújtasz, hogy jelen vagy válságuk legsötétebb óráiban is, a lehető legnagyobb gondoskodás és szeretet, amit kimutathatsz feléjük. Ilyenkor elsősorban nem is az számít, hogy mit teszel, sokkal inkább az, hogy ki vagy.
Ahogyan tanúja vagy szenvedésüknek, a hallgatás könyörületében részesítheted őket. Azzal, hogy lehetővé teszed nekik, hogy saját szavaikkal mondják el, mi történt vagy hogy hogyan éreznek, abban segíted őket, hogy visszanyerjék azt az érzést, hogy ismét kezükbe vehetik életüket és saját helyzetüket. Empátiával és a megerősítéssel képessé teheted őket arra, hogy egy biztonságos környezetben újra bekapcsolódhassanak az életbe.
Sokan, akik válságon mennek át, megpróbálják megérteni azt, ami érte őket, és magyarázatot várnak tőled. Néhányan nyíltan fel fogják tenni a kérdést: „Miért történt ez? Miért engedte Isten?” Ezt a teológiai aknamezőt mindenáron kerüld el. Amíg csak csendben ültek és hallgattak, addig Jób barátai is hasznosak voltak. Amikor azonban elkezdték magyarázni a történteket, hozzájárultak Jób szenvedéséhez. Legyen meg benned a becsület és mondd ki őszintén: „Nem tudom.” Nincs olyan magyarázat, amit te vagy akárki más is adhatna, amely csökkenthetné vagy megszüntethetné lelki gyötrelmüket. Az őszinte válasz ez: „Néha úgy tűnik, hogy az életnek egyszerűen semmi értelme sincs.” vagy: „Az a reménységünk van, hogy egy nap majd megértjük mindazt, ami most értelmetlennek tűnik.”
Nyújthatod számukra a tehetetlenség alázatát is. Mivel semmi olyat nem tudsz tenni vagy mondani, amely véget vethetne az illető szenvedésének, és mivel tudod, hogy egyedül Isten végzi el a gyógyítást, segítsd őt, hogy felismerhesse, erősségei a gyengeségben tökéletesedhetnek igazán.
Nyújthatod az elfogadás kegyelmét is. A válságon átmenő személyek gyakran reagálnak rájuk nem jellemző módon. Vannak, akik a reakció hevében mondanak vagy tesznek olyan dolgokat, melyeket később megbánnak. Demonstrálhatod az Isten irgalmát az által, hogy emlékezteted őket arra, hogy a szóbeli, a tettekben és viselkedésben megnyilvánuló meggondolatlanságok nem károsítják az Istennel való kapcsolatot, illetve az olyan emberi kapcsolatokat, amelyek alapja a szeretet.
Megtestesítheted számukra az elkötelezett reménységet is. A traumát okozó események megrabolják az embereket, és elveszik tőlük mindazt, amit addig normálisnak véltek. Átélik annak a reménytelenségnek a mélységét és valóságát, hogy az életük már sosem lesz ugyanolyan, mint amilyen a krízisük előtt volt. Ez a reményvesztettség óriási teherré nőhet, ami képes összetörni az embert, ezért nem szabad lekicsinyelni ebben a kezdeti időszakban. Támogathatod őket abban, hogy szembesüljenek a valósággal amennyire csak képesek rá. Hozzáállásod és szavaid segítségével kifejezheted, hogy a remény mindig tudatos döntés, és nem azon alapul, amit az ember lát vagy nem lát egy adott pillanatban. Fenntarthatod számukra az a lehetőséget, hogy lesz esélyük az új kezdetre, új kapcsolatokra a jövőben.
Végezetül felajánlhatod nekik a szabadságot az alkalmatlanságra. Azzal, hogy tisztában vagy emberi korlátaiddal, valamint azzal, hogy jelenléteddel is szolgálsz, lehetővé teszed, hogy az legyél számukra, aki ténylegesen vagy: Isten képviselője, nem pedig a megmentőjük, megváltójuk vagy a problémáik rendbehozója. Ha fel-ismered, hogy sokkal több segítségre lesz szükségük, mint amit akár te vagy gyüle-kezeted megadhat, az fel fog szabadítani arra, hogy hidakat építs más erőforrások felé, melyek rendelkezésükre állnak, illetve arra, hogy ezekhez irányítsd is őket. (Vöröskereszt, családi orvos, tanácsadók, támogatók, stb.)
Milyen csapdákat kell elkerülnöm, ha segíteni szeretnék?
Soha ne viselkedj úgy, mint aki pontosan érti, min megy át a krízisbe került ember. Inkább próbáld meg tőlük megtudni, min mennek keresztül. Ne vegyél személyes sértésnek tőlük semmilyen haragot vagy indulatot veled vagy Istennel szemben, és ne neheztelj rájuk, ha negatív a hozzáállásuk a vallással vagy lelkészekkel szemben. Ez mind a szorongásuk, a kiábrándultságuk és a bizalmatlanságuk megnyilvánulása. Ne próbáld meg erőltetni őket imádságra vagy más vallásos rituáléra. Mielőtt imádkozol érte, mindig kérdezd meg, mik a legfőbb félelmei, mik az aggodalmai, amelyekért szeretné, ha imádkoznál. Soha ne fókuszálj a felekezeti kü-lönbségekre. A te feladatod az, hogy a hit valóságát és fontosságát képviseld, a tradíciótól függetlenül.
Mindig létfontosságú, hogy 48 órán belül cselekedjek? Mikor nem szabad ebben az időszakban cselekednem?
Nem minden esetben kell azonnal segítenünk, mivel lehetnek olyan körülmények, amelyek ezt nem teszik lehetővé. Például ha egy tornádó egy fontosabb lakó-negyeden vonult végig, és nagyon sok otthont pusztított el, nem feltétlenül biztonságos a környékre merészkedni, mert bárhol lehet gázszivárgás, leszakadt villanyvezetékek, és más veszélyek. A személyes biztonság előfeltétel ahhoz, hogy másoknak segíthess, így ne lépj színre, míg nem biztonságos a működésed.
Számos olyan szituáció van, amikor el kell halasztanod a segítségnyújtást és támogatást addig, amíg a bajba jutottak számára ez biztonságossá vagy jogilag lehetővé nem válik. Például egy olyan családban, ahol a tinédzser fiú feltehetőleg
öngyilkosság áldozata lett, nem segíthetsz addig, amíg a nyomozó hatóság erre engedélyt nem ad.
Lehetnek olyan időszakok is, amikor te magad nem segíthetsz az első pár napban, egyszerűen a saját helyzetedből kifolyólag. Jelenlegi munkahelyi kötelezettségeid nem biztos, hogy megengedik, hogy mindent hátrahagyva mások megsegítésével foglalkozz. Történhez egy autóbaleset péntek éjjel, amely négy családot is érint a város közösségéből, és akik barátkoznak a gyülekezet tagjaival, de maguk még nem tagok. Szombaton két temetést kell levezényelned, és még aznap este egy esküvőt is. Vasárnap két dicsőítő alkalmat kell vezetned, tanítanod kell az új gyülekezeti tagok alkalmán, és meg kell látogatnod a kórházban néhány kritikus állapotban fekvő gyülekezeti tagot. Ha vársz, és csak a hétvége után keresed fel az autóbaleset tragédiája miatt bajba jutott családokat, azzal megtiszteled a már meglévő elkötelezettségeidet, hitelesnek fognak tartani azok, akik a vezetésed alatt vannak, valamint nem léped át saját határaidat sem.
Vannak olyan időszakok, amikor a személyes kapcsolataid, és felelősségeid elsőbbséget élveznek a munkáddal, akár a mások felé nyújtott segítő szolgálatoddak szemben is. Ha az egészséged nem megfelelő, ha nagy munkát igénylő kötelességeid vannak saját idős szüleid ellátásában, akkor a magad és a családod felől való gondoskodás az első. Ha teljesen kimerültél szakmai és személyes elkötelezettségeid területén, és ezért képtelen vagy teljes emberként segíteni a baj-ba jutottakon, akkor se kezdj el önfeláldozóan mártírkodni, mert kiégetten csak még nagyobb problémát generálhatsz. Amíg magadat kell helyreállítanod, ne akarj másokon segíteni! Ha nem így teszel, azzal a további sebeket ejthetsz azokon, akik eleve nagy szenvedésnek vannak kitéve a krízishelyzet miatt.
Ne feledd, sok lelkész és laikus szolgáló képviselheti az Urat rajtad kívül is. A házastársadnak viszont nincs más társa rajtad kívül, és gyermekeidnek sincs más édesapjuk vagy édesanyjuk. A szüleid számára sincs senki, aki a helyedet átvenné. Ha rossz az egészséged, akkor pedig senkinek nem tudsz segíteni.
Milyen háttéranyagok állnak a rendelkezésemre?
Van egy segédanyag, amely kifejezetten arra készült, hogy felkészítsen a hatékony kríziskezelésre, akár természeti katasztrófáról legyen szó, akár ember által okozottról. A kiadvány címe „Psychological First Aid”, és elérhető a www.ptsd.va.gov internetes címen. Ez a kézikönyv ingyenesen letölthető. A következő szervezetek csatlakoztak már ehhez a megközelítéshez, és használják is: The International Critical Incident Stress Foundation, a National Center for Post-traumatic Stress Disorder, valamint az Amerikai Vöröskereszt.
Egy másik forrás is elérhető az interneten: „Professional Quality of Life…”, amely a www.isu.edu/~bhstamm címen érhető el. Ez az anyag is ingyenesen letölthető, és számos helyzetben felhasználható a megadott feltételek mellett.
Az igazi háttéranyag pedig az Úr saját szolgálata és személyes példája, valamint szellemi jelenléte. Legyen a szívedben Assisi Szent Ferenc imádsága: „Uram, tégy engem békéd eszközévé.”
JAY MARTIN, D.Min., LFMT, CT, CFS, CEAP, az Oklahoma Traumatology Institute (Traumatológiai Intézet) társigazgatója
Vélemény, hozzászólás?